2013. október 30., szerda

Tudjátok...

... a suszter cipője lukas, a fodrásznak nincs frizurája, a táskakészítő meg egy szedett-vedett szütyővel az oldalán billeg jobbra-balra :o) :o) :o)

Mindaddig, amíg a barátnője el nem készíti számára azt a meglepetés jegyzetfüzetet, amit azzal a textillel borít be, ami a táskakészítő számára önmaga leképezése...

És akkor néhány nap (vagy hét?) elteltével, összeszedi a bátorságát, és elkunyerálja a barátnőjétől a jegyzetfüzet készítése után megmaradt textil darabot...

És teszi jobbra, teszi balra, nézi, nézi, nézegeti, álmodozik, hogy akkor majd lesz Neki saját, igazi SzilvaFoltos táskája :o) :o) :o)

És ahogy a suszter is a maga cipője elé sorolja mindenkiét, ahogy a fodrász is a saját fejszerkezete helyett a kuncsaftokét szedi rendbe, úgy a táskakészítő is napolja a dolgot...

Aztán, egyszercsak jön egy szikra, egy mennydörgés, egy akármi, amitől a táskakészítő toppant egyet és azt mondja: "Elég!!!"

És a táskakészítőnek varródik, varródik hosszú(nak nem mondható) időn át a táskája... mígnem egyszercsak hopp... elvágódik az utolsó öltés* után a cérna...

Itt a vége, fuss el véle... aki tudja, az mesélje :o) :o)

A mérete:

Szélessége alul: 22,5 cm
Szélessége felül: 27 cm
Magassága: 26 cm
Talpszélessége: 6,5 cm
 Vállra vehető fazon, méghozzá szuperkényelmes, a fülei ugyanis 80 cm hosszúak :o)
Nos, igen... aki igazán szemfüles... észrevehette, hogy a mesében van némi csúsztatás ;o)

Cipzárral záródik a táska, mert a biztonság fontos... igen, még egy ilyen kisvárosban is, ahol a táskakészítő tengeti unalmas(nak egyáltalán nem nevezhető) napjait :o)
 
A bélés... oh, igen.. a bélés... ezt a gyönyörű japán pamutvásznat a táskakészítő féltve őrizgette jó ideje... aztán eljött az idő, hogy megtalálta azt a táskát, aminek béléseként végre méltó helyére kerülhetett :o)
 
A kéket, úgy alapjában véve szereti a táskakészítő (a zöld mellett ofkorsz), de ez... eeeez, ez valami gyönyörűséges árnyalatú... minden eddigi kék pamutvászna közül a legszebb :o) És a táskakészítő ezúttal önző volt, és gyarló módon kisajátította, "magáévá tette" :o) :o) :o)
Hmm-hmmmm... a táskakészítők már csak ilyenek ;o)
 
A textil közelről...
... és lassan hány éve is? Hosszú ideje... a mottója... "love to sew" :o)
 
* no, mert, hogy az a helyzet, hogy a táskakészítő lecsatolható pántot álmodott meg a maga táskájára, de a lendület, a hév olyannyira elragadta, hogy a fülek szabását követően felpattant, és futott varrni... aztán a táska elkészültekor pajkos mosollyal a szája szegletében állapította meg, hogy "valami" hiányzik :o) (és szigorúan bennfentes információ: a táskakészítő, mikor a méreteket nézte az imént, hangosan nevetett fel, mikor észrevette, hogy a táska bélésének alsó felén, a kifordításhoz használt "rés" bizony, hogy nincs bevarrva :o) ergo bármit belehelyez a táskakészítő a táskájába, az bizony garantáltan el fog tűnni benne... a "rés" közreműködésével :o) :o)
 
 
(Kiegészítés: ezt a fazont, ebben a méretben soha eddig nem készítettem... de fogom még, mert tetszik.. igaz ugyan, hogy macerásabb a több szabás, több varrás miatt, de szerintem jól mutat, ahogy a fekete - vagy bármilyen más színű textilbőr - keretbe foglalja a textilt :o)




2013. október 29., kedd

Tekintve, hogy...

... várakozni vagyok kénytelen, igyekeztem a történteket a javamra fordítani...

Történt ugyanis, hogy táskamerevítőt rendeltem, amit a foltos-boltosom a beszerzőhelyről úgyszintén megrendelt... mert ugye milyen az én formám... naná, hogy akkor állok neki sikonyálni, amikor az utolsó fél métert használom el... ami nem is lett volna egy túlontúl vészes szituáció, tekintve, hogy fordult már elő ilyen (mea culpa), és az én imádott és nagydumás (de pont ezért nagyon is szerethető) foltosboltosom pikk-pakk rendelt, és szállított... no, de, hogy szavam ne feledjem, a naptáramban felszaporodott megrendelések átcsoportosítására kényszerültem.

Így esett, hogy a pamutvászonból, illetve kordból készülő táskák helyett, a rögtön utánuk következő, teljes egészében textilbőrből készítendő táskák előrekerültek a sorban :o)

Na jó, megvallom, kicsit rosszalkodtam is... izgatta a fantáziám ugyanis, hogy az éppen készülő táska, miképp festene önnön inverzében :o)

Megrendelés kész, csütörtökön utazik Hollandiába, s képzeljétek, a képek alapján a tulajdonosa azt írta, hogy úgy várja már, mint kisgyermekként a Jézuskát (szipp-hüpp... én olyan boldog tudok lenni ilyenkor... úúúgy, de úgy feltöltenek az ilyen pozitív és lelkes "visszaigazolások" :o)

Mutatom a megrendelt táskát.
(Mini Bag fazon, csupa-csupa textilbőr, piros és fekete, no és ha már Hollandiába tart, mi más lehetne az applikáció... no... naná, hogy tulipán :o) Aztán tudni róla még kell, hogy a pántja is textilbőrből készült, állítható, naná :o) Belsejében mindkét oldalon osztott zsebek vannak, méghozzá annyira kedves pamutvászonból... piros alapon pettyes... mmmm... nagyon szerettem varrni ezt a táskát is... jajj, már megint megeredt a nyelvem :o)

A képek:

 
 
 
 
 
Természetesen cipzárral záródik :o)
 
 
No, és akkor jött ez a fantázia-birizgálós dolog :o)
És akkor feltűrtem a nem létező ingem ujját, és szabtam, vágtam, vasaltam, varrtam :o)
 
Brutálisan rossz fotós vagyok, akármennyire is gyönyörű és természetes (nap)fényben készítettem a fotókat, az én monitoromon az összes képen narancsnak látszik az, ami a valóságban igazi Carmen-piros...
 
De azért bízom benne, hogy eme baki ellenére is el tudjátok képzelni azt, hogy milyen valójában :o)
 
 
 

Pffff... még mindig narancsnak mutatja magát... holnap megpróbálom újrafotózni.. lehet, hogy a túl sok napfény tette ilyenné.... ?
 
 

 
 

2013. október 27., vasárnap

Íme, itt van...

... a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület facebook oldalán közzétett  játékfelhívására?

Talán arra is emlékeztek, hogy írtam is róla, ebben a posztban :o)

Nos, Minden ami papír csodagyárosa, Eszter is elkészült a notesszel, így egyben meg tudom már mutatni Nektek a szettet, amit Eszterrel ketten felajánlottunk a játékban részvevők között kisorsolt ajándékként :o)

 
 
 
 
 
És, mert Eszter szokásához híven meglepett, vagyis készített gyönyörű fotókat külön a táskáról is, megmutathatom az igazi színét...
 
Mini Bag kivitelben, mert nem emlékszem, hogy ezt mondtam volna...
 






 
 


2013. október 25., péntek

Figyufigyufigyu...

... hűűűűű....
Ezeket a fotókat nézzétek meg... az imént kaptam a profi fotóstól, az állam leesett...

Mérföldekkel jobbak, mint az enyémek, és igen, valóban ilyen gyönyörű a táska az életben :o)

 
Téglavörös textilbőr és designer textil a Fabrika webshopból 
(már nem lehet kapni ezt a textilt, az utolsó fabrika-negyed linkjét írtam, de már az sincs készleten)

 
 
 Medium Bag méretben, 2in1 változatban ;o)
 
 

Emlékeztek...

... a legutóbbi játékra?

Nos... nem csodálom, ha nem... olyan rég volt, hogy már kutatnom kellett a felhívás után :o)
De a játék nyertese türelmes volt, csuda türelmes...
Az első elgondolást kis idő elteltével kiradíroztuk, mert más módon megvalósult (t.i.: az adott színösszeállítású táska megvásárlásával), így "nyomtunk közösen egy reset gombot" és kicsit megvariáltuk a színösszeállítást :o)

A helyzet az, hogy egyenlőre még a nyertes sem látta a táskát így egészben, viszont csalafinta módon, tegnap már "elkottyintottam" magam, hogy kész vagyok vele ;o)

Szóval remélem a mutató-, és a középső ujja keresztben van, ahogy azt is remélem, hogy nem okozom, nem okoztam Neki csalódást... :o)

Szóval hulljék le a lepel, íme:

Csupa textilbőr... Mini Bag... vörös és csokoládé... gömbvirágok...

...szűrt fényben...
... napsütésben...
 
... szemtől szemben...

... közelről...
 
 
... és még közelebbről ;o)
 

No, vajon a táska leendő tulajdonosa mit szól majd hozzá?
Én kíváncsian várom... :o)

 
BREAKING NEWS!! :o)
Tetszett a nyertesnek, azt írta, hogy:

"Nagyon köszönöm, már most imádom! pont olyan, mint amilyennek elképzeltem!"

Hát na.. ezért jó... jó "csak úgy" adni :o)
Mert általa bizony, hogy én kapok... többet, mint valaha remélni mertem :o)


 

Hát, ha egyszer...

... mondom, hogy nem csak diót törtem? :o)

Ultra Mini Bag méretű táska, ezúttal csupa textilbőrből ;o)

Vörös és bézs... mmmm.... imádom ;o)
(a táska pántja is textilbőr... csaxólok ;o)

Szikrázó napsütésben fényképeztem, és képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik fotó adja vissza igazán az eredeti és valódi szépségét... így disznófülű kutyatatár leszek, és Rátok bízom.. mazsolázzatok :o) :o)



 Szerintem gömbvirágok... más(ok) szerint lufik :o) :o) :o)
 Cipzáros...
Grosgrain szalag és charm... a mottóval ;o)

2013. október 24., csütörtök

Hallelujah...

... mondhatni...

De szólhatnak a harsonák, a trombiták, a fanfárok is...
Ideje volt...

Nézzétek mit mutatok Nektek:



És miért mutatom én ezt?
Miért csináltam egyáltalán ilyesmiségeket ma este?

Hát persze :o)

Megjöttek a tankönyvei Andrisomnak... 2013. október 24-én... sántítani a dolog csupán ott sántít, hogy a tanév mindezekre nem volt tekintettel, a fene a formáját.. idén is elkezdődött szeptember első "munkanapján"

No, de ne legyek elégedetlen, hiszen egyrészt ami késik, az nem jön időben, másrészt ha már itt van, akkor örüljünk nagyon, szóval hallelujah, és jippiájjé :o) :o) :o)

És tudjátok... félelmetes volt látni, ahogy a kisnagyfiam boldogan vette ölébe, már az aikido edzést követően az autóban hazafelé menet a tankönyveit, és olvasott belőlük, és máris verset mondott nekünk az olvasókönyvét átnyújtva, és egész este be nem állt a szája, hogy "és anyaaaaaaaaa, tudtad, hogy blablabla..." és szívta, csak szívta magába a betűket... a betűket, amikre oly' nagyon vágyott, s amivel kapcsolatban annyira ki volt éhezve... mármint a tankönyveket illetően.. szóval tényleg legyünk pozitívak és örülök, és akkor arccal előre, és ezentúl minden visszatér a régi kerékvágásba, szóval a hazaérkezésünket követően újra lesz együtt tölthető időnk, amíg végre-végre-végre átbeszéljük a napi iskolai történéseket... a vett tananyag tekintetében is :o) ez utóbbi egyébként nagyon hiányzott nekem... épp a minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel erről... hogy az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a szemem bekötik, és belöknek egy amúgy is tök sötét szobába, hogy "na, most légy képben"  Tényleg nem tudtam, hogy hol tartanak irodalom és nyelvtan órán, fogalmam nem volt arról, hogy mit vettek matematika órán, környezetismeret órán... mert ugye, kizárólag a füzeteire hagyatkozhattam... azt meg vagy használták órán, vagy nem... és nehéz volt Andrisnak is úgy elmesélnie az aznap történteket, hogy nem volt hozzá meg a könyv, mint mankó, ami végigvezeti Őt, visszaemlékezteti (bármilyen hülye szó is ez) az aznap eseményeire...

Nah, tehát, minden jó, ha a vége jó, öröm van és boldogság, meg sok varrmány is, amit nem fotóztam, de holnap pótlom, és lassan lassan újra utolérem magam, és tágítom a határokat, úgy is, mint nincs két hetes vállalási határidő, nem szeretnék hétfőtől vasárnapig "nullahuszonnégyben" varrni... mert azért... bármennyire is fanatikus vagyok varrás tekintetében... vágyom, vágynék a családommal töltött időre is :o) De már bátor vagyok, és merek néha nemet (is) mondani :o)

Kicsit kusza lett ez a poszt, tudjuk be annak, hogy nagyjából 10 centivel még mindig a föld felett lebegek, így lebegve meg nehéz a gondolataim között rendet vágni :o) :o) :o)

Szilva




2013. október 23., szerda

Töröm, töröm...

... bizony.

Mit is?

Hát a néhány napja "szedett" diót :o)

Tudvalevő, hogy nem jellemző rám a magamutogatás, bár az utóbbi időben kétségtelenül felbátorodtam, és önmagamhoz képest többet mutattam meg, mint mondjuk 1 évvel ezelőtt mertem volna :o)

Ami az oka ezúttal a képeknek...

Az egyrészt az elfoglaltságban rejlő öröm... tudniillik, ahogy körbeálltuk az asztalt, és dolgoztunk serényen mindahányan ott volutnk... a gyerekek is lelkesen, ügyesen... és aaaannyit, de aaaaaaannyit kacagtunk, hogy már ezért megérte a vízhólyag az ujjamon :o) :o) :o)

Másrészt... szeretném dokumentálni, hogy a március 15-i förgetegkor tett kijelentésem, mely szerint "fogunk mi még trikóban tengeni-lengeni októberben" erőst megvalósulni látszik :o)
Szóval íme az utókornak a fényképes bizonyíték arra, hogy 2013. október 23-án valami egészen elképesztően csodaszép idő volt... cirka 26 °C :o) :o)
(utálnátok, ha azt mondanám, hogy kibírnám így tavaszig? :o) :o)

Szóval kérem, munka volt...
Nézzétek csak... a KisMica is milyen ügyesen dolgozott :o)
És ott van ám a Zuram és köztem Andris bucija is ;o)
Bár az igazat megvallva, ha teljesítménybérben lett volna a kis gazember, sokat kellett volna fizetnünk, mert az Ő kupaca nem nagyon akaródzott nőni :o) :o)
Ellenberger a pocakja :o) :o) :o)
 
Meg röhögés... jó sok, úgyhogy tuti híztam legalább 10 kilót :o) :o) :o) :o)
 
 
Köszi a képeket Apu ;o)
 


2013. október 21., hétfő

Tovább is van...

... mondjam még?

Említettem az előző posztban ama bizonyos játékot, amikor széles jókedvem kerekedett a hihetetlen mennyiségű pozitív hozzászólástól, a rengeteg megosztástól, és suttyomban, "alattomban" eldöntöttem, hogy sorsolok egyet a játék "feltételeinek" teljesítői között, és sorsolok egyet kizárólag azon emberek között, akik pusztán tetszésnyilvánítás gyanánt, vagy szimpla jó-, és segítő szándékból megosztották a játékfelhívást :o)

Szóval a másik nyertes, félve kérdezte meg tőlem, hogy lehetne-e a táskát felajánlania a gyermekének...

Hát már hogyne lehetne, hisz' egyrészt az Ő nyereménye, belátására van bízva, hogy miképp cselekszik vele, másrészt szerintem ez egy igazán szép történet volt, aminek a részleteit - puff neki, most nagyon disznófülű lehetek a szemetekben, de remélem megértitek - nem kotyogom ki, mert nincs felhatalmazásom rá, arról nem is beszélve, hogy az, amit a nyertes megosztott velem, a legbensőbb magánügye :o)

A lényeg... ejnye, megint mennyit beszélek... szóval a lényeg, hogy miután leegyeztettük a színösszeállítást, a fazont, a nagyjábóli méreteket, nekiláttam a táskának.
Elkészültem vele, küldtem fotót a nyertesnek, s kiderült, hogy az égvilágon mindenben megállapodtunk, kivéve egyet... ne mágneskapcsos, hanem cipzáros legyen a táska :o)

Gond egy szál se, hisz' én vállaltam, hogy a nyertes kedve szerinti táskát készítem el... azt hiszem, a világ legtermészetesebb dolga, hogy újat varrmányoltam ;o)

És akkor készítettem fotókat a megmaradt, mágneskapcsos táskáról, amit lehet, hogy ide a blogra feltöltöttem, de a meskára például nem.. és akkor a szemfüles fotós ezt is észrevette, magához ragadta - ez esetben is - az irányítást, és tádáááám:

(nehéz fotózni a csokoládébarna kordot, nagyon nem akar engedelmeskedni... még a nálamnál sokkalsokkalsokkal jobb fotósnak sem... pedig... ez bizony egy csokoládébarna-hófehér táska :o)
 



Belül mindkét oldalon osztott zsebek vannak, vállpántja állítható, így vállon, vagy vállon átvetve - keresztben - is hordható :o)

Polcra tettem, így akár a Tied is lehet.. nézd csak... itt van :o)