Oldalak

2013. november 29., péntek

Csak néhány...

... képet hoztam...
Ma harmadik napja, hogy iszonyatos migrén kínoz, annak minden velejárójával együtt...

Így a majdnem készre varrt táskák hada várja a bélését, illetve azt, hogy végre elkészüljön...
Remélem a holnapi már jobb nap lesz, most ott tartok, hogy már nem fáj néznem, nem fáj gondolkodnom...

Ez a táska egyébként még a hét elején készült, sebtében "lőttem" néhány vakus fotót a búvalbélelt időjárás miatt, de azért a lényeg látszik.

Robert Kaufman designer pamut és fekete textilbőr, Midi Bag kivitelben:

 

 



Amúgy meg totál nem egy táskakészítő blogjába való téma, de miután évek óta kínlódom ezzel a rühes-mocsok-szemét kibírhatatlan migrénnel, hát gondoltam leírom, mert hasznos lehet bárkinek: ma délután kínomban már betámolyogtam egy patikába, hogy miután az összes vény nélküli készítményen túl vagyok, kihangsúlyozva, hogy "ipari" mennyiségben kapkodtam be a pirulákat... segítsenek már rajtam, mert élni nehezemre esik ezzel a "fél fejem le akar szakadni" fájdalommal...
A patikus kikérdezte, hogy hol fáj pontosan, és milyen fájdalom amit érzek... majd az információk birtokában eloldalazott és hozott egy olyan gyógyszert, aminek még a nevét sem hallottam soha... hozzáteszem, meglepő, hisz' amúgy vény nélküli készítmény... szóval megvettem - aranyárért - a Brufen nevezetű kegyszert, amiből hazaérve üstöllést 2 szemet bevettem...
Mostanára érzem úgy, hogy oké, nem vágok eret magamon.. érzem, hogy van fejem, de ezt már nem nevezném fájdalomnak, szóval dereng valami fény az alagút végén :o)
Ha csak egyvalakinek új ez az információ, már megérte ideírnom ;o)


2013. november 22., péntek

Mutathatom....

... az e heti termést egyben?

Íme:






(bocsánat... nem tudtam eldönteni, hogy melyik kép adja vissza leginkább azt a hangulatot, ami a kanapén fotósarokban uralkodik :o) :o) :o)






És, ha karácsony...

....

Kedves Jézuska,

Múlt héten beszart* tönkrement a vasalóm, miután kétszer is lecsapta a biztosítékot és hosszan vakoskodtunk a lakásban, mielőtt a töksötétben kitámolyogtunk a folyosóra a főkapcsolóhoz... szóval a vasaló 12 éves korában, végleg kilehelte  gőzét lelkét, aminek következtében egy kölcsön vasalóval vagyok kénytelen együttműködni... jól kooperálunk, leszámítva, hogy kizárólag a maximum fokozatot ismeri, eképp az eme hőmérsékletet nem kultiváló textileket gyönyörűen szétégeti, szétégetné... khmm.. szóval érted mire gondolok...

Aztán... ugyan ez nem múlt heti történet... de azért elmesélem, hogy elég rég varrok, mégsincs cikk-cakk ollóm... igen, tavaly sem azt hoztál nekem... pedig tudhatnád, hogy nem hordok harisnyát, sem nem iszom pezsgőt... :o) :o)

És és és és még azt is el szeretném Neked mesélni kedves Jézuska, hogy két hete tönkrement a porszívónk is, ugyanis a srácok hajvágását követő porszívózás alkalmával fogta magát és, a vasalóhoz hasonlóan, kilehelte a port, amit addig beszívott, a levágott hajjal együtt a lelkét...

De tudod kedves Jézuska, használom a kölcsön vasalót, amíg lehet... használom a seprűt, ahogy eddig is... és tulajdonképpen rendkívül jól megvagyok és még jó ideig meg is leszek cikk-cakk olló nélkül... sőt, ha jobban belegondolok: minek az nekem...
És emellett minden tönkrement háztartási gépet, és minden minket körülvevő bajt nagy ívben lekakálok figyelmen kívül hagyok, ha idén hozol a kisfiamnak egy sóterápiás készüléket
Mert szüksége van rá, mert lehet, hogy mindössze ennyi kell ahhoz, hogy a lassan ötödik éve tartó kínlódásnak vége szakadjon...

Köszönöm kedves Jézuska, akár így lesz, akár úgy lesz, még ha sehogysem lesz is :o)





* vaskos megrendelés halom közepette meglehetősen idegesítő volt, szóval elnézést, hogy nem sikerült cizelláltabban fogalmaznom mindjárt elsőre ;o) na és ha még azt is elárulom, hogy a vasaló elhalálozását úgy jelentettem be a Férjemnek: "a vasaló elment szarni" kiábrándultok-e végérvényesen belőlem a mocskos szám miatt? :o)


Közeleg...

a rézbőrkéz, rézvalagú bagoly, bakurász, karácsony :o)

Fenti mondatból érezhető talán, hogy november 22-én mennyire vagyok a témára ráhangolódva :o) :o) :o)

Tegnap este ugrottam neki ennek a táskának... érdekes volt az egész.
Talán emlékeztek, mikor a kislányomnak készítettem ezt a táskát.
(jegyzem meg, azóta is imádja, sőt már a suliba is bevitte, hogy elbüszküljön vele, megzabálom :o) :o)

Na, de a lényeg, hogy szöget ütött a fejembe: ha pink textilbőrrel jól mutat... milyen lehet vajon pirossal? Elvégre a textilen levő pöttyök közt van pink és bizony piros is :o)

Nosza, gyorsan elő a kellékekkel, ugrik-fut és tádááám:

Alul-felül-hátul textilbőr ;o)
A pántja is textilbőrből készült, és naná, hogy állítható.
 Belül mindkét oldalon osztott zsebek :o)
Cipzáros :o)
Biztos, ami biztos ;o)
 Szilvás gömbvirágok :o)

Óóóóó... és hogy miképp kapcsolódik ez össze a karácsonnyal?

Nos, miközben tegnap este varrmányoltam, s még ma reggel is, mikor elvágtam az utolsó cérnaszálat (éjjel aludtam, nem ér félreérteni! :o) végig azon pörögtek a gondolataim, hogy karácsonyt kiált lassan mindenki (és ez persze nyilván normális, és az nem az, hogy én meg anyaként egyenlőre semennyire nem gondolok rá... vagy ha mégis, akkor inkább félve... de mindegy ez most... szóval a textil amúgy egy kimondottan karácsonyi flanel, Riley Blake tervezőasztaláról, a fantázianeve is az: Santa's Workshop :o) :o) :o)

A másik dolog, mármint ami kattogott a fejemben :o) hogy néha-néha mondjuk azt: "majd, ha piros hó hullik az égből" :o)

Nos, a bélése egy fehér alapon, össze-vissza elszórtan pöttyös anyag.... piros pöttyös :o) :o)
A külseje meg ugyebár piros textilbőr...
Mondhatom, hogy részemről a karácsonyi témájú cumók varrmányolása idénre letudva?
:o) :o) :o) :o) :o) :o)


Vallomás...

... az következik... bizony :o) :o)
Neeeem, nem úgy... nincs semmi takargatnivalóm, csak a múltkor tettem egy kijelentést, amit bizony már akkor tudtam, hogy elhamarkodott...

Ebben a posztban elzárkóztam mindenféle trendszerűen megjelenő, és gyorsan lefutó divathullámtól, továbbá, minden "egyszer van az évben" alkalomtól...

No, az igazat megvallva, egyetlen baglyos textilnek nem tudtam ellenállni...

Ennek itt ni :o)
De nem én vagyok a bűnös hibás, ez a textil a gengszter*, a rajta található összes színnel és a baglyokkal együtt ;o)
A textil hibája kéremszépen...hátőőőő...., hogy ellenállhatatlan...
Az én hibám, hogy nem bírtam ellenállni, elgyengültem :o) :o)
(de abban azért ugye egyetértünk, hogy ez nem a klasszikus, mesefigurákat idéző baglyos vonal... ? )

Alja-hátlapja-felső része, fekete textilbőr.
Vállpántja állítható, fekete hevederből készült.
 Bélése pamutvászon, belsejében mindkét oldalon osztott zsebek.

 Cipzárral záródik ,o)


* meg Robert Kaufman, aki egyre másra valósítja meg jobbnál jobb textilterveit :o)
Szóval szégyellje magát RK ;o) :o) :o)

Szerettek...

fotózni?

(hú, én nagyon nem... temérdek időt vesz el az életemből, ráadásul nem is értek hozzá, így sokszor ügyetlenkedem a beállításokkal... persze, volt idő, mikor élmény volt a fényképezés, de akkor még a régi HP gépünkkel mahinálhattam... azóta "leejtődött" egyszer, minek következtében használhatatlanná vált, így most egy végtelenül egyszerű kis masinával birkózunk, ráadásul általában naponta, így aztán talán érthető, hogy nem ez a legkedvencebb elfoglaltságom :o) :o)

Na, de visszakanyarodva a feltett kérdéshez ;o)
Ezt a Robert Kaufman textilt is őrizgetem egy ideje... sokat vacilláltam, hogy feketével-e, avagy barnával "társítsam"...
A barna nyert :o)

Ennek a táskának annyi a különlegessége (azon kívül, hogy én készítettem :o) blööööö, de nagy az arcom :o) :o) :o) , szóval utolsó darabom volt ebből a barna márványos textilbőrből...
Gondoltam, ne árválkodjanak a megmaradt kis darabok, használjam már el valami módon... így a táska hátsó részére varrmányoltam két külön zsebet. Mindkét zseb elég mély, és elég szorosan hozzásimul a táskához, ráadásul, ha a táskát magadra veszed, akkor a zseb még hozzád is "simul" :o)
Szóval annak ellenére, hogy nem cipzáros, szerintem zsebkendőt, vagy kisebb noteszt, tollat simán lehet tárolni benne. A telefonomat pusztán a fotó kedvéért tettem bele, és szándékosan ilyen "félzsódéros" módon, mert ha nem így teszem, belezuttyan a zseb aljára, és máris nem tudom mutatni a zsebet :o) :o)

A zsebek.. és az a zseb is mély, amiben a telefon van, pusztán a fent (Jéééézusom, milyen hosszasan!!!) taglalt okból kifolyólag áll ilyen gyagyásan :o) :o)
Cipzárral záródik, vállpántja IS textilbőrből készült, és természetesen állítható.
Bélése pamutvászon, belsejében mindkét oldalon osztott zsebek ;o)
Hűűűű... akkor összesen 6(!) darab zseb... no, ez így összegezve még engem is meglepett :o)
 
Mondtam már, hogy Midi Bag? :o) :o) :o) :o) :o) :o)
Neeeem?
No, hát ez egy Midi Bag ;o)

 
 

A bodza...

... na és a pillangó...
Mindez türkiz árnyalaton.
Szerintem nagyon klassz, és mutatós ez a Rowan textil.
Naná, hogy Midi Bag-en mutatom ;o)

Írtam már, de ezúttal újra, hogy a táska alsó része, hátlapja és felső része fekete textilbőr. Sok szempontból praktikus így, és a magam régebbi táskája indokolta ezt a megoldást, de erről majd egyszer később...
A táska vállpántja állítható, fekete hevederből készült.
Bélése pamutvászon, és belsejében mindkét oldalon osztott zsebek vannak az iratoknak, bérletnek, zsebkendőnek, telefonnak.
A táska cipzárral záródik, hogy értékeid ezáltal is védjék az illetéktelenektől :o)

Írtam valami...

... olyasmit az előző posztban, hogy "de csak, mert a másikról, ami elkészült, nincs fényképem"

Hátőőőő... az a helyzet, hogy azóta lett ugyan fénykép... meg néhány másik táska is :o) :o)
Lehet, hogy kezd körvonalazódni az előző posztban kisbetűvel írt kérdésre a válasz?
Hmmm....

Nos, kezdem is, igyekezvén visszatartani a szómenésemet :o) :o)

Jajj, még annyit, hogy nagyüzemi gyártásba kezdtem a Midi Bag-et illetően... khmm...

Óóó, és már csak annyit, hogy a rég vásárolt* designer textilek és a textilbőrök variálása következik, a végén egy piciny Szilvás applikálással :o)

Elsőre egy kissé szokatlan, ám szerintem szép párosítás:
 Ha például a télikabátod fekete, viszont a kesztyűd, sálad, sapkád élénk (vagy halványabb) rózsaszín, esetleg pink, akkor ez a táska szerintem nagyszerű kiegészítője lehet a téli viseletednek :o)
A táska alsó része, hátlapja és felső része fekete textilbőr, míg eleje Robert Kaufman textilje
A pink alapon virágmintás textil táskamerevítővel és felvasalt vlies-sel megerősítve, naná, szóval ahogy mindig is mondani szoktam, nincs kitömve, így, ilyen tartással áll ez a táska ;o)

A táska vállpántja állítható, záródása pedig cipzárral biztosított.
Belsejében mindkét oldalon osztott zsebek vannak, hogy könnyen el lehessen szortírozni azokat a holmikat, amik fontos, hogy kéznél legyenek :o)



* mármint úgy rendeltem Fabrikáéktól és Kell-me shopjából és természetesen Textil Cottage-tól a csodaszép - zömmel - amerikai tervezők fantáziáját dícsérő textileket... őőőő... és még az is van, hogy tele vannak a fent felsorolt webáruházak polcai újdonatúj és gyönyörű textilekkel, és nekem mindannyiszor, mikor megnyitom az oldalakat, erőszakkal kell visszafognom magam, hogy ne állítsak össze egy újabb rendelést pillanatok alatt :o) :o) :o)
Érdemes Hozzájuk ellátogatni, egyrészt, mert kitűnő, kiváló, csodaságos portékáik vannak, és tapasztalatból mondom, hogy nagyszerű, rugalmas, és nagyon kedves, segítőkész mindhárom bolt "háziasszonya" :o)
És még mielőtt... nem, semmilyen megállapodás nincs köztünk, pusztán szeretném, ha minél többen megismernék Őket, és önző módon :o) azt is szeretném, ha sokan és sokszor rendelnénk Tőlük, hogy minél több textillel kényeztethessenek minket :o) :o) :o)
Azt hiszem elegendő indok ez arra, hogy folyton áradozom Róluk :o) :o) :o)

2013. november 19., kedd

Elgondolkodtam...

... vajon normális dolog-e, hogy a múlt heti, önmagam végsőkig való kizsigerelése után feszített tempójú, "nemszeretem" alapanyagú táskák készítése után hétfőn nekiugrok táskákat varrni veszett tempóban, veszett szenvedéllyel...

Nos, a válasz várat* magára, de addig is mutatok még egy varrmányt, a mai utolsót :o)
(de csak, mert a másikról, ami elkészült, nincs fényképem ;o)

Újabb (ehh, vajh' hányadik?) vallomásom: hátőőő.... ennek a textilnek sem tudtam ellenállni, matrjoskákkal (meg még a többivel... jajjj) utazott hozzám néhány hete Fabrikáéktól :o)
Júúúújjjj, nagyon bizseregtek az ujjaim, vártam már, hgoy miképp fog vajon kinézni táskaként.
Alig vártam, hogy elkészüljön, és íme:
Lehet velem nem egyetérteni, de ez szerintem ebben a színösszeállításban übertuti, zsírkirály, fantasztatikus, állati, nagyon jól mutat :o)

 
 Cipzáros ez a táska is :o)
 
És azt vajon mondtam-e már, hogy Midi Bag? :o) :o) :o)
 
 
* hogy egész pontos legyek... sokat gondolkodtam már, de ezúttal komolyan kételkedni kezdtem önmagam épelméjűségében... vasárnap dél környékén, esküszöm úgy álltam fel a varrógéptől (miután hajnal óta varrtam, hogy a divatbemutató kezdete előtt kész legyek), szóval úgy álltam fel, hogy szentül megfogadtam, jónéhány napig bizony a varrógép közelébe sem megyek... nemhogy táskát varrjak... nos... a helyzet az, hogy bár vasárnap valóban betartottam a fogadalmam, hétfőn reggel háááátőőőőő... khmmm... úgy 9 óra tájt azon kaptam magam, hogy ülök a varrógépnél, nyomom a pedált, és varrok... de úgy, mintha legalább fél év letöltendő kényszerű varrásmegvonás büntetés után lennék... és itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy sokat gondolkodtam... kibírnám-e vajon... tudnám-e úgy élni az életem, hogy valamely időponttól fogva nem varrnék, nem varrhatnék többé... és az igazság az, hogy nem... ahogy például a hétvége sem telik el úgy soha, hogy ne pöcsmörögnék a varrógépemnél... ha másutt vagyok, mást csinálok, hiányzik... hűűűű... lehet, hogy függő vagyok?
 


Nem, nem...

... és nem.
Nem adtam be a derekam sem baglyos textileknek, sem halloween őrületnek, ahogy nem készítek karácsonyra hóemberes táskát sem...

Khmm.... hóemberes táska nem lesz, ahogy denevéres-sütőtökös sem... viszont ezek a matrjoska babák olyan, de olyan csodálatos színekben pompáznak, hogy nem tudtam nem megvenni ezt a designer texilt Fabrikáéktól.

Mióta megérkeztek (pedig nem mostanában volt), fentem a fogam az ollóm...
És megtörtént, táskáról pillogatnak ránk :o)

Elején, ahogy az összes eddigi Midi Bag esetében a designer textil "pompázik", alja, hátlapja és felső része pedig textilbőr. Vállpántja állítható, és színben hozzáillő, fekete hevederből készült.

 
 Naná, hogy ez a táska is cipzáros :o)
 
Akár karácsonyi ajándéknak is nagyszerű lehet... ;o)
(ja, hogy nem is mondtam... :o) :o) szintén örömvarrás eredménye, így szabad préda :o)
 

 

Ez a textil...

... amolyan szerelem első látásra jellegű :o)

Anno személyesen voltam a Tótágas Kreatív üzletben valami egészen más okból kifolyólag...
Aztán, ahogy az a magamfajta textilőrülteknél lenni szokott, ki nem bírtam szemlesütve, naná, hogy végigjárattam a szemem a tengersok textilen... és jött a végzet...
Többek közt ennek a bézs alapon barna, és rózsaszín mintás japán textilnek a képében :o) :o)

Készítettem már egy táskát ebből sokkal-sokkal korábban, ami nagyon hamar gazdára talált.
Akkoriban egy nagyon kellemes bézs textilbőrrel kombináltam.
És azóta fontolgattam, hogy kipróbálom barna textilbőrrel is...

Szerintem nagyon jó párosítás... egyszerű, de nagyszerű :o)


 
 Állítható vállpántja színben hozzáillő, barna hevederből készült.
 
 Cipzáros ez is, biztos, ami biztos ;o)
 
Mondom, Midi Bag :o) :o)
Méretek ebben a posztban. Hozzátéve, hogy ennek is nagyobb a talpszélessége.
 
Szabad préda, vihető ;o)
 

 

A folk madarak...

... igen, igen, a folk madarak :o)

Legalábbis ilyesmi fantázianeve van ennek a designer textilnek, Fabrikáék webáruházában :o)
(és ha rendelnétek, most tegyétek, mert akciós ;o)

A táska, ami készült, az én táskám "mintájára" lett varrmányolva. Teljesen ugyanaz a fazon, ugyanaz a méret, és ugyanúgy designer textil és textilbőr kombinációja. Eltérés annyi, hogy nincsenek fülei, és a pántja noha állítható, nem textilbőrből, hanem hevederből készült.

 
 Talpszélességében eltér az én táskámtól, ennek ugyanis szélesebb a talpa :o)
 
 Folkmadárka közelről...
 
 A táska cipzárral záródik, hogy biztonságos legyen. És, mert múltkorában volt egy felvetés, hogy mégis miképp, nos megpróbálom leírni: ha a jobb oldaladon hordod a táskát (akár vállon, akár vállon átvetve), a cipzárkocsi, a cipzár bezárt állapotában elöl van, tehát ha nyitod a táskád, a cipzárkocsit elölről húzod hátrafelé. Ez amellett, hogy praktikus, biztonságos is, hiszen, ha hátulról nyílna előrefelé, bizony nagy kegy lenne a zsebeseknek...
Bár kétségtelen, hogy nem vagyunk egyformák, eképp ki így, ki úgy vélekedik... én így csinálom ;o)
 
Szabad préda, vihető :o)
 
A neve pedig... legyen.... mondjuk... Midi Bag :o)
 
 
 




2013. november 17., vasárnap

Csendben...

... voltam az utóbbi napokban.
Oka volt azonban :o)

Korábban említettem, hogy itt a városban, ahol lakom, él és tevékenykedik egy divattervező, Lovász Márta.

S, ha jól emlékszem, talán arról is beszéltem Nektek, hogy Márta a legújabb kollekciójának bemutatójára, az általa megálmodott ruhákhoz szeretne készíttetni velem táskákat.

Voltak egyeztetéseink, beszéltünk fazonokról, színekről, formákról...
De közös nevezőre, a mai napon tartott divatbemutató előtt néhány nappal, november 13-án jutottunk. Gyors textilválasztás, villámgyors utolsó megbeszélés, hogy aztán csütörtök (2013.11.14) reggeltől idegőrlő napok elé nézzek...

Nem volt egyszerű, hovatovább, iszonyatosan nehéz és embertpróbáló feladat volt.
Minden táska más méret (noha nagyon hasonló, hiszen alkalmi táskák), szabásminta szerkesztése tehát szóba sem jöhetett (időm nem lett volna rá), maradt hát a textileken való méricskélés, jelölgetés, egyesével való nyirkálás...

A textilek? Jaaaa, hát a textilek... nos, mivel soha nem tanultam sem szabni, sem varrni, sem az anyagok természetét nem ismerem mélységeiben... meggyűlt a bajom a szaténnal, taft(?)-tal, organzával(?), jersey-vel, és az összes többi csodasággal... nyeklettek, nyaklottak, csúsztak és másztak mindenfelé...

Előfordult, hogy téglalap helyett, a vágást követően rombuszt láttam magam előtt... és előfordult, hogy a sírás kerülgetett... feszített volt a tempó, magas a mérce, óriási, megugorhatatlan akadálynak sejlett az egész számomra... hát ki vagyok én, hogy egy tervező új kollekciójához készítsek alkalmi táskákat, ki vagyok én, hogy az általam varrmányolt táskák divatbemutató alkalmával, városunk és hazánk prominensei előtt "vonuljanak" a kifutón....

Biztos voltam abban, hogy ez a léc nekem magas, és biztos voltam abban is, hogy képtelen leszek megugrani...

Viszont varrtam, varrtam rendületlenül...
Hajnaltól, bizony éjszakáig... az összes napon...
(Murphy... mikor, ha nem szerdán betegedett volna meg a kisfiam, akinek nagyölelés jár, mert nagyon jól kezelte a helyzetet, hihetetlenül felnőtt módon viselkedett, és segített nekem azzal, hogy szót fogadott és ágyban maradt szinte végig :o)

Nagyon fáradt és fásult vagyok.. konkrétan úgy érzem magam, mintha lefutottam volna a maratont... szinte "fáj" még gondolkodnom is.. zsibbadt vagyok, és kába... de majd elmúlik :o)

Hogy milyenek lettek a táskák?
Az imént hívott Márti, hogy vége a bemutatónak, óriási sikerük volt, s képzeljétek (első kézből az információ, hisz' maga Márti mondta), a bemutató után nagyon sokan odamentek hozzá és dícsérték a táskákat, s konkrétan érdeklődtek utánuk...
He?
Ezen izgultam ennyit?
Ezért ültem órákon át szótlanul, vágva, fércelve, vasalva, jelölve, varrva, izgulva, idegeskedve, sokszor a félelemtől reszketve... nulla önbizalommal... és az örök kishitűségemmel?
Fene se érti ezt.

Mindjárt szerkesztem a képeket, most már megmutathatom mindet (elvégre nem lett volna etikus az új kollekció bemutatója előtt telepakolnom a blogot a táskák fotóival :o)

Hát szóval... állok, nézek magam elé üveges tekintettel.. na jó, nem is.. de bambán, annyi szent...
És nem hiszem el.. még mindig nem hiszem el...
(és még mindig fáradt vagyok, és nyúzott, és és és és :o) :o)

Frissítés... képtelen vagyok* kiválogatni a fotókat... mutatok egy csoportképet, ezen a lényeg látszik :o)


Holnap mutatom egyesével is :o)

* Neeeem, nem azért, mert annyi jó fotó van... nem érzek erőt magamban ehhez most :o(





2013. november 10., vasárnap

Hogy jár...

... az, aki beír a naptárjába egy megrendelést november 18-ra, és mégis nekiáll előbb elkészíteni...

Biztosan nem mindig úgy, ahogy én jártam a minap...

Történt ugyanis, hogy néhány héttel ezelőtt megkeresett Lovász Márta, helyi divattervező, akinek korábbi divatbemutatóján már szerepeltek az általam varrmányolt táskák.

Szóval Márta megkeresett, hogy ezúttal az őszi, november 17-én tartandó divatbemutatóra készítsek - zömmel inkább - alkalmi táskákat a kollekcióhoz. Egyeztettünk, megnéztem az eddig elkészült ruhákat, illetőleg a még el nem készültekhez használt textileket... mintegy isnpirációt merítve a kelmékből :o)

És ugye, ahogy említettem, jobbára inkább alkalmi jellegűek a bemutatandó kollekció darabjai, ezért a táskák színe túlnyomó többségben fekete lesz. Nyilván a fazon, a kivitelezés az én fantáziámra van bízva, de a szín ugye... és bizony nehezen duráltam magam neki a dolognak, amikor érkezett meskán belső üzenetben egy megkeresés, egy már meglévő táska kapcsán.

Ezt a táskát szerette volna a megrendelő viszontlátni 2in1 Bag-ként.

Feltűrtem a (nem létező) ingem ujját, s mielőtt a sorozatban gyártandó fekete alkalmi táskáknak nekifogtam volna, a megbeszélt határidő előtt elkészítettem...

Mikor kész lettem, örömmel léptem be aprócska boltomba, hogy belső üzenetben értesítsem a megrendelőt az örömhírről, miszerint elkészült a táska :o)

Ott várt az üzenet, millió bocsánatkérés közepette, hogy mégsem, mert lányának - akinek szánta születésnapi ajándékul - megmutatta az ihletadó Mini Bag-et, aki inkább egy sötétebb táskát tudott volna elképzelni őszi/téli öltözékéhez...

Egyebekben megnyugtattam, hogy tökéletesen megértem, hiszen én is Anya vagyok, s mindig szeretném a gyermekeim vágyait a lehető legteljesebb módon kielégíteni, na pláne a Nekik szánt ajándékokat úgy megválogatni, hogy ne egyfajta "huhh, ezen is túlvagyok" érzés kísérje, hanem valódi örömöt lássak, láthassak a szemükben, a boldogságos mosoly kísérőjeként az átadást követően :o)

Amiért ezt elmeséltem az csupán a túlbuzgóságom következményeire való rávilágítás, ami persze korántsem általános érvényű, ergo nem mindig ez a végeredmény, csak ez most épp így alakult...

Így aztán jöttem megmutatni a kész táskát, s tudatni, hogy szabad préda ;o)