Oldalak

2014. május 30., péntek

És akkor egy egészen különleges...

... táska következik...
Mert, bár volt már mandalás és bizonyára lesz is még... de ezt ajándékul rendelték :o)
Ezért különlegesen fontos volt.

A legnagyobb fazon, vagyis a Medium Bag, annak minden eddig ismertetett paraméterével ;o)





És és és és képzeljétek, ma voltak a gyerekek osztálykiránduláson (mármint a legkisebb kettő), és mikor már Gigi is hazaért és jöttünk hazafelé, láttam, láttam, láttam, láttam az egyik általam varrmányolt mandalás táskát, amit egy kedves fiatalember a szerelmének vásárolt az évfordulójukra és olyan jó volt és úgy sikítottam a kocsiban, hogy "ottamandalásamandalásottottoooooootttt" :o)
Tiszta boldogságosságos érzés volt :o)

Elöljáróban csak annyit mondanék...

... hogy nem érdekel (egyáltalán, és abszolúte nem), hogy kinek nincs ínyére (később kifejtem bővebben), ez volt a megrendelés, kiszerkesztettem a szabásmintát, miután kiszámoltam a méreteket és megvarrtam, mert ez volt a kívánsága a megrendelőnek. És pont.

Egyébként ez a párja az előző posztban már részletesen bemutatott Andover textilnek, e két textil közül nem tudott választani a megrendelő, s végül mindkettőből táska kerekedett, de a történetet ismeritek már ;o)

Érdekes kihívás volt, ugyanis az eredeti, vagyis a legeredetibb táskámból indultam ki.. talán emlékeztek, aminek íves volt a teteje és lefelé bővülő a fazonja. Ilyen módon szerette volna jövendőbeli táskáját "viszontlátni" Viki (jajj, remélem nem orrolsz meg rám, de már annyiszor leírtam, hogy Megrendelő...). És erre füleket is kért. Meg hosszú pántot. Meg designer textilből készített bélést. És lehetőleg cipzáros záródást. Aztán a többiben szabad kezet kaptam.. úgy értendő, hogy mely árnyalatú barnával társítom, hogy zajlik a kivitelezés és így tovább...

Rajzolgatni kezdtem, de mivel még mindig nem tudok/merek kanyarba cipzárt varrni, lecsaptam az íves felsőrészt.... aztán elkezdődött a méricskélés, számolgatás, szerkesztés, szabás, végül a varrmányolás is :o)

A végeredmény pedig:





És a bélésről készített, "meghatóan" béna fénykép :o)







Ígértem, hogy kifejtem... de nem is tudom... nem is tudom, hogy érdemes-e egyáltalán bármiféle mondókába belekezdenem...
Talán csak annyi, hogy rettenetesen elszomorít a kézműves világban kialakult "öldöklés", arrogancia, utálkozás... az örök "ki másol kit" című téma...
Nem gondolom, hogy adott táskafazont csak és kizárólag egyetlen alkotó készíthet... és tudjátok miért? Mert a táska, mint olyan, egy régi találmány, ami eddig sokféle fazonban, stílusban megjelent.
Újat lassan már nem lehet mutatni... legfeljebb egyedit... egyedivé pedig azzal tudjuk tenni az általunk készített táskákat, (vagy bármi másféle alkotásokat) hogy a szívünkkel készítjük és a lelkünk egy darabját beleálmodjuk...
Ettől egyedi, ettől különbözik az összes többi táskától...


És nem, nem fogok vitába bocsátkozni senkivel, hogy kinek a táskájához hasonlít...
Egyrészt, mert teszek rá, ezt ugyanis az elejétől a végéig én csináltam, számolgatással, szerkesztéssel együtt.
Másrészt, mert... de ezt inkább hagyjuk...
Ja, igen... harmadrészt, továbbra is működik a moderáció, így felesleges időpocsékolás, ha bárki fröcsögni akarna valaki mellett vagy ellen... nem fogom átengedni a hozzászólást...


Tök érdekes...

... megkeresést kaptam.

Egy megrendelőm beleszerelmesedett egy (na jó, igazából két) designer* textilbe, az e-bay-en.
Üzenetet küldött, megkérdezve, hogy lehet-e szó olyasmiről, hogy megrendeli, aztán továbbküldi nekem, én meg jól megvarrmányolom a vágyott táskát.

Végül nem tudott dönteni a két textil között, így megrendelte mindkettőt, ahogy aztán a két táskát is.

Ő még nem látta, vélhetően vagy itt a blogon, vagy a facebook-on fogja először észrevenni, hogy szembenéz Vele a táskája :o)
(bezzeg ezt megírtam Neki, mármint, hogy "hamarosan töltöm a blogra és a fb-ra) csak disznófülű kutyatatár módon a fotókat nem csatoltam az e-mailhez :o)

Szóval az első táska emigyen néz ki (a kérések a fotón látszanak, ugye ne részletezzem?)

Nah, jó, azért csak nem bírom ki :o)
Szóval a táskát bal oldalon fogja viselni a tulajdonosa, így bal kézzel lehúzva a cipzárt (ami a táska elején függőlegesen van, ha egyébként nem látszana elég egyértelműen :o) :o) :o) szóval előrefelé tud a hatalmas zsebbe belenyúlni ;o)

 A táska hátulján egy irgalmatlanul nagy cipzáros zseb van :o)
Bal oldalon viselve a táskát, a cipp kocsi a cipzár bezárt állapotában elöl van, könnyen kézre áll...
Jajj, majd elfelejtettem... a táska hátsó része is designer textil... őőőőő, hogy látszik?
Mondtam már, hgoy sokat (és feleslegesen) beszélek? :o) :o)

Volt még egy kérés a megrendelő részéről... nevezetesen, hgoy a táska bélése is a designer textilből készüljön. Márpedig a megrendelő kívánsága számomra parancs ;o)
(ez meg itt alább egy rém ronda fotó, de a lényeg azért látszik... a bélés mármint :o)


Aztán lövöldöztem néhány közelebbi fényképet is, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen a kiválasztott, így ideborítom az összeset :o) :o) :o)


Nem mintha, ez az utolsó három kép nem pontosan ugyanarról szólna... :o) :o)
(jól van, néha jó hülyének is lenni... nemdebár?)


* Andover 




Aztán még...

... mert szavam nem akarom feledni... szóval varrmányoltam végül egy tablet tartót egy másik "rajzos" designer textilből :o)

Ezt ni:





Rövid fülekkel, mert ez kézben "hordós" lesz ;o)

 És ehhez a designer textilhez hófehér textilbőr dukált :o)






Régesrég...

... posztoltam, bár mutatni van mit ;o)

Tegnap nekiálltam késő este a posztot megírni, de annyira lenulláztam a nap végére az agyam, hogy zagyvaságokat írtam, így önmagam revizora lettem, és képletesen összegyűrtem a papírt, hogy a kukába hajítsam :o)

És akkor a képek jönnek, annyi hozzáfűznivalóval, hogy tablet táskát kellett készítenem az "olaszos textilből", méghozzá nyárra való, világos színű textilbőrrel. Nos, a vélhetően kellőképp slendrián hosszas számolgatás és szerkesztés ellenére, a táskahéj elkészültekor látszott, hogy kicsi lesz. Alacsony is, szűk is... kis híján a kukába csaptam, mikor is meglátta "valaki" és azt mondta, hogy "neneneeee!!!"

Így esett, hogy könnyű, nyári táska lett belőle, belsejében mindkét oldalon cipzáros zsebbel, vállra (is) vehető hosszúságú fülekkel. Afféle... beledobom a telefont, pénztárcát, iratokat, kulcsot és huss, futok a dolgomra táska :o)











A designer textil alapszínéből adódóan, nem fehér, hanem törtfehér textilbőrrel társítottam, valahogy a fehérrel összevesztek volna :o)

Úgy tudom, tetszik az új tulajdonosának ;o)



Megj.:  Nem, nem szándékosan fejeztem le a barna ballonkabátos csajt... a táska mérete miatt voltam kénytelen ilyen szörnyen brutális lenni... arra gondoltam, hogy inkább a vidám, integető lányzót hagyom épségben, ha már egyszer nyári táskáról beszélünk ;o) ;o)
Őszi kivitelben majd a vidám ruhást fejezem le és a ballonkabátos ússza meg :o) :o)





2014. május 26., hétfő

Kezdjük azzal...

... hogy nem szoktam facebook-os játékokon indulni.

Aztán folytathatjuk azzal, hogy a fent említett és az iwiw-et végérvényesen kiherélő népszerű közösségi site-on, csupán azokat az oldalakat like-olom, amik számomra valóban érdekesek. Érdekesek, mert valóban olyan mondanivalóval (mutatnivalóval) rukkolnak elő időről időre, amik ... khmm... nos, hogy is fogalmazzak... "témába vágnak" nálam :o)

És akkor visszakanyarodva az első mondatomhoz... nemrég azt mondtam magamnak, hogy üsse kavics, egy hozzászólást hagyok, nem nagy kunszt, hátha nyerek :o)
És ezzel a svunggal el is felejtettem a tényt, hogy indultam egy játékon.

Jajj, nem vagyok egyértelmű... mert, hogy milyen játékon is indultam (merülhet fel a kérdés, teszem hozzá: jogosan).

Nos, aki olvas régóta, tudja, hogy soha nem iratkozom fel blogokra (mindjárt-mindjárt, rögtön a tárgyra térek), hanem könyvjelzőzöm azokat. Hogy miért, azt most inkább hagyjuk, a lényeg, hogy nálam ez afféle berögzült szokás. Ha időm van, olvasom, ha nincs, kihagyok napokat akár.
A lényeg, hogy, nagyon rég rábukkantam  Julie és Julia blogjára , aminek már a nevét is imádom :o)
Merthogy a neve: Falusi Libák :o)
(ugyehogy? ;o)

Na, de a lényeg, hogy még régebben a bloghoz kapcsolódóan követője lettem a facebook oldaluknak is, ahol (és itt kanyarodom vissza a legeslegelső mondathoz) kidobolták, hogy amint az 5000-dik like is megérkezik az oldalra, sorsolnak egy doboz sütit.

Tyűha, mondom magamnak, a fele sem tréfa... süti, amit nem nekem kell megsütni, hanem csak szimplán leülök és szépen, akkurátusan "beviszem bőr alá" ? Naná, hogy játszom ;o)

Így történt, hogy beneveztem.
És, ahogy írtam is fentebb: el is felejtettem eme cselekedetem...

Telt és múlt az idő, míg egy szép napon a fb előtt ülve unott képpel bambultam a hírfolyamot, ahol szembejött velem egy Falusi Libák által közzétett poszt, "hogyaszongya": kisorsoltuk az 5000-es játék nyertesét, aki nem más, mint Varga Szilvia.

Szemem bedarálta a betűket, de alighanem a hírfolyamon egyébként fellelhető rengeteg semmitmondó információ letompította annyira az agyam, hogy lendületesen görgettem tovább...

És bizony, hogy eltelt jónéhány másodperc, mikor a fejemben a csengők irgalmatlan zúgásba kezdtek: "Micsodaaaaaa? Varga Szilviaaaaaaa? Hiszen engem (is) így hívnaaaaaaak!!!"
Hirtelen magamhoz térve elkezdtem felfelé görgetni, de olyan izgatott lettem, hogy hirtelen nem találtam a pár másodperce még ott lévő posztot :o) :o)

Vettem egy nagy levegőt, fújtam egy hasonló nagyot és újrakezdtem.
Meglett.... és gyorsan hozzászólásban jeleztem, hogy vagyok, és láttam és jippiájjé és jupppiiii :o)
És amilyen gyorsan fellelkesedtem, olyan gyorsan el is bizonytalanodtam, hogy mivel a nevem nem Kvaszteramodinszky Hettyenfüttyovics Fiorentina, magyarán elég nagy az esélye, hogy más Varga Szilvia is benevezett a játékba, mondhatni lehervadt a számról a vigyor, de hirtelen és hamarjában :o)

Gyorsan felvettem a kapcsolatot a megadott e-mail címen a lányokkal, jelezve kétségeimet egy esetleges névazonosság lehetősége okán... amire  hamar érkezett a válasz, hogy nem-nem, bizony, hogy a kaposvári Varga Szilvia a nyertes :o) :o)

Na, de, hogy már tényleg a lényegre térjek:

Olyan hihetetlen szerencsében volt részem, hogy Julia és családja a városban töltötték az elmúlt hétvégét, így személyesen kerülhetett sor az átadásra.
Őszintén mondom, nagyon izgultam, naná, hogy a gyerekek is, viszont a találkozót is nagyon vártam.
Nem, nem kizárólag a finom sütemény miatt, hanem azért is, mert kíváncsi voltam, hogy ki van a "fal túloldalán" :o)

Mert Julie és Julia receptjeinek zöme már az én receptkönyvemben is benn van, tőlük sütöttem a foszlós kalácsot például, aztán néhány napja a csokis kalácsot éppen, hogy ne is említsem a kisfiam által csak "15 perces mennyország" néven emlegetett kakaós süleményt :o)

És ezek csak azok, amiket az elmúlt napokban készítettem.
Van még millió ötlet a blogon és nem utolsósorban... mert nekem fontos, nagyon is... hogy végtelenül kedves, közvetlen hangnemben íródnak a posztok.
Ráadásul mostantól hiperszeretet van részemről, mert a személyes találkozó (bár az eső hamar véget vetett neki sajnos) fantasztikus volt, néhány másodperc után hihetetlen rokonszenvet éreztem, úgyhogy tényleg, őszinte lelkesedéssel ajánlom figyelmetekbe a blogot, a recepteket.

És, hogy milyen sütit sütött nekünk a tüneményes Julia?
Hát a pár pillanatos mennyországot :o)
Miért?
Mert gyakorlatilag alig tudtam néhány fotót készíteni... úgy kellett a gyerekeket a hátsó felemmel* és a kezemmel távol tartani, hogy rá ne vessék magukat. Pár pillanat alatt elfogyott, pedig nagyon sokat kaptunk :o)

Mennyei volt, gyönyörű volt, csoda volt :o)
Köszönöm Julia, nagyon köszönöm!






A süti egyébként kakaós muffin volt, tetején - általam csak párizsi jelzővel illetett - krémmel, ami tényleg a régi Párizsi kocka (emlékeztek rá?) töltelékére emlékeztetett és egész egyszerűen mennyei volt. Tudom, ezt írtam már, de tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a sütikről. Isteniek voltak :o) És gyönyörűek is ;o)



* Nnnaaaaa, nem ér rosszra gondolni! Nem azért, mert akkora, hogy a hadsereget vissza lehetne szorítani vele, hanem, mert a borult idő miatt az erkélyre voltam kénytelen kivinni a tányért a három sütivel, hogy némi természetes (blőőőő, de sötét) fényt kaphasson a tányéron lévő gyönyörűség... és az erkélyajtótól kellett visszapöckölnöm a kölköket... na ezt tettem egy-egy billentéssel :o) :o)




2014. május 20., kedd

A nemjóját...

... ez nagyon nyári :o)

Designer textil és fehér textilbőr.
Kívül és belül cipzáros zsebekkel, állítható hosszúságú levehető pánttal, két füllel, osztott zsebbel.
Kihagytam valamit? :o)

Pakolós méretű, tömhető, mosható, vihető :o)
Mert örömvarrás volt, "csak úgy" jeligére ;o)

Jut eszembe: minden általam varrt táska mosható mosógépben, kímélő (függönymosó programon például) módon, alacsony (max. 30 fok) hőfokon, centrifugálni nem muszáj, mert meggyűrheti, de ha van a mosógépen alacsony centrifuga fordulatszámra való átállási lehetőség (huhh, ezt mire leírtam...), no szóval alacsony fordulaton mehet, de a mosógépből kivéve formára kell "húzkodni" és lehetőség szerint fektetve szárítani. Szóval ne tartson senkit vissza a világos szín ;o)



Egyébként...

.... egy csomó megrendelésen túl vagyok, amik úgy röppentek ki a kezeim közül, hogy csak néztem...
Míg az országban "vendégeskedett" az a hisztérikus nőszemély*, esélyem sem volt fényképeket készíteni. Vagyis de. Csak szarok használhatatlanok lettek volna. Akkor meg miért vesztegessem az időm rá? Így aztán hagytam a csudába. Két táskáról viszont esélyes, hogy kapok** fotót viselés közben és akkor majd jól megmutatom Nektek ;o)

Viszont még annyit szeretnék... nem fogok cizelláltan fogalmazni...

Mondjuk úgy, hoyg szolgálati közlemény:

Szóval, akinek nem tűnt eddig fel, annak most leírom, hogy ez az én blogom (mondom mégegyszer: az én blo-gom), ami alapvetően a táskák készítéséről, és nagyon kicsiny részben a magánéletemről szól. Tehát azok a tajparasztok, akik idejönnek, hogy hányjanak egy nagyot kommentekben egészen más témában... egyrészt húzzanak el a vérzivataros búbánatba, másrészt meg rossz hírem van: a moderáció működik, és marad is addig, amíg a férgese el nem kotródik innen.

Uff...



* tudniillik: Yvette
** ígéretet már kaptam :o)

Mr. Smith és az Ő...

... laptoptáskája...

Igen-igen, laptoptáska.
Téptem is a hajam (kis híján), miközben azon nyünnyögtem, hogy "kellett ez nekem?"
A Mr. ugyanis elválasztót kért a táskába.
Én meg olyat nem tudok.
Nem tudtam.
Hogy pontos legyek.

Most már tudok.

Igaz, hogy erre - éppen a tudok vs. nem tudok ügy miatt - várnia kellett jócskán.
A táskára is.
Meg arra is, hogy kiderüljön, hogy mégiscsak tudok :o)

(hjajj, mennyit kínlódtam, míg fejben körvonalazódott, hogy egyáltalán miképp álljak neki, milyen úton és merre induljak, hogy oda jussak, ahova szándékozom...)

A többi részlettel nem untatnék senkit :o)

Fekete textilbőr, teljes egészében.
Minimál díszítés az elején, ami elég aprólékos ahhoz, hogy eltartson a vele való molyolás jócskán sokáig...  (No, de, hogy pontos legyek, Mr. eredeti elképzelése/kérése az volt, hogy egy ismert munkagép márkájának betűi* szerepeljenek a táskán... pfff... nehogy már... olyan bárkinek lehet... ilyen meg ugye, csak Neki van...)

Ja, igen, a fotók... gigafos beállítás, vakító napfény... hogy nekem semmi nem jó...
Viszont, amikor szemből fotóztam, szinte visszatükrözte a rá vetülő tengersok napfényt, ilyetén módon a fényképen a táska konkrétan világosszürkének tetszett (tetszett a fenének, töröltem is az összes ilyen fotót :o) :o)

A laptoptáska hátsó részén - a kívánságnak megfelelően - egy ultragiganagy cipzáros zseb kapott helyet a laptop töltéséhez szükséges bazbilingáknak :o)

És a minta... hát az a szívem szottya :o)
A Zuram mondta is, hogy ha a megrendelőnek nem tetszik, Ő szívesen elhordja ;o)
Hát, nem lett az övé...
Amúgy, nem mellékes információ, hogy a laptoptáska belsejében, mindkét oldalon hatalmas méretű cipzáros zsebek vannak :o) Az elválasztó részen túl... merthogy az elválasztó, amely a táskát kétrekeszessé teszi, nos tulajdonképpen egy bazinagy hatalmas méretű cipzáros zseb ;o)

És ennél jobb fotót sajnos nem tudok mutatni róla...





Szóval Mr. Smith köszöni szépen, használja, belakta, viseli, hordja :o)
Ohh, ne feledjem... mérete kapitális, Dell laptop-ra szabott, emellett pasihoz méltó módon telepakolható mindenféle A/4-es méretű füzettel, könyvvel, magazinnal, és encsembencsemmel :o)






* Úgy is, mint dzsíszíbí :o) :o) :o)


2014. május 5., hétfő

Ismeritek...

... a rukkolát?
Jajj, nem a zöldségre gondolok hékás :o)
Azt (kis túlzással) mindenki ismeri... én a virtuális könyvcseréldére gondolok... erre itt ;o)

Az ötletgazda, a fő kiötlő, kitaláló és megvalósító az én Gabi barátosném, akivel anno 2004-ben és 2006-ban is együtt pocakosodtunk és minden kapcsolatunk legeleje egy virtuális szoba volt az Index-en. (Jézusmáriaszentjózsefésjesszumpepi, de régen volt)

Szóval a rukkola egy olyan őrületesen és zseniálisan kitalált és felépített "találmány", aminek a lényege, hogy a megunt könyved a "közösbe bedobva" felajánlod ingyen és bérmentve, cserébe mások ugyanilyen könyveiért. Senki nem kér senkitől pénzt, csak a postaköltséget állja a feladó, ha egyébként nem megoldható a "happonton" történő átadás-átvétel. Ja, hogy mi ez a happont? Na ez a másik, amiért imádom az egészet. Zseniálisan szellemes szavakat használnak, amik egyébként belegondolva, totálisan logikusak. Előrukkolsz a már százszor kiolvasott könyveiddel, amit mások elhappolnak (ezután már Te is elhappolhatod a másét ;o) A közösség tagjai a rukkolinák és a rukkolérók :o) És ezért happont a happont :o)

De, hogy tulajdonképpen miért is írok erről ilyen terjedelmesen?
Nos azért, mert amíg ezt a táskát varrtam, folyton Gabi és az Ő ötlete, vagyis a rukkola járt az eszemben, a gondolataim közt. Szerintem ilyen táska - minimum - kötelező viselet minden rukkolinának (és kötelező minden rukkolérónak ilyet venni a párjának :o) :o) :o)

Szóval, ha még nem ismeritek, bátran nyissatok be ebbe a virtuális közösségbe, nézzetek szét, hátha kedvet kaptok Ti is... mert olvasni jóóóó :o)

Jaaa, igen, a táska :o)

Íme:

Ritkán használom ezt a kék színű textilbőrt, mert bár gyönyörű (és a megszokottan jó minőségű), de nagyon nehezen fogad el bármiféle textilt...

Ezúttal viszont ezt a Michael Miller designer textilt szinte "felvette" :o)
Imádom ahogy a lányok a fán csücsülve, láblógázva olvasgatnak. Tündérinek találom, ahogy mellettük, a kötélen, kötegelve várják Őket a többi könyvek. Mivel jómagam is szeretek olvasni, imádom a könyvek illatát, tapintását, na pláne, hogy közel áll a szívemhez ez az anyag.
Nelliéktől van, naná ;o)

Szóval akkor, hogy stílszerű legyek... lapozzunk...





És a részletek...

... a szalaggal átfűzött könyvkupac...

...
... a fa törzsébe vésett szöveg... fantasztikus...




Ájlávit :o) :o) :o)

Technikai információk: Medium Bag méretű, 3 cm széles, textilbőrből készült pánttal, ami szükség szerint állítható, avagy lecsatolható, 3 cm széles fülekkel, ami által a táska vállra vehető, kívül és belül egy-egy cipzáros zsebbel (belül +1 osztott zseb is), színben harmonizáló belsőrésszel, imádnivalóan olvasmányosan :o)


(egyébként meg az éjjel megszületett a negyedik gyermekünk is... kislány... száznyolcvanakárhány centi "hosszú" a súlya meg nagyjából... hátőőőő... ingadozó... a szülés so-so zökkenőmentesen  zajlott, bár 2 óra alvásdeficitem keletkezett az éjjel 2-kor történő ágybacsoszmorgás következtében...)