2016. március 18., péntek

Színekkel álmodom...

... úgy bizony :o)

Korábban mutattam egy részletfotót a facebook oldalamon erről a táskáról.
ITT.

Feketének indult, végül egész más kerekedett, gömbölyödött ki belőle.
Nézzétek csak:

Először a magenta színű cseppeket vágtam ki és tettem a táskalapra...
... aztán, kevésnek találtam... vagy egyhangúnak? Nem tudom... a lényeg, hogy elővettem a pisztácia színű műbőrt is... és végül a gyönyörű azúrkéket...


S mikor minden cseppet felapplikáltam a táskára... eszembe jutott, hogy édes drága nagyikámtól (aki néhány nap múlva 91 éves lesz <3 ), aki varrónő, sok-sok hónapja, tán 1-2 éve is van már.. szóval kaptam ezt a gyönyörűséges kék színű csipkét... dédelgettem rég, de sosem volt helye igazán egyik táskán sem... mostanáig :o)


Érdekes a popszakma...

... minden bizonnyal.

Ám szerintem sokkal izgalmasabb a kreatív alkotó kézműves közösség élete.
Itt sokkal inkább az érdek nélküli kapcsolatok jellemzőek.
Legalábbis szerintem.

Eddigi "pályafutásom" során nagyon sok kedves vásárlóval, megrendelővel hozott össze a sors.
Volt, van, akivel IRL még soha nem találkoztunk, mégis olyan eltéphetetlen szál szövődött köztünk... amilyen talán a való életben nem jött, nem jöhetett volna létre...

Renáta is bent csücsül a szívem közepén, noha az ismeretség szerintem még talán 1 éves sincs.
Szinte az első pillanattól éreztem, éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, azonos az értékrendünk, és érzelmi intelligencia tekintetében azonos a "rezgésszámunk" :o) :o)

Nem ez az első táska, sőt nem is a második (Reni segíts!) e rövid idő alatt...
Megtiszteltetés volt elkészíteni, mert régóta érett benne a gondolat, régóta álmodta EZT a táskát.
Az okok és a miértek előttem ismertek, de tudok titkot tartani ;o)

Hatalmas a mérete, egyetemre (is) jár vele, fülek, vállpánt megerősítve, bíborszínben voila:

És, ha már eddig eljutottál, vissza ne görgess, mert olyat mutatok, hogy hajjajjj :o) :o)

Szóval... Reni azt mondta, jó lenne két termosztartó, mert mindennap viszi magával mindkét italos flaskáját, de ki nem állhatja, hogy össze-vissza borulnak a táskájában...
Oké, termosztartó rendel.
Csakhogy.
Csakhogy megmondom őszintén, és jöhetnek a kövek, nekem nem volt bejövős eddig egyetlen italosüveg tartó sem, ami a "zsebszerűség gumírozott felsőrésszel" módon készült.
Elmondom miért...

Magamból indultam ugyanis ki. Én szeretem, sőt, csak azt szeretem, ha minden egyértelmű, egyenes, magától értetődő, logikus és racionális. Ilyeténformán szeretem, ha a táskámban minden egy mozdulattal elérhető, kivehető, és visszahelyezhető.

Namármost én úgy gondolom (mondom: gondolom! tehát nem tapasztalat, csupán elgondolás), hogy a gumírozott felső széllel bíró zsebeknél két kéz szükségeltetik a flaska kivételéhez. Egy, amivel megfogom a gumis zsebet, meg egy, amivel kiveszem a palackot. Visszafelé ugyanez. Egy kéz, amivel kissé kihúzom a gumis részt, hogy a másik kezemmel bele tudjam helyezni a termoszt (jajj, ha még egy módon le kell írnom azt, hogy üveg... elkerülvén a szóismétlést, kardomba dőlök...).

Hangsúlyozom újfent: nem tapasztalatból beszélek, csupán az én logikám ezt diktálja... márpedig én az ilyen "túlbonyolított" dolgokat nem kedvelem... igen, jöhet a többi kő, sőt, ha elfogyott, dobjatok nyugodtan a mókusok elé :o)

Szóval töprengtem jócskán sokat, a majdnem kész táska fölött, hogy akkor most hogyan és merre tovább, ha olyat akarok, amilyet magam is szívesen fogadnék.

És akkor jött a vezérhangya, s dózer módra tepert előre és tádááám: megvalósult a merevített falú termosztartó. Egyetlen mozdulattal kikapod, a tartó áll, mint a cövek (meg, mint a hajad szitáló esőben Londonban a Taft-tól :o) :o) s mikor visszateszed, elegendő "lukra tartanod", belecsusszan, ha elengeded. Reni azt mondta tökéletes... ugye Reni? (nem tudom ám, hogy olvas-e... nagyképűsködök itten, mintha biztos lennék benne, hogy válaszolni fog :o) :o)

Szóval nézzétek csak, ilyet is tudok:


(nem tartozik ide... de eléggé kitölti a gondolataimat... alig néhányat kell aludni és lesz a 20 éves érettségi találkozóm... kurvaöreg vagyok?)

2016. március 15., kedd

Március 15-e alkalmából...

... hoztam egy táskát...
(hűű, most jól megleptem mindenkit, ugye?)

Egy nagyon kedves törzsvásárlóm Édesanyjának készült, aki Erdélyből származik, s ragaszkodott a tulipán e módon való megjelenítéséhez... én meg nem vagyok ugyan semmi jónak elrontója :o)

A táska cseppet nagyobb, mint a Mini Bag.. konkrétan szélesebb icipicit (ha jól emlékszem :o)
Meg talán egy kicsit, de tényleg csak egy pirinyót, mintha magasabb is lenne... hihihi :o)
(a titka a bizonytalanságomnak, hogy találomra szabtam...)

Bőrfüleket kapott, s egy hosszú (állítható) pántot is:

A hátsó zseb és a hosszú pánt:
(na jó.. meg a valódi bőr fülek ;o)
A motívum, s a varrás milyensége közelről:

2016. március 14., hétfő

Van nekem egy barátnőm...

... a barátnőmnek meg egy Zsófi nevű kislánya.
Aki történetesen Gigim osztálytársa és kenyeres pajtása :o)
Namármost, ha két barátnő ilyen jó barátnő, evidens, hogy egy szülinapi parti egymás jelenléte nélkül elképzelhetetlen. Zsozso ünnepelte néhány hete a szülinapját, piciMicim mi mást vitt volna ajándékba, mint táskát. Egyedit, Zsófinak készítettet.

Mini Bag-re esett a választásom (nanáhogy barátnőmmel való egyeztetést követően :o)
Cukikám (barátnőm) súgott nekem, hogy mik a kicsilány kedvenc színei.
Lila, rózsaszín és kék.
Első kettő evidens volt, de emellé nem tudtam a kéket elképzelni úgy, hogy abból táska legyen.

Végig, míg készítettem, a kispipi (Zsozso) járt a fejemben... hogy vajon minek örülne igazán, mely motívum lenne az, ami abszolút tetszene neki... és a szirmok kivágását követően elkezdtem pakolgatni a táska előlapján... had' ne mondjam, hogy teljesen más volt a kiindulási pont... végül ez lett belőle... és érdekes, nem tudom Ti miképp vagytok vele, de én egy stilizált angyalkának látom.. épp, mint amilyen tündéri kisangyal* Zsozso :o)

* muhhahha.. Cukikának ez ellen lenne egy-két szava minden bizonnyal... Zsozso ugyanis az Édesanyjának jellemzően nem azt az angyali arcát mutatja, mint amit nekem :o) :o) hiába no, kiváltságos vagyok :o) :o)

2016. március 13., vasárnap

Jáááááj, már megint...

... már megint legalább két hete nem írtam semmit.

Pedig volna miről írnom és van is mit mutatnom :o)

De ördögi kör ez... ha ülök a laptop előtt, nem varrok.
Ha varrok, nem szállok ki azért, hogy a laptopon prüttyögjek....
Tipikus "melyik ujjamba harapjak" szituáció.

Mondjuk régóta tudom, hogy fel kellene építenem valami stratégiát a napi és a heti teendőket illetően.
Tenni épp nem tettem a cél érdekében.
De legalább tudom :o) :o)
Az is valami... mondjuk az első lépcsőfok muhahha...

No, hoztam egy mandalás táskát.
Mandalás táska sok készült már.
Ilyen mégsem volt eddig soha.

Évuckáék családi barátjának (akinek olyan tutijó neve van, hgoy ihaj :o), szóval rendelődött ez a táska. Méghozzá Midi Bag fazonban/méretben/kivitelben. Ugye, hogy sose volt ilyen?

No, lássuk:

Vöröses árnyalatú textilbőrrel dolgoztam (szerintem ez illik hozzá a legeslegjobban). Mint kiderült, Szerénke (ugye, hogy tutijó név?) jobb oldalon viseli a táskát, így a cipzárok nyitási iránya ennek megfelelően került kialakításra. A táska egyetlen hosszú, állítható pánttal rendelkezik, így vállra véve, vagy testen keresztülvetve is lehet viselni.
Cipzáros zseb a táska hátsó - test felől lévő - részén:
Szeretem, ha a derékszög, tényleg derékszög (a zseb levarrását nézzétek ;o) :
No.. itt egy pillanatra álljunk meg :o)
Az a helyzet, hogy mindenképp akartam valami teljesen egyedit, valami egészen különlegeset belecsempészni a táskába... ezúttal a címke bevarrásánál mandalákat rejtettem el textilbőrből:
(egyúttal látható az általam készített táskák belső elrendezése is a cipzáros és az osztott zsebbel)