Oldalak

2016. február 26., péntek

Kalapos nő...

... immáron sokadszor :o)

Úgy látszik nem tudtok kiszeretni ebből a mintából :o)
Pedig anno, ha tudnátok mennyire féltem elkészíteni az első táskát... napláne, hogy mennyire meglepődtem hányszor kellett reprodukálnom... például itt és itt (ráadásul utóbbiból kettő is készült :o)

Szóval, amit mesélni szerettem volna, az az, hogy Zita konkrétan azzal keresett meg, hogy "kalapos nős" táskát szeretne tőlem :o) Aztán kérte, hogy álmodjuk meg együtt a színeket, de én hősiesen ellenálltam, dacolva mindennel :o) :o) :o) rákényszerítve :o) :o) :o)  Zitát arra, hogy álmodja meg Ő a táskáját :o)

Egyébként akartam is beszélni már erről... fura és érdekes dolog is ez, egyúttal és éppen ezért is, ambivalens érzelmeket ébreszt bennem... hiszen a megrendelő a bizalmát adja nekem, hogy megbízik bennem, az ízlésemben... megtisztelő... ugyanakkor az Ő táskája lesz, márpedig akkor nem szabad, hgoy az én ízlésem - legalábbis a színek vonatkozásában - csipetnyit is nyomjon a latban...

Így aztán Zita döntése volt, hogy a táska padlizsánlila műbőrből készüljön, a kalapos nő ruhája sötétszürke legyen, a kalapja pedig fekete.

(Zitának cseppet sem mellékesen, már van egy táskája tőlem, méghozzá ez :o)

Oh, majdnem elfelejtettem említeni, hgoy a táska méretét illetően kicsit nagyobbacskára volt igény, mint az eddigi pakolós jelzővel illetett Medium Bag.

Így ez a táska...

alul 31 cm széles
felül 41 cm széles
magassága 37 cm
talpszélessége pedig 14 cm.

A táska jól pakolható, éppen ezért, illetve pontosan ennek érdekében, fülei és hosszabb pántja "belsejébe" ripsz szalag került a megerősítés végett, hogy a súly - amivel jól telepakolt állapotában a táskának meg kell küzdenie - ne kezdhesse ki a műbőr anyagát :o)

Jöjjenek a képek:




2016. február 23., kedd

Ahogy azt ígértem...

... az előző bejegyzésben, hoztam mutatni az elsőként elkészített íves aljú táskát, ami minden lett, csak nem íves :o) :o)

Lévén, hogy soha nem tanultam szabni, sem varrni, sem semmi a táskavarrással összefüggő okkult tudományban nem vagyok járatos, mindig mindent magam vagyok kénytelen kitapasztalni.
Így fordul elő olykor, hogy elmegyek a falig :o)
Ez konkrétan ennek a táskának az esetében annyit jelent, hogy fejben kiszabtam... úgy tűnt működik a dolog... mondom fejben! Nekifogtam a szabásnak, majd a kiszabott táskalapok vágásának, merevítésének, majd összevarrásának. Nem árulok el nagy titkot, ugye, ha azt mondom, már a kiszabott és kivágott táskalapok láttán pontosan tudtam, hogy ez nem az, amit látni szeretnék :o)
De, mert nem pazarlunk, s nem gyarapítjuk az ufo-k számát, azt mondtam, lesz, ami lesz, én ezt bizony megvarrom.

Megvarrtam.
Életem első, íves aljú táskáját.
Ami minden, csak nem íves aljú :o) :o) :o)
Viszont tanulni jó volt.
Ezután már ügyesebben szabtam és vágtam az előző posztban szereplő táskát, s bizony azon látszik is, hogy íves az alja... ellentétben ezzel:

A fekete műbőrre esett a választásom, s hozzá aranyszínt gondoltam :o)
Mindkettő a Kell-me webshopból :o)

A csigavonal itt is megjelenik. Pontosabban itt jelent meg először. Látszik is, hogy kevesebb kör van felapplikálva... az előző posztban mutatott sötétbarna táskánál már több körmotívumot vágtam ki, hogy teljesebb legyen a csigavonal :o)



Biztosan tudom...

... hogy ez a táska 2015. december 11-én lett lefotózva. A fotó "sorszáma" ugyanis tartalmazza a dátumot, amely napon készült. Ha ez nem lenne mankóként nekem, azt sem tudnám körülhatárolni, hogy melyik hónapban készítettem el ezt a táskát. Így legalább tudom, hogy valamikor tavaly december 11-ét megelőzően varrmányoltam :o)

A fejemben régóta mocorogtak az ilyen kerek aljú táskák... ez volt a második ilyen próbálkozásom.
Hamarosan mutatom az elsőt is, jól láthatóvá válik majd, hogy míg azt készítettem milyen hibát követtem el, amit ennek a táskának a szabásakor már nem :o)

No, de a táska... Kell-me webshopjából származik mind a sötétbarna, mind pedig az őzbarna műbőr :o)

A pánt állítható hosszúságú, vállra véve is kényelmes és a testen keresztbevetve is hordható.
Kívül és belül egy-egy cipzáros zseb, plusz belül egy osztott zseb ;o)

A minta... nos igen.. a minta... ez is érdekes történet.
Egyszer nagyon régen vásároltam - ne kérdezzétek miylen megfontolásból - egy olyan "vonalzót", ami különböző méretű körök rajzolásához használható. Kezembe akadt. Rajzoltam, kivágtam, rendezgettem és lőn... csigavonal:


Az első.

Mármint hosszú idő után, az első olyan blogbejegyzés, amiben táskát mutatok :o)

Judit a meska boltomon keresztül keresett meg.
Azt írta, beleszeretett ebbe a táskába és más méretarányokkal szeretne egyet magának is.
A beszélgetést görgettük, egyeztettünk, míg kikerekedett, hogy inkább a zöld és a kék árnyalataiból legyenek a csepp alakzatok.

Szabad kezet, úgy értem a legteljesebb értelemben véve szabad kezet kaptam az elhelyezkedésüket illetően. Bár ez így kimondva sosem lett, de valahogy Judit sem érezte szükségét a minta átbeszélésének és én sem.

Szabtam a táskalapokat, szabtam a bélést, merevítettem a textilbőrt, majd kezdtem a csepp/sziromformákat is kivágni.... és ahogy az ilyenkor lenni szokott... aki alkot, maga is tudja... százféle módon tettem a cseppeket, százféle mintát kipróbáltam, de nem volt meg az az érzés, ami tudatja velem, hogy "megvan!" :o)

Körülbelül a százegyedik (muhahha) próbálkozásra leltem rá a vezérfonalra... azaz, hogy hogyan is induljak el... aztán persze teljesen más kerekedett a végére... hogy mást ne mondjak, az apró türkiz cseppecskék utólag kerültek fel, ahogy a virágminta jobb és bal oldalán lévő három-három csepp is :o)

Ilyen lett és én szeretem így.
Így teljes, így vagyok benne én, így van benne a lelkem, a szeretetem :o)

Érdekes egyébként, hogy amikor a facebook-on mutattam egy werkfotót, meglepő mennyiségű like és üzenet érkezett. Főleg, ha figyelembe veszem, hogy a hosszú hallgatásom miatt bizonyára sokan voltak, akik már "le is szoktak rólam" :o)

No, de kész, s ez a lényeg:



Szép. Szűz. Mária.

Nagyjából ez ugrott be, mikor megnéztem az utolsó bejegyzésem dátumát.
Nem, mintha nem lett volna mondanivalóm... csak valahogy...
Kifogás, meg nyünnyögés, meg odázás és halogatás...

Most itt vagyok, s leszek is egy darabig, mert azért a táskák készültek.
Megrendelésre és szabad akaratomból is.

Volt, amit fotóztam, volt ami úgy indult útra, hogy meg sem örökítettem.
Iylen volt nekem a tavalyi év vége és az idei év eleje.
Vergődés, mélyrepülés, "semminemérdekel" érzés aztán széles mosoly...

Most kiegyenlítődött.
Azt hiszem :o)

Hozok képeket is, bejegyzéseket is.
Nemsoká' az elsőt.

Nem tartom az időrendiséget, hozom, ahogy a kezem közé kerülnek, s ahogy haladok a képek logózásával :o)

Szóval, ahogy mondani szokás: stay tuned ;o)