2012. július 31., kedd

Csak gyorsan...

... mutatom, mit készítettem Kriszpicurnak...
A pántok hossza alapján simán vállra vehető, az A/4-es méretű motyók kényelmesen elférnek benne, és ami fontos:  nagyon-nagyon nagy szeretettel készítettem...

Remélem tetszik Krisz és ilyesmire gondoltál  ...... ha nem, megyek és elásom magam  :o)))))
(Nem ám, de ez speciel nekem is tetszik)

A képek vasalás előtt készültek, hevenyészve, kapkodva, ezért elnézést kérek Mindenkitől, a műterem sem lett megfelelően összerakva, csak egy gyűrött lepedőt dobtam a ruhaszárítóra  :o)))))))))))

Pusz Mindenkinek!

Eleje közelről:
Applikált (saját fantázia szülte) minta közelről:
Hátulja:
Zsebek egyik oldalon iratoknak, telefonnak, bazbilingáknak    :o))))))))))))))
Zsebek másik oldalon tollnak, ceruzának, egyéb makkantyúknak  :o)))))))))))))))
Egyben az egész:

Csókolok Mindenkit, majd jövök, ha kicsit lazábbak lesznek a napjaim  :o)))))))

Szilva




2012. július 27., péntek

Halihó...

... itt vagyok, csak jelenleg " négyesfogatot " navigálok, azaz négy gyermek plusz egy férj az, akiknek a rendelkezésére állok a nap majdnem 24 órájában.... így kérek egy kis türelmet  :o)))

Pusz: Szilva

2012. július 23., hétfő

Hűűű...

....a mindenségit :))))

Pillantás a blogra, az előbbi közzétételt követően, hogy rendben megjelent-e a poszt .... s látom ám: 20 rendszeres olvasóm van :))))))))))))  HÚÚÚSZ!!!

Köszönöm, hogy itt vagytok!

Puszi: Szilva

Kidobott...

... az ágy... hajnali 3 óra 45 perckor...  Grrr....  Mondjuk tökéletesen kipihentnek érzem magam, mert szokásommal ellentétben, tegnap este már  10 óra körül hencebuncáztam  :)))

Ahogy császmákolok kifelé a hálóból, nézek vissza, látom ám, hogy a Férjem mellett egy gyönyörű, szőke nő fekszik  :))))   Gigi, a mi kis mucogányunk, átcuccolt hozzánk az éjjel... 

Próbaképp bebújtam az Ő ágyába, de ott sem tudtam visszaaludni, így inkább csak néztem Andrist, hogy milyen, de milyen nyugodtam szuszmákolt a saját ágyában...

Érdekes, Ő, mármint Andris, egész kicsi korától szépen végigaludta az éjszakákat, nyugodtan, kipihenten ébredt....   Gigi meg egész kiskorától olyan volt, mint a " bolygó-hollandi"  legalábbis mi mindig így hívtuk, ha éjjelente bolyongott a lakásban  :)))

Mikor még Budapesten laktunk, előfordult, hogy a hálóban köztünk aludt, de ez volt a ritkább.... simán befeküdt éjjel a konyhaasztal alá az étkezőben, mi meg majd összekakkantottunk magunkat, mert nem találtuk a lakásban sehol, mikor hajnalban a keresésére indultunk... Aztán előfordult, hogy a hálószoba ajtajában a küszöbre feküdt, vagy, mikor átköltöztünk Budaörsre, rendszeres volt, hogy a bejárati ajtó előtti kis textilre vackolta magát ....  Ebből az időből való, hogy a bölcsődei gondozónéni rendszeresen mesélte, hogy Angéla ebéd közben majdnem beleejtette a buksiját a tányérba, mert annyira álmos volt, hogy alig bírta tartani a kobakját :))))

Manapság ritkábban fordul elő ilyesmi, de azért a múlt héten beszámolt róla, hogy éjjel felébredt, és kivette a vacsorából megmaradt petrezselymes krumplit és fasírozottat a hűtőből, és csemegézett :))) Andrással nem kicsit röhögtünk...  Ami fix, hogy ezek az éjszakai kalandjáratai inkább telihold környékén fordulnak elő, úgyhogy - korábban gyerekorvosunkkal egyeztetve - továbbra sem tulajdonítunk neki jelentőséget :)))

Andris meg egy komplett kis faszilinkó... okos, ügyes, hihetetlenül értelmes, elképesztően érdeklődő, imád olvasni (akárcsak én :) de néha egyszerűen kifordul önmagából, és addig nyekteti a húgát, amíg sikonyálás nem lesz a vége... nálam meg olyankor szakad a cérna, és guglizi kezdem a repülőjegyeket a Holdra.... csak oda  :))))

Ez volt a családi beszámoló, de azért varrtam is a hétvégén. Kész vagyok egy újabb táskával, és regisztráltam a Meska oldalon, de felbosszantott, illetve fel nem bosszantott, de a kedvem elvette, hogy amikor a felvitt adatokat el akartam menteni, mindig visszadobott ugyanoda, ahol elkezdtem, csak épp az összes addig bevitt adat eltűnt a szövegdobozokból.... viszont hibaüzenetet nem jelzett...

Azonkívül számlaszámom sincs, ugyanis leszámoltam a bankokkal, mindegy is miért, a lényeg, hogy megfogadtam: én soha többet nem nyitok bankszámlát....

Visszatérve a varrásra, ma fotózom a varrmányt, és mutatom Nektek is.

Szép napot!

Szilva

2012. július 21., szombat

Köszönettel...

...tartozom Naomi-nak és Kardosnehvera-nak, így ismeretlenül *  is. Történt ugyanis, hogy beléptem a blog kezelőfelületére, és ott látom ám, hogy érkeztek az Ő blogjaikról is látogatóim szép számmal   :o)))
Ez csudijó dolog .... nem is gondoltam volna, hogy ilyen megtiszteltetésben lesz részem, hogy valaha valaki felvesz a saját blogjára engem(?), illetve az én blogom, mint olvasott blogot  :o))

Ez most olyan öröm számomra, hogy még  :o)

Tényleg nem hittem volna, és én, aki örökké kételkedek önmagamban, a képességeimben, aki folyamatosan sujkolja magába, hogy tehetségtelen...... szóval most csodálkozó arccal, nagyra nyílt szemekkel ültem és csak bámultam a képernyőt..... talán akkor nem is vagyok olyan ügyetlen, béna, kétbalkezes, amatőr.... hiszen két olyan blogra  "eveztem"  el a fent említett két hölgy által, ahol látszik, profik kreatívkodnak.... én meg nem vagyok az, sőt....   és ők engem felvettek a bloglistájukra....

Szóval most öröm van a köbön, a csodálkozás meg majd elmúlik, ugye?

* itt egy kis helyesbítés, ugyanis Vera blogjára pillantva rájöttem, hogy Gigi ovis csoporttársának az Édesanyja  :o)))
Kicsi a világ, na!

De, ha már itt vagyok, mutatok valamit:
Régen, nagyon régen csináltam ezeket. Egy -  nem általam készített  -  falvédőn látott kislány, némileg megváltoztatott fazonban és arccal, egy (három) egyszerű textilképen.

Ez volt az a kép, mármint a szőke királylányos, amelynek készítésekor jöttem  /  döbbentem rá arra, hogy a varrógépem konkrétan rühelli a fémből készült alsó orsót.... valami okból kifolyólag folyamatosan megakadt az alsó szál  (tehát nem feszes volt, hanem teljesen megakadt...). Na, azóta nem használok fém alsó orsót  (vagy hogy a túróba hívják ezt szaknyelven  :o))))   kizárólag műhanyagot  (igen-igen, műHanyag, mert nálunk ez a szó már örökre bekerült a családi szótárba, a magoncok által.... Andris kezdte, nem javítottuk ki, Angéla meg automatikusan átvette a naaagy és okos bátyjától   :o))))



2012. július 20., péntek

Hááát Izsák :o)

Avagy hátizsák, amit Gigi lányomnak varrtam, és hátiputi, amit Andris fiamnak. Ezen kívül van egy ami jelenleg UFO (unfinished object), a belsejét kell befejeznem   :o)

Gigié:

Ezen a képen  (  is  )  látszik, hogy a pánt nem hevederből, hanem a táska anyagából van készítve, plusz vastag vlies-el bélelve..... viszont a bevarrás igen amatőr módon készült, ezen változtatni fogok, ha valaha még varrok hátizsákot   :o)   És már azt is tudom, hogy hogyan és mit   :o)

A táska egyébként a külső - merevítés nélküli - textilből, a vastag vliesből és a bélés anyagából " áll ". Hogy egyben legyen, a kislányom hátával érintkező felületen szabad gépi tűzéssel " egyesítettem " a három réteget, míg az elején a zseb levarrása biztosította a három anyag " egybekelését "  Így nem ficereg el a bélés, mosható is  :o))))   Ami egyénként itt már nagyon rá is fért volna, dehát férfi szem nem képes meglátni azt, amit a női szem egyből kiszúr, így mikor Férjem fotózta, fel sem tűnt neki, hogy ez bizony _koszos_

Andris hátiputija, ahogy írtam is, a térdén kiszakadt farmernadrágjainak újjászületése  :o)
A bélése, és díszítésre használt textil nem újrahasznosított, de minden egyéb része igen...
Az osztálykiránduláson avatta fel   :o)))   És azért van bagoly rajta, mert nagynak tűnt a zseb és üresnek, és nekem egy nagyon okos nagyfiam van, aki bizony kitűnő lett év végén, és most muszáj itt is büszkülnöm vele, mert könyvet is kapott, meg izééé.....  eldugultam, sok vagyok mára   :o)))





És akkor a befejezetlen szimfónia hátizsák, mint jelenlegi egyes számú - és egyébként egyetlen - UFO-m  :o)))





Nos, nagyjából ennyi...nem tökéletesek, de a magoncaim boldogan, mosolyogva vették birtokba (ki-ki a sajátját), és ez mindennél többet jelentett  :o)))





Szemérmes...

...képek következnek, ama bizonyos kék pillangósról...


Apró cikk-cakk öltésekkel szabtam a pillét, emiatt - számomra nem tetsző módon - sajnos nem mindenhol tökéletes az anyagszélek fedése   :o(
A használt cérna természetesen nem világítós csitti-fitti madzag, hanem halványkék, de a vaku ezúttal is kicsit erőszakosabb volt a kelleténél  :o))))))  és ez sült ki belőle... hogy a csuda vinné el (azt a nőszemélyt, aki nem tud fotózni: jelesül engem :o)))))))))))))))))
A virág alatt fűszálak   :o))

No, ezen néhány képből látszik, hogy ez a tás a szerelemtextil csudiszép kék árnyalatából és - tojáshéjszínű textil híján - púderrózsaszín árnyalatú anyagból került összeállításra. Ha, és amennyiben lett volna drappos anyagom, tutira azt használom a felső részhez, de nem volt, így elégedett sem vagyok..... sőt.....

A belső bélés drapp-fehér apró kockás textil, mágneszár biztosítja a záródást, a füle több, mint fél méter..... ja és négy belső zsebe is van   :o)))))))

No akkor had' halljam a kritikákat (vitriolos üvegcse tetejét zárva tartani, a lelkem érzékeny!), észrevételeket, tanácsokat.... mert valami nem jó, érzem, látom, csak nem tudom szavakba önteni, megfogalmazni.

Szilva


2012. július 19., csütörtök

A cica...

...akivel néhány napja vuduztam  :o)))))))))))))))))))




Szilva


Flowers...

...forever  :o)))

Mentségemre szolgáljon, hogy azért az illem kedvéért biggyesztettem két db szirmos szépséget is  :o)
Nagyon rákkattantam erre a virágos témára, ugye?
Pepecs munka, lassan készül, de a végeredmény kárpótol  :o)
Ennek csak egyik felén van kiskert.

Ezt a - valóságban igazi - napsárga anyagot már régóta "nézegettem"..... eddig csak díszítettem vele, most azonban megragadtam a grabancát és jó nagy darabokat nyiszáltam belőle ... hiába no, ha egyszer megszáll az ihlet ....

Egyébként Veletek nem szokott előfordulni, hogy a hulladékgyűjtő / szöszös bödön mélyén leltek olyan kombinációira a textileknek, amik annak előtte meg sem fordultak a gondolataitokban, s melyek oooolyan iramban lódítják meg a fantáziátokat, hogy győzitek az ollót csattogtatni, és a varrógép pedálját nyomni?  Velem ez már sokszor előfordult, konkrétan ebből a napsárga anyagból, egy aprócska fecni pihent egy piros pettyes - szintén aprócska - nyiredéken...  és akkor szemem csillant, elő az anyagokat, egymás mellé illeszteni, és hajrá-hajrá..... és íme:




Bronzos árnyalatú mágneszárral záródik (mert a boltban, ahol vásárolni szoktam ezeket a bazbilingákat, elfogyott az ezüst színű), és ebben is ott a belső zseb, de későn kaptam észbe, hogy esetleg ezt is a másik pettyessel kellett volna... sebaj, így történt, megtörtént, remélem szeretitek úgy, mint én  :o))

Van még más is...
többek között befejeztem a celeb cicás kedvenc textilest is, és van nekem egy felnőtt táskám... kék pillangókkal...de....van belül valami érzés...nem tudom megmagyarázni...kedves - számomra nagyon is kedves - ember ihlette, de azt gondolom, hogy a kék pillangón kívül nem sok köze van az illetőhöz....ezért aztán nem merem egészben megmutatni...

Ha elfogadjátok, megmutatom szívesen részleteiben, hogy legalább arról kapjak valami visszajelzést, hogy az elgondolás nagyon gyermeteg-e vagy az út amin elindultam mégis helyes, csak épp nem a jó irányba fordultam az útelágazásnál :o))))))



Mondjam...

...vagy mutassam?

Nem beszélek, kíváncsi vagyok Ti mit mondtok   :o)
Na, azért csak nem bírom ki, hogy ne szóljak  ......  imádtam ezt is készíteni   :o)

Ha figyelmes vagy, a fenti és lenti kép alapján tudod, hogy a táska mindkét oldala tulipános   :o)))
A mágnespánt össze volt csukva fotózás közben, ezért egy kicsit furira sikerült a kép, mert a táska formája olyan, mintha elszabtam volna....pedig nem   :o)

Belseje a mágnespánttal, és igen, ott a belső zseb is a táska külsején illetve fülén látható, nagyobb pettyes anyagból  :o)



2012. július 16., hétfő

Az ajándék...

... mely az utóbbi idők legnagyobb meglepetése volt. Igazából rég örültem bárminek is ennyire (szigorúan tárgyak vonatkozásában!). Talán azért, mert erre régóta vágytam, mert régóta _igazán_ szükségem volt rá, s talán azért is, mert nagyon-nagyon sokat kellett várnom arra, hogy az enyém lehessen...

Édesapámtól kaptam...



A fentit - ahogy látható - már "üzembe helyeztem, avagy szolgálatba állítottam", viszont emellett van még egy hatalmas szatyornyi rendbetételre váró cérnám (apai nagyanyám hagyatékából), amikhez idő és türelem kell, mert szerintem a gordiuszi csomó nem volt olyan és akkora, mint amekkora a szatyorban van. Elvagdosni sajnálom, inkább kerítek időt és bogozok, már amit tudok, aztán - hogy stílszerű legyek - ha nálam is szakad a cérna, bizonyára vagdalni fogok   :o))))

Szóval, hogy szavam ne felejtsem, van mégegy, ez egyenlőre parkolópályára állítva várja a bevetést, de azért megmutatom:

Szemből - a vaku meg 'monnyon' le - hogy a formája is látszódjék   :o)

Az apróbb hibákat már megbeszéltük Édesapámmal ma reggel, mert azért hajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze a cucárét "munkában" s ezért kora reggel oviba indulás előtt felugrott hozzánk  :o))

Namármost, ez itten nem a reklám helye, de azért elmondom, hogy mivel egyéb helyeken, portálokon, és üzletekben keresgéltem én már cérnatartót, de vagy mocsok drága volt, vagy indulhatott volna a Pocsék Áruk Fórumán... szóval Édesapám bárki számára elkészíti a kívánt formában, a kívánt mennyiségű spulni-tüskével 3 azaz háromezer magyar forintért. Kisebb méretűt értelemszerűen valamivel kevesebbért. Postázni tudja, illetve én is tudom, de nála személyesen is átvehető...

A megrendeléseket nyugodtan leadhatjátok nálam (majd legfeljebb közvetítői jutalékot kérek Tőle :o))))))    Szóval hajrá hajrá, nyugdíjas, bőven ráér, szerintem baromi sokat unatkozik, és elképesztően szeret barkácsolni, amellett, hogy nagyon találékony  :o)  Hehe, bár Ő dícsért volna egyszer az életben legalább fele ennyit engem... na befejeztem, ez már nem érdekel senkit  :o)))

A háttérben egyébként sebtében feldobtam a nappali ajtajára egy sosem publikált 2 méter x 90 cm-es falvédőt, amit "csak úgy" csináltam... gyűrött, mint én vagyok így estefelé, de vasalt "korában" egész pofás volt (és lehet is tán még).

Szilva



Műhelytitok...

...avagy ilyen, mielőtt késznek nyilváníthatnám... vagyis igazából jóval azelőtt, mert ezután van még vissza jócskán a "pepecs" munkából   :o)

Sok a tű, de az nem azért van, mert utálatból vuduzom Kittyt   :o)
A pontosság miatt szükséges, remélem azért nem túl ijesztő    ;o)

Kukk, itt vagyok (bár nincs szám, és emiatt rejtély, hogy hogyan tudok bármit is közölni), készülődöm   :o)




Virág...

...csokorban? Vagy inkább bokorban?


Belső zseb és mágneskapocs a szokott helyen :o)


Ahogy írtam...

szeretem a tulipánt is, és tulajdonképpen minden féle és fajta virágot, növényt, fát, bokrot...

Ez a táska is szerelem textilből készült, szintén virágos, de mivel sosem csinálok két egyformát, ez emiatt mégis más. És kicsit a végén meg is bolondítottam...6 darab kék gombbal, amik henteregtek itthon már ki tudja mióta és várták, hogy sorsukat "meghatározzam"...

Nem tudom mennyire látszik, de a sárga virágok zöld "fűben állnak" :o)
A belső zseb és a mágneskapocs:

Szeretem Őt is :o)

Szeretem...

... a tulipánt (is).

Ez a típusú (szerintem kaporvirág mintás) anyag, részemről szerelem volt első látásra. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én ha beleszerelmesedek egy anyagba, sajnálok belevágni :o)  Tudom-tudom, ez röhejes, főleg olyasvalaki szájából, aki egyébként varrni szokott :o)  Mégis így van, vállalom :o)
Dédelgetem, ami tudom, hogy szintén nevetséges, újra és újra előveszem, nézegetem, forgatom, tapintom...s folyamatosan jár a fantáziám, hogy egy ilyen gyönyörűséget miképp lehetne Valamivé tenni. Igen, nagybetűvel...hiszen ilyen szépségből csakis szépség születhet...ahhoz meg idő kell. Idő, hogy megérkezzék az ihlet, idő, hogy megszülessen a gondolat, hogy a gondolatból terv legyen, a tervből elhatározás, s az elhatározást végül tett kövesse....

Bízom benne, hogy olyan szeretettel fogadjátok, amilyen szeretettel készítettem (az összes táskát, amiben ezek a textilek "szerepet játszanak")


A füle hosszabb a korábban megszokottnál, így vállra is vehető...kipróbáltuk Gigivel, működik :o)
A mágneskapocs, és a belső zseb is ott bújik :o)