2014. október 20., hétfő

Kerekített aljú táska...

... ennél jobb bevezető most hirtelen nem jutott eszembe.

Egy régi kedves vásárlóm, mármint nem a vásárlóm régi, Ő nagyon is szép, fiatal teremtés :o) A kapcsolatunk régi. És érdekes, hogy az Ő megkeresései mindig valami módon új fazon kigondolására ösztökélnek, inspirálnak.

Nem volt ez másképp most sem.
Kaptam egy képet, hogy "valami hasonlót" :o)

Az anyagválasztást hosszas latolgatás előzte meg, végül az indigókék textilbőr és egy gyönyörű designer textil lett a befutó.

És így néz ki a táska egészben, mert naná, hogy erről is csepegtettem werkfotót a facebook-on :o)
Először ezt, majd kicsivel később még ezt is :o)

De végül ma befejeztem és bár a technika megpróbált kibabrálni velem... ezért is nem tudtam posztot írni a kisműhelyben, elveim feladva hazahoztam a képeket a telefonomban (volt-e más választásom hehe) és az itthoni gigaszuperhipergyors laptopon szerkesztettem, logoztam és most mutatom:

A táska alja íves fazonú és a textilbőr ezúttal felülre került, míg a design textil alulra. Természetesen ez utóbbit a szokott módon, táskamerevítővel és felvasalható vlies-el megerősítettem, hogy legyen tartása, merevsége.

A táska mindkét oldalán van egy cipzáros zseb:
(aki elég jó megfigyelő, látja a különbséget a fenti és ez a kép között, amiből egyértelműen látszik a két külső cipzáros zseb ;o)

 Azért itt egy közeli kép is ;o)
És a másik oldalról:




Ájlávit :o)

Old school...

... ahogy Kinga mondta :o)

Ez jutott eszébe először, mikor meglátta a facebook oldalon korábban mutatott werkfotót :o)

Nos, ez a táska azért különleges számomra, mert egy olyan Férfi rendelte a Kedvesének, akit egyébként gyermekkorom óta ismerek. Meg azért is, mert nagyon megérintett, hogy a kérdésemre: "Milyen alkalomra szeretnéd Neki?", azt a választ kaptam, hogy: "Mert szeretem."

Igen.
Ilyen egyszerű.
Nem kell más ok arra, hogy adjunk.
Szeretünk barátot, szeretünk kollégát, szeretünk szomszédot, szeretünk szerelemmel és ilyenkor adni jó. Egyetértünk, ugye?

Abbafejezem a szócséplést, és mutatom a fényképeket... vagyis... mindjárt... mert azért azt hozzá kell tennem, hogy a megajándékozni szándékozott Kedves, rajongva szereti ezeket a sárga kis töpszliket. Innen eredt hát a megrendelő kérése... azaz, hogy miért is került a kacsa a táskára :o)

A fazon nem új mutatvány, az én régi táskám adta az "apropót", azzal a kéréssel, hogy legyen szélesebb.
Az lett ;o)

Elöl a nagy zseb, cipzárral záródik, ahogy a képen is látható.
A hátulján is helyet kapott egy óriási méretű, cipzáros zseb:

És akkor a pelyhestollú brigád:

Kicsit oldalról is...

Amennyire tartottam tőle, amennyit - hogy stílszerű legyek egy kis képzavarral megspékelve - kotlottam rajta... annyira szerettem végül készíteni.. látni, hogy az aprólékos munkát, a sok-sok öltést követően kialakul a látni kívánt kép, ahogy "életre keltek" a tollasok :o)

Köszönöm a megrendelést, megtiszteltetés volt :o)






2014. október 18., szombat

Forma 1-es táska...

... mert bár én Geo Bag-nek szántam ezt is, az én barátnőm konkrétan kielemezte, hogy merre a bukótér, hol a pályabíró, szóval egy komplett versenypályát látott bele a táska díszítésébe :o)

Hogy melyik táska?
facebook oldalamon korábban már mutattam ;o)

Természetesen azóta elkészült, fotóztam is múltkorában, így most hoztam egészben is :o)
Ez is az új fazon nagyobb méretű változata, elöl és hátul hatalmas cipzáros zsebbel, belül egyik oldalon cipzáros, másik oldalon osztott zseb, a 3 cm széles vállpánt pedig állítható, hogy tetszés szerint viselhető legyen vállon, vagy vállon átvetve, keresztben :o)

A színek bár láthatóak tökéletesen, ideírom, mert a google hátha értékeli az igyekezetemet :o) :o)
Szóval fekete, törtfehér és piros textilbőr felhasználásával készült, a bélés pedig piros alapon fehér pöttyös pamutvászon :o)

Akkor zöld lámpa, zúgjanak a motorok :o) :o) :o)


(megjegyzem: csináltam már életemben ennél jobb képeket is... ráadásul a háttérként szolgáló fehér lepedő elképesztően összegyűrődött a szállítás során, vasaló meg nem volt kéznél :o(  )



2014. október 15., szerda

Hogy miért lett végül...

... ennek a táskatípusnak Geo Bag a neve... igen, van már neve, bár eddig nem említettem :o)

Mióta ezt a példányát elkészítettem, azóta tudom, hogy ez lesz a neve és punktum :o) :o) :o)

Textilbőrből készült ez is, okker, fekete és piros színből méghozzá.

Nézzétek csak:


Geometriai formák (alakzatok?)... síkidomok, úgy is, mint kör, négyzet, háromszög... és a sávok az elején... GEO BAG és kész ;o)

Nekem nagyon bejön.


Reggeli gyors...

... no nem a vonat, hanem egy reggeli gyors bejegyzés :o)

Tegnap elkezdtem írni a rég esedékes posztokat, mutatni az elkészült táskák fényképeit, de mivel közben a varrással is haladnom kell (a megrendelések mihamarabbi teljesítése érdekében*), így a restancia ledolgozása elakadt...

Folytatom hát :o)

Még mindig az új fazonú női táska, még mindig a nagyobb méret, még mindig azonos paraméterek (a praktikum jegyében 3(!) darab cipzáros zseb az osztott belső zseben túl, plusz állítható hosszúságú vállpánt, "pontjó" méret ;o)

Most egy őszies színárnyalatú női táska, textilbőrből naná... vörösesbarna, és okker színek... mmmm
Jaaa, trendi is. Hogy mitől? A magazintól, akarom mondani magazinoktól ;o)



* mert ugye, ha szabad utat engedek az ihletnek, készülnek a "csakúgy" táskák szép sorjában.. viszont, ha elragad a hév, márpedig el szokott, a megrendelések teljesítése - finoman fogalmazva - akadozni kezd... tehát akutan fennáll a "melyik ujjamba harapjak" veszélye... ugyanakkor, ha nem engedek utat az ihletnek, előbb vagy utóbb beragadok újra... hahh... ilyen az alkotók élete...megfelelni önmagunknak, és teljesíteni az elvárásokat is... neeem, nem panasz... tény :o)

2014. október 14., kedd

Hogy mi zajlik a háttérben...

... avagy szösszenetek a táskák fotózásáról :o)

No, szóval az úgy volt (van), hogy van nekem egy apukám, annak van egy bátyja, aki történetesen az én nagybátyám :o)

Nála szoktunk összejönni szalonnázni, grillezni, meg mindenféle kerti murit csapni.
Nem volt ez másképp múlt pénteken sem.
Szokásom, hogy pénteken, amikor köztudottan már a fű sem nő, a gyerekeket elhozom a napköziből fél kettő környékén. Ez egyfajta jutalom Nekik és nekem, a derekasan teljesített hétért cserébe :o)
A rövidített "munkanapot" kihasználva, felkerekedtünk, hogy Pupa* (meg a Zuram, naná) társaságában családilag szalonnázzunk egyet. Nekem meg itt volt a kisműhelyben egy rakás elkészített, de le nem fotózott táska, amikről ugyebár csak fázisfotókat mutattam a facebook oldalamon, például ezt, ezt, ezt, ezt, és ezt is.

Így aztán gyorsan felcuccoltam a fotós motyóm a táskákkal együtt, felnyaláboltam az aprótalpúakat és uccu neki, ereszd el a hajam...

Ahha... rövid nap ugyan a péntek, de mivel a gyerekek passzolják a napközit, otthon is és bárholmásholis táska átnézéssel és a lecke megírásával "folytatódik" a rövid nap (gonoszanya).

Szóval kiértünk Nagybátyámhoz, és így kezdtünk:

(mondomgonoszanya)

És amíg a gyerekek a leckét írták, elvonultam fényképezőhelyet vadászni. Szépen elrendezkedtem, kerestem az optimális pozíciót... vagyis, hogy a nap kellően megvilágítsa a táskákat, ugyanakkor az árnyékom se vetődjék a képekre... egészen mélyen próbálkoztam, össze is jött minden, és ez a helyzet, vagy látvány annyira megkapó volt, hogy a Zapukám elrohant a fotóapparátjáért és az alábbi képet lődözte (többek között, de a többit nem mutatom meg, mert a hátsó részemet illetően meglehetősen kompromittálóak... mondjuk úgy, hogy előnytelen helyről fotózott.... ) :
 (ígymegyeklekutyábaacélérdekében)

Egy előnyösebb, noha a legkevésbé sem kényelmes pozíció:
De, ahogy a mese is mondja, minden jó, ha a vége jó:

(szarazegészbenhogyakezembenlevőkenyeretaZuramettemegénnemeszemkenyeretugyanis...)
(fujjdeösszpontosítokszemöldökötráncolva)

De azért vidámkodtunk is rendesen... pl. a Zapukám lőtt néhány selfie-t... szalonnaszelfit :o)


(figyeljétekGigit :o)
(ugyehogytudokvidámkodniis :o)

Privát szösszenésünket hallhatták.
Megjegyezni kívánom, hogy lövésem sincs, mitől lettem hirtelen ilyen magamutogató...




* a Zapukám

Ingem ujja feltűrve...

... és nekifogok a következő bejegyzésnek :o)

Nem tudom, hogy az új fazonú táskák közül hányadikként készült el ez a változat, mindegy is, a lényeg, hogy ez a táska az új fazon egyel nagyobb változata.

A prototípus mérete 25,5 cm x 30,5 cm, míg ez a nagyobb változat 32,5 x 30,5 cm (a második érték mindig a magasság, az első értelemszerűen a szélesség).

Elővettem az összes kék árnyalatú textilbőrömet (a világos türkizkék kivételével) és farigcsáltam egy jót...

És végre egy kép, ahol látszik, hogy az új fazonú táskáknak is van hátul cipzáros zsebe. Óriási cipzáros zsebe ;o)

Nem tudom, honnan jött ez az ötlet, de jött és előkívánkozott... :o)


A koraszülöttek hősök...

... ahogy a szüleik is, jól tudjuk ezt mindannyian, ugye?

Ahogy tavaly, úgy idén is örömmel és boldogan mondtam igent a KORE felkérésére, mert bár személyesen nem vagyok érintett a "témában", többen a baráti körömből igen.

Teljesen rám volt bízva, színt illetően sem volt kérés, feltétel, csupán súgásként jött Marianntól, hogy a KORE* színe a világoskék, plusz megmutatta nekem az egyesület logóját.

Elkészítettem a táskát, ami valakinek remélem nagyon nagy örömet fog okozni :o)

Ez is az új fazon, abból is a kis méret (mert igen, lesz, lett nagyobb is), csupa praktikum ;o)
Elöl is van cipzáros zseb, hátul is van cipzáros zseb, belül is van cipzáros zseb, no meg egy osztott zseb is leledzik a táska belsejében ;o) Vállpántja állítható hosszúságú, így vállon, vagy vállon átvetve is lehet hordani.

Előbb mutatom a KORE logóját, hogy tudjátok mihez viszonyítani a táskát:
És akkor a táska...


*
KORE = Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület.
Honlapjuk
Facebook oldaluk


Valami frappáns...

... indítás kéne, főleg így több, mint 1(?) UPDATE: 2,5 hónap kihagyás után.
Nem tudom mi volt, ami gátat alakított ki bennem. Sokat méláztam, kutakodtam, belső "körutakat" tettem, hogy felfejtsem a szálakat, de mára elengedtem ezt a megfejthetetlen titkot. Nem tudtam alkotni, nem tudtam varrni, gyakorlatilag augusztus közepe óta a családnak éltem, a gyerekekkel voltam 24 órában, és még azon túl is.

A nyár hipp-hopp elmúlt, őszi hónapokat élünk, noha a gyönyörűen szikrázó napsütés és a hőmérséklet némileg hihetetlenné teszi a tényt, hogy októbert írunk, annak is a 13-dik* napját :o)
Trikóban és farmerben, szélesre tárt ablak mellett írom ezt a bejegyzést, fülig érő szájjal, boldogan :o)

A lényegre térve: kb. két hete betángálódtam a Takko-ba, gyerekeknek kerestem ruhát, zoknit, egyebet, s éppenséggel körülnéztem a női részlegen is. Megakadt a szemem egy fekete női táskán, ami egyes egyedül kókadozott az akasztón. Odamentem, kézbe vettem, jól szemügyre vettem, majd megbeszéltem magammal, hogy ugyan meg nem veszem, hiszen ezt én is el tudom készíteni.
Kisműhelybe beérvén** fogtam a spirálfüzetet és gyorsan lerajzoltam, hogy el ne feledjem, és mivel rég nyekeregtem magamban egy új táskáért, üstöllést nekiálltam szabni is.
Íme a gyors vázlat, a méreteket szemmértékkel saccoltam a boltban, a kisműhelyben viszont már a vonalzót is használtam ;o)


Ahogy a képen is látszik, a táska álló "formátumú", elején egy rávarrt, fedlapos zsebbel.

Nosza, kiszabtam mindent, applikáltam rá kedvemre való virágot, aztán rájöttem, hogy az eredetileg kiszerkesztett szabásminta szerint nem tudom a zseb fedlapját "hogyanmiképp" rávarrni, az ugyanis takarná a virágot... így gyors fejtörést követően, a zsebnek kiszabott (és virággal díszített) részt elfordítottam 90 fokkal, oldalt kipótoltam annyi (eltérő színű) textilbőrrel, hogy végigérje a táskát széltében és végül cipzárossá varázsoltam :o)

Így született meg egy vadonatúj táskafazon, ami nemcsak fantasztatikus, hanem hihetetlenül jól kihasználható. Az elején ugye a fent leírtak miatt "levődött" egy nagy méretű cipzáros zseb, a hátuljára szokás szerint kapott cipzáros zsebet és a mondhatni megszokott módon, a belsejében is egyik oldalon cipzáros zseb van (no persze a telefonnak való osztott zseb mellett).
Éééés most jövök rá, hogy a táskám még le sem fotóztam, így nem tudom egészben mutatni Nektek.... csupán a facebook-ra töltött képet tudom mutatni...

Akkor most gyorsan balra el, lövök képet és mindjárt jövök ;o)

Itt is vagyok... szóval egészben így néz ki:
(a függőleges okker sáv lett a toldás :o)
No, így valahogy... és akkor történt, hogy elindult a vezéhangya és azóta születnek az újabbnál újabb összeállítások, egészen elképesztő formákkal, színekkel :o)

Hozom azokat is hamarosan, habár szemfülesebbek a SzilvaFolt facebook oldalán részleteket már láthattak :o)


* nem, nem tévedés, mert bár ma már 14-e van, a poszt tegnap íródott, csak a laptop délután újra elment tojni...
** igen, van kisműhely... titkos helyen ;o)