Hallelujah...

... mondhatni...

De szólhatnak a harsonák, a trombiták, a fanfárok is...
Ideje volt...

Nézzétek mit mutatok Nektek:

És miért mutatom én ezt?
Miért csináltam egyáltalán ilyesmiségeket ma este?

Hát persze :o)

Megjöttek a tankönyvei Andrisomnak... 2013. október 24-én... sántítani a dolog csupán ott sántít, hogy a tanév mindezekre nem volt tekintettel, a fene a formáját.. idén is elkezdődött szeptember első "munkanapján"

No, de ne legyek elégedetlen, hiszen egyrészt ami késik, az nem jön időben, másrészt ha már itt van, akkor örüljünk nagyon, szóval hallelujah, és jippiájjé :o) :o) :o)

És tudjátok... félelmetes volt látni, ahogy a kisnagyfiam boldogan vette ölébe, már az aikido edzést követően az autóban hazafelé menet a tankönyveit, és olvasott belőlük, és máris verset mondott nekünk az olvasókönyvét átnyújtva, és egész este be nem állt a szája, hogy "és anyaaaaaaaaa, tudtad, hogy blablabla..." és szívta, csak szívta magába a betűket... a betűket, amikre oly' nagyon vágyott, s amivel kapcsolatban annyira ki volt éhezve... mármint a tankönyveket illetően.. szóval tényleg legyünk pozitívak és örülök, és akkor arccal előre, és ezentúl minden visszatér a régi kerékvágásba, szóval a hazaérkezésünket követően újra lesz együtt tölthető időnk, amíg végre-végre-végre átbeszéljük a napi iskolai történéseket... a vett tananyag tekintetében is :o) ez utóbbi egyébként nagyon hiányzott nekem... épp a minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel erről... hogy az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a szemem bekötik, és belöknek egy amúgy is tök sötét szobába, hogy "na, most légy képben"  Tényleg nem tudtam, hogy hol tartanak irodalom és nyelvtan órán, fogalmam nem volt arról, hogy mit vettek matematika órán, környezetismeret órán... mert ugye, kizárólag a füzeteire hagyatkozhattam... azt meg vagy használták órán, vagy nem... és nehéz volt Andrisnak is úgy elmesélnie az aznap történteket, hogy nem volt hozzá meg a könyv, mint mankó, ami végigvezeti Őt, visszaemlékezteti (bármilyen hülye szó is ez) az aznap eseményeire...

Nah, tehát, minden jó, ha a vége jó, öröm van és boldogság, meg sok varrmány is, amit nem fotóztam, de holnap pótlom, és lassan lassan újra utolérem magam, és tágítom a határokat, úgy is, mint nincs két hetes vállalási határidő, nem szeretnék hétfőtől vasárnapig "nullahuszonnégyben" varrni... mert azért... bármennyire is fanatikus vagyok varrás tekintetében... vágyom, vágynék a családommal töltött időre is :o) De már bátor vagyok, és merek néha nemet (is) mondani :o)

Kicsit kusza lett ez a poszt, tudjuk be annak, hogy nagyjából 10 centivel még mindig a föld felett lebegek, így lebegve meg nehéz a gondolataim között rendet vágni :o) :o) :o)

Szilva