Ez is...

... kész lett tegnap, de fotózni már nem maradt időm, így ma reggeli, őrületesen rossz minőségű, ráadásul vakuval, hajnalban készült, friss, ropogós képeket hoztam :o)

Ezt a táskát egyébként szintén egy már korábban varrmányolt táska mintájára kérte a megrendelő, de naná, hogy nem lett egyforma... dafke ;o)

Ezúttal ilyen lett (Ultra Mini Bag):

 

Púderrózsaszín-csokoládébarna textilbőr, textilbőrből készült (állítható) pánttal, grosgrain szalaggal, cipzáros záródással, cipzáros belső zsebbel :o)

 

 

 

 

 

 

 És és és és figyeljeteeeek... fejben milliószor, sőt egyszer már a valóságban is megvarrtam egy ilyen cipzáros zsebet :o) Azt most hagyjuk, hogy anno mit rontottam el, mindenesetre a tegnapi sikerélmény után, újra és újra röhögnöm kell magamon, hogy milyen piszlicsáré ügyön botlottam hatalmasat ez ügyben...
Na, de viszont, szeretném Nektek megmutatni, hogy kinek a mankójára támaszkodtam:
Textil Cottage blogján van egy fantasztikus képes leírás, amiből ki-ki rábökhet a Neki tetszőre, a Neki leginkább hasznosra :o)
Használjátok Ti is szeretettel, és ezúton is hálásan köszönöm Neked Niki :o)

 

 Juuujj... nagyon büszke vagyok rá :o)

 

Mondtam...

... tegnap (vagy tegnapelőtt? úgy összefolynak a napok...), hogy van az asztalomon még egy ebből a típusból :o)

Azóta érkezett még egy megrendelés... ugyanilyen táskára :o) :o)
Nem is tudom, hogy sírjak-e vagy inkább nevessek... anno tök szkeptikus voltam a textilt illetően, mert bár szeretem a türkizt, nem voltam biztos abban, hogy Ti szeretni fogjátok-e.
Nos, már nincsenek kétségeim :o)

Ultra Mini Bag.
Türkiz pamutvászon és fekete kord.
Pántja állítható.
Belül egyik oldalon osztott zseb telefonnak, iratoknak, zsebkendőnek, akárminek :o)

Nem tudom.

Tényleg nem tudom.
Abszolút követhetetlen már számomra.


... mármint, hogy pontosan hányadik ilyen táskát készítem... úgy is, mint "ebből az anyagból, ezzel a mintával, ebben a méretben szeretnék egy ilyen táskát" :o) :o)

És a vicc az egészben, hogy amit most mutatok mindjárt, nos ezen kívül van egy majdnem kész az asztalomon, de tegnap már befutott a meskán egy újabb "PPP" megrendelés*

Mondjuk jobban belegondolva bölcsebb lett volna ennek a bejegyzésnek azt a címet adnom, hogy "Variációk egy témára"

Miért?
Nos, a megrendelő annyi módosítást szeretett volna, hogy pánt helyett két füle legyen, de csak amolyan csuklóra, alkarra vehető hosszban...

Őőőő... tapasztalat, hogy a kord, bármennyire merevítem, bármennyire "bélelem" vlies-el, egy idő után a kézben való hurcolástól összeesik, gyűrődik... mit szépítsük? Plöttyedt lesz :o)
Visszakérdeztem, hogy nem lenne-e jobb megoldás, ha a fekete kordot fekete textilbőrre cserélnénk.
Tetszett a megrendelőnek az ötlet, úgyhogy így készült:

Cipzárral...

Ultra Mini Bag méretben...

Fülenagy :o) :o) :o) módon...

 

Tulipán applikációval...

 SzilvaFolt módra :o)

 

 

* PPP, mint Pont ebből Pont ilyet Pont így :o) :o)

Írtam...

... elmúlt napokban sokszor, sokfélét... amire céloznék, az a varrás :o)

Csurgott az eső, napokig borult volt az idő, így a kész táskák is várták sorsukat a fotózást.
Ma csodálatos, napfényes idő van, így mihelyst a "fotósarok"-hoz ért a napfény, ugrottam sürgén-fürgén :o)

Szóval hoztam a fotókat Nektek ;o)

Elsőre, egy olyan táska, ami készült korábban egyszer ebben a színösszeállításban, de pontosan a most mutatandónak az inverze volt :o) Itt az eredeti ;o)

És itt a mostanság készült:

 

 

Modellt tekintve Ultra Mini Bag, kézben, csuklón, vállon hordható, mert két füle van... így kérte ugyanis Zita, aki ennek a táskának a boldog tulajdonosa :o)

 

Megbuggyant...

... a táskakészítő...

Hegyekben a megrendelések, amiket nagy igyekezettel készít ugyan... de azért csak-csak rosszalkodik kicsinyt :o)

Délelőtt, míg az ebéd a tűzhelyen és a sütőben rotyogott, fogta magát, kihurcolkodott a naaagy étkezőasztalhoz a konyhába, és fogta magát, feltűrte a (nem létező) inge ujját, és két kavarintás között szabott és szabott és vágott és nyesett és vasalt és tűzött....

Hát most szóljatok hozzá... nem bolond ez a lány asszony táskakészítő?
Körmére ég lassan a munka, de nem és nem és nem bírja megállni, hogy a hetek óta tornyokban álló szebbnél szebb textilek, amiket  Fabrikáéktól és a Kell-me-től és ráadásként még Textil Cottage-tól rendelt... szóval, hogy a textileket ne formálja végre táskákká...
Skandallum...

No, de azért, hogy értelme is legyen annak, amit csinál, két pipát kitehet a noteszében :o) :o)

Érdekes egyébként - hogy visszavegyem a szót a mesemondótól - ez a táska.
Mind az anyagát, mind a méretét illetően.
Ha jól számolom, ezzel a kettővel együtt már öt ugyanilyen darabot készítettem... ööö... majdnem ugyanilyent, hisz' a minta és a bélés mindig más és más ;o)

Mutatom sorban, aztán a végén együtt is, sőt, mutatok huncut "műhelyfotókat" is ;o)

 

A másik táska:

És íme, a kettő együtt:

Mindkettő Ultra Mini Bag, belül egyik oldalán osztott zsebbel, kulcstartó karabínerrel, állítható pánttal, cipzárral :o)

És ahogy ígértem... mert ez mindig úgy működik nálunk, hogy a kölkincék közül egyik vagy másik, vagy éppenséggel mindkettő odakunyerálja magát, hogy "Anyaaaa, én is, én is, ééééén iiiiiis had' legyek rajt a képen" :o) :o)
Ezúttal Andris kezdte, bár az igazat megvallva ezúttal nem is baj, hisz' a 9 éves fiamhoz lehet valamelyest viszonyítani a táska méreteit ;o)

A képhez azért annyit még hozzátennék, hogy a háttérben valamelyik csatornán (NatGeo, Spektrum, ilyesmi) éppen jégszobrokat faragtak, és naná, hgoy annyira lenyűgöző volt számára, hogy még véletlenül sem a fotóapparát felé nézett, hanem belebambult a tv képernyőjébe :o) :o)

És, ha már Andris odasomfordált odanyomult, akkor naná, hogy Gigi sem maradhat ki a mókából...
(jelzem.. még mindig jégszobrokat faragtak... :o) :o) :o)

.... és akkor a két kis törpe-kommandós összenézett, és olyan harsány és göndör kacagásban törtek ki, hogy zengett belé a ház :o) :o) :o)

... azóta sem tudtam belőlük kiszedni, hogy min nevettek olyan göndören :o)

 

Nos, hát így vagyunk mink :o)

 

 

 

 

 

Hát, ha egyszer...

... mondom, hogy nem csak diót törtem? :o)

Ultra Mini Bag méretű táska, ezúttal csupa textilbőrből ;o)

Vörös és bézs... mmmm.... imádom ;o)
(a táska pántja is textilbőr... csaxólok ;o)

Szikrázó napsütésben fényképeztem, és képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik fotó adja vissza igazán az eredeti és valódi szépségét... így disznófülű kutyatatár leszek, és Rátok bízom.. mazsolázzatok :o) :o)

 Szerintem gömbvirágok... más(ok) szerint lufik :o) :o) :o)

 Cipzáros...

Grosgrain szalag és charm... a mottóval ;o)

És vannak...

... az újragondolásos ügyek :o)

Amikor megszületik egy táska, és olyanná válik, amilyenné...

Később gondolat gondolatot követ, s a praktikum és biztonság jegyében, új megoldás születik... :o)

Bkv-ra bizony, köztudottan nem való nyitott tetejű (azaz mágneskapoccsal záródó) táska.
Hacsak nem... de ááá, bizonyosan nem járkál senki szívesen az okmányirodába az iratait pótolni, ahogy gondolom a pénzét sem azért viszi magával az ember lánya, hogy azt valaki más vigye haza...

Szóval cipzár... avagy zippzár... ezt biztosan észrevettétek már... hogy mindig (na jó, majdnem mindig) duplán írom le... mert tudniillik, szerintem a zippzár a helyes, de sokan cipzár-ként írják és használják a keresőkben :o) No, hát ezért a duplázás részemről... hehe, micsoda egy nőszemély vagyok... a keresőmotorok kedvét keresem, kegyükre brazírozom ;o)

A lényeg...
Emlékeztek bizonyára erre a táskára.

Nos, ezúttal született egy ehhez kísértetiesen hasonló (ámdeviszontellenben mégsem ugyanolyan!) táska, zippzáros / cipzáros :o) kivitelben, hogy munkába járáskor, a bkv-t használva, ne kapjon lábrázást az ember naponta kétszer, hogy megvan-e minden, amit a buszra felszállva még magáének tudott...

Méretek, színek azonosak, de más a bélés, és hopp... közben kinyílt az utolsó tulipán is ;o)
(kíváncsi lettem volna, hgoy észreveszitek-e :o)

 És... bár az utóbbi időben leszoktam arról, hogy mutassam a táska bélését... legyen csak meglepetés... ezúttal mégis megmutatom :o) Szerintem tündéri ez a pöttyös... kifejezetten tetszik a kontraszt az elegáns külső és a bohó belső közt :o) Arról nem is beszélve, hogy ezt a textilt az én drága nagyikámtól kaptam, aki varrónőként dolgozott egész életén át, és aki jövő márciusban tölti a 89-dik életévét, és aki olyan boldog és büszke, hogy az Ő unokája továbbviszi a varrás szeretetét :o)
Ő mesélte nekem nemrég, hogy miután a munkahelyéről hazament, a napi otthoni teendők közepette, ha tudott magának 20-30 percet csenni, hogy otthon is varrhasson, akkor már boldog volt... És ez nekem olyan sokszor eszembe jut, hisz' magam is így vagyok... reggel felkelek, napi rutin, gyerekek suliba, Férjem munkahelyre szállítmányozása után felszaladok Édesanyámhoz, iszom Vele egy kávét, és szinte futok haza, hogy varrhassak.. sokszor a déli harangszó emlékeztet, hogy innom kéne egy kávét :o) Aztán gyorsan még és még varrni... futás a gyerekekért az iskolába, Férjért munkahelyre, itthon a vacsorafőzés, sulis cuccok átnézése, átbeszélése... és bizony én este is leülök varrni.. ahogy hétvégén is :o)

Ja, de, hogy a bélés... :o) :o)
Majdnem elfelejtettem (pedig nem ám, csak megint be nem áll a szám :o) :o)

 A végére pedig egy igazi csemege:
Szerintem nem mindennapi, hogy a "Papíros Lány" :o) mit tud alkotni... és tényleg papírból :o)