Nem nagy dolog, nekem mégis óriási lépés...
Rossz tulajdonságom, hogy a
Ez a - fentebb már említett - mókulás egy iciri-piciri lépés volt.
Fejben már nagyon rég megszületett (igazából nem is nagy durranás), hiszen nem mindenkinek ideális a mágneskapocs... a zippzár meg én pedig... khmm... maradjunk annyiban, hogy barátkozunk szép csendben, félhomályban ;o)
Szóval Ő készült... igaz, néhány nappal ezelőtt... igen, most már emlékszem... vasárnap kora délután vágtam el az utolsó cérnaszálat :o)
De valahogy fotózni nem engedte magát.
Annyira különleges ez a kord. A színe. És egybéként régebben vásároltam, de ez is olyan textil, aminek "érnie" kell, hogy szülessen belőle valami...
No, locsogás befejez, képeket mutat ;o)
Hogy szemléltessem hányféle "arca" van ennek a gyönyörű színnek, íme egy fotó vakuval:
Közelebbi fotó, szintén vakuval:
És most következnek, a mai, napsütéses, ropogós és vaku _nélküli_ felvételek, íme:
Ez itt pedig kérem tisztelettel a táska belezete :o)
Ez meg itt egy - tudom én jól, hogy idétlenül sikerült - kép "csak úgy" :o)
(és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez a kép - túl azon, hogy az eszem tudja: rossz - valamiért mégis nagyon-nagyon tetszik nekem...)
Más is van még, de arról később ;o)
P.s.: a magyarázata annak, hogy miért ilyen sok képet tettem fel, nagyon egyszerű: rengeteget csináltam, és képtelen voltam ennél lejjebb csökkenteni a feltölteni, megmutatni vágyott mennyiséget ;o)