2013. január 29., kedd

Idesüssetek...

... mit mókultam :o)

Nem nagy dolog, nekem mégis óriási lépés...
Rossz tulajdonságom, hogy a rögeszméim szokások rabja vagyok... ebből kifolyólag A füzetem tele van új és még újabb tervekkel, mégis nehezen szánom el magam, hogy akár csak egy kicsit is kimozduljak a jól megszokott helyemből...

Ez a - fentebb már említett - mókulás egy iciri-piciri lépés volt.
Fejben már nagyon rég megszületett (igazából nem is nagy durranás), hiszen nem mindenkinek ideális a mágneskapocs... a zippzár meg én pedig... khmm... maradjunk annyiban, hogy barátkozunk szép csendben, félhomályban ;o)

Szóval Ő készült... igaz, néhány nappal ezelőtt... igen, most már emlékszem... vasárnap kora délután vágtam el az utolsó cérnaszálat :o)

De valahogy fotózni nem engedte magát.
Annyira különleges ez a kord. A színe. És egybéként régebben vásároltam, de ez is olyan textil, aminek "érnie" kell, hogy szülessen belőle valami...

No, locsogás befejez, képeket mutat ;o)

Hogy szemléltessem hányféle "arca" van ennek a gyönyörű színnek, íme egy fotó vakuval:

Közelebbi fotó, szintén vakuval:
És most következnek, a mai, napsütéses, ropogós és vaku _nélküli_ felvételek, íme:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ez itt pedig kérem tisztelettel a táska belezete :o)
Ez meg itt egy - tudom én jól, hogy idétlenül sikerült - kép "csak úgy" :o)
(és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez a kép - túl azon, hogy az eszem tudja: rossz - valamiért mégis nagyon-nagyon tetszik nekem...)
 
Más is van még, de arról később ;o)
 
P.s.: a magyarázata annak, hogy miért ilyen sok képet tettem fel, nagyon egyszerű: rengeteget csináltam, és képtelen voltam ennél lejjebb csökkenteni a feltölteni, megmutatni vágyott mennyiséget ;o)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2013. január 26., szombat

Tavasz...

... mondd, merre jársz?
Nagyon-nagyon várunk már :o)

Tüntetőleg (úgy is, mint a tél elleni népfelkelés első sorában álló kiskatonák) ilyeneket varrunk családilag :o)

Családilag, mert én varrok, a család meg örömködik, és like-olja ;o)

Mármint, hogy ezt (többek közt):

 
 
 
 
 
 
 
 
 

2013. január 23., szerda

Merész, nagyon is...

... de talán épp ettől egyedi...

A legvégére hagytam, bár nincs különösebb oka :o)
Ebben a sorrendben írtam a füzetembe a képek számait a meskára való feltöltéshez...

Nos íme Ő:

 
 
 
 
 
 
 
 

Oklevelet...

... kaptam a családomtól :o)

Ezt:



Figyeljétek a titulusokat :o)


Étcsokoládé és...

... vanília...

Figyelem, gasztrosorozat újratöltve ;o)

A boltban ezen a polcon várja leendő tulajdonosát.

 
 
 
Előre szólok, hogy akkora fellángolás volt részemről, hogy rögvest 2 métert vásároltam belőle... tuti, hogy fogtok még találkozni vele :o)
 
 
 
 
 
 
 

Vaníliás mogyoró..

... étcsokoládéval... hmmm... és nyamm :o)

Már a bolt polcán  várja Ő is a nagy Ő-t ;o)

 
 
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele... de nekem nagyon bejön ez a pamutvászon, amiből a bélését készítettem... annyira, de annyira szerelem :o)
 
 
 
 
 

A képek...

... és a hozzájuk tartozó leírások, naná, hogy a a boltban találhatók :o)
Na jó, a képek emitt is ;o)

 
 
 
 
 

Elmaradtam...

... az utóbbi napokban a blog írásának tekintetében.

Angéla betegeskedett (torokgyulladás) vasárnap óta, Őt istápoltam, s míg pihent, aludt, gyógyulgatott, szabtam és varrtam is.

Kényszerű - a Muci-kórság okán elrendelt - szobafogság volt, hétfő óta _ma_ mozdultam ki először a lakásból, cca 3/4-ed órára...
Jól esett, bár a harmadik napja tartó migrénes fejfájásom nem múlt el tőle :o(

Viszont olyan élmény volt ma bemenni a helyi foltos-boltba, hogy azt hiszem sokáig megemlegetem :o)

Neten rendeltem Tőlük, ami kuriózum, eddig mindig személyesen jártam Hozzájuk, de ugye a kijárási tilalom érvényben volt, szóval rendeltem neten :o)

A lényeg, hogy szavam ne felejtsem: bementem az üzletbe, s mikor mondtam, hogy mi járatban vagyok, rendelés átvétele, et cetera,  a "hátsó traktusból" előreszaladó - egyébként rendkívül kedves, segítőkész és szimpatikus - Hölgy mosolyogva rámnézett, s megkérdezte: "... Te vagy SzilvaFolt?....."... hallottunk már Rólad....ismerünk..." (remélem ez utóbbi kijelentés nem a rossz pénz nexusban értendő ;o)

Gondolhatjátok, hogy mekkorát néztem... annyira leblokkoltam, hogy azóta sem tudom felidézni, miket mekegtem össze hirtelenjében... annyira zavarban voltam, meg persze nem is értettem a helyzetet... aztán bevillant: az e-mail címem (szilvafolt kukac gmail)... hát persze, a netes rendelésnél... uppsz :o)

Mert ugye hiába jártam én hozzájuk viszonylag sűrűn, a homlokomra soha nem volt ráírva, hogy ki vagyok és mi vagyok és mivel foglalkozom... így viszont összekötötték a nevet a pofázmányommal :o)
Hihetetlenül jó élmény volt, na ;o)
Andrásom azóta legalább 5 alkalommal kérdezte tőlem: "Te vagy SzilvaFolt?" persze mindig cinkos, pajkos mosollyal, úgyhogy maximum imádni lehet érte... mármint nekem... mert nem adom senki lányának :o))

Jajj, meg nem is meséltem még:

Ugye beszámoltam arról, hogy hosszas vívódás után, jelentkeztem egy felhívásra amit a Praktika magazin a facebook oldalán tett közzé...
Nem mondom, hogy elfelejtkeztem róla, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha bármire is érdemesnek tartották volna a küldött képeket, bizonyára szóltak volna már... Hát nem. Nem szóltak.
Szólt viszont egy kedves-lelkes előfizetőjük, aki nem mellesleg szívemhez közel álló személy, hogy bizony benne van a táskám a februári számukban, a 72-dik oldalon :o)

Íme, had' büszküljek vele:

Vajh' megismeritek, hogy melyik az?
És húú, meg hahh, az én nevem benne van az újságban... hihetetlen... még mindig az... 
Tudom-tudom, túlmisztifikálom... de számomra kicsit olyan, mintha az egész egy álom lenne...
Minden, ami az elmúlt napokban történt...


Lotyogást befejeztem... remélem ma este meg fogom tudni mutatni a képeket, amiket még el sem készítettem ;o)

Szóval vigyázaaaat, jövök :o)

Addig is, vigyázzatok magatokra, és várlak vissza Titeket ;o)

Szilva



2013. január 18., péntek

Egészen elképesztő..

... dolgokat és főleg számokat - jó és rossz értelemben véve is - látok időnként a meskán.

Nem, nem kritizálni szeretnék. Távol áll tőlem, nagyon is...
Az alkotás számomra öröm, és igen, ahogy már írtam is, szeretettel, szenvedéllyel varrok. Soha, egyetlen alkalommal sem éreztem, hogy muszáj varrnom...

Örömmel ülök le a bűNös sárkány elé, örömmel veszem kezembe a textileket. Számomra egy méteráru vagy kreatív boltba betérni olyan, mintha a Kánaánba érkeznék...

De...

Meglehetősen önkritikus vagyok, ezt ugye tudjátok. Másrészről... szeretném, tényleg szeretném, ha minél több emberhez eljutnának az általam varrmányolt táskák... azért, mert tényleg valahol a szívem táján érzek mocorgást, ha a magyar ember, magyar ember portékáját (bármilyen portékáját!) vásárolja...

Nem mennék bele most az elemzésbe, hogy mik azok az okok, amiért ez hasznos, és, hogy milyen hatása van a gazdaságra, etc... nem erről van szó.. most nem :o)

Szóval - szem előtt tartva a fent leírtakat - mindig igyekszem az árakat úgy meghatározni, hogy az anyag-, és energiaköltség megtérülése mellett, szerény bevételem is származzék belőle, ha már munkahelyem (így aztán jövedelmem )nincs, ezáltal legalább a családi költségvetéshez ilyetén módon hozzá tudok járulni... Kellemeset a hasznossal ugyebár... bár fontosnak tartom leszögezni: nem a pénz az elsődleges, hanem a tény, hogy régóta nem tudok már meglenni varrás nélkül... Lehet, hogy számomra ez jelenti a függőséget :o)

No, amiről írni szerettem volna: kódorgok a meskán, és egy képre* kattintva - Isten látja lelkem - tátva maradt a szám... először is 5(!) számjegyű összeg szerepelt a termék (táska) áraként, alulról súrolva a kettessel kezdődő öt számjegyű összeget... másodsorban... és tényleg nem a mások által készített varrmány lebecsmérlése a célom... így más aslpektusból közelíteném meg... szóval, ha én egy táskát így varrnék meg... azt még ajándékba sem merném odaadni... sokkal inkább... azt hiszem, elásnám magam szégyenemben... uff...

Most dobhattok a mókusok elé nyugodtan, leírtam, már ki nem törlöm, a véleményemet vállalom most is. Tudom-tudom, nem vagyunk egyformák, én is kezdő vagyok voltam (pozitív hozzáállás ugyebár ;o) de könyörgöm... hogy nem tud valaki a realitás talaján mozogni?

Nem tudom, nem tudom...
Igen, értem, sok kézművesnél olvasom, hogy az egyediséget, a minőséget, a kreativitást meg kell fizetni, egyet is értek vele, maximálisan... de miért vegyem el a lehetőséget azoktól, akiknek a jövedelme nem teszi lehetővé a tizenezer forintos táskák megvételét, noha vágynak a magyar kreativisták :o) /stip-stop én találtam ki a szót... azaz pontosabban, még nem olvastam soha másutt így/ által varrt termékekre?

Úgy gondolkodom, hogy szerintem a szerényebb jövedelmű ember(ek) is megérdemli(k) - főleg, ha igénye(ük) is van rá - a lehetőséget, hogy vásároljon magának, vagy akár a családjában ajándékba valaki részére... magyar kreatív táskakészítőktől... akár tőlem, akár mástól...

Ha pedig a magam részéről nézem, már ami a pénztárcámat illeti... szerintem jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint...

No, valahogy így gondolom :o) Lehet velem nem egyetérteni, sőt örülök, ha véleményt váltunk pro és kontra ;o)

Szép napot Nektek,

Szilva

* egy olyan alkotó által feltöltött kép, akinek az elmúlt majd' egy évben 1, azaz egy értékesített terméke van... ha az önkritikája nem is, ez legalább figyelmeztethetné... szerintem...




2013. január 17., csütörtök

Egy, megérett...

... a meggy :o)

Merthogy meggybordó és fekete mutatványom következik imhol :o)

És ügyes voltam, már a boltom polcán csücsükél :o)

 
 
 
 
Mea culpa: kifelejtettem a kulcstartó karabínert... a táska száját varrtam körbe éppen, mikor jött a felismerés... hogy elfelejtettem... megyek hamuért ;o)
 
 
 

 

2013. január 16., szerda

Hmmm...

... folytatódik a gasztronómiai sorozat ;o)
Ezúttal étcsokoládé mogyoróval :o)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem... az igazat megvallva: imádom... valahogy nagyon egyben van...

És a barna alapon pöttyös anyag, na az most szerintem a legjobb helyen van :o) Nem azért, mert eldugnivaló... sokkal inkább azért, mert az egyszerű, visszafogott külső, igazán izgalmas belsőt rejt :o)

Varrtam ebbe is kulcstartót ;o)
Ennek ellenére még nem csökkent látványosan a készlet... pedig már kettőt(!) elhasználtam :o))))

A képek:

Ezen a képen a szín nem pontos... viszont csodával határos módon, az előbbi (vagyis az első) és az ezt követő képek esetében kivétel nélkül a valóságnak megfelelő :o)
 
 
 
 
 
 Már a  meska boltom polcán  várja azt a Hölgyet, aki benne látja meg álmai netovábbját ;o)
 
 
 

2013. január 15., kedd

Varrtam...

... úgy bizony... méghozzá egész nap :o)
Na jó, volt egy kis sutyi net is ;o) Meg gyerekek suliból és oviból való begyűjtése, meg aikido edzésre menetelükhöz való asszisztencia, meg előtte postára menetel, meg még bankügyileg is eljártam...

Na jó, bevallom, nem varrtam egész nap :o) De olyan jól hangzott, nem? ;o)

Szóval a képek, és némi magyarázat... nem, nem magyarázkodás (bár tőlem az is kitelik..) nos elfogyott a fekete kordom, és napközben nem jutottam el a méterárusomhoz, akihez rendszeresen benézek, mintegy zsákmányszerzés gyanánt :o) Szóval fekete kordom nincs, viszont az ujjaim bizseregnek feszt... szóval varrnom kell és kész.

Így aztán hoztam Nektek étcsokoládét málnával, továbbá étcsokoládét pisztáciával :o)
Őszinte leszek: nagyon tetszenek, s elégedett vagyok velük (azért ez sem semmi... hogy ezt én így kinyilatkoztatom...)
No nem lotyogok tovább, jöjjenek a csemegének szánt képek ;o)

Azt hiszem, ezúttal sikerült (nem kis küzdelem árán) elkapnom az igazi színét ennek a nagyon finom rózsaszínnek:
 
Étcsokoládé, ha mondom (biz' Isten, még a vállpánt színe is) :o)
Varrtam bele egy kulcstartót is... régebben is követtem el ilyesmit, csak aztán feledésbe merült, hanyagoltam a "témát"... viszont még mindig rengeteg karabínerem van, így aztán kitaláltam, hogy csökkentem kicsinyt a létszámukat :o)
 
Ezt csak úgy..., hogy látszódjék a gyönyörű bélése :o)
 
No és akkor Őfűzöldsége :o) 
Avagy az étcsokoládé fűvel pisztáciával:
 
 
Ez egy halál béna kép... nem mondom, hogy tessenek elfordulni, mert az igazat megvallva, a béléséül használt pamutvászon igazi szépségét szeretném megmutatni, s ezért hajlandó vagyok beáldozni magam... atekintetben mindenképp, hogy aki számára eddig nem volt nyilvánvaló, hogy mennyire rosszul bírok fényképezni, nna kérem, most már Ők is tudják... szóval én voltam :o) Tessenek nyugodtan a mókusok elé vetni :o)
 
És íme, Ők ketten... csak úgy :o)
 
Örülök, hogy itt jártál, várlak vissza máskor is nagy szeretettel!