Oldalak

2013. október 7., hétfő

Szeretem...

... aha, szeretem az olyan megrendeléseket, amikor nagy a tét...

Mint, például ezen megrendelés esetében:

Megkeresett egy Úriember, hogy a feleségének születésnapjára készítenék-e egy igazán egyedi táskát.

(? Minden nagyképűség nélkül, pusztán a tényekre alapozva: készítettem egyáltalán olyat, ami nem egyedi... tettem fel a kérdést rögvest magamban... hiszen az elmúlt sok-sok hónap alatt, nem, és tényleg nem készült két egyforma :o)

Azért köztünk szólva, nem egyszerű az élet a férfi megrendelőkkel... kiváltképp, ha a kedves Úr az asszonyka ízlésére, kedvenc színére vonatkozó kérdéseimre csak néz pöszén :o)

... viszont nem lenne tisztességes elhallgatnom, hogy... némi töprengést követően, szárazon annyit azért közölt, hogy "olyan szép legyen, mint amilyeneket szoktál csinálni... egyszerű, de mégis szép"

Hcö... :o)
Hát naná :o) :o)

Egyébként szamárvezetőül támpontul az szolgált számomra, hogy farmeros, laza öltözéket előnyben részesítő személy a megajándékozott megajándékozni szándékozott...

Nos, ennek éppenséggel örülhetnék is, ugyebár :o)
Sitty-sutty, semmi faxni, valamit gyorsan varrmányol az ember lánya...
Hát nem... toltam, hátrébb soroltam... tudjátok, mint zh-ra készülve, mikor fontosabb a mosogatás, a portörlés, az ablakpucolás, de még a függönymosás is.. csak tanulni ne kéne... aztán mindent az utolsó pillanatra hagyva, hirtelen csoda történik... zh (vagy bármi egyéb vizsga, számonkérés) esetén agyam, mint a szivacs, szívta az információkat, és egykettőre megértettem az olvasottakat, mintha mindig is magától értetődő lett volna számomra, hogy... nah, szóval visszatérve... holnap lesz a nagy nap... én meg ma vágtam el az utolsó cérnaszálat is...

Pedig még tegnap is legyszívesebben elfúkáltam* volna magamtól a feladatot...

Míg varrtam, meg voltam győződve róla, hogy ezt a táskát a megrendelő a fejemhez fogja vágni azzal a kísérőszöveggel, hogy   #&[@}&#>{˘°%€#     (igény szerint tessék behelyettesíteni csúnya, sőt, mi több, ocsmány káromkodásokat, utalván arra, hogy hova, merre vegyem az irányt, milyen módon :o)

Nos, ehhez képest, mikor elkészült a táska, és fotózni kezdtem, meg kell valljam őszintén, tetszik...
Ezúttal a Mini és a Medium Bag közötti méretre varrtam, gyakorlatilag újként, de nagyon "bejövős" mind a fazonja, mind a mérete tekintetében, úgyhogy azt hiszem felveszem a "palettára" :o)

No, de a képek, hisz' gondolom az a lényeg, nem a fecsegésem ;o) :o)

Szürke és fekete textilbőr, fekete tulipán motívumokkal, amolyan SzilvaFolt módra :o)
Cipzáros, állítható a pántja, belsejében mindkét oldalon osztott zsebek vannak, és a kulcstartó karabíner.




Némi magyarázatot érzek szükségesnek... szóval, míg varrtam, végig azon morfondíroztam, hogy nem lesz-e ez a színösszeállítás túlontúl "gyászos"... éreztem, hogy hiányzik valami, ami határozottan jelzi, hogy ez egy hétköznapi viseletre készült táska, tulajdonosa nem temetésre igyekszik...
És hosszas töprengés, hosszas gondolkodás után, ezt a smaragd(?) árnyalatú, vékony szaténszalagot éreztem idevalónak... majd' mindegyik tulipán kapott egyet... akárha a Férj nyújtana át egy csokrot a Feleségnek, születésnapja alkalmából...







* általam nagyon szeretett (igen, szeretett, nem csupán kedvelt) Szabó Magda használta regényeiben ezt a szót gyakran :o)

(És nem tudom mi van velem, de tegnap éjjel például hajat mostam alvás helyett, miután éjfél környékén elkarikáztam a hálószoba felé, mondván alvásidő van... de valamiért nem jött álom a szememre... forgolódtam egy darabig, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, ugyan ne vesszék kárba az idő, hasznos időtöltést kerestem magamnak... és nem tudom, hogy a vénülés az idő múlásának jele-e, de bizony önmagamhoz képest jelentős alvás deficitet halmoztam fel... évek óta nettó 6 óra alvásra volt szükségem ahhoz, hogy ne legyek hisztis, csúnyán-nézős, morgós maca... és bizony az utóbbi időben ez a 6 óra rég nincs meg éjjelente... pénteken például éjjel 3/4 1-ig beszéltem telefonon a barátnőmmel :o)  Hogy miért írtam mindezt ide? Fogalmam sincs... mindenesetre álmos nem vagyok, ahhoz képest, hogy az elmúlt éjjelen cirka 3 órát sikerült abszolválnom vízszintes helyzetben, becsukott szemekkel :o) :o) :o) Talán, hogy hasznosan töltsem ezt az időt is?
De, ha már... akkor leírom gyorsan azt is, hogy meglegyen később is... Andrisom 1 hét és 4 nap iskola után, olybá' tűnik, hogy holnap ismét itthon marad... úgy körülbelül 1,5 órával ezelőtt jöttünk ki a gyerekszobából, miután újra olyan szinten köhögött, hogy hányás lett a vége... :o( és itt a szöttyögős ősz, a köhögés időszaka... szóval "Apa kezdődik..." )

9 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett, ügyes vagy! :) Szürke és zöld. Jóóó! :) Sokszor akkor jönnek a legjobb új ötletek, amikor húzzuk-halasztjuk a dolgot. :) A férjem szokta mondani, amikor csesztetem, hogy pl. miért nem veri már be azt a szöget a falba, hogy még programot ír rá...:) (Kocka, nnna... :) )
    Jaj, Andrisnak jobbulást, tavaly sajnos mi is ebben a hányásig köhögős kórságban jártunk ilyenkor mind a három gyerekkel. Idén kipróbáltam Virág mézes-karamellás-kakukkfű főzetét, és kopp-kopp-kopp, eddig bevált. Sehol a "megszokott" hörghurut és hörgőgyulladás. Itt találsz receptet: http://maimoni.cafeblog.hu/2013/09/02/osszeszedett-anyak-sajat-gyartasu-orvossaga-mezes-kakukkfuszirup/. Egy próbát megér. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) nagyon köszönöm, és igen, tökéletesen igazad van... vannak dolgok, amiket hagyni kell, hogy érjenek... ;)

      A tanácsot és a jókívánságot nagyon köszönöm, ki fogom próbálni, százszor inkább ez, vagy bármi ehhez hasonló, mint akármilyen szteroid tartalmú gyógyszer :(
      Kijegyzetelem a főzet összetételét, a linket pedig elteszem kedvencekbe. Köszönöm :)

      Puszi,
      Szilva

      Törlés
  2. És hol a cuki kis fityegő a masniról??? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öööö,,, egy kevls kett volna, az összesre meg túlzásnak tartottam.. így nem került rá :)
      (szerinted kellett volna akár egyre, akár az összesre?)

      Törlés
    2. Na, most érződik az alvás-deficit :)
      A szemeim lassan keresztbe állnak, összevissza gépelek, és fel sem tűnik :)
      Mint például:

      kevls kett annyit tesz, mint kevés lett :o) :o) :o)
      és a pontok helyett vesszőket tettem... váhááá :o) :o)

      El is megyek inkább aludni ;o)

      Törlés
    3. Igazából nem hiányzik, így is szuper, csak az előzőeken olyan szépen mutatott, hogy "megszoktam", olyan Szilviás volt. :)

      Törlés
  3. Szilvia!
    Nem hiszem, hogy jó ez így! :-| A kedves megajándékozottat most bárki, aki olvassa a blogot, felismeri. Én is láttam a minap! Mivel egyedi a tatyó, nincs másnak ilyen, így könnyen ki lehet szúrni. o_O Egyébként nem a legjobb a színválaszték (szerintem is gyászos). :-|

    Üdvözlettel: Holly, az O_olvasó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holly Kedves,

      Miért is baj ha valaki felismeri?
      Nem a személyt ismerik fel hanem a táskát...
      Ez (is) a blog célja, hisz' ez egyfajta reklám!
      Egy idő után az embereknek nem az szúr szemet, hogy "Jééé, ott van XYZ akinek ajándékba adta a Férje" hanem az, hogy "Jééé....ezt a táskát ismerem! Ez SzilvaFolt táska..."

      A rengeteg fotó arra jó, hogy a stílus maradjon meg az emberekben és az - ezek szerint - meg is marad... Nem egy személy aki azt kapta... :o)

      Illetve.. még annyit szeretnék hozzátenni, hogy aki tőlem rendel táskát, tisztában van azzal, hogy van blogom, és van facebook oldalam, ahogy azzal is, hogy az általam készített táskákat meg is mutatom... nyilván ennek tudatában keres meg, ha megkeres :o)

      Üdvözlettel,
      Szilva

      Törlés
    2. Kedves Holly!
      Nem is értem a problémádat! Ha én szembetalálkoznék vele, s persze felismerném a táskát (mert persze felismerném, hisz egyediek!), rámosolyognék, s közben azt gondolnám milyen szerencsés asszony, hogy ilyen figyelmes férje van,s leginkább azt gondolnám, hogy gyönyörű ez a táska! Én imádnám, ha szembejönne velem egy Szilva táska (tulajdonos) tuti leszólítanám, s beszélgetnék vele...

      Törlés