2012. december 31., hétfő

Nagyon régen...

... írtam... úgy értem, önmagamhoz képest :o)

Szégyenlem magam, hogy nem kívántam boldog ünnepeket, annak ellenére, hogy bőven és sokszor eszemben volt... valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy a tettek mezejére lépjek...

Mindettől függetlenül nagyon remélem, hogy az ünnep Mindenki számára olyan volt, amilyet vágyott magának :o)

Itt van viszont az év vége, a 2012-es esztendő legeslegutolsó napja...
Reggel óta főztem, főzök, és egy hirelen ötlettől vezérelve egy - számomra - újdonságot is a családom elébe kanyarítottam :o)

Ez itt kérem szépen, egy hirtelen felindulásból elkövetett "lábtörlő":

 
Rendkívül egyszerű, és nagyon gyorsan elkészül :o)
 
Hozzávalók:
 
70 dkg liszt (csallóközi lisztem volt itthon, hozzá kellett tennem cca. 10-15 dekát, simán felvette)
3,5 dl langyos tej
2,5 dkg élesztő
2 csapott kávéskanál cukor
2 púpos kávéskanál só
5 dkg vaj
2 tojás + 1 tojás a kenéshez
2 kávéskanál olaj
8 db a Lidl-ben vásárolt kilós kiszerelésű virsliből (ha másfajta a virsli, lehet, hogy több kell belőle)
 
A virslik :o) és a kenéshez használandó 1 db tojás kivételével mindent összegyúrúnk, a tepsi méretére nyújtjuk, majd a széleken 2 centi kihagyással keresztben bevagdossuk. A közben megfőtt virslit (miután némileg kihűlt) a tészta csíkok közé fűzzűk, majd a felvert tojással össze-vissza szerte-széjjel kenegetjük. Én a gyúrást követően, az egész hadműveletet a gáztűzhely tetején csináltam, miután a sütőt előmelegítés végett beizzítottam :o) Így aztán, mire a "tojásolással" végeztem, az egész cucáré szupertökéletesen megkelt, mehetett a sütőbe :o) Takarékláng és teljes láng között (mert a szutyok sütőgombon nincs egyéb jelzés, mint kisláng és nagyláng) cirka 20 perc alatt ilyen gyönyörűre sült.
 
Mit is mondhatnék? A holnapot biztos nem éri meg, az egész család cuppogva, nyamizva falta, mint szilveszteri elővacsorát :o)
Mert közben a két edényben, a háttérben főtt a töltött káposzta is ;o)
Ilyen volt a tészta, még nyers korában:
 
 
Mit is akartam még írni? Már nem emlékszem...
 
 
Ha eszembe jut, majd legfeljebb jövök még ;o)
 
 
És szeretném megköszönni Nektek, hogy itt vagytok velem, erőt adtok biz' Isten, sokat jelent minden szavatok, bíztatásotok, amit nem fogok tudni elégszer megköszönni Nektek.
 
Szeretném, ha a 2013-as esztendőben minden, amire vágytok valóra válna... és ennek jegyében kívánok Mindannyiótoknak, nagyon-nagyon boldog, sikeres új évet!
 
 
Szeretettel:
 
Szilva
 
 
 

2012. december 14., péntek

Vajon az igazság...

...tényleg odaát van?
Olyan sokszor tettem már fel magamnak ezt a kérdést... különösen bírósági ítéletek mibenlétét firtatva...
Sokszor láttam leírva, sokszor hallottam számomra fontos emberektől (akik véleménye releváns nekem), hogy Magyarországon jog-, és nem igazságszolgáltatás van...
Aztán megtapasztaltam egy alkalommal a saját bőrömön is, hogy bizony ez így van...

Aztán történt valami, nevezzük igazságszolgáltatásnak... bár ha nagyon boncolgatom, a tények voltak azok, amik alapjául szolgáltak annak az ítéletnek, melyet ma kaptam kézhez, a tárgyalási jegyzőkönyvvel egyetemben...

De, hogy értsétek is :o)

Fizetési meghagyást kapott Édesanyám, mert az egyik mobilszolgáltató - akinek kilétét hagyjuk most... jajj, belement a szemembe valami magentaszínű izé... - szóval Édesanyám állítólag tartozik nekik cirka 126ezer Forinttal... mert szerintük nem fizettte a mobilszámláit...

Naná, hogy kezembe vettem az ügyet, ellentmondást fogalmaztam, és az ennek kapcsán perré alakult ügyben, Édesanyámat képviseltem... hogyisne, majd odaengedem a bíróságra, hogy ott essen össze izgalmában...

Az idézés az első kitűzött tárgyalási határnapra vonatkozóan megérkezett, benne egy végzéssel, mire máris megragadtam a klaviatúrát, s egy gömbölyű bizonyítási indítványt intéztem a t. bíróság felé :o)
(előfizetői szerződés felperes általi becsatolása, az azon szereplő aláírás írásszakértői vizsgálata, állítólagos fizetési felszólítás átvételét igazoló tértivevények felperes általi becsatolása, et cetera)

Tárgyalás No. 1.:

Felperesi képviselő képviselője (nem vicc!) megjelent, majd közölte, hogy "hát, előfizetői szerződés éppen nincs nála, de a bíróság fogadja el, hogy a ráutaló magatartással (t.i.: a szolgáltatás igénybevétele megtörtént szerintük) létrejött az előfizetői szerződés. Jajj-jajj, éppen nincs nála a fizetési felszólítás átvételét igazoló tértivevény sem...

Gond egy szál se, bíróság felhívta a tárgyaláson, hogy 8 napon belül csatolja.

Én természetesen kértem a kereset elutasítását, tekintettel arra, hogy a követelés alapjául szolgáló szerződés nem létezik.
És hivatkoztam elévülésre is, ugyanis a felperes által becsatolt számlákon 2009-es és 2010-es tételek szerepeltek. Szolgáltatói követelést pedig az esedékességtől számított 1 éven belül van mód érvényesíteni (természetesen bármilyen a beszedésre irányuló tevékenység, így akár egy felszólító levél is, újraindítja az 1 évet, de ez most mellékes).

Tárgyalás No. 2.:

Felperesi képviselő nem jelent meg, és a szerződést sem csatolta, ahogy a szóban forgó tértivevényt sem, viszont közölte, hogy a szolgáltatói szerződés online módon köttetett...

Magam részéről továbbra is a kereset elutasítását kértem, ámdeviszontellenben a tárgyaláson kiderült számomra és a bíróság számára is, hogy az Édesanyám személyes adatait illetően jelentős eltérés mutatkozik a szolgáltató által nyilvántartott és a valós adatok között...

Tárgyalás No. 3.:

Nem mentem el, mert totál világos volt, hogy ezt a felperes bebukta :o) Nyugodtan dobhattok rám követ, tudom, hogy slendrián dolog, de esküszöm egy kicsit sem tartottam attól, hogy pervesztesek leszünk :o)

És kérem szépen ma délelőtt óta kezemben az ítélet, a bíróság alaptalanságra hivatkozva utasította el a felperesi keresetet, szükségtelennek tartotta vizsgálni az elévülést, szükségtelennek tartotta vizsgálni a (nem létező előfizetői) szerződésen szereplő aláírást.

Toldat:

Édesanyámnak soha nem volt előfizetői szerződése egyik mobilcéggel sem, a feltöltőkártyás telefonját használja azóta, amióta tőlünk megkapta, ahogy a telefonszáma is a kezdetektől ugyanaz (az állítólagos szerződésen egy teljesen ismeretlen telefonszám szerepelt).

Madzagos telefonra van egyedül előfizetői szerződése, nagyjából a múlt évezred óta, és mindig minden számlát határidőben befizetett.

Soha, de soha nem volt internet-előfizetése, ahogy soha, de soha nem kötött semmilyen szolgáltatóval _online_ szerződést sem.

Ohh, és hátha valakinek hasznos információ: a 2009-es évben érvényes üzletszabályzatuk, és szerződési feltételeik szerint kötelesek voltak minden ügyféllel írásban megkötni a szerződést, akkoriban még nem volt jelen a "ráutaló magatartás" fogalma*

A mai napig nem tudjuk (de mától** már nem is érdekel), hogy ki, hol, mikor, és milyen módon használta fel a személyes adatait annak érdekében, hogy mobiltelefon előfizetői szerződést kössön.

* azért ez is durva nem? A ma érvényben lévő szabályzatuk szerint, szerződéskötés megvalósulhat írásos formában, online módon, illetőleg ráutaló magatartással.... Így aztán bíztatok mindenkit, bátran keresse fel bármely mobilszolgáltatót, sétáljon be a pult mögé, emelje le a számára leginkább vonzó készüléket, majd a induljon el kifelé, s az ajtón kilépve tekintsen vissza a válla fölött, és laza kézmozdulattal intsen a (tátott szájjal a) pult mögött ücsörgő dolgozóknak, hogy "Pá Drágáim, a számlát majd küldjétek a Futrinka utcába, a Böbe Baba Csárdába...
És mindenki használja bőszen az új készüléket, utaljon rá a magatartása a szerződés létrejöttére...
No comment...

** Tudom-tudom, még nem jogerős, de jogász legyen a talpán, aki ezt az ítéletet az indokolással együtt, bizonyítékok nélkül meg meri fellebbezni... Garantált bukás...

Varrok is ám, csak még mindig titkolózom ;o)

Ilyesmiket...

 
 
 
 












2012. december 10., hétfő

Indultam...

... a Praktika magazin felhívásán :o)
Azért ez nagy szó nálam...

A facebook oldalukon közzétették*, hogy textilből készült táskák fotóit várják...

Küldem néhányat számukra üzenetben, és kértem a véleményüket, láttam ugyanis néhány már feltöltött alkotás képeit, és bizony megremegett a gyomrom, hogy szabad-e nekem ilyen nagyot és merészet álmodnom...

És képzeljétek, válaszoltak, ami számomra már önmagában is nagy szó, úgy sejtem ugyanis, hogy rengeteg levelet kapnak napi szinten... és nemcsak, hogy válaszoltak, de (gondolom hivatalból) megdícsértek, "legyönyörűalkotások"-ozták, és kérték, hogy küldjek hatalmas nagy méretű képeket.

Igaz, hogy egészen pontosan 3-at (igen, hármat) kellett aludnom rá... de végül nemrég, azaz kb. fél órával ezelőtt elküldtem a nagyméretű fotókat, remélve, hogy érdemesnek tartják valamire őket...

Meglátjuk (bár tudom, vak is azt mondta, és mégse látta meg...). Mindenesetre bízom, remélek... rendületlenül.

Aztán csináltam én ilyen képeket is, sőt, a facebook (al)oldalam borítóképét is erre változtattam :o)



 És, ugye látszik, hogy újra besüt a nap az erkély felől... ugye látszik, milyen gyönyörűen ragyog? Imádom ;)






* mely felhívásra egy kedves alkotótársam-megrendelőm hívta fel a figyelmem, buzdítva, bátorítva, ezúton is hálásan köszönöm :o)

2012. december 5., szerda

Léteznek vajon...

... Tündérek?

Szerintem igen.
Ahogy Angyalok is.
Így, mindkettőt nagybetűvel írva...

Van egy - a virtuális tér által megismert - Angyalom...
És tegnap óta van egy - a virtuális tér által megismert - Tündér is az életemben...

Ez a levél volt a postaládánkban:



Aki hosszabb ideje olvas, tudja, hogy elkeseredetten kajtatok (eleddig hiába) fűzöld kord után...
Nos a fentebb említett Tündér, nem volt rest, nyakába vette a várost* és keresett nekem...
És ilyenkor nálam szó bennakad... mert kevés, sajnos és tényleg nagyon kevés ember _figyel_ a másikra... és amikor azzal szembesülök, hogy de azért vannak még úgy emberek, hogy meghallják a másikat, hogy _csak úgy_ a kedvére szeretnének tenni... mert bizony, és tényleg nagyon jó érzés adni... önzetlenül, minden mögöttes szándék nélkül, mondom _csak úgy_
És számukra / számunkra kielégítő és örömteli a boldog tudat, hogy örömet szereztünk valakinek :o)

Úgyhogy Tündér, ha olvasol: első kérdésedre a válaszom: TÖKÉLETES
(a többit meg lelevelezzük, hogy mi, merre, hány méter ;o)

Szóval keblemre világ... minden gyötrelem, és körülöttem burjánzó "rossz" ellenére, boldog vagyok :o)

És ilyeneket (is) csinálgatok mostanában (mert a naaagy-titok projekt munkálatai azért zajlanak ám izibe :o)

A kép esti, vakus, és ilyetén módon csalóka... a szín valójában padlizsánlila, olyan, mint az alsó képen szereplő táska színe...
Mondjuk egy kicsit ez is "életszerűtlen".... vakuvakuvakuvaku... Te örök ellenségem :o))))
 

* ... de, ha nem is kimondottan miattam, hanem csak úgy, jártában-keltében... de mégis ott, akkor, abban a pillanatban, mikor meglátta... szóval, hogy akkor én jutottam eszébe, s a vágyam.... hihetetlen jóság... önzetlenség... Tündérség.... mondom én, nna  ;o)


2012. november 26., hétfő

Mennyire...

... idegesítő tud lenni, mikor a kulcs az zárban marad, persze belülről...
... nagylány fülében fülhallgató, ordító zenével, kigúvadt szemmel facebook-ot bűvöl...
... mobiltelefont nem hallja
... kaputelefont nem hallja
... kopogást naná, hogy nem hallja
... csengő meg rég kikötve....

Nos? Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Naná, hogy felrobban kétségbeesetten követeli a Férjét, hogy azonnal, de üstöllést vegye elő a céges laptopot, hogy aztán az autó csomagtartóján belépve a facebook-ra üzenjen gyermekének, hogy ugyan vegye már ki azt a nyomorult kulcsot a zárból...

És hopp... gyerek nincs bejelentkezve a facebook-ra... már...
Pfff.....

Mivel nem szándékoztunk Férjjel, és két kiskorúval a hideg zegernyében vacogni, autóba vágtuk magunkat, és elgurultunk a gyermek-tüdőgyógyászhoz... mert Andris megint napok óta nincs jól, de ma veszettül elkezdett köhögni... van előzménye, járunk már a dokihoz egy ideje, de most pont - ha lehet ilyen gusztustalanul fogalmazni - a legjobbkor (a privát rendelési idő napján) kezdett el Andris veszettül köhögni...

Diagnózis: Asthma br. na bumm... és milyen az anyai megérzés? Hát ilyen... nem vagyok vészmadár, nem vagyok a negatív hullámok kiindulási pontja, de ezt szajkóztam már mióta... hogy ez nem egy egyszerű légcsőhurut, nem egy egyszerű megfázás, blablabla... és ugye, hogy az anyai megérzés... ugyehogyugye?

De pozitívan nézünk előre, egyrészt, mert végre megvan, hogy mi a baj, hogy mi annak az átkozott, újra és újra visszatérő száraz, folytó köhögésnek az okozója, ami minden kezdő (a köhögés indulásának napján) napon hányásig kínozza a Fiamat...

Kaptunk kétféle pipát, egyet állandó, azaz napi (kétszeri) használatra, egyet pedig a fokozott igénybevételek kezdetekor (testnevelés óra, egyéb sport-tevékenység, lévén, a ded sport-tagozatos osztályba jár) opcionálisan...

Szóval most egyik szemem sír, a másik nevet... ugye értitek?

Szilva

P.s.: nagylányom valamivel később, úgy sötétedés tájékán hívott vissza minket... gondolom feltűnt Neki, hogy miért nem értünk még haza, s gondolta ránk csörög... és ott figyelt a telefonján kb. hatmillió nagyon mérges nem fogadott hívás :o)))))) De megoldódott, szóval bejutottunk végre :o)

Elkészültem...

... Vele is :o)
Tudjátok, Ő a kis netbook táskának a Naaagy és Okos testvére ;o)

Ezt is kibéleltem vatelinnel...
Lehet, hogy a kord táskamerevítővel megerősített táskák tartásához szoktam hozzá... (?)
Nem tudom, de a pettyes anyagba bevasaltam a táskamerevítőt, és olyan "plöttyedt" benyomást keltett...

Nem voltam elégedett, márpedig az nálam nagyon-nagyon nem jó... tudjátok rólam, hogy maximalista vagyok mindig azt szeretném, ha a megrendelő elégedett lenne, és teljes lelkinyugalommal pakolhatná tele, anélkül, hogy az alja megroggyanna...

Remélem ily módon sikerül elégedetté tennem a Művésznőt*  :o)




 Béna kép, elnézést... azért tettem fel ezt is, hogy lássátok, a táska "fazonja" ilyen... izééé... kissé szögletes :o)
 ... és ilyen, ha széthúzom :o) ezt meg azért, hogy lássátok az összes zsebet ;o)

* tényleg Művésznő, így nagybetűvel... gyönyörűen fest, legalábbis nekem nagyon bejön :o)

Újragondolva...

.... újravarrva*, ezúttal a bele szánt netbook pontos méreteinek ismeretében :o)

Kicsit más, mégis nagyon ugyanolyan, mint az eredeti ;o)
A belevaló netbook mérete 26 cm x 18 cm x 3 cm
És ezúttal, hogy előre tudtam, hogy mi célból készül... szóval ezúttal kibéleltem vatelinnel, hogy valamelyest óvja, védje a benne lakozó, tárolódó baszomszaramiratatérozt :o) /bocs, ezt nem hagyhattam ki, Apósom szava volt.../




És közben érkezett a megrendelés a nagytestvérre is :o)
Ő még béleletlenül, befejezetlenül, amiért nem győzök elnézést kérni... sűrű volt a hétvége, na... névnap, utazás, hozzá pluszban mindkét nap főzés sz*rásig unalomig... szóval talán ma... a végére érek :o)
 
 
* igen, újravarrva, mert az első zipp-kínlódás okán, (miután kis híján eret vágtam magamon) kicsit lenyírtam a félkész táskából oly módon, ahogy nem kellett volna, emiatt aztán a netbook nem fért bele... így azt gondoltam és gondolom, hogy úgy korrekt, ha újravarrom ez egészet - kicsit hülyén fogalmazva - ajándékba.. de szerintem értitek mire gondolok... szóval nem a nagyvonalúságról van szó, hanem a tisztességes hozzáállásról...
És mivel a Hölgy egy - így ismeretlenül is meggyőződéssel állítom, hogy - imádnivaló és bohó, és elképesztően rugalmas Megrendelő, aki nem mellesleg igazi művész is, szóval ráadásként rendelt egy Nagy-Testvért is, ugyanazon stílusban... remélem ez annak tudható be, hogy nem őriz rossz emlékeket, és nincs benne keserűség azért, mert elrontottam a méretet... 

2012. november 21., szerda

Hogy korrekt...

... legyek, leírom a mai történéseket:

Felhívtak... igen, Ők  Mondjuk rejtett számról. Kétszer. Én meg mindkétszer kinyomtam. Ne hívjon senki rejtett számról, ha kérhetem. Én sem teszem. Soha. Senkivel...

Szóval a második "kinyomatódás" után, hívószám-kijelzéssel újra felhívtak, naná, hogy rögtön felvettem... bár nem is sejtettem, hogy Ők hívnak...

Hosszas magyarázkodás után közölte a Hölgy, hogy nincs olyan színű (fűzöld) kord, amit én rendeltem, ezért írta az almazöldet, ami higgyem el, tényleg ennyibe kerül. Elhiszem én... de nem nagyon érdekel...
Kérdezi, küldheti-e ezt és fizetetem-e a különbözetet.
Frászkarikát küldje, találjunk más megoldást...

Hát, hogy izé, meg akkor hogyan utalják vissza, és hogyan számlázzanak oda-vissza...
Lehet, hogy bundzserák voltam, de közbeszóltam, hogy ugye nem baj, ha nem gondolom ezt a kérdéskört a magam problémájának...

Abban maradtunk, hogy a meglévőket, a megrendelt áron küldi, a különbözetet meg visszautalja.
Rendben.
De, hogy én most mennyire el vagyok kettyenve a fűzöld kord miatt, azt el sem tudjátok képzelni... hihetetlen, hogy végre találtam valahol, és mégsem lehet az enyém...

Pusz Mindenkinek!

Szilva

Itt...

... a vége, fuss el véle :o) Legalábbis mára... :o)

 A bélése nem ennyire "húde-sárga" sokkal inkább finom bézs /drapp... de aki olvas engem, tudja, hogy a vaku vs. Szilva háborúban csatában egyenlőre Szilva áll vesztésre :o)

 
 

Mondtam...

... ugyehogyugye?



Én még...

... mindig nem unom :o)
Remélem Ti sem ;o)

Méretük azonos a tegnapiakkal (naná, pláne, hogy azonos sablon szabásminta alapján készítem :o)



 
 

2012. november 20., kedd

Viszonyítás kérdése...

... az egész...

Múlt héten rendeltem neten textilt, mert a kisvárosban, ahol lakom, annyira silány a választék kordból, hogy sírhatnékom van, ha rágondolok...

Még pénteken elutaltam a textilek árát, a jelzett postaköltséggel együtt, fenntartva, hogy amennyiben esetlegesen több lenne a posta, azonnal utalom a különbözetet...

Ma (kedden!) 12.47-kor kaptam az alábbi e-mailt (amit egyébként most olvastam az imént):

/bocsánat Mindenkitől, hogy ezt így és itt és most... de felpukkanok, ha nem írhatom ki magamból... és szándékosan levettem az aláírást, nem akarok hitelrontásért bíróságra járkálni... így név nélkül, beazonosíthatatlanul talán nincs rajtam támadási felület.../


Kedves Szilvia,
Megérkezett az utalás, egyetlen problémám lett csak, hogy az almazöld kordból nincsen csak 1980.- forintért,már nincs ez az olcsó !!! Még 290.- forint utalás kellene nekem , és akkor már küldöm is a csomagot !! Természetesen ha így megfelelő,
Üdvözlettel,
 
 
Sorban végig az egészen:
  • pénteken utaltam az esti órákban, ami azt jelenti, hogy az érvényben levő - 4 órás - szabályok értelmében hétfőn meg kellett, hogy kapják az összeget
  • amikor megrendeltem, az eredeti ár szerepelt a webshopban, azt gondolom, nem az én saram, hogy a honlap nincs kellő gyakorisággal frissítve
  • fűzöld kordot rendeltem (több más textil mellett), és nem almazöldet, ami azért szerintem nem mindegy
  • egyébként meg: milyen kereskedői magatartás ez...
  • lesülne a bőr a képemről, ha webshop üzemeltetőként ilyen üzenetet el mernék küldeni bármely vevőmnek
  • és bár nem vagyok a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályokban járatos, de úgy gondolom, hogy ez tipikusan az az eset, amikor nem is kérhetne magasabb összeget még akkor sem, ha a kutya a kovászba sz*rik...
Ufffff.... és egyébként meg csak halkan jegyzem meg, hogy a rohadt életbe  azért mindennek van határa... nna, és egyébként is... äđĐ{Łł$ß÷€đä#&
 
.... és ez utóbbi kedvedre behelyettesíthető szép, cizelláltan megfogalmazott, mélyenszántó gondolatokkal, avagy ocsmány káromkodással... opcionálisan választható :o) 
 
Uuuuuhhhhh, máris jobb a lelkem :o)
 
Puszi Mindenkinek, és köszönöm, hogy meghallgattatok ;o)
 
Szilva
 

Ilyet is...

... gyártottam... pedig van megrendelés, de néha muszáj szünetet tartanom... muszáj csak úgy üzemmódban varrnom... a magyarázatát nem leltem még...
... gondolom a tudatalattim tisztában van vele, hogy gyógyulnom kell...

Mérete:

18,5 cm x 14,5 cm

 




 
 
 

És ha...

... már belejöttem, nem hagytam abba :o)

Méret: 18,5 cm x 14,5 cm



 
 

Próba...

... aztán ismerkedés, végül barátkozás... újra...
A textilbőrrel :o)

Ily módon:



 
Mérete: 18,5 cm x 14,5 cm
 


Ezt...

... varrtam az újrahasznosítandó anyagból... az események pedig zajlanak...



 Napsárga belsőt kapott, mert csak ;o)  /nem szeretem a ködöt, az esőt, a hideget.../
 
 

A fiúk bizonyára jártak itt, de én jól nem voltam itthon... talán, ha nem így teszek, a varrógépem is magukkal vitték volna... tudom, nem jó megoldás a homokba dugni a fejem, de akkor... nem jutott jobb az eszembe...

2012. november 15., csütörtök

Három fehér...

rózsa a gyermekeimtől...
Három - az esküvői csokromban lévő rózsához nagyon-nagyon hasonlító - rózsa a Férjemtől :o)

Köszönöm Nektek :o)

 
Pfff.... nyomi blogger, megint elfordította... pedig le-ki-csi-nyí-tet-tem :o)
 


2012. november 14., szerda

Nahogyaszongya...

... itt vagyok ám, csak nem volt mit mutatnom, mert amit csináltam titokban csináltam, hát, hogy úgy mondjam... karitatív céllal :o)

Másik...

Minden évben tart az Óvoda (és az Iskola is) jótékonysági bált, amire a belépő - a mi anyagi lehetőségeinkhez képest - meglehetősen borsos... ami érthető, az Óvoda (és az Iskola) fejlesztése a cél mind infrastrukturális, mind képzési szempontból... a báli bevétel összegéből...

Korrekt módon, aki nem tud, vagy nem akar menni, lehetőség van az alapítvány(ok) támogatására, mégpedig oly módon, hogy a bálon tartott tombolára felajánlást tesz...

A mi drága dadusnénink, adott egy ötletet, ami egészen kézenfekvő, csoda, hogy nem vertem eddig bele az orrom... mármint a lehetőségbe... és úgy egyáltalán, elég blama, hogy pont nekem, pont ez, eddig nem is jutott eszembe...

Szóval varrtam... mi mást is tehettem volna...

Ezeket:




 



 
Remélem, akinek a tombolaszelvényét kihúzzák, mikor az én varrmányaim (felajánlásaim) kerülnek sorra, elégedett és boldog lesz :o)
Legbelül eljátszottam a gondolattal, hogy milyen csoda dolog lenne, ha valami módon (akár itt a blogon, akár facebook-on, kapnék Tőle, Tőlük visszajelzést...)