2013. augusztus 29., csütörtök

Nagyon, sőt....

... rendkívül lassan haladok mindennel...

Aki megrendelésre vár, annak további türelmét kérem, nyakunkon az iskolakezdés, és minden ezzel járó hóbeleblanc...

Hétfőtől azonban elvileg a reggel 8-tól délutánig tartó időszak kizárólag az enyém lesz, és végre lesz időm végigvenni a teendőimet, s nekiállni ledolgozni a "hátralékot" :o)

No, de amiért jöttem...
Kaptam egy fotót mms-ben, hogy alkalmi (estélyi?) ruha készül, mégpedig ebből a két anyagból:


A fotó mellé érkezett egy kérdés is: "Tudsz-e ezzel kezdeni valamit?"

Egy kicsi fejtörés, gyors bolti körút, mert emlékeztem, hogy láttam pamutvásznat ugyanezzel a cseresznyés (meggyes?) mintával...

Némi csodapiros textilbőr.. és hajrá...

Ez lett a végeredmény:

Méretét tekintve, icipici, igazi alkalmi táska, afféle boríték fazonú :o)
30 cm széles, 15 cm magas, a talpszélessége pedig 2,5 cm :o)




Az arányok miatt egy fotó a kisfiammal, Andrissal, aki odakéredzkedett :o)

És most... elárasztom a posztot a "csak úgy" jellegű képekkel :o)










Egy megrendelés pipa :o) :o)
 


2013. augusztus 24., szombat

Privát szösszenet...

... újra a mi kis életünkből :o)

Írtam már róla a facebook-on, hogy Gigi meg van buggyanva a lovakért.. valami különös vonzódás ez, hiszen egész kicsi kora óta kíséri Őt ez a "mizéria" és az idő előrehaladtával mit sem csökkent az irántuk való érdeklődése...

A szobájában a tapétát falat már teleragasztotta szebbnél szebb lovas poszterekkel*, ahogy a kismillió rajzolós füzeteinek zömében is megtalálhatóak a lovakról "szóló" műalkotásai :o)

Történt a minap, hogy egy nagyon kedves, és családilag nagyon kedvelt szomszédunk, a házba befelé jövet megkérdezte, hogy lehetséges-e, hogy a héten kislányt elvinnénk egy lovas/lovaglós fotózásra.
Nem kerül pénzbe, ránk nézve nem jelent semmilyen kötelezettséget, és így tovább...

Mondanom sem kell, hogy a célszemély a társaságunkban tartózkodott, a kérdés hallatán pedig nagyra "tátott" csillogó szemekkel sikoltott fel, ezzel egyidejűleg két kézzel kapott az arcához, mely egyetlen pillanat alatt olyan széles mosolytól lett még ragyogóbb... no tehát a kérdés nem volt kérdés többé :o)

Telefonos egyeztetés, csütörtök, augusztus 22-e a nagy nap :o)

Gigi számolta, hogy mennyit kell még aludni, izgatottan, felcsigázva várta a nagy nap reggelét.
Hamar talpon volt aznap reggel, felöltözött, frizurát kért, a tükörben ellenőrizte önnön magát, hogy rendben lesz-e így, majd elindultunk itthonról.

Némi kis kavarodás után** megérkeztünk a megbeszélt helyre, s kezdetét vette a szájtátva csodálkozás :o) :o) :o)

Aztán sorra került Gigi is... néhány mondatos instrukciót követően már nyeregben is érezhette magát a kispipi :o)

Nézzétek csak:







 Ilyen kunsztokat is csinált, különösebb félelem nélkül :o)


 

Aztán jött a "csapatfotózás", ami ilyen mókásan zajlott (tudjátok, amikor képtelenség elérni, hogy mindenki egyfelé nézzen egyidőben :o)






 És mikor indultunk volna hazafelé... Andris azt mondta, hogy "jajj, de sajnálom... pont most gondoltam, hogy mégiscsak kipróbálnám, mégiscsak felülnék a lóra..."
Tiszta szerencse, hogy meghallotta ezt a lovat vezető tündéri Hölgy, aki rögvest megragadta az alkalmat, és visszakérdezett: "tényleg jönnél, Andris?"
És akkor az én bátor betyárom, bizony, hogy igent mondott ;o)
Így történt, hogy a 9 éves fiam legyőzte a félelmét, erőt vett magán, és felült egy ló hátára :o)

Az első képen látszik az arcán a félelem, a bizonytalanság:
Itt már cseppecskét oldottabbnak látszik:

 És akkor mentek néhányszor körbe és körbe:
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyermekkorom óta félek a lovaktól, ami felnőve sem változott...
Képtelen vagyok 1 méternél jobban megközelíteni őket :o(
Kellemetlen emlékem, hogy általános iskolás koromban, osztálykiránduláson felerőltettek a ló hátára, mondván, hogy mindenki be lett fizetve egy "lovaglásra"... és én akkor nem akartam, és féltem, mert a ló hatalmas volt, és számomra félelmetes... de gyerek voltam, a tanár meg felnőtt volt, és tekintélye volt, és nem mertem ellentmondani...
A ló meg csak ment, ment.. és akkor egy nagyon mély akna-szerűséghez közeledett... én meg rettegek a magasságban (is, meg a mélységben is... szóval föld alá sem vagyok hajlandó menni, úgyhogy bánya nálam kizárva), kilátókra sem vagyok képes felmenni, mert a gyomrom a torkomban a szívemmel együtt... szóval a ló haladt egyenesen a "szakadék" irányába... hátán velem meg a tériszonyommal... és esküszöm az akkori gyerekszememmel úgy éreztem, hogy 20 centire sétált el mellette... én meg remegtem, mint a kocsonya, majd' összetojtam magam, hogy én most le fogok esni a lóról, én most bele fogok esni ebbe a mély gödörbe, én most fogok meghalni... :o( :o( :o(
Hiába volt a ló vezetőszáron, hiába volt egy hozzáértő ember a vezetőszár másik végén... eszeveszett félelmet éltem át... innen hát az azóta sem múló félelem a lovaktól... egy kupac rossz élmény egy helyen, egy ló hátán...
Így aztán nagyon büszke vagyok Andrisra, hogy felülemelkedett a félelmén.. mert míg a fotózás tartott, többször hívták, kérdezték Tőle, hogy megy-e, megpróbálja-e... és hozzám fordult és azt mondta, hogy "Anya, most inkább nem..." és éreztem, tudtam, hogy mi zajlik benne, megnyugtattam, hogy semmi sem kötelező, ha nem akarja, hát nem kell :o) De Ő győzött, nem a félelem ;o)
Gigi cica meg... hát Ő egy külön szám.. nulla félelem, őrületes kíváncsiság és vágy, szóval nagyon pöpec volt, ahogy ült a lovon, és láttam rajta, hogy élvezi minden percét, úgyhogy a dolog eldőlt, a művésznő lovagolni fog... előbb vagy utóbb... nagylelkű és bőkezű szponzor után kellene néznem :o) :o) :o), mert a sok egyéb kötelezettség mellett, egyenlőre nem fog menni a finanszírozás... sajnos :o(
De majd megoldjuk valahogy :o)




* naná, hogy utólag értesültünk eme cselekedetről :o) :o) :o) :o)
** mivel a lütyő anyja legalább olyan izgatott volt, mint a csemete, s ebbéli zavarodottságában elfelejtette a házszámot

2013. augusztus 19., hétfő

Volt egy...

... bizony, volt egy Segítsüti ügyem :o)

A Segítsütire felajánlott táskák közül, az egyik táskát megvásárló Hölgy, nemrégiben megkeresett, hogy készítenék-e számára egy nagyobb táskát...

Bár nem szeretném hosszúra nyújtani, de el kell mondjam, hogy eleve megtisztelő volt számomra, hogy ily' módon táskát vásárolt tőlem... annál nagyobb meglepetés volt, hogy újabb táskát szeretne :o)

Egyeztettünk, meg újra egyeztettünk, nálam természetesen ahogy ilyenkor lenni szokott, beindult a reflex-szerű izgulás, hogy vajon jó lesz-e, vajon megfelel-e, vajon így képzelte-e el...

És képzeljétek, most, hogy hazaértünk a mai napi kiruccanásból, olvastam az üzenetet Tőle... és boldog vagyok, és mosolygok nagyon, mert bár roppant mód rágörcsöltem a dologra, elnyerte tetszését a varrmányom :o)

Fekete-szürke, cica applikációval* az elején, extra hosszú pánttal (ami egyébként 170 cm lett ;o) 14 cm-es talpszélességgel, hogy elemózsiás edényke is beleférjen, és a megbeszéltek szerinti zsebekkel...

Ezt készítettem:

 

 
 Zippzáros (cipzáros) zseb hátulra bérletnek, iratoknak, magyarán minden fontos, és elzárva tartandó "szükségességnek" :o)
 
 De nem csak a zippzáros (cipzáros) zseb van ám a hátulján, hanem egy másik nagy zseb** is ;o)
 
Úgy véltem, hogy a fekete-szürke színt megtöröm egy kicsit a huncut pöttyös belsővel :o)
Belül egyik oldalon az osztott zseb, másik oldalon a zippes, ami két zseb tulajdonképpen, hasonlóan a táska külsején elhelyezett zsebhez ;o)

 

* No, ez a bizonyos cica volt az oka annak, hogy szanaszéjjel görcsöltem magam, történt ugyanis, hogy kaptam egy képet, hogy miképp képzelné el a kedves megrendelő... én meg már-már szokásos módon, partizánkodtam... oka az volt, hogy kinyomtatva sajnos nagyon apró képet kaptam, így elkezdtem szabad kézzel kartonra rajzolni... így aztán a feje bucikásabb lett, mint az eredeti képen, illetve a test és a farkinca találkozása nem olyan volt, mint a képen... és mikor werkfotót küldtem a megrendelőnek... hát szóval barátkoznia kellett vele... én meg azt hittem már eret vágok magamon, hogy miért voltam olyan lüke, hogy belevittem magam..., hogy Szilvásra csináltam... ahelyett, hogy maradtam volna az eredeti képnél... szóval emiatt aztán még a szokásosnál is sokkal, de sokkal jobban izgultam :o)
 
** Ez az a zsebmegoldás, amivel Lidérckénél találkozhattok :o)

2013. augusztus 15., csütörtök

Breaking....

bizony, bizony breaking news...

Mire elküldtem az előző posztot, a háttérben zajlottak az események...
És megmásztam egy hatalmasnak tűnő csúcsot...

Nézzétek csak:


Ez valami fantasztikus, mámorító érzés....
Ugye szerintetek is?
Ugye velem örültök? :o) :o) :o)

999...

...igen, 999 kedvelője van a SzilvaFolt Táskák facebook oldalának...


Egyrészt nagyon boldog vagyok, és nagyon köszönöm Mindenkinek, aki velem tart, figyeli a ténykedésem, kifejti véleményét...

Másrészt csak pislogok, mint a hal a szatyorban... az én oldalamnak?
Tényleg az én oldalamnak van 999 kedvelője?
Az 1 híján kereken 1000 :o)

És a hihetetlen, hogy emlékszem (és sosem fogom elfeledni), mikor kétjegyű szám volt ugyanott, ahol most a 999 pompázik... mennyire örültem, amikor 29-ről átváltott az oldal kedvelőinek száma 30-ra... boldog voltam... ahogy most is... :o)

Köszönöm Nektek, köszönöm :o)


Valami...

készül...

Ezúttal titokzatos leszek ;o)
(tudok én egyáltalán olyan lenni? :o) :o) :o)

Megrendelésre készítem, a megrendelő kívánsága szerinti applikációval...
Olyan applikációval, amit - ha jól emlékszem, márpedig a memóriám elég jó - még nem varrtam táskára :o)

Kitaláljátok, hogy mi fog kikerekedni belőle?

2013. augusztus 13., kedd

Dobpergéééés...

.... eredményhirdetéééés :o)

A játék számai:

A SzilvaFolt Táskák facebook oldalán  11.200 személy látta a játékfelhívást :o)
Ugyanitt 459-en találták megosztotásra méltónak a játékfelhívást, amit ezúton is hálásan köszönök :o)
A játékra összesen 303 személy jelentkezett érvényes módon, Ők kivétel nélkül bekerültek ;o)
Végezetül, 239 személy nyomta meg a "like" gombot a játékfelhívás kapcsán :o)

És akkor a sorsolás képei:

A cetlik minden irányból fotózva, hogy látszódjék, bizony - és teszem hozzá gyorsan: hála Istennek - sokan voltatok :o)






Kislányom, Gigi segített a sorsolásban :o)



És, hogy ki lett a nyertes?
Nos itt a fotó... jót mosolyogtam, mikor először olvastam ezt a hozzászólást, még gondoltam is magamban.. "ejj, ha bebizonyosodik a pozitív gondolkodás erős vonzása.." és lőn.. úgyhogy mikor megláttam Gigim kezében a cetlit a névvel és a hozzászólással... erősen mosolyognom kellett újra :o)

Nézzétek csak:

Gratulálok a nyertesnek, aki ezúttal a felajánlásnak megfelelően, kiválaszthatja, hogy mely textilből készítsem el számára a Mini Bag fazonú táskát :o)