Nem leszek..

sohasem a játékszered...
:o) :o)

Írhattam volna akár ezt is, de most nem erről akartam "beszélni", hanem arról, hogy nem leszek gasztroblogger, csak el szeretnék büszkülni a leleményességemmel :o)

Történt ugyanis, hogy ma szalmaözvegyként vezényeltem le a napot, a Zuram egész későn ért haza, de még ez sem lényeg, máskor is előfordult már :o)

Hanem, hogy amikor összeszedtem a törpéket az iskolában, és hazazúgtunk, döbbentem rá, hogy az égvilágon semmi nincs itthon, amiből vacsorát főzhetnék... vagyis ami van, az mind a fagyasztóban, de este álljon neki olvasztgatni fagyott élelmiszert az, akinek hét anyja volt :o)
(persze minden tiszteletem azoké, akik ezt megteszik, nekem ma sem nem volt kedvem ehhez :o)

Így aztán, mivel a múltkori almás palacsintához meglehetős mennyiségű almát reszeltem, volt egy nagy tállal a hűtőben. Nosza, sütök almás pitykát* ühümm.... abból a 42 deka lisztből, amit a tartóban találtam :o)

Nem gond, ügyes asszony a jég hátán is megél megoldja, nem csinál problémát ebből...
Olyannyira nem, hogy a receptet sem találtam, így aztán halvány sejtéseim voltak, hogy mi kell a tésztához... képzelhetitek, mikor a lisztet, a sütőport, a vajat a vaníliás és sima cukrot összekevertem... rájöttem, hogy egyetlen tojás sincs itthon (mondtam, hogy üres volt a hűtő**)....
Nyehh, továbbra is fejet fel, hasat be, mellet ki :o) arccal előre, nem lesz semmi probléma az égvilágon :o) Elvégre mindenre van megoldás, csak akarni kell.

Pfffff....

A tészta törött, sehogy sem akart összeállni, de úgy törött ám, hogy rossz volt nézni...
Tepsi elő, sütőpapír bele, tészta indulatból bele, aztán ököllel neki... had' szóljon :o)
Én győztem :o)
"Kinyújtottam" a tésztát tepsi méretűre, morzsával (igeeen, az volt itthon) meghintettem, rá a temérdek reszelt alma, fahéj, porcukor és akkor.... ahhhammmmm... kellene egy "tetej" is rá :o)
A folyamatosan töredező tésztából... pffff....

És akkor azt mondtam, hogy a szar is le van szarva frászkarikát érdekli hogyan fog kinézni, én kézzel "rádarálom" a tetejére a maradék tésztát :o)
És lőn:

És a gyerekeknek nagyon tetszett... jobban mondva a két lányzónak, mert Andrisom belázasodott estére, így egyetlen falatot tudott enni, és visszakívánkozott az ágyába :o(
De a csajok nagyon megdícsérték, ahogy a Zuram is :o)
Akkor meg nem mindegy, hogy néz ki? :o)
(bár vessetek a mókusok elé, nekem kifejezetten tetszik ;o)

Andrisom madárlátta pitykája:

Gigi hamar betolta az első szeletet :o) (had' ne mondjam, hogy türelmetlenül várta, hogy mikor végzek már a fotózással :o) :o)

Ugye, hogy "guszta" a tetején az aaaaa, khmmm... érdekes izé? :o) :o)

Nos így esett, hogy a mai vacsora nemnormális módon, almás pityka volt nálunknál ;o)






* az almás pite beceneve valaha almás pityu volt nálunk, aztán a gyerekek almás pityut még "megebb" becézték, így lett pitéből pityka :o)
** igen, igazatok van, el kellett volna mennem a boltba, de ahogy fagyott cuccot sem volt kedvem olvasztani, úgy boltba sem volt kedvem menni... vagyok néha így... semmi sem jó, meg az ellenkezője sem :o) :o)