2013. október 10., csütörtök

Lassan...

... eltelt egy újabb hét, Andris itthon újfent...
Megint a köhögés... ebben a tanévben, sikerült abszolválnia (mindent összeadva) talán két iskolában töltött hetet...

Elvittük anno a város egyik, ha nem a legjobbjának tartott gyermek-pulmonológusához...
Mégsem sikerült előrelépnünk.. alapból kaptunk szteroidos pipákat, amik ideig-óráig könnyebbséget hoztak, de megoldást, az alapbetegség megszüntetését természetesen nem...

Merthogy, mi is az alapbetegség tulajdonképpen?
Nem tudjuk...

És ezért vagyok végtelenül szomorú, és ezért vannak ambivalens érzéseim a gyermekorvosunkkal kapcsolatban... aki egy hihetetlenül közvetlen figura, bármit meg lehet beszélni Vele, bármilyen kérdésre igyekszik a lehető legkimerítőbb választ adni... de lassan negyedik éve kínlódunk ezzel a köhögéssel, és még mindig nem érzett késztetést, hogy továbbküldje a gyereket kivizsgálásra... én meg... hát mi vagyok én... nekem kell(ene) megmondanom, hogy "ugyan, legyen kedves beutalni a gyereket Mosdósra egy alaposabb kivizsgálásra.."

Nem tudom... nekem egészen biztosan feltűnne, ha a tanév során, cirka 2-3 hetente megjelenne ugyanaz a kisgyerek, ugyanazzal a problémával... aki a rendelőben szinte fulladásig köhög... vessetek a mókusok elé, de nem gondolom, hogy a köhögés fennállása esetén az egyetlen és üdvözítő módszer a köhögés megszűntetése...

Szerintem azt lenne egyre sürgősebb kideríteni, hogy mi a csuda okozza...
És a forgatókönyv mindig, négy éve, mindig ugyanaz... szinte óráról órára...

Ehhh.. nem tudom... nem tudok okos lenni...
Nem vagyok az az asztalt verő típus, aki követelőzik, aki hangoskodik (szép szó, vaskaput nyit, elvégre ;o) mégis egyre inkább morfondírozom.. vagy orvost kell(ene) váltanunk... vagy tényleg szóvá tennem, hogy lépjünk már tovább és ne toporogjunk egy helyben...
De.. ha orvost váltunk... Mi a garancia arra, hogy a másik orvos nem veszik el a TAJ kártyák rengetegében*, mi a garancia arra, hogy megfontoltabb lesz, hogy előretekint és a megoldást keresi velünk együtt...
A másik pedig.. egyrészt tényleg nem szokásom, de ha mégis kicsit, khmm... határozottabb lennék (hogy finoman fogalmazzak :o) lenne-e eredménye vajh'? Meg egyébként is, tényleg jó viszonyban vagyunk, nagyon kedveljük családilag, mint embert ** Most akkor tényleg másszak ezek után a képébe?

Csak gondolkodom...


* tudom-tudom, ne menjünk bele abba, hgoy a praxist fenntartani csak úgy éri meg, ha minél több beteget tudhat magáénak... fejpénz, et cetera... tisztában vagyok vele.. viszont nem érdekel.. nekem ugyanis a gyerekeimről van szó...

** nagyszerű figura egyébként, nagyon közvetlen, semmi fennhéjazás, semmi felsőbbrendűségi érzés... személy szerint ugyanis kifejezetten rühellem, megvetem az olyan embereket, akik elfelejtik, hogy honnan indultak, s miután bizonyos "kasztba" bekerültek, azt hiszik, hogy különben tojnak bárki másnál.. már elnézést, de nem sikerült cizelláltabban fogalmaznom :o) :o)


(csak szólok, hogy október 10-e van ma, és a fiam még mindig nem kapott tankönyveket :o(   )

4 megjegyzés:

  1. A pulmonológus sem küldött tovább Mosdósra? Ő is adhatna beutalót, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, Ő sem :o(
      Pedig, bizony, hogy adhatna... sőt, Ő volt hosszú éveken át a mosdósi intézet gyermekrészlegének főfőfőfőakármije...

      Egyszer megpendítettem Neki, de úgy tűnt, mintha meg sem hallaná... (ezért is a vívódás, hogy hova.. kihez fordulhatnék még ezek után?)

      Aztán jött a nyár, a tünetek "halványodtak" szokás szerint, így nem jártunk hozzá sem... igazság szerint.. most meg.. tudod, ahogy mondani szokták: "nincs kedvünk hozzá (hüvelyk-, és mutatóujj összedörzsöl)"

      Puszi :o)

      Törlés
    2. Már a srácok pici korában sem értettem, hogy miért fáj megírni egy beutalót egy szakorvosi vizsgálatra vagy kivizsgálásra, most sem értem. :-( Nálunk 180 fokot változott a helyzet, Sára óta Marcira is azonnal kapok bárhová bármilyen beutalót (ugyanattól az orvostól egyébként, akivel anno harcolnom kellett egy szimpla csípőszűrés beutalóért is, hát még a neurológiáért. Nem bírom beemelni.

      Még egy tippem van, Törökbálinton is van valami ilyesmi intézmény, de nyilván az is beutalásos alapon működik, meg nektek messze is van, talán egy utánanézést megér.

      Törlés
    3. Van bizony, mikor Budapesten éltünk, a gyerekorvosunk (aki egy szír nő, és nála lelkiismeretesebb gyerekorvossal azóta sem találkoztam), a második ilyen köhögéses időszaknál beutalt minket Törökbálintra, ahol Andrist rendesen kivizsgálták, és elvégezték a szükséges beavatkozásokat... többek között 1 hétig jártunk minden nap azért, hogy az arcüregét teljesen kitisztítsák... szóval igen, ez is egy olyan helyzet, amikor azt mondom, hogy életünk egyik legrosszabb döntése volt, hogy visszajöttünk Kaposvárra... :o(

      És én sem értem, hogy egyáltalán miért nekem kell pedzegetnem, uram bocsá' javasolnom, hogy merre lépjünk tovább...

      Törlés