2013. október 11., péntek

És vannak...

... az újragondolásos ügyek :o)

Amikor megszületik egy táska, és olyanná válik, amilyenné...

Később gondolat gondolatot követ, s a praktikum és biztonság jegyében, új megoldás születik... :o)

Bkv-ra bizony, köztudottan nem való nyitott tetejű (azaz mágneskapoccsal záródó) táska.
Hacsak nem... de ááá, bizonyosan nem járkál senki szívesen az okmányirodába az iratait pótolni, ahogy gondolom a pénzét sem azért viszi magával az ember lánya, hogy azt valaki más vigye haza...

Szóval cipzár... avagy zippzár... ezt biztosan észrevettétek már... hogy mindig (na jó, majdnem mindig) duplán írom le... mert tudniillik, szerintem a zippzár a helyes, de sokan cipzár-ként írják és használják a keresőkben :o) No, hát ezért a duplázás részemről... hehe, micsoda egy nőszemély vagyok... a keresőmotorok kedvét keresem, kegyükre brazírozom ;o)

A lényeg...
Emlékeztek bizonyára erre a táskára.

Nos, ezúttal született egy ehhez kísértetiesen hasonló (ámdeviszontellenben mégsem ugyanolyan!) táska, zippzáros / cipzáros :o) kivitelben, hogy munkába járáskor, a bkv-t használva, ne kapjon lábrázást az ember naponta kétszer, hogy megvan-e minden, amit a buszra felszállva még magáének tudott...

Méretek, színek azonosak, de más a bélés, és hopp... közben kinyílt az utolsó tulipán is ;o)
(kíváncsi lettem volna, hgoy észreveszitek-e :o)







 És... bár az utóbbi időben leszoktam arról, hogy mutassam a táska bélését... legyen csak meglepetés... ezúttal mégis megmutatom :o) Szerintem tündéri ez a pöttyös... kifejezetten tetszik a kontraszt az elegáns külső és a bohó belső közt :o) Arról nem is beszélve, hogy ezt a textilt az én drága nagyikámtól kaptam, aki varrónőként dolgozott egész életén át, és aki jövő márciusban tölti a 89-dik életévét, és aki olyan boldog és büszke, hogy az Ő unokája továbbviszi a varrás szeretetét :o)
Ő mesélte nekem nemrég, hogy miután a munkahelyéről hazament, a napi otthoni teendők közepette, ha tudott magának 20-30 percet csenni, hogy otthon is varrhasson, akkor már boldog volt... És ez nekem olyan sokszor eszembe jut, hisz' magam is így vagyok... reggel felkelek, napi rutin, gyerekek suliba, Férjem munkahelyre szállítmányozása után felszaladok Édesanyámhoz, iszom Vele egy kávét, és szinte futok haza, hogy varrhassak.. sokszor a déli harangszó emlékeztet, hogy innom kéne egy kávét :o) Aztán gyorsan még és még varrni... futás a gyerekekért az iskolába, Férjért munkahelyre, itthon a vacsorafőzés, sulis cuccok átnézése, átbeszélése... és bizony én este is leülök varrni.. ahogy hétvégén is :o)

Ja, de, hogy a bélés... :o) :o)
Majdnem elfelejtettem (pedig nem ám, csak megint be nem áll a szám :o) :o)
 A végére pedig egy igazi csemege:
Szerintem nem mindennapi, hogy a "Papíros Lány" :o) mit tud alkotni... és tényleg papírból :o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése