Borzalmas...

... csúszásban vagyok... kiszabva, félig kész állapotban a megrendelések... mindössze két táskát tudtam befejezni a héten. Gigim lerottyant a héten kicsinyt, és Édesanyámnak is szüksége volt rám betegsége(i) okán :o(

De már szinte tudomásul veszem, hogy nekem nem szabad beütemeznem semmit az égvilágon, mert akkor teljesen bizonyos, hogy borul minden... rá kell szoknom, hogy csak simán hagyom, hogy sodródjam az árral... hagyom, hogy minden történjék körülöttem...

Viszont, ha már így beharangoztam, hát mutatom a két táskát, amik esetében sikerült elvágnom az utolsó cérnaszálat is. A két táskát egy megrendelő kérte, és az elküldött fotókra egy olyan pozitív hangvételű, csupa lelkesedés levelet kaptam viszontválaszként, hogy ihaj :o)

A kérés az volt, hogy A/4-es méretű füzetek, dossziék beleférjenek, így a Medium Bag-et céloztuk meg. A másik kérés úgy szólt, hogy mandalás táska legyen, míg a harmadik kérés... na az egy nagyon helyes történet volt :o)

A legeslegelső megkeresés a megrendelő részéről úgy szólt, hogy lehetne-e szó arról, hogy ezt a designer textilt világosszürke textilbőrrel kombinálva varrmányoljak egy táskát. Minő véletlen, már korábban megrendeltem ezt a textilt, sőt le is szabtam a mostanában általam preferált táskához... ahamm... az kicsi a Medium Bag-hez... viszont maradt egy "leeső" mégis bőven használható darab... véletlen-e vajon, hogy a szélessége éppen a Medium Bag-hez szükséges méretű volt? De csak egyetlen darab...

Így visszakérdeztem, hogy működhet-e a dolog oly' módon, hogy a táska alsó és hátsó része textilbőr lesz. No, mielőtt elfeledem... leveleztem ezt úgy, hogy nem volt még világosszürke textilbőröm ;o)
Aztán levődött az is, varrtam is belőle már egy táskát, hirtelen felindulásból :o)

Miután megvolt a zsákmány (t.i.: a világosszürke textilbőr), összefotóztam a két anyagot, és a megrendelő örömmel rábólintott. Közben persze letárgyaltuk a mandalás táskát is ;o)
(jajj... csapongok össze-vissza... bizonyára a szétszórtságom az oka, hogy képtelen vagyok időrendbe szedni a történéseket, a gondolataimat)

A lényeg viszont az, hogy kész vagyok a két táskával, és ha nem dönt le a lábamról az a valami, amitől napok óta orrhangon beszélek és ráz a hideg... nos akkor talán a hétvégén utolérem magam...

Addig viszont mutatom a szürke-rózsaszín táskát:

Két füle van, ami elég hosszú ahhoz, hogy vállra lehessen venni, plusz van egy lecsatolható pántja, ami szükség szerint állítható hosszúságú, hogy a táska akár keresztben is viselhető legyen.
Naná, hogy van a táska hátsó részén egy cipzáros zseb, naná, hogy van a belsejében is egy cipzáros zseb, és naná, hogy van egy osztott zseb is ;o)
Méretét tekintve: simán, kényelmesen beleférnek az A/4-es méretű holmik (meg még mi minden más ;o)

Szeretem...

... aha, szeretem az olyan megrendeléseket, amikor nagy a tét...

Mint, például ezen megrendelés esetében:

Megkeresett egy Úriember, hogy a feleségének születésnapjára készítenék-e egy igazán egyedi táskát.

(? Minden nagyképűség nélkül, pusztán a tényekre alapozva: készítettem egyáltalán olyat, ami nem egyedi... tettem fel a kérdést rögvest magamban... hiszen az elmúlt sok-sok hónap alatt, nem, és tényleg nem készült két egyforma :o)

Azért köztünk szólva, nem egyszerű az élet a férfi megrendelőkkel... kiváltképp, ha a kedves Úr az asszonyka ízlésére, kedvenc színére vonatkozó kérdéseimre csak néz pöszén :o)

... viszont nem lenne tisztességes elhallgatnom, hogy... némi töprengést követően, szárazon annyit azért közölt, hogy "olyan szép legyen, mint amilyeneket szoktál csinálni... egyszerű, de mégis szép"

Hcö... :o)
Hát naná :o) :o)

Egyébként szamárvezetőül támpontul az szolgált számomra, hogy farmeros, laza öltözéket előnyben részesítő személy a megajándékozott megajándékozni szándékozott...

Nos, ennek éppenséggel örülhetnék is, ugyebár :o)
Sitty-sutty, semmi faxni, valamit gyorsan varrmányol az ember lánya...
Hát nem... toltam, hátrébb soroltam... tudjátok, mint zh-ra készülve, mikor fontosabb a mosogatás, a portörlés, az ablakpucolás, de még a függönymosás is.. csak tanulni ne kéne... aztán mindent az utolsó pillanatra hagyva, hirtelen csoda történik... zh (vagy bármi egyéb vizsga, számonkérés) esetén agyam, mint a szivacs, szívta az információkat, és egykettőre megértettem az olvasottakat, mintha mindig is magától értetődő lett volna számomra, hogy... nah, szóval visszatérve... holnap lesz a nagy nap... én meg ma vágtam el az utolsó cérnaszálat is...

Pedig még tegnap is legyszívesebben elfúkáltam* volna magamtól a feladatot...

Míg varrtam, meg voltam győződve róla, hogy ezt a táskát a megrendelő a fejemhez fogja vágni azzal a kísérőszöveggel, hogy   #&[@}&#>{˘°%€#     (igény szerint tessék behelyettesíteni csúnya, sőt, mi több, ocsmány káromkodásokat, utalván arra, hogy hova, merre vegyem az irányt, milyen módon :o)

Nos, ehhez képest, mikor elkészült a táska, és fotózni kezdtem, meg kell valljam őszintén, tetszik...
Ezúttal a Mini és a Medium Bag közötti méretre varrtam, gyakorlatilag újként, de nagyon "bejövős" mind a fazonja, mind a mérete tekintetében, úgyhogy azt hiszem felveszem a "palettára" :o)

No, de a képek, hisz' gondolom az a lényeg, nem a fecsegésem ;o) :o)

Szürke és fekete textilbőr, fekete tulipán motívumokkal, amolyan SzilvaFolt módra :o)
Cipzáros, állítható a pántja, belsejében mindkét oldalon osztott zsebek vannak, és a kulcstartó karabíner.

Némi magyarázatot érzek szükségesnek... szóval, míg varrtam, végig azon morfondíroztam, hogy nem lesz-e ez a színösszeállítás túlontúl "gyászos"... éreztem, hogy hiányzik valami, ami határozottan jelzi, hogy ez egy hétköznapi viseletre készült táska, tulajdonosa nem temetésre igyekszik...
És hosszas töprengés, hosszas gondolkodás után, ezt a smaragd(?) árnyalatú, vékony szaténszalagot éreztem idevalónak... majd' mindegyik tulipán kapott egyet... akárha a Férj nyújtana át egy csokrot a Feleségnek, születésnapja alkalmából...

* általam nagyon szeretett (igen, szeretett, nem csupán kedvelt) Szabó Magda használta regényeiben ezt a szót gyakran :o)

(És nem tudom mi van velem, de tegnap éjjel például hajat mostam alvás helyett, miután éjfél környékén elkarikáztam a hálószoba felé, mondván alvásidő van... de valamiért nem jött álom a szememre... forgolódtam egy darabig, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, ugyan ne vesszék kárba az idő, hasznos időtöltést kerestem magamnak... és nem tudom, hogy a vénülés az idő múlásának jele-e, de bizony önmagamhoz képest jelentős alvás deficitet halmoztam fel... évek óta nettó 6 óra alvásra volt szükségem ahhoz, hogy ne legyek hisztis, csúnyán-nézős, morgós maca... és bizony az utóbbi időben ez a 6 óra rég nincs meg éjjelente... pénteken például éjjel 3/4 1-ig beszéltem telefonon a barátnőmmel :o)  Hogy miért írtam mindezt ide? Fogalmam sincs... mindenesetre álmos nem vagyok, ahhoz képest, hogy az elmúlt éjjelen cirka 3 órát sikerült abszolválnom vízszintes helyzetben, becsukott szemekkel :o) :o) :o) Talán, hogy hasznosan töltsem ezt az időt is?
De, ha már... akkor leírom gyorsan azt is, hogy meglegyen később is... Andrisom 1 hét és 4 nap iskola után, olybá' tűnik, hogy holnap ismét itthon marad... úgy körülbelül 1,5 órával ezelőtt jöttünk ki a gyerekszobából, miután újra olyan szinten köhögött, hogy hányás lett a vége... :o( és itt a szöttyögős ősz, a köhögés időszaka... szóval "Apa kezdődik..." )

Tegnap...

... erről töltöttem fel a facebook-ra egy werkfotót, s ahogy ígértem, és szándékoztam, végül be is fejeztem :o)

Nagyon szép árnyalatú szürke textilbőr, egy törtfehér textilbőrrel kombinálva.
Huhh, nekem nagyon tetszik... és gazdátlan ;o)

Ultra Mini Bag méretű, szóval nem az a pakolós méret :o)

Cipzárral / zipzárral záródik (mert ha hiszitek, ha nem, most már alapból így készítem a táskákat... annyira természetes... pedig anno mennyi, de mennyi időmbe telt, mire kigondoltam a metódust, hogy miképp is csináljam... és mennyire féltem tőle... érdekes, ma már mosolygom egykori önmagamon :o)

A képek sajnos nem a legjobbak, de itt nálunk hétfő óta borongós az idő, így nehéz színhelyes képet készíteni...