Születésnapi...

zsúrokon, partikon, meg mindenféle baráti összejöveteleken divatos manapság a muffin :o)

Nem csoda, elvégre pikk-pakk elkészíthető, és tényleg csak a fantázia* szabhat határt.
És ha már népszerű, és divatos, miért ne ihlette volna meg a nagy amerikai textil designereket?
Mert bizony, hogy alkottak ebben a témában ;o)

Idesüssetek, micsoda textilt szermányoltam:

És úúgy tetszik, hogy ezúttal nem a kávébarna, hanem a tejcsoki barna textilbőrt használtam :o)
Biztos, hogy a sötétebb barnával is nagyon jól mutatna, de ezzel, ezzel valami csúcs :o)

A táska hátulján cipzáros zseb:

* na jó, időnként a kamrában fellelhető alapanyagok léte, vagy nemléte is :o)

Még...

... élek ;o)

A tavaszi szünet kissé belassított és egyéb dolgok is zajlanak a háttérben, ami miatt most csak három táskát tudok mutatni Nektek.

Újra designer textil és textilbőr, de ezúttal (is?) igazi vidám, mondhatni "nőcis" darabok születtek.

Mutatom:

A pántja lecsatolható, és ami újdonság, hogy végre valahára megérkezett a külföldről rendelt fém bazbilinga is, méghozzá az a méret, amihez már 3 cm széles táskapántot tudok készíteni. Iszonyatosan hosszú időbe telt, mire ideért... soha eddig még nem tartott... szinte napra pontosan a megrendeléshez képest 1(!) hónapot kellett várnom :o(

Újdonság, hogy a rövidebb füleket - amivel a táskát a válladra "dobhatod" - nem 2,5 cm szélesre, hanem szintén 3 cm szélesre készítettem :o)

A táska hátoldalán ugyanúgy, ahogy megszokhattátok, cipzáros zseb van, ahogy a belső részben is.
Belül ezen túlmenően van egy osztott zseb is ;o)

Mérete impozáns, pakolós kategória... elvégre Medium Bag :o)

Igen-igen, van végre újra termékcímkém is, hála és köszönet érte Eszter barátnőmnek :o)

Szerintem ez az árnyalatú bézs textilbőr... hát, hogy is mondjam... valami elképesztően jó :o)
A balerina cipős textil Nelliéktől rendelődött, méghozzá innen :o) :o) :o)

Szabad préda ;o)

Maradjanak vonalban, hamarosan folytatjuk :o) :o) :o)

Mai este zárásaként...

... szeretném mutatni ezt a táskát.

Szerintem nagyon szép a szürke és a rózsaszín együtt, ráadásul emellett teljesen egyedi.
Sosem fog mégegyszer ugyanez, ugyanígy elkészülni ;o)
Annál is inkább, mert incifinci darab maradt ebből a Fabrikáéktól rendelt textilből :o)

Úúúújajjjnagyontetszik.

Olyan különlegesek ezek a virágok... szabályosak, akárcsak a mandalák... és a színeik együtt harmóniát sugároznak... tetszik, minek tagadjam :o)

Gombos...

... és olyan bohó :o)

Nagyon szeretem ezt a textilt, anno Nelliéktől rendeltem :o)

Utolsó táska készült belőle ezúttal, talán még egy incifinci Mini Bag kihozható a maradékból... talán...

Nézzétek csak:

Vidám színekben pompáznak a gombok, a táska alapszíne ugyanakkor nem hivalkodó :o)
Nekem tetszik ;o)

Előre szólok...

... kicsit mufurc (is) leszek...

Az úgy történt, hogy volt egy hatalmas adag a mandalás textilből.
Jöttek a megrendelések, szépen sorban teljesítettem is mindet, de közben folyamatosan volt bennem egy olyan furcsa, tudjátok.. hiányérzet... hogy valami nem gömbölyű... valami nem klappol...

Aztán az én okostelefonomon (bibííí, van már nekem olyan is, a Zuram lepett meg vele Jézuska-bőrbe bújva), szóval a nagyon okoson már "vájberezem" is :)
Igaz, ami igaz, pár hónappal ezelőtt, mikor valaki ezt a szót emlegette nekem, igyekeztem őrülten okosan pillogatni, nehogy kiderüljön, fogalmam sincs miről beszél...
Sejtettem, hogy valami "szájbertérbeli" hettyenfüttyről lehet szó, amivel sok hasznos dolgot lehet csinálni ingyen, de, hogy eszik-e avagy isszák... nos arról fogalmam sem volt.

Aztán meglett a Zokos és azóta úgy belejöttem ebbe a dologba, mint kiskutya az ugatásba.
Simán netezek mobilon, simán szerkesztek fotókat, simán "vájberezem" meg egy csomó mindent csinálok vele, aminek a létezéséről... úgy értem a mobilon való létezéséről még csak nem is tudtam.
Hiába na, kis lépés volt bizonyára az emberiségnek, de marha nagy nekem :o)

Viszont, ha már.. szeretek mindent magam megtanulni, a magam tempójában, a magam csetlésével és botlásával... így volt ez a varrásnál is. Jajj, és akkor innen folytathatnám is a most mutatandó táska történetével, de fantasztatikusan idevágna... de nem. A lényeg, hogy kerestem egy beszélgetést a "vájberes" üzenetváltások között, a képernyőn görgettem lefelé, és akkor a szemembe villant egy korábbi párbeszéd utolsó néhány szava: "mindenképpen kell a mandalás táska" Baaaangggg :o)
És beugrott és leesett és az agyam összetekeredett járatain szélsebesen átrobogott, hogy egy lassan már törzsvásárlónak számító, elképesztően aranyos és kedves megrendelővel leegyeztettük...
Pfff... és akkor kanyarodjunk csak vissza oda, hogy: "szeretek mindent magam megtanulni, a magam tempójában, a magam csetlésével és botlásával.. így volt ez a varrásnál is"

Így biza'
És ennél a táskánál is...
Ugyanis olyan bőszen varrtam a megrendeléseket a mandalás textilből, hogy a fent említett táskához, ami cseppet sem mellékesen Medium Bag méretű (naná, persze, hát mi más) kellett volna, hogy legyen. Ühümmm... csakhogy nem volt elegendő textil ahhoz, hogy a táska elő és hátlapját kiszabjam. Egyet egészben sikerült, gondoltam oké, ez lesz az eleje, a hátulját meg kialakítom két összevarrt darabból. Huppsz... ez a mandala minta nem engedi ám, hogy csak úgy tessék-lássék módon taknyoljon az ember valamit... Vááááá... oké, pánikra semmi ok, megoldás mindig van, csak meg kell találni :o)

Agyaltam egy darabig, és úgy döntöttem, hogy a két textil találkozásához, ahol még véletlenül sem passzoltak a mandalák vonalai, színei, méretei (naná, durva nagy adag mázli kellett volna hozzá), szóval a két textil találkozásához beillesztek egy textilbőr csíkot. És itt jött a vezérhangya... és jött és jött és trappolt és dübörgött... simán csak összevarrni? Nehogymár! Az egyrészt túl egyszerű, másrészt a két függőleges vonal tökéletes alkalmat nyit, hogy cipzáros zsebet tegyek oda... Bonyolult vagyok? Lehet, viszont mutatom máris a képet ;o)

És amiért a mufurcság... tudom, mert láttam, hogy készítenek rajtam kívül mások is ilyen függőleges cipzáros táskákat... de előre írom, hogy nem szeretném, ha idejönnének hányni a hozzászólások közé. Egyrészt azért, mert a táska kialakítását nem másoltam, hanem a kényszer szülte, másrészt pedig a kialakítás mikéntjére magam jöttem rá az első lépéstől az utolsóig. Harmadrészt pedig azért, mert megedzett az elmúlt majd' három év annyira, hogy az irigy és rosszindulatú embereket elkerülöm, sőt, elhajtom magam mellől... Köszi!


A táska pedig ez lenne:

Jajj, azt elfelejtettem mondani, hogy mikor elkészült a két zseb, akkor jöttem rá, hogy ez elég gyagyásan festene a táska hátlapján.. így aztán végül ez lett az eleje, a(z eredetileg elejének szánt) hátuljára pedig felkerült a vízszintesen elhelyezett cipzáros zseb:

A fotókon a táskák azért nem vízszintesen állnak, mert mostanában az erkélyen kell szinte hasalnom, hogy fotókat tudjak készíteni napfénynél, annyira alig süt be a nap a nappaliba :o) :o)
Így aztán, mivel egyensúlyozom, hogy a flasztert fel ne nyaljam fotózás közben (fejnehéz lennék?), bizony előfordul, hogy a telefont nem pontosan vízszintesen tartom :o)




Slussz poén: a megrendelő, eredetileg egyik családtagjának szerette volna :o) Végül megtartotta :o) Na, ez ám az elismerés ;o)

P.s.: újra sikerült rendelnem a textilből, úgyhogy indulhat a móka, bárki szeretne ebből táskát ;o)
 

Párizs...

... ahogy egy kedves megrendelő szerette volna látni :o)

Midi Bag fazonban, törtfehér textilbőrrel, az Eiffel toronnyal a "közepén" :o)

Mentegetőzni?

Ugyan már.

Aki rég' velem van, tudja, hogy nagyon hektikus vagyok a blogon való posztolást illetően.
Mostanában kicsit elsodort a tempó, vitt a lendület, nyomott a 'G' rendesen :o)
Tengersok fotó várja a válogatást, szerkesztést, de lassan már beletörődöm abba, hogy csak futok minden után... ráadásul (és most rendhagyó módon nyafogás* következik) vagy megfáztam, vagy megfáztam, vagy megfáztam... de ráz a hideg, tudjátok, afféle belső láz vagy mi a csuda... amikor fáj az összes csontom, fáj a bőröm (nem ér röhögni!), de a hőm teljesen normális, holott a lehelletem is forró, a torkom is veszettül kapar és fáj és az orrom... hátőőőő... a duda ahhoz képest egy kis körtemuzsika :o) :o)

* pfff, de nagyon nem szeretem az olyan blogokat olvasni, amikben időről időre visszatér a nyafogás... a siránkozás... viszont egyszer egy évben én is megengedem magamnak :o)

Na, de, hogy miért jöttem?

Van egy textil, ami - jó, tudom, hogy ezt sokszor mondtam már - fantasztikus.
Az egész, úgy ahogy van, Olaszországról szól.
Robert Kaufman alkotása, a fantázianeve pedig: Who's that girl? (Ki ez a lány?)

Állati jók a színei, a rajzok rajta, és kifejezetten egyedi azáltal, hogy nem tudok két egyforma darabot leszabni belőle. Na jó, ha nagyon megerőltetném magam, biztos sikerülne, de nem akarom megerőltetni magam... :o) :o)

Medium Bag fazon és méret volt a megrendelő kérése és még annyit elmesélek, hogy iszonyú munka van a táska létrejöttében. A nálam jelenleg fellelhető összes textilbőrrel összefotóztam a textilt, méghozzá azért, hogy a megrendelő tényleg a lehető legjobb döntést tudja meghozni... igaz, ami igaz, egy igazán személyre szabott táskát nem lehet csak úgy, ukk-mukk-fukk összebarkácsolni :o) :o)

Szóval részéről is elég munkát, gyötrődést és gondolkodást igényelt, igényelhetett a döntés meghozatala. Végül a piros textilbőr mellett döntött, ami szerintem a lehető legjobb választás volt. Azt hiszem, ennél jobban talán egyik szín sem simulna hozzá a textilhez :o)

Íme:

A megrendelő bal oldalon hordja a táskát, ennek megfelelően az összes cipzár (a belső zseben lévő is) úgy lett kialakítva, hogy kézre álljon nyitáskor ;o)

A táska pántja levehető, a fülek elég hosszúak ahhoz, hogy kényelmesen lehessen viselni vállra véve is. A többi pedig a képekről leolvasható ;o) Talán csak annyi nem: szívből és szeretettel készült :o)

Az eső...

... táncolt, énekelt,
a füvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább.*

Ezeket a sorokat juttatta eszembe az a designer textil, amiből ezt a táskát készítettem :o)
És ezúttal beszéljenek** helyettem a képek:

* Szabó Magda
** mert van, hogy az embernek üvölteni kéne... de nem teszi, mert bölcsebb hallgatni...

Mert tegnap...

... nem sütött a nap, így ma, hogy végre újra derűs az ég, lefotóztam a mandalás/kaleidoszkópos táskát, hogy lássék a valódi színe :o)

Eredeti poszt, szöveggel együtt itt olvasható :o)

A természetes fénynél készült képek:

Mondtam már...

.... szóval mondtam már, hgoy vajúdom egy táskán?
Nos. Még mindig.
Folyamatosan.

És mivel nem haladok az agyban varrással, közben azért járt a kezem...
Ezt készítettem tegnapról mára:

Okker/homok/bézs textilbőr és designer textil...
Két füles.
Vállra vehető.
Állítható pántos.
Keresztben (is) hordható.
A pánt nem mellesleg levehető.
Hátulján cipzáros zsebes.
Belsejében osztott zseb.
Meg egy cipzáros, míg el nem felejtem :o)
Táska.
Tessék ;o)

Gyönyörű amerikai designer pamut, mézszínű és türkiz mandalákkal... bár, éppenséggel a kaleidoszkópba nézve is lehet ilyesféle mintát látni :o)

A táska "csakúgy" készült.
A tavaszvárás jegyében.
Mondjuk.
:o)

Jééé...

... ezt a táskát elfelejtettem megmutatni Nektek...

Pedig mondhatni, rég készült, ugyanis elviekben - ha a posta ezen csomag esetén nem packázik - már a megrendelőnél van :o)

Ebből a designer textilből korábban készítettem már egy Midi Bag-et, méghozzá oly' módon, hogy a táska alja és felső sávja textilbőr volt, míg a táska elő-, és hátlapja designer pamut.
Hamar, már a facebook oldalra felrakást követően gazdára talált.

No, ezt a képet meglátva ragadott klaviatúrát a megrendelő, és jelezte, hogy ilyet Ő is, mert szerelem első látásra :o)

Szokásomhoz híven azonban épp annyi anyagot rendelek, hogy egy táskát tudjak elkészíteni, hiszen nem varrmányolok két egyformát, és kiráz(na) a hideg a sorozatgyártástól (nem is vállalnám, jegyzem meg gyorsan, még mielőtt... :o)

Szóval, hogy szavam ne feledjem, jeleztem, hogy akkorka darab textilem maradt, amiből csupán a táska előlapja kerül ki, míg a táska alja, felső része és hátlapja textilbőr lenne.
A megrendelő pont így gondolta, úgyhogy feltűrtem ismét a (nem létező) ingem ujját és elkészítettem ezt:

Midi Bag ;o)

Kifejezetten hevederrel kérte a pántot, mert tapasztalata szerint ez az igazán strapabíró.
(és bár technikai részlet, és nyilván nem mindenki kíváncsi rá, de, mert én ilyen szómenéses firkász vagyok, azért csak elmondom, hogy a hevedert mélyen eldolgoztam, túlbiztosítottan levarrtam a táska belső felénél, így garantáltan nem fog elszakadni, kiszakadni, elfesleni akkor sem, ha degeszre van tömve ;o)

A megrendelő a táskát a bal oldalán hordja, ezért megegyezően a Don Quijote-s táskával a cipzár fordított módon került bevarrásra, így bal oldalon viselve is elölről* nyílik :o)

A táska hátulján óriási cipzáros zseb kapott helyet (és persze a belsejében ott az osztott és a cipzáros zseb is, ahogy a kulcstartó karabíner)

És kész, ennyi... ebből a textilből kifogytam, egy kis darabka maradt, ami talán-talán egy neszeszerre lenne elegendő.. ha varrnék én olyat... de nem szoktam :o) :o)

 
* tudniillik, ha alapból úgy varrom, ahogy a magamét varrnám, márpedig én jobb oldalon hordom a táskám, szóval akkor a bal oldalon viselő bizony hátulról nyitná előrefelé a cipzárt... de, mint mondtam, ahogy a balkezesek sem lehetnek hátrányban, úgy a táskát bal oldalon viselők sem szenvedhetnek hiányt a komfort-, és biztonságérzetből :o)

Keresztszemes ha...

... táska :o)

Bizony.
El sem merem mondani, hogy milyen rég volt, hogy megkeresett egy nagyon kedves olvasóm, aki nem mellesleg kreatív Édesanya, hogy elvállalnám-e az elgondolásának "táskába varrását".
Igen volt a válaszom, bár így utólag be merem vallani, hogy önmagamnak is meglepetést okoztam a bátorságommal :o)

Betty maga is blogot ír, ahol megmutatja kreatív énjét.
De, hogy szavam ne felejtsem... elárulta, hogy az a keresztszemes hímzése, amelyet táskán szeretne viszontlátni, sokat jelent számára...

Na ekkor indult csak be nálam igazán a görcsölés...

Megkaptam az általa küldött csomagot, kibontottam, majd gondosan összehajtva a polcra tettem, várva az ihletet...

Az idő telt és múlt könyörtelenül, de nekem valahogy nem jött az a bizonyos érzés... tudni kell ugyanis, hogy Betty teljes egészében rám bízta, meglehetősen nagy bizalommal.

Újabb hetek, hónapok teltek el, miközben elkezdtem újabb anyagokkal dolgozni, s beköszöntött a textilbőr korszak az életembe... jöttek újabb táskafazonok, jöttek a megrendelések... és bizony volt idő, hogy hetekre megfeledkeztem a rám váró feladatról...

Múlt héten azonban kaptam egy e-mailt.
Betty volt, és reménykedő, mégis bizonytalan szavakkal megkérdezte tőlem, hogy lesz-e Neki táskája.... sűrű levélváltások, fotóztam textilbőröket, kaptam skiccet, és egyszerre beindult valami...

És megszületett - cirka egy évvel azután, hogy a csomagot megkaptam - az a táska, amelyet Betty álmodott meg...

A mostanában preferált fazon, csupa textilbőrből, a Betty által készített gyönyörű keresztszemes hímzéssel.

Én szeretem... hovatovább... imádom :o)

A keresztszemes hímzésen Cervantes Don Quijote-ja szerepel Rocinante nevű lován, az Ő hűséges Sancho Panza-jával és annak szamarával, bár őszintén szólva szerintem egyértelműen és világosan felismerhető.

A hímzés színei nagyon szépek, visszafogottak, és az én elgondolásom szerint pont a színek miatt... nem is annyira a két szereplőt, sokkal inkább azt láttatja, ami "mögöttük van"... ha értitek mire gondolok :o)

Egy szó, mint száz: boldog vagyok, hogy elkészíthettem ezt a táskát, megtisztelő volt. És köszönettel tartozom Neked Betty... a türelmedért, a rendíthetetlen bizalmadért, a kitartásodért.... Köszönöm!

Technikai részletek: két füle van, aminél fogva vállra vehető, akár kabátban is. Állítható hosszúságú, és amúgy lecsatolható pánttal rendelkezik. A táska hátsó felén cipzáros zseb. A táska belseje színben harmonizáló pamutvászonból készült. Belül mindkét oldalon van zseb, egyik oldalon két részre osztott, másik oldalon cipzáros. A táska úgy készült, hogy megrendelője a bal oldalán viseli a táskáit, ennek ellenére a táska cipzárja elölről nyílik hátrafelé, mert, ahogy a balkezeseket nem részesítjük hátrányban, úgy a bal oldalon táskát viselőket is megilleti minden kényelem ;o)
No, még annyit: a táska előlapján, a keresztszemes hímzés nem véletlenül nincs a táska mértani közepén... a megrendelő így kívánta, és igaza van :o)