2013. november 10., vasárnap

Hogy jár...

... az, aki beír a naptárjába egy megrendelést november 18-ra, és mégis nekiáll előbb elkészíteni...

Biztosan nem mindig úgy, ahogy én jártam a minap...

Történt ugyanis, hogy néhány héttel ezelőtt megkeresett Lovász Márta, helyi divattervező, akinek korábbi divatbemutatóján már szerepeltek az általam varrmányolt táskák.

Szóval Márta megkeresett, hogy ezúttal az őszi, november 17-én tartandó divatbemutatóra készítsek - zömmel inkább - alkalmi táskákat a kollekcióhoz. Egyeztettünk, megnéztem az eddig elkészült ruhákat, illetőleg a még el nem készültekhez használt textileket... mintegy isnpirációt merítve a kelmékből :o)

És ugye, ahogy említettem, jobbára inkább alkalmi jellegűek a bemutatandó kollekció darabjai, ezért a táskák színe túlnyomó többségben fekete lesz. Nyilván a fazon, a kivitelezés az én fantáziámra van bízva, de a szín ugye... és bizony nehezen duráltam magam neki a dolognak, amikor érkezett meskán belső üzenetben egy megkeresés, egy már meglévő táska kapcsán.

Ezt a táskát szerette volna a megrendelő viszontlátni 2in1 Bag-ként.

Feltűrtem a (nem létező) ingem ujját, s mielőtt a sorozatban gyártandó fekete alkalmi táskáknak nekifogtam volna, a megbeszélt határidő előtt elkészítettem...

Mikor kész lettem, örömmel léptem be aprócska boltomba, hogy belső üzenetben értesítsem a megrendelőt az örömhírről, miszerint elkészült a táska :o)

Ott várt az üzenet, millió bocsánatkérés közepette, hogy mégsem, mert lányának - akinek szánta születésnapi ajándékul - megmutatta az ihletadó Mini Bag-et, aki inkább egy sötétebb táskát tudott volna elképzelni őszi/téli öltözékéhez...

Egyebekben megnyugtattam, hogy tökéletesen megértem, hiszen én is Anya vagyok, s mindig szeretném a gyermekeim vágyait a lehető legteljesebb módon kielégíteni, na pláne a Nekik szánt ajándékokat úgy megválogatni, hogy ne egyfajta "huhh, ezen is túlvagyok" érzés kísérje, hanem valódi örömöt lássak, láthassak a szemükben, a boldogságos mosoly kísérőjeként az átadást követően :o)

Amiért ezt elmeséltem az csupán a túlbuzgóságom következményeire való rávilágítás, ami persze korántsem általános érvényű, ergo nem mindig ez a végeredmény, csak ez most épp így alakult...

Így aztán jöttem megmutatni a kész táskát, s tudatni, hogy szabad préda ;o)

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése