Angéla betegeskedett (torokgyulladás) vasárnap óta, Őt istápoltam, s míg pihent, aludt, gyógyulgatott, szabtam és varrtam is.
Kényszerű - a Muci-kórság okán elrendelt - szobafogság volt, hétfő óta _ma_ mozdultam ki először a lakásból, cca 3/4-ed órára...
Jól esett, bár a harmadik napja tartó migrénes fejfájásom nem múlt el tőle :o(
Viszont olyan élmény volt ma bemenni a helyi foltos-boltba, hogy azt hiszem sokáig megemlegetem :o)
Neten rendeltem Tőlük, ami kuriózum, eddig mindig személyesen jártam Hozzájuk, de ugye a kijárási tilalom érvényben volt, szóval rendeltem neten :o)
A lényeg, hogy szavam ne felejtsem: bementem az üzletbe, s mikor mondtam, hogy mi járatban vagyok, rendelés átvétele, et cetera, a "hátsó traktusból" előreszaladó - egyébként rendkívül kedves, segítőkész és szimpatikus - Hölgy mosolyogva rámnézett, s megkérdezte: "... Te vagy SzilvaFolt?....."... hallottunk már Rólad....ismerünk..." (remélem ez utóbbi kijelentés nem a rossz pénz nexusban értendő ;o)
Gondolhatjátok, hogy mekkorát néztem... annyira leblokkoltam, hogy azóta sem tudom felidézni, miket mekegtem össze hirtelenjében... annyira zavarban voltam, meg persze nem is értettem a helyzetet... aztán bevillant: az e-mail címem (szilvafolt kukac gmail)... hát persze, a netes rendelésnél... uppsz :o)
Mert ugye hiába jártam én hozzájuk viszonylag sűrűn, a homlokomra soha nem volt ráírva, hogy ki vagyok és mi vagyok és mivel foglalkozom... így viszont összekötötték a nevet a pofázmányommal :o)
Hihetetlenül jó élmény volt, na ;o)
Andrásom azóta legalább 5 alkalommal kérdezte tőlem: "Te vagy SzilvaFolt?" persze mindig cinkos, pajkos mosollyal, úgyhogy maximum imádni lehet érte... mármint nekem... mert nem adom senki lányának :o))
Jajj, meg nem is meséltem még:
Ugye beszámoltam arról, hogy hosszas vívódás után, jelentkeztem egy felhívásra amit a Praktika magazin a facebook oldalán tett közzé...
Nem mondom, hogy elfelejtkeztem róla, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha bármire is érdemesnek tartották volna a küldött képeket, bizonyára szóltak volna már... Hát nem. Nem szóltak.
Szólt viszont egy kedves-lelkes előfizetőjük, aki nem mellesleg szívemhez közel álló személy, hogy bizony benne van a táskám a februári számukban, a 72-dik oldalon :o)
Íme, had' büszküljek vele:
Vajh' megismeritek, hogy melyik az?
És húú, meg hahh, az én nevem benne van az újságban... hihetetlen... még mindig az...
Tudom-tudom, túlmisztifikálom... de számomra kicsit olyan, mintha az egész egy álom lenne...
Minden, ami az elmúlt napokban történt...
Lotyogást befejeztem... remélem ma este meg fogom tudni mutatni a képeket, amiket még el sem készítettem ;o)
Szóval vigyázaaaat, jövök :o)
Addig is, vigyázzatok magatokra, és várlak vissza Titeket ;o)
Szilva
