Hűűű...

... avagy vissza a gyökerekhez :o)

Neeeem, nem abban az értelemben ;o)
A kezdetekkor készítettem ezt a fazonú táskát, aztán sokáig csak ilyet...

És most újra.
Egy korábbi munkámat látva keresett meg a megrendelő, és meggybordó-fekete kordból kérte elkészíteni újfent :o)

Tulipános díszítésről volt szó, SzilvaFolt módon...

Íme:
(olyan gyönyörűen süt a nap.. bár így lenne egész tavaszig, hogy akkor meg tavasz apropóján süssön egész nyárig... a nyár meg ugyebár kötelezően napsütéses :o)

Valami...

készül...

Ezúttal titokzatos leszek ;o)
(tudok én egyáltalán olyan lenni? :o) :o) :o)

Megrendelésre készítem, a megrendelő kívánsága szerinti applikációval...
Olyan applikációval, amit - ha jól emlékszem, márpedig a memóriám elég jó - még nem varrtam táskára :o)

Kitaláljátok, hogy mi fog kikerekedni belőle?

Újabb megrendelés...

... érkezett a meskán, belső üzenetben :o)

Csingerimanó (talán nem haragszik, ha a nick nevét így kiírom) keresett meg, hogy tavaszvárás vagy tavaszi virágzás táskát készíteném-e el úgy, hogy alul zöld, felül rózsaszín, a virágok színe pedig püspöklila és hófehér, zöld levelekkel...
Nanáhogy, persze, örömmel, sőt boldogan (azt hiszem le kell vennem a bemutatkozó szövegemből a meskán a megrendelésekre vonatkozó megjegyzésem... épp itt az ideje :o)

Szóval elkészültem ezzel is, a tervezettnél sokkal korábban:

 

 

 

 

Be kell valljam töredelmesen, hogy magamtól ezt a színösszeállítást bizonyosan nem csináltam volna meg... de, ahogy Andrásom mondja: a piac diktál ;o)

És az igazat megvallva, az applikáció szerintem jól sikerült, így so-so elégedett vagyok...

 



 

 

Mea culpa...

... bizony, hogy az... elhanyagoltam a blogot az elmúlt napokban... meglehetősen...
De varrtam folyamatosan. Egyrészt a Facebook oldalon indított játék miatt is meglehetősen elkapott a gépszíj, nekiálltam a meglepetés táska (táskák) elkészítésének.

Erika hozzászólásában a püspöklila-fekete színkombinációt jelölte meg, s applikációként népi motívumot jelölt meg, mint szívesen látottat...
Aztán az üzenetek jöttek és mentek, míg végül kikerekedett, hogy Erika nagyon szereti a táskáimat, és olyan hihetetlen és elképesztő módon tett erről tanúbizonyságot, hogy rám bízta teljes egészében a táskát... színkombinációt illetően, és applikációt illetően is...

Kemény dió ez... főleg nekem, aki örökké bizonyítani akar, aki örökké megfelelni akar, és aki soha, semmivel nem tud a keresztként hurcolt kishitűség és emellé társuló maximalizmus miatt elégedett lenni...

Elkezdtem tervezni, rajzolgatni....
Ez sikeredett a papírra vetett rajzból:

 A fotók bűnrosszak, sőt, még annál is vállalhatatlanabbak :o( Kopottas, fakó színét mutatják ennek az egyébként gyönyörű püspöklila kordnak... Ez a fotó a meska boltomban hűen visszaadja a színt, érdemes a linkre kattintani :o)

 

Aztán elkészült, és csudamód nem voltam elégedett (haha, szokatlan-e ez vajh' tőlem?)...

Volt valami megmagyarázhatatlan érzésem... nem tudtam mi az... sokáig nem... Pedig Andrásom szerint nagyon jó lett, aztán Édesapám ( tőle meglehetősen szokatlan módon ) megdícsérte...

 

Én meg csak ingattam a fejem újra, és újra...

Aztán elkezdtem agyalni.. pörögni a témán... csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem lesz ez így jó...

 

És bang... leesett a tantusz (mi a túró tartott annyi ideig?) hiszen itt a tavasz a kertek alatt, s hamarosan jön a nyár, inkább valami frissebb, üdébb színt kellene varrmányolnom, hiszen Erika vélhetően (lelkesedésést tapasztalva) nem szeretné a szekrényben őrizgetni az ősz beköszöntéig..

 

És nekiestem és szabtam (a kordot), és megint szabtam (a pamutvászon bélést), és vasaltam (a táskamerevítőt), és és és... ez lett belőle:



És elküldtem a fényképeket Erikának... és vártam, vártam... közben rágtam a kefét, hogy vajon elnyeri-e a kettő közül valamelyik a tetszését...
És jött az üzenet...
Mit gondoltok, melyiket választotta?
Hát persze, hogy az általam "gyalázatos módon" őszinek titulált táskát :o)
És akkor bátortalanul megírtam Neki, hogy a rózsaszínt valójában azért készítettem, mert tavasz, és nyár, et cetera...
És nem jött üzenet..
És akkor én már kezdtem fogalmazni magamban a levelet, hogy hogyan is írjam meg azt, hogy "nyugodtan megírhatod, ha óriásit csalódtál bennem, és nem tetszik egyik sem, mert akkor varrok másik tizet, huszat, százat, csak elégedettnek tudhassalak"...
És remegő gyomorral beléptem a facebook-ra, hogy az idézőjelben írtakat valami módon leírjam Neki...
És ott várt az üzenet, hogy "húú, és tényleg, akkor legyen a rózsaszín, és milyen igazam van" :o)
Na, gondoltam magamban: hülye vagy Szilva... meglehetősen hülye... szanaszéjjel parázom magam mindenen, teljesen feleslegesen...
Úgyhogy hétfőn útjára indítom az első nyereménytáskát (közben Ágnessel is leleveleztük, hogy milyen legyen az álomtáska, úgyhogy jövő héten annak is nekifogok... csak közben még... na ezt mindjárt, egy következő posztban ;o)

No és akkor...

... mutatom, ami már befejezett:

 A pöttyös pamutvászon is táskamerevítővel van megerősítve, és átlós irányban rásteppeltem a centi vastag vliest is, hogy ne olyan töttyedt-pöttyedt legyen ;o) Mit mondjak? Nagyon pöpec tartása van ;o)

 Leírom, hogy később is emlékezzem rá...
Ebből a táskából kifelejtettem a kapcsot... ugyanis annyira a korábban mutatott "tetejes" verziók jártak az agyamban... és bevasaltam a kapocs helyére a merevítőt... aztán jól lehülyéztem magam, majd sóhajtva arra gondoltam, hogy még szerencse, hogy nem lyukasztottam ki a kapocs helyén a bélást izé bélést :o)
Aztán amikor a bélés alján lévő nyílás összevarrása volt csak vissza, olyan kopasznak tűnt a táska... és volt valami megmagyarázhatatlan hiányérzetem is...
Hamar leesett a tantusz mit ne mondjak...
De megoldottam, szerintem különösebb probléma nélkül, s, hogy ne felejtsem: bontanom sem kellett semmit ;o)

Polcra került ;o)

Idesüssetek...

... mit mókultam :o)

Nem nagy dolog, nekem mégis óriási lépés...
Rossz tulajdonságom, hogy a rögeszméim szokások rabja vagyok... ebből kifolyólag A füzetem tele van új és még újabb tervekkel, mégis nehezen szánom el magam, hogy akár csak egy kicsit is kimozduljak a jól megszokott helyemből...

Ez a - fentebb már említett - mókulás egy iciri-piciri lépés volt.
Fejben már nagyon rég megszületett (igazából nem is nagy durranás), hiszen nem mindenkinek ideális a mágneskapocs... a zippzár meg én pedig... khmm... maradjunk annyiban, hogy barátkozunk szép csendben, félhomályban ;o)

Szóval Ő készült... igaz, néhány nappal ezelőtt... igen, most már emlékszem... vasárnap kora délután vágtam el az utolsó cérnaszálat :o)

De valahogy fotózni nem engedte magát.
Annyira különleges ez a kord. A színe. És egybéként régebben vásároltam, de ez is olyan textil, aminek "érnie" kell, hogy szülessen belőle valami...

No, locsogás befejez, képeket mutat ;o)

Hogy szemléltessem hányféle "arca" van ennek a gyönyörű színnek, íme egy fotó vakuval:

Közelebbi fotó, szintén vakuval:

És most következnek, a mai, napsütéses, ropogós és vaku _nélküli_ felvételek, íme:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez itt pedig kérem tisztelettel a táska belezete :o)

Ez meg itt egy - tudom én jól, hogy idétlenül sikerült - kép "csak úgy" :o)

(és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez a kép - túl azon, hogy az eszem tudja: rossz - valamiért mégis nagyon-nagyon tetszik nekem...)

 

Más is van még, de arról később ;o)

 

P.s.: a magyarázata annak, hogy miért ilyen sok képet tettem fel, nagyon egyszerű: rengeteget csináltam, és képtelen voltam ennél lejjebb csökkenteni a feltölteni, megmutatni vágyott mennyiséget ;o)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hmmm...

... folytatódik a gasztronómiai sorozat ;o)
Ezúttal étcsokoládé mogyoróval :o)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem... az igazat megvallva: imádom... valahogy nagyon egyben van...

És a barna alapon pöttyös anyag, na az most szerintem a legjobb helyen van :o) Nem azért, mert eldugnivaló... sokkal inkább azért, mert az egyszerű, visszafogott külső, igazán izgalmas belsőt rejt :o)

Varrtam ebbe is kulcstartót ;o)
Ennek ellenére még nem csökkent látványosan a készlet... pedig már kettőt(!) elhasználtam :o))))

A képek:

Ezen a képen a szín nem pontos... viszont csodával határos módon, az előbbi (vagyis az első) és az ezt követő képek esetében kivétel nélkül a valóságnak megfelelő :o)

 

 

 

 

 

 Már a  meska boltom polcán  várja azt a Hölgyet, aki benne látja meg álmai netovábbját ;o)

 

 

 

Óriási...

... kupac befejezetlen táska vár a sorsára... én mégis disznófülű kutyatatár voltam, és nekiálltam "csakúgyvarrni"

A színekkel való kísérletezés volt a lényeg, a fotó azonban nem színhelyes.
A púder-rózsaszín, a halvány lila, az élénkebb lila, és a lilának és bordónak is nézhető kordból készítettem a táskát. Egyedül az alja fekete (kevésbé látványos a koszolódása című mutatvány okán), eleje és háta egyaránt multicolor :o)

  

 

  

 

 

 

Úúúúgy, de úúúúgy nem szeretem, hogy nem tudok fotózni, hogy nem tudok színhelyes képeket készíteni.... az nagy valóságban ezek a színek csodálatosak... tudom, ezeket a képeket látva, nehéz ezt elhinni :o))

 

Breaking news!!!!

Talán ezen a fotón látszik az igazi színe... napsütésben, vaku nélkül... talán sikerül megmutatnom:

 

 

Ez is...

... megkapta végső formáját :o)

Magasság: 32 cm
Szélesség: 27 cm
Pántja 56 cm és 108 cm között állítható

Imádom, ahogy ősztől kezdődően a nap táncot jár a nappalinkban majd' egész nap (déli az erkély)
Ebben a csodaszép napfényben készült ez a felső két kép is :o)