Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: praktika magazin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: praktika magazin. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 23., szerda

Elmaradtam...

... az utóbbi napokban a blog írásának tekintetében.

Angéla betegeskedett (torokgyulladás) vasárnap óta, Őt istápoltam, s míg pihent, aludt, gyógyulgatott, szabtam és varrtam is.

Kényszerű - a Muci-kórság okán elrendelt - szobafogság volt, hétfő óta _ma_ mozdultam ki először a lakásból, cca 3/4-ed órára...
Jól esett, bár a harmadik napja tartó migrénes fejfájásom nem múlt el tőle :o(

Viszont olyan élmény volt ma bemenni a helyi foltos-boltba, hogy azt hiszem sokáig megemlegetem :o)

Neten rendeltem Tőlük, ami kuriózum, eddig mindig személyesen jártam Hozzájuk, de ugye a kijárási tilalom érvényben volt, szóval rendeltem neten :o)

A lényeg, hogy szavam ne felejtsem: bementem az üzletbe, s mikor mondtam, hogy mi járatban vagyok, rendelés átvétele, et cetera,  a "hátsó traktusból" előreszaladó - egyébként rendkívül kedves, segítőkész és szimpatikus - Hölgy mosolyogva rámnézett, s megkérdezte: "... Te vagy SzilvaFolt?....."... hallottunk már Rólad....ismerünk..." (remélem ez utóbbi kijelentés nem a rossz pénz nexusban értendő ;o)

Gondolhatjátok, hogy mekkorát néztem... annyira leblokkoltam, hogy azóta sem tudom felidézni, miket mekegtem össze hirtelenjében... annyira zavarban voltam, meg persze nem is értettem a helyzetet... aztán bevillant: az e-mail címem (szilvafolt kukac gmail)... hát persze, a netes rendelésnél... uppsz :o)

Mert ugye hiába jártam én hozzájuk viszonylag sűrűn, a homlokomra soha nem volt ráírva, hogy ki vagyok és mi vagyok és mivel foglalkozom... így viszont összekötötték a nevet a pofázmányommal :o)
Hihetetlenül jó élmény volt, na ;o)
Andrásom azóta legalább 5 alkalommal kérdezte tőlem: "Te vagy SzilvaFolt?" persze mindig cinkos, pajkos mosollyal, úgyhogy maximum imádni lehet érte... mármint nekem... mert nem adom senki lányának :o))

Jajj, meg nem is meséltem még:

Ugye beszámoltam arról, hogy hosszas vívódás után, jelentkeztem egy felhívásra amit a Praktika magazin a facebook oldalán tett közzé...
Nem mondom, hogy elfelejtkeztem róla, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha bármire is érdemesnek tartották volna a küldött képeket, bizonyára szóltak volna már... Hát nem. Nem szóltak.
Szólt viszont egy kedves-lelkes előfizetőjük, aki nem mellesleg szívemhez közel álló személy, hogy bizony benne van a táskám a februári számukban, a 72-dik oldalon :o)

Íme, had' büszküljek vele:

Vajh' megismeritek, hogy melyik az?
És húú, meg hahh, az én nevem benne van az újságban... hihetetlen... még mindig az... 
Tudom-tudom, túlmisztifikálom... de számomra kicsit olyan, mintha az egész egy álom lenne...
Minden, ami az elmúlt napokban történt...


Lotyogást befejeztem... remélem ma este meg fogom tudni mutatni a képeket, amiket még el sem készítettem ;o)

Szóval vigyázaaaat, jövök :o)

Addig is, vigyázzatok magatokra, és várlak vissza Titeket ;o)

Szilva



2012. december 10., hétfő

Indultam...

... a Praktika magazin felhívásán :o)
Azért ez nagy szó nálam...

A facebook oldalukon közzétették*, hogy textilből készült táskák fotóit várják...

Küldem néhányat számukra üzenetben, és kértem a véleményüket, láttam ugyanis néhány már feltöltött alkotás képeit, és bizony megremegett a gyomrom, hogy szabad-e nekem ilyen nagyot és merészet álmodnom...

És képzeljétek, válaszoltak, ami számomra már önmagában is nagy szó, úgy sejtem ugyanis, hogy rengeteg levelet kapnak napi szinten... és nemcsak, hogy válaszoltak, de (gondolom hivatalból) megdícsértek, "legyönyörűalkotások"-ozták, és kérték, hogy küldjek hatalmas nagy méretű képeket.

Igaz, hogy egészen pontosan 3-at (igen, hármat) kellett aludnom rá... de végül nemrég, azaz kb. fél órával ezelőtt elküldtem a nagyméretű fotókat, remélve, hogy érdemesnek tartják valamire őket...

Meglátjuk (bár tudom, vak is azt mondta, és mégse látta meg...). Mindenesetre bízom, remélek... rendületlenül.

Aztán csináltam én ilyen képeket is, sőt, a facebook (al)oldalam borítóképét is erre változtattam :o)



 És, ugye látszik, hogy újra besüt a nap az erkély felől... ugye látszik, milyen gyönyörűen ragyog? Imádom ;)






* mely felhívásra egy kedves alkotótársam-megrendelőm hívta fel a figyelmem, buzdítva, bátorítva, ezúton is hálásan köszönöm :o)