2013. január 18., péntek

Egészen elképesztő..

... dolgokat és főleg számokat - jó és rossz értelemben véve is - látok időnként a meskán.

Nem, nem kritizálni szeretnék. Távol áll tőlem, nagyon is...
Az alkotás számomra öröm, és igen, ahogy már írtam is, szeretettel, szenvedéllyel varrok. Soha, egyetlen alkalommal sem éreztem, hogy muszáj varrnom...

Örömmel ülök le a bűNös sárkány elé, örömmel veszem kezembe a textileket. Számomra egy méteráru vagy kreatív boltba betérni olyan, mintha a Kánaánba érkeznék...

De...

Meglehetősen önkritikus vagyok, ezt ugye tudjátok. Másrészről... szeretném, tényleg szeretném, ha minél több emberhez eljutnának az általam varrmányolt táskák... azért, mert tényleg valahol a szívem táján érzek mocorgást, ha a magyar ember, magyar ember portékáját (bármilyen portékáját!) vásárolja...

Nem mennék bele most az elemzésbe, hogy mik azok az okok, amiért ez hasznos, és, hogy milyen hatása van a gazdaságra, etc... nem erről van szó.. most nem :o)

Szóval - szem előtt tartva a fent leírtakat - mindig igyekszem az árakat úgy meghatározni, hogy az anyag-, és energiaköltség megtérülése mellett, szerény bevételem is származzék belőle, ha már munkahelyem (így aztán jövedelmem )nincs, ezáltal legalább a családi költségvetéshez ilyetén módon hozzá tudok járulni... Kellemeset a hasznossal ugyebár... bár fontosnak tartom leszögezni: nem a pénz az elsődleges, hanem a tény, hogy régóta nem tudok már meglenni varrás nélkül... Lehet, hogy számomra ez jelenti a függőséget :o)

No, amiről írni szerettem volna: kódorgok a meskán, és egy képre* kattintva - Isten látja lelkem - tátva maradt a szám... először is 5(!) számjegyű összeg szerepelt a termék (táska) áraként, alulról súrolva a kettessel kezdődő öt számjegyű összeget... másodsorban... és tényleg nem a mások által készített varrmány lebecsmérlése a célom... így más aslpektusból közelíteném meg... szóval, ha én egy táskát így varrnék meg... azt még ajándékba sem merném odaadni... sokkal inkább... azt hiszem, elásnám magam szégyenemben... uff...

Most dobhattok a mókusok elé nyugodtan, leírtam, már ki nem törlöm, a véleményemet vállalom most is. Tudom-tudom, nem vagyunk egyformák, én is kezdő vagyok voltam (pozitív hozzáállás ugyebár ;o) de könyörgöm... hogy nem tud valaki a realitás talaján mozogni?

Nem tudom, nem tudom...
Igen, értem, sok kézművesnél olvasom, hogy az egyediséget, a minőséget, a kreativitást meg kell fizetni, egyet is értek vele, maximálisan... de miért vegyem el a lehetőséget azoktól, akiknek a jövedelme nem teszi lehetővé a tizenezer forintos táskák megvételét, noha vágynak a magyar kreativisták :o) /stip-stop én találtam ki a szót... azaz pontosabban, még nem olvastam soha másutt így/ által varrt termékekre?

Úgy gondolkodom, hogy szerintem a szerényebb jövedelmű ember(ek) is megérdemli(k) - főleg, ha igénye(ük) is van rá - a lehetőséget, hogy vásároljon magának, vagy akár a családjában ajándékba valaki részére... magyar kreatív táskakészítőktől... akár tőlem, akár mástól...

Ha pedig a magam részéről nézem, már ami a pénztárcámat illeti... szerintem jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint...

No, valahogy így gondolom :o) Lehet velem nem egyetérteni, sőt örülök, ha véleményt váltunk pro és kontra ;o)

Szép napot Nektek,

Szilva

* egy olyan alkotó által feltöltött kép, akinek az elmúlt majd' egy évben 1, azaz egy értékesített terméke van... ha az önkritikája nem is, ez legalább figyelmeztethetné... szerintem...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése