No, de...

... el ne felejtsem ezt is megmutatni :o)

Ez is megrendelés volt, kész van egy ideje, de fotózni nem tudtam máig...
(vagyis tudtam volna, de azokért a fényképekért minimum 8 év kötél általi halál járt volna :o) :o) :o)

Mini Bag fazon ez is (érdekes, nem gondoltam volna, hogy ekkora népszerűsége lesz ennek a fazonnak, méretnek :o) csokoládébarna és bézs kordból, szintén egy régebben készült táska volt a megrendelés alapja ;o)

Ezt a táskát meglátva keresett meg a megrendelő.
A "megbízatást" elvállaltam, aztán hozzáfogva jöttem rá, hogy nincs már annyi bézs kordom, hogy a korábbi táskát so-so megvalósítsam...
Nyiredékekből összebarkácsolni meg ugye nem az én stílusom...

Fogtam magam, és engedély nélkül partizánkodtam egyet ;o)

Az alja és a hátulja csokoládébarna kord, csupán az eleje készült bézsből (mivel csupán egyetlen táska-lapot tudtam leszabni belőle egyben).

Nézzétek csak:

 

 

 

 

 

 

Vannak olyan...

... helyzetek, amikor meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve...

Ez is egy ilyen helyzet volt ;o)

Már írtam róla többször, említem most is, hogy a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület a közelgő koraszülött világnap alkalmából játékot hirdetett, összekötvén a hasznost a kellemessel ;o)
Eszter barátnőmmel felajánlottunk a nyeremények sorába egy táska-notesz szettet...
Játékfelhívás és részletek: itt elérhető
A szett, amit felajánlottunk: itt látható ;o) de emellett a fődij egy wellness hétvége, és holnap (2013. november 7.) éjfélig még lehet nevezni ;o) Szóval, ha eddig nem, még simán megtehetitek, hogy kattintotok néhányat :o)

És.. amellett, hogy szerettem volna a figyelmet felhívni ismét a játékra, ugyebár utaltam a táska-notesz szettre is... természetesen facebook oldalamra is felkerült a játékfelhívás... és épp, hogy csepp idő eltelt, érkezett egy megkeresés... "úúúgy szeretnék egy ilyen táskát... pontosan ugyanilyet"

No lám, van, aki nem bízza a véletlenre, had' ne mondjam, nem kacérkodik Fortunával :o)

A táska elkészült... mégsem pontosan ugyanolyan lett... szép is lenne ;o)
(és megsúgom... a belseje teljesen más ;o)

Csokoládébarna és bézs kordból készült, Mini Bag fazonú táska. Vállpántja állítható, belseje pamutvászon, mindkét oldalon osztott zsebekkel, és kulcstartó karabínerrel ;o)
Az óarany színű (vagy bronzos?) szalagot nagyikámtól kaptam, nem mai "termék" viszont gyönyörű, és amiért különösen becses számomra.. az egyrészt a kora, másrészt, hogy nagyim megvigyázta és rám gondolt, mikor a kezébe került néhány hónapja.. :o)

Megígértem...

... hoztam hát a képeket ;o)

Azért annyit elöljáróban szeretnék megosztani Veletek, hogy a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület honlapján meghirdette a Plakátolj és Fotózz játékot, méghozzá a közelgő koraszülöttek világnapja alkalmából.

A játék végén a fődíj mellett, további ajándékok is kisorsolásra kerülnek. Többek közt egy Minden, ami papír és a SzilvaFolt Táskák által megálmodott és megalkotott táska-notesz szett is :o)

(KORE facebook oldala )

Nos, a táska és a notesz készítéséhez szükséges elő-, és hátlap elkészült, így mutatom Nektek is :o)

 Ezt is szeretném megmutatni, mert nekem már ilyenem is van :o)

 És íme, a táska, és az említett elő-, és hátlap, amiből majdan a notesz készül :o)

 

 

 

Bár nem nagyon való ide, de azért el szeretném mesélni... almás palacsintát készítettem ma ebédre a családnak (ezen a hét végén négy gyerek anyja voltam :o)

Időben nekiálltam.... és csak sütöttem, és sütöttem, és sütöttem, aztán delet harangoztak, leültettem a brigádot, hogy egyenek, mert szerintem az éhségtől már kezdtek meghibbanni :o)

És csak álltam a tűzhely mellett és még mindig sütöttem... egészen délután 3 óráig.. el tudjátok képzelni, mi mennyiség lett? Na jó, kicsit lassabban sül a benne lévő reszelt alma miatt... no, de tényleg tetemes mennyiség lett a végeredmény.. azaz, lett volna, ha közben nem fogyatkozott volna újra és újra :o) Mert a gyerek-sereg ki-kisomfordált a konyhába, és csóringált ráadást ebéd után is :o)

Hogy miért írtam le mindezt? Hát minimum megérdemlem (naná, hogy kicsikarom magamnak :o) a "Mária-valagrendet" a kitartásomért... a derekamat meg hagyjuk, mert a végén már úgy éreztem, hgoy leszakad, de majd elmúlik :o) :o) :o)

A fő, hogy a család elégedetten állt fel az asztaltól, tele pocakkal, tejfölös és fahéjas-porcukros szájszéllel :o) :o)

 



Izgalmas....

... igen, ez a leginkább ideillő megjegyzés a mai napot illetően...
Avagy miért is nem illő egy 14 éves kamasznak hintáznia...
Hagyjuk is, mert csak felhúzom magam rajta.. a lényeg, hogy ismét megtekintettük a baleseti belsőépítészeti kialakítását...
Úgy is, mint röntgen, gipszelő, et cetera...

No, de, hogy a lényegre térjek, elvégre mi másért írnám a blogot, ha nem azért, hogy büszküljek a varrmányaimmal ;o)

(A privát szösszeneteimet meg, ami a családomat illeti, kérlek, nézzétek el nekem.. no, de ha már így leírtam, jelezném rögvest, hogy október 2-a van... az van... ami meg még mindig nincs... azok a fiam tankönyvei... molyoltam ma a gondolattal, hogy kössek-e fogadást abban a vonatkozásban, hogy a mélyentisztelt - és az utóbbi időben sokat emlegetett - rendszer*  vajon képes lesz-e tartani a beharangozott, kidobolt, közhírré tétetett október 15-i határidőt... Mit gondoltok? A magam részéről lassan már a "lakonikus nyugalommal szemlélődő szülő" jelmezét öltöm magamra... De, mivel hazudni csúnya dolog, és nem is szokásom, elárulom, hogy szanaszéjjel gyilkol a "zideg" belül, de járulékos jelzőket ezúttal inkább mellőzném, és igen, szoktam káromkodni... még mielőtt... :o)

Az elmúlt hétvége elég termelékenyre sikerült családi és munka szempontjából is :o)
Miképp lehetséges?
Mellőztem a netet :o) :o)
Félelmetes, hogy mennyi időt elrabol, ráadásul, ha belegondolok, időnként úgy állok fel a gép mellől, hogy "nem csináltam semmit" ha, s amennyiben az olvasást lehet semminek** nevezni...

Visszakanyarodva... a hétvégén Ultra Mini Bag gyártás zajlott, ipari méretekben :o)
Ami azért nem jelent egyet a keleti piacokon használatos "ipari" jelzővel ;o)

Mutatom a képeket inkább :o)
(mert nagyon úgy tűnik, hogy képtelen vagyok befogni a szám :o) :o) :o) :o)

Újra a gyökerekhez, avagy kord táska, applikációval, és... naná, hogy tulipánokkal :o)

A megrendelő ebben a színösszeállításban kérte:

Szélessége alul: 21,5 cm
Szélessége felül: 23 cm
Magassága: 20 cm
Mélysége / Talpszélessége: 4,5 cm

 

 Kapott charm-ot is ;o)
(múltkori megrendelésénél úgyis nagyon hiányolta a kosárkát :o)

 A belseje, ahogy a megrendelő kérte... ööö, azaz nem ezzel a textillel kérte, de ezt most inkább hagyjuk, ebben a tekintetben bevállalom a virtuális hátsó fertályon billentést :o)
Viszont mindkét oldalon van osztott zseb, két kulcstartó karabíner került bele (lakás-, és kocsikulcsnak), illetve mágneskapoccsal záródik, mert számára ez a "bejövős" megoldás :o)

* mármint, a "kello" rendszere...
** nem, nem lehet, sőt kifejezetten tilos, ugyanis egyrészt imádok olvasni, nagyon is...másrészt pedig egy intelligens és gondolkodó ember számára, cselekvés tekintetében hasznosabbat nem tudok elképzelni az olvasásnál... persze lehet nem egyetérteni :o)

Volt egy...

... bizony, volt egy Segítsüti ügyem :o)

A Segítsütire felajánlott táskák közül, az egyik táskát megvásárló Hölgy, nemrégiben megkeresett, hogy készítenék-e számára egy nagyobb táskát...

Bár nem szeretném hosszúra nyújtani, de el kell mondjam, hogy eleve megtisztelő volt számomra, hogy ily' módon táskát vásárolt tőlem... annál nagyobb meglepetés volt, hogy újabb táskát szeretne :o)

Egyeztettünk, meg újra egyeztettünk, nálam természetesen ahogy ilyenkor lenni szokott, beindult a reflex-szerű izgulás, hogy vajon jó lesz-e, vajon megfelel-e, vajon így képzelte-e el...

És képzeljétek, most, hogy hazaértünk a mai napi kiruccanásból, olvastam az üzenetet Tőle... és boldog vagyok, és mosolygok nagyon, mert bár roppant mód rágörcsöltem a dologra, elnyerte tetszését a varrmányom :o)

Fekete-szürke, cica applikációval* az elején, extra hosszú pánttal (ami egyébként 170 cm lett ;o) 14 cm-es talpszélességgel, hogy elemózsiás edényke is beleférjen, és a megbeszéltek szerinti zsebekkel...

Ezt készítettem:

 

 

 Zippzáros (cipzáros) zseb hátulra bérletnek, iratoknak, magyarán minden fontos, és elzárva tartandó "szükségességnek" :o)

 

 De nem csak a zippzáros (cipzáros) zseb van ám a hátulján, hanem egy másik nagy zseb** is ;o)

 

Úgy véltem, hogy a fekete-szürke színt megtöröm egy kicsit a huncut pöttyös belsővel :o)
Belül egyik oldalon az osztott zseb, másik oldalon a zippes, ami két zseb tulajdonképpen, hasonlóan a táska külsején elhelyezett zsebhez ;o)

 



* No, ez a bizonyos cica volt az oka annak, hogy szanaszéjjel görcsöltem magam, történt ugyanis, hogy kaptam egy képet, hogy miképp képzelné el a kedves megrendelő... én meg már-már szokásos módon, partizánkodtam... oka az volt, hogy kinyomtatva sajnos nagyon apró képet kaptam, így elkezdtem szabad kézzel kartonra rajzolni... így aztán a feje bucikásabb lett, mint az eredeti képen, illetve a test és a farkinca találkozása nem olyan volt, mint a képen... és mikor werkfotót küldtem a megrendelőnek... hát szóval barátkoznia kellett vele... én meg azt hittem már eret vágok magamon, hogy miért voltam olyan lüke, hogy belevittem magam..., hogy Szilvásra csináltam... ahelyett, hogy maradtam volna az eredeti képnél... szóval emiatt aztán még a szokásosnál is sokkal, de sokkal jobban izgultam :o)

 

** Ez az a zsebmegoldás, amivel Lidérckénél találkozhattok :o)

A nagy alma...

... avagy New York :o)

Van nekem egy nagyon kedves vásárlóm, aki két táskát vásárolt már tőlem, s ezen táskákat bizony - nagy büszkeségemre - New York utcáin viseli. No, nem mintha nem lenne épp oly' büszkeség számomra, ha egy munkám felbukkan akár Karakószörcsök utcáin, szóval azért ezt szögezzük le... de ugye NY számomra egy elérhetetlen misztikus "valami", talán értitek, hogy ezen büszkeségemet így, ily' módon kiemelem ;o)

No, de amiért ezt ilyen részletesen elmeséltem... nos azt történt, hogy ezen kedves megrendelőm, nem különben kedves sógornője, meg szeretné lepni egy általam készített táskával :o)

Persze nem bízta a véletlenre, így tulajdonképpen konkrétan megbeszéltük, hogy mely táska volt "szerelem első látásra" annyira, hogy készüljön egy reprodukció :o)

Nem teljesen ugyanaz, mondanom sem kell, ugye?
A színösszeállítás, a virágmotívum ugyanaz (persze a tulipánok kócos szárai dafke nem ugyanolyanok ;o) viszont pl. a bélés színe eltér, a reprodukció zippzáros, míg az első darab mágneskapcsos.... ja, és a pánt saját anyagából készült, tehát kord, de nem is sorolom tovább, jöjjenek a képek:

 

 

 

 

 

 

 

Ettől...

... a megrendeléstől nagyon, de nagyon tartottam... pontosabban két táska színösszeállításától.
Pedig a megrendelő nagyon határozott elképzeléssel keresett meg, szerintem el sem tudtam volna tántorítani, no, nem mintha bármi ebbéli szándékom lett volna :o)
És milyen jó, hogy a megrendelő lelki szemei előtt felsejlett a három táska képe... és milyen jó, hogy szilárdul kiállt az elgondolása mellett :o)

Így gondolta el a tanítónéniknek ajándékba szánt táskákat:

Az osztálytanítóé

Az énektanítóé

A napközis tanítóé

Mikor elkészültem a három táskával, illetve már közben is ugye, küldtem a fázisfotókat, és a megrendelő annyira lelkes volt, és olyan pozitívan nyilatkozott (én meg míg a válaszra vártam, rágtam a kefét, hogy uramég, vajon így gondolta-e, és egyáltalán jó lesz-e így, és tetszeni fog-e így, és jajjistenem no meg hasonlók) :o)

Aztán elküldtem, szanaszéjjel izgultuk magunkat a posta idiótasága miatt, hogy nem érkezett meg a hétfőn feladott csomag még csütörtökön sem.... de aztán minden jóra fordult, időben át tudták venni, bár teszem hozzá, nem a postának köszönhetően, hanem azért, mert bizony utánamentek a dolognak...

Szóval minden jó, ha a vége jó, most már csak azon izgulok, hogy vajon a tanítónőknél tetszést aratott-e... de remélem hamarosan erről is érkeznek hírek ;o)

 

Voltak ugye...

... a megrendelések...
Mivel az átadások megtörténtek, tudok fotót mutatni Nektek azokról, amikről nem felejtettem el készíteni...

Tanítónéniknek, akik közül egyikük nagyon, de nagyon benne van a szívemben :o)
(vissza a gyökerekhez, avagy trapéz fazon, applikációval)

Ekrü-capuccino:



Padlizsánlila-fekete:

 

 



A nyertes...

... mármint a másik nyertes... :o)
Ágnes egy hihetetlenül rokonszenves, kedves, jólelkű teremtés...
Félve vetette fel levelezésünk során, hogy ajánlhatná-e a táskát Lánykájának...
Mondom, hogy jólelkű :o) Igazi Anya...
Ő nyereménye, Ő rendelkezik felette... ugyebár :o)
Így aztán kikérdeztem alaposan, hogy mi lenne a Lányka vágya, hisz' így az Ő hozzászólása nem lehetett már kiindulási alap...

Némi egyeztetés, kérdezz felelek után, ezt a táskát varrmányoltam:
Figyelem, teljesen, totálisan új fazon, totálisan más méret, mint az eddig megszokottak.
És nekem nagyon tetszik :o)
(mivel legyártottam, kiszerkesztettem a szabásmintát, bizonyos, hogy fogok még ilyet készíteni.

Na, szóval a sok duma után, végre jöjjön aminek ilyenkor illik jönnie ;o)

A színkombináció: csokoládébarna és hófehér...

A csokoládébarna kordra táskamerevítőt vasaltam, ahogy a hófehérre is. Viszont, mivel ez utóbbi meglehetősen vékony (ún. ingkord), így 1 cm-es vliest is aládolgoztam úgy, hogy az applikáció rögzítésekor a vlies már a "táskaelem" alatt volt, így a sűrű cikk-cakk öltések biztonságosan rögzítették.... Ámdeviszontellenben nem én lennék, ha nem szerettem volna még ezt is megfejelni egy kis "biztos, ami tuti" érzéssel ;o)

Így a fehér, már applikált táskaelemet színével lefelé fordítottam (tehát a vlies nézett - volna - farkasszemet a vasaló talpával), és egy pamut konyharuhán keresztül megmelengettem finoman nyomkodva :o) Szupertökéletesen rögzült a vlies, és kicsit ki is keményedett, így a fehér ingkord már nem nyeklős-nyaklós, hanem áll, mint Katiban a gyerek a cövek :o)

A bélése Nyissz-Tex-es pamutvászon... imádom :o)

Ja, ott van ám a karabíner is ;o)

 

 

És akkor face to face :o)

 

A méretei:

 

Szélessége az alján: 36 cm

Szélessége felül: 27 cm

Magassága: 28 cm

Talpszélessége/mélysége: 9,5 cm

 

 

Lehet (sőt kell!) véleményt mondani ám! :o) ;o)

Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok....

 

Jó éjt,

 

Szilva 

 

 

 

 

Elkészült...

ez a táska is...

Várom a tavaszt, mint a Megváltót, mégis ilyesmiségek "jönnek ki belőlem"...
Nem tudom az okát, hogy miért.... de mivel érzem, hogy nincs ez rendjén, teszek róla, hogy hamarosan minden megváltozzék  ;o)

Múlt héten...

... sikerült vennem ezt a kordot...

Egy olyan - helyi - méteráru üzletben jártam, ami mellett nap, nap után eljártam, valahogy mégsem akaródzott bemenni, korábbi rossz tapasztalat miatt (nem titok, a tulajdonosnő meglehetősen... khmmm... érdekesen áll hozzá a vásárlókhoz, meg úgy általában a Zemberekhez...).

Aztán gondoltam egy hirtelent :o) és nem jobbra kanyarodtam, hanem balra.

Mindössze 0,5 méter volt belőle, ami meglehetős szívfájdalom, hiszen amúgy a színe gyönyörű...
Remélem hoznak még, és akkor lehet, hogy legközelebb is betérek hozzájuk ;o)
Hogy ne felejtsem, képzeljétek, úgyszintén náluk vettem gyönyörű égkék kordot, a hozzávaló bélésanyagnak szánt pamutvászonnal egyetemben... Hamarosan mutatom, mit készítettem készítek belőle ;o)

Addig is a jónéhány napja kiszabott és táskahéj-ügyileg összeállított táska ma este végre elkészült.
Mentségemre szolgáljon, hogy közben volt egy iskolai farsang, meg egyéb dolog, ami okán egyszerűen időm nem volt hozzányúlni...

Íme:

 

 

 

 

 

Már a bolt polcán :o)