Pedig a megrendelő nagyon határozott elképzeléssel keresett meg, szerintem el sem tudtam volna tántorítani, no, nem mintha bármi ebbéli szándékom lett volna :o)
És milyen jó, hogy a megrendelő lelki szemei előtt felsejlett a három táska képe... és milyen jó, hogy szilárdul kiállt az elgondolása mellett :o)
Így gondolta el a tanítónéniknek ajándékba szánt táskákat:
Az osztálytanítóé
A napközis tanítóé
Mikor elkészültem a három táskával, illetve már közben is ugye, küldtem a fázisfotókat, és a megrendelő annyira lelkes volt, és olyan pozitívan nyilatkozott (én meg míg a válaszra vártam, rágtam a kefét, hogy uramég, vajon így gondolta-e, és egyáltalán jó lesz-e így, és tetszeni fog-e így, és jajjistenem no meg hasonlók) :o)
Aztán elküldtem, szanaszéjjel izgultuk magunkat a posta idiótasága miatt, hogy nem érkezett meg a hétfőn feladott csomag még csütörtökön sem.... de aztán minden jóra fordult, időben át tudták venni, bár teszem hozzá, nem a postának köszönhetően, hanem azért, mert bizony utánamentek a dolognak...
Szóval minden jó, ha a vége jó, most már csak azon izgulok, hogy vajon a tanítónőknél tetszést aratott-e... de remélem hamarosan erről is érkeznek hírek ;o)
