Cudar idő...

... volt mifelénk nemrég...

Akkoriban készítettem ezt a táskát, és akkoriban készítettem róla bitang rusnya fényképeket...
Akármi módon állítgattam a fotóapparátot, rendre narancsszín nézett velem szembe...

No, de ma... a hét harmadik napsütéses napján.... eszembe jutott, hogy esmeg próbálkozom.
És lőn...

Mini Bag fazon, teljes egészében textilbőrből készült táska.
Gyönyörű élénk piros (én erre a színárnyalatra vágom rá kapásból, hgoy "Carmen-piros") és fekete.
Tipikusan olyan női táska, amit tudni kell viselni ;o)

No, de...

... el ne felejtsem ezt is megmutatni :o)

Ez is megrendelés volt, kész van egy ideje, de fotózni nem tudtam máig...
(vagyis tudtam volna, de azokért a fényképekért minimum 8 év kötél általi halál járt volna :o) :o) :o)

Mini Bag fazon ez is (érdekes, nem gondoltam volna, hogy ekkora népszerűsége lesz ennek a fazonnak, méretnek :o) csokoládébarna és bézs kordból, szintén egy régebben készült táska volt a megrendelés alapja ;o)

Ezt a táskát meglátva keresett meg a megrendelő.
A "megbízatást" elvállaltam, aztán hozzáfogva jöttem rá, hogy nincs már annyi bézs kordom, hogy a korábbi táskát so-so megvalósítsam...
Nyiredékekből összebarkácsolni meg ugye nem az én stílusom...

Fogtam magam, és engedély nélkül partizánkodtam egyet ;o)

Az alja és a hátulja csokoládébarna kord, csupán az eleje készült bézsből (mivel csupán egyetlen táska-lapot tudtam leszabni belőle egyben).

Nézzétek csak:

 

 

 

 

 

 

Újra zöld...

... egészen pontosan az imádott fűzöld...

Ha rég' velem vagy, emlékszel, hogy ez a gyönyörű kord nagyon messziről utazott hozzám, Tünde Tündér jóvoltából :o) Annyira szeretem ezt a színt, az árnyalatát, úgy vigyázok, hogy ügyesen szabjam... minden négyzetcentimétere kincs számomra, és már most tudom, hogy ha elfogy... hát szomorú leszek... nagyon...

Ez is egy megrendelés volt, méghozzá szintén egy korábban, megrendelésre készített táska alapján érkezett megrendelés :o)

Nem készítettem ugyanolyanra ;o)

Mini Bag fazonú táska, csokoládébarna és fűzöld kordból, állítható pánttal, cipzáros kivitelben, belül osztott zsebbel és kulcstartó karabínerrel :o)

És nézzétek csak, megmutatom miért imádom a lakásunkat.. pontosabban ezért IS imádom :o)
A konyha kivételével az összes ablak déli tájolású.. és minden alkalommal, mikor süt a nap, ilyen csodálatosan táncolnak az árnyékok a nappalinkban :o)

Ezeket a képeket akkor készítettem, mikor még nem volt teljesen "tiszta" a fotósarokra vetődő fény.. mikor még az "útjában álltak" az erkélyünk előtti fák és a virágaim a nappaliban :o)

Szerintem gyönyörű...

Ugye, hogy meseszépek a fények? Ahogy az árnyak is... :o)

Vannak olyan...

... helyzetek, amikor meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve...

Ez is egy ilyen helyzet volt ;o)

Már írtam róla többször, említem most is, hogy a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület a közelgő koraszülött világnap alkalmából játékot hirdetett, összekötvén a hasznost a kellemessel ;o)
Eszter barátnőmmel felajánlottunk a nyeremények sorába egy táska-notesz szettet...
Játékfelhívás és részletek: itt elérhető
A szett, amit felajánlottunk: itt látható ;o) de emellett a fődij egy wellness hétvége, és holnap (2013. november 7.) éjfélig még lehet nevezni ;o) Szóval, ha eddig nem, még simán megtehetitek, hogy kattintotok néhányat :o)

És.. amellett, hogy szerettem volna a figyelmet felhívni ismét a játékra, ugyebár utaltam a táska-notesz szettre is... természetesen facebook oldalamra is felkerült a játékfelhívás... és épp, hogy csepp idő eltelt, érkezett egy megkeresés... "úúúgy szeretnék egy ilyen táskát... pontosan ugyanilyet"

No lám, van, aki nem bízza a véletlenre, had' ne mondjam, nem kacérkodik Fortunával :o)

A táska elkészült... mégsem pontosan ugyanolyan lett... szép is lenne ;o)
(és megsúgom... a belseje teljesen más ;o)

Csokoládébarna és bézs kordból készült, Mini Bag fazonú táska. Vállpántja állítható, belseje pamutvászon, mindkét oldalon osztott zsebekkel, és kulcstartó karabínerrel ;o)
Az óarany színű (vagy bronzos?) szalagot nagyikámtól kaptam, nem mai "termék" viszont gyönyörű, és amiért különösen becses számomra.. az egyrészt a kora, másrészt, hogy nagyim megvigyázta és rám gondolt, mikor a kezébe került néhány hónapja.. :o)

Írtam...

... elmúlt napokban sokszor, sokfélét... amire céloznék, az a varrás :o)

Csurgott az eső, napokig borult volt az idő, így a kész táskák is várták sorsukat a fotózást.
Ma csodálatos, napfényes idő van, így mihelyst a "fotósarok"-hoz ért a napfény, ugrottam sürgén-fürgén :o)

Szóval hoztam a fotókat Nektek ;o)

Elsőre, egy olyan táska, ami készült korábban egyszer ebben a színösszeállításban, de pontosan a most mutatandónak az inverze volt :o) Itt az eredeti ;o)

És itt a mostanság készült:

 

 

Modellt tekintve Ultra Mini Bag, kézben, csuklón, vállon hordható, mert két füle van... így kérte ugyanis Zita, aki ennek a táskának a boldog tulajdonosa :o)

 

Találtam...

... méghozzá a sokak által nem kedvelt fb-on... és bár kerestem, legnagyobb sajnálatomra nem leltem* a szerzőjét...

Tetszik, így megosztanám Veletek is:

Szeretnék hinni és hittel élni
Szeretnék mindig remélni
Szeretném, ha boldogság venne körül
S látni azt, hogy minden ember örül
Szeretnék segíteni a bajban lévőknek,...
S pénzt adni a kéregetőknek
Szeretnék örülni más örömének
S tapsolni a más sikerének
Szeretném, ha béke lenne mindenütt
Robbanás helyett hallani hegedűt
Szeretnék csak örömömben sírni
A búslakodókat megvigasztalni.
Szeretnék mindig nevetni, kacagni
Másokat is mosolyogni látni.
Szeretném, ha mindez így lenne,
Más is ugyanígy hinne benne,
Ha tetteinket a szeretet vezérelné,
S ha ez így maradna mindörökké.

 

Hiszem, hogy ha mind, vagy legalább nagyon sokan így gondolkodnánk... a világ... egy jobb hely lehetne...

 

* nem, google sem volt barátom ezúttal...

FRISSÍTÉS!
Egy nagyon kedves virtuális barát elküldött egy linket, lehet, hogy megvan a szerző :o)

Itt olvasható ;o)


Köszönöm Tünde :o)
Nagyon köszönöm ;o)
 

 

 

 

 

Helyzetjelentés...

... az elmúlt három napról...

Kilenc(!) táskahéj / táskakülső kész, összevarrva várja a bélésnek való pamutvásznat, amit holnap kell(ene) megvennem hozzájuk. Fotót nem hoztam, rettenet idő volt egész nap... legalábbis fotózáshoz rettenet :o(

Pénteken délelőtt gyorsan főztem, hamar ebédeltünk, kora délután elmentünk világítani (t.i.: mécsest gyújtani) a temetőbe szeretteinkhez, akik mind-mind idejekorán hagytak itt minket :o(

Megjegyzem, míg az ebéd főtt a tűzhelyen és sült a sütőben, a konyhaasztalon szabtam, vágtam, vasaltam...

Szombaton az évtizedes családi hagyomány* szerint, nagyikámhoz mentem** főzni, méghozzá jóféle töltött káposztát.. érdekes, de a családban valahogy rajtam maradt ez a menü... már úgy értem, hogy érdekes, hogy ezt, bárhányan is jövünk össze, mindig én készítem... állítólag nagyon jól... lehet, hogy ezért is maradt a "nyakamon"? :o)

* Családi hagyomány... igen, és bizony, tényleg évtizedes... kicsi lány voltam még, és tudom, mert emlékszem, hogy már akkoriban is minden hétvégén (változó volt, hogy szombaton vagy vasárnap) meghívtak minket Édesanyám szülei egy ebédre :o) Valójában persze azért, hogy együtt legyen a család :o) Nagypapim fájdalmasan régóta nincs már velünk, de a hagyomány mit sem változott, csak tudjátok eleinte - papikám halála után hónapokig - más célja volt... mamócám támogatása, a Vele való együttlét... hogy érezze, mi itt vagyunk Neki...

Aztán szép lassan, csendben, hangtalanul kőbe vésődött, hogy ha szombat (mert végül szombat lett az állandó), akkor mamucikánknál van az egész család... bizony, az egész, mert ekkor már nem csak mi négyen (anyum, apum, tesóm és én) mentünk, hanem nővérem a fiával, és aztán már, ahogy "bekötötték a fejem" én is férjestül, gyerekestül... szóval a létszám mostanára igencsak megszaporodott...

De, hogy gömbölyű legyen a történet: az én nagymamim, aki egy sürge-fürge teremtés, és korát meghazudtolóan fiatalos, bizony-bizony, jövő márciusban tölti a 89-dik életévét... és remélem Isten sokáig engedi, hogy örülhessünk a Vele való együttlétnek :o)

Szóval a történet kerekségéhez... mivel mamucit kímélni szerettük volna, hogy had' maradjon meg Neki a családi együttlét öröme, és ne kipurcanva, egész délelőtti főzőcskézés után huppanjon le közénk, nővéremmel évekkel ezelőtt összefogtunk és "fordában" jártunk főzni szombatonként. Egyszer Ő, egyszer én....
Mígnem egy alkalommal mindketten elvesztettük a fonalat, hogy ki is a soros, és egyszerre megjelentünk mamuci konyhájában :o) :o)
No, azt a vihogást, visítva röhögést, sírva kacagást tán soha nem feledem, amit akkor, azon az első "közös-főzős" szombaton műveltünk.. és attól fogva valahogy mindig igényeltük a közösen főzést :o)

És imádom... egyrészt, mert nagyon tisztelem, becsülöm és szeretem a nővérem, szeretek Vele lenni, szeretek Vele beszélgetni, röhögni, az élet nagy dolgait megvitatni.... másrészt félszavakból megértjük egymást, kifejezetten flottul tudunk együtt "dolgozni" és úgy egyáltalán... nagyon összeszokott páros a mienk... de a töltött káposzta, az aludttejes prósza, a fasírozott, az almás palacsinta, vagy épp a májgombóc leves, a krumplis pogácsa... naaaa, az mindig az én dolgom... ahogy a hagymapucolás és vágás, a rizsfőzés, a húspanírozás meg az övé :o) :o)

De csuda klassz dolog, hogy soha nem kapunk hajba semmin, valahogy minden kialakult, mindketten tudjuk mikor, mire van éppen szüksége a másiknak, mikor kell egy lépést tenni a fal felé, hogy a másik munkáját ne zavarjuk... jó ez így.. nna :o)

** mentem, mert nővérem kivételesen a dolgozódott ezen a szombaton :o(

Szóval, amit az egészből ki szerettem volna hozni, hogy szinte mániákusan igyekszem a napom logikusan felépíteni... szombaton reggel villant a szikra, hogy miért fecsérelném el azt a temérdek időt, amit tölthetnék hasznosan is.. hiszen, ha a gombócok a káposzta közé be vannak szuszakolva, és a fedő alatt főnek, nincs nekem dolgom vele... ergo... akár varrhatnék is :o)

A gondolatot tett követte, gyorsan összepakoltam a kiszabott táska alkatrészeket, fogtam a varrógépem, meg a köcöllékeket (cérna, olló, szálvágó, gomboncostű, et cetera) és úgy indultam a dolgomra :o)

És amíg a töltött káposzta két edényben a tűzön rotyogott, én bizony mamikám mellett a nappaliban varrmányoltam :o)

És, mert "ölég" hosszúra sikerültem így is... legyen annyi elég, hogy a vasárnapot is so-so sikerült hasznosan töltenem :o)

Fotók talán holnap... remélem a nap is kisüt...

 

Megbuggyant...

... a táskakészítő...

Hegyekben a megrendelések, amiket nagy igyekezettel készít ugyan... de azért csak-csak rosszalkodik kicsinyt :o)

Délelőtt, míg az ebéd a tűzhelyen és a sütőben rotyogott, fogta magát, kihurcolkodott a naaagy étkezőasztalhoz a konyhába, és fogta magát, feltűrte a (nem létező) inge ujját, és két kavarintás között szabott és szabott és vágott és nyesett és vasalt és tűzött....

Hát most szóljatok hozzá... nem bolond ez a lány asszony táskakészítő?
Körmére ég lassan a munka, de nem és nem és nem bírja megállni, hogy a hetek óta tornyokban álló szebbnél szebb textilek, amiket  Fabrikáéktól és a Kell-me-től és ráadásként még Textil Cottage-tól rendelt... szóval, hogy a textileket ne formálja végre táskákká...
Skandallum...

No, de azért, hogy értelme is legyen annak, amit csinál, két pipát kitehet a noteszében :o) :o)

Érdekes egyébként - hogy visszavegyem a szót a mesemondótól - ez a táska.
Mind az anyagát, mind a méretét illetően.
Ha jól számolom, ezzel a kettővel együtt már öt ugyanilyen darabot készítettem... ööö... majdnem ugyanilyent, hisz' a minta és a bélés mindig más és más ;o)

Mutatom sorban, aztán a végén együtt is, sőt, mutatok huncut "műhelyfotókat" is ;o)

 

A másik táska:

És íme, a kettő együtt:

Mindkettő Ultra Mini Bag, belül egyik oldalán osztott zsebbel, kulcstartó karabínerrel, állítható pánttal, cipzárral :o)

És ahogy ígértem... mert ez mindig úgy működik nálunk, hogy a kölkincék közül egyik vagy másik, vagy éppenséggel mindkettő odakunyerálja magát, hogy "Anyaaaa, én is, én is, ééééén iiiiiis had' legyek rajt a képen" :o) :o)
Ezúttal Andris kezdte, bár az igazat megvallva ezúttal nem is baj, hisz' a 9 éves fiamhoz lehet valamelyest viszonyítani a táska méreteit ;o)

A képhez azért annyit még hozzátennék, hogy a háttérben valamelyik csatornán (NatGeo, Spektrum, ilyesmi) éppen jégszobrokat faragtak, és naná, hgoy annyira lenyűgöző volt számára, hogy még véletlenül sem a fotóapparát felé nézett, hanem belebambult a tv képernyőjébe :o) :o)

És, ha már Andris odasomfordált odanyomult, akkor naná, hogy Gigi sem maradhat ki a mókából...
(jelzem.. még mindig jégszobrokat faragtak... :o) :o) :o)

.... és akkor a két kis törpe-kommandós összenézett, és olyan harsány és göndör kacagásban törtek ki, hogy zengett belé a ház :o) :o) :o)

... azóta sem tudtam belőlük kiszedni, hogy min nevettek olyan göndören :o)

 

Nos, hát így vagyunk mink :o)

 

 

 

 

 

Tudjátok...

... a suszter cipője lukas, a fodrásznak nincs frizurája, a táskakészítő meg egy szedett-vedett szütyővel az oldalán billeg jobbra-balra :o) :o) :o)

Mindaddig, amíg a barátnője el nem készíti számára azt a meglepetés jegyzetfüzetet, amit azzal a textillel borít be, ami a táskakészítő számára önmaga leképezése...

És akkor néhány nap (vagy hét?) elteltével, összeszedi a bátorságát, és elkunyerálja a barátnőjétől a jegyzetfüzet készítése után megmaradt textil darabot...

És teszi jobbra, teszi balra, nézi, nézi, nézegeti, álmodozik, hogy akkor majd lesz Neki saját, igazi SzilvaFoltos táskája :o) :o) :o)

És ahogy a suszter is a maga cipője elé sorolja mindenkiét, ahogy a fodrász is a saját fejszerkezete helyett a kuncsaftokét szedi rendbe, úgy a táskakészítő is napolja a dolgot...

Aztán, egyszercsak jön egy szikra, egy mennydörgés, egy akármi, amitől a táskakészítő toppant egyet és azt mondja: "Elég!!!"

És a táskakészítőnek varródik, varródik hosszú(nak nem mondható) időn át a táskája... mígnem egyszercsak hopp... elvágódik az utolsó öltés* után a cérna...

Itt a vége, fuss el véle... aki tudja, az mesélje :o) :o)

A mérete:

Szélessége alul: 22,5 cm
Szélessége felül: 27 cm
Magassága: 26 cm
Talpszélessége: 6,5 cm

 Vállra vehető fazon, méghozzá szuperkényelmes, a fülei ugyanis 80 cm hosszúak :o)

Nos, igen... aki igazán szemfüles... észrevehette, hogy a mesében van némi csúsztatás ;o)

Cipzárral záródik a táska, mert a biztonság fontos... igen, még egy ilyen kisvárosban is, ahol a táskakészítő tengeti unalmas(nak egyáltalán nem nevezhető) napjait :o)

 

A bélés... oh, igen.. a bélés... ezt a gyönyörű japán pamutvásznat a táskakészítő féltve őrizgette jó ideje... aztán eljött az idő, hogy megtalálta azt a táskát, aminek béléseként végre méltó helyére kerülhetett :o)

 

A kéket, úgy alapjában véve szereti a táskakészítő (a zöld mellett ofkorsz), de ez... eeeez, ez valami gyönyörűséges árnyalatú... minden eddigi kék pamutvászna közül a legszebb :o) És a táskakészítő ezúttal önző volt, és gyarló módon kisajátította, "magáévá tette" :o) :o) :o)
Hmm-hmmmm... a táskakészítők már csak ilyenek ;o)

 

A textil közelről...

... és lassan hány éve is? Hosszú ideje... a mottója... "love to sew" :o)

 

* no, mert, hogy az a helyzet, hogy a táskakészítő lecsatolható pántot álmodott meg a maga táskájára, de a lendület, a hév olyannyira elragadta, hogy a fülek szabását követően felpattant, és futott varrni... aztán a táska elkészültekor pajkos mosollyal a szája szegletében állapította meg, hogy "valami" hiányzik :o) (és szigorúan bennfentes információ: a táskakészítő, mikor a méreteket nézte az imént, hangosan nevetett fel, mikor észrevette, hogy a táska bélésének alsó felén, a kifordításhoz használt "rés" bizony, hogy nincs bevarrva :o) ergo bármit belehelyez a táskakészítő a táskájába, az bizony garantáltan el fog tűnni benne... a "rés" közreműködésével :o) :o)

 

 

(Kiegészítés: ezt a fazont, ebben a méretben soha eddig nem készítettem... de fogom még, mert tetszik.. igaz ugyan, hogy macerásabb a több szabás, több varrás miatt, de szerintem jól mutat, ahogy a fekete - vagy bármilyen más színű textilbőr - keretbe foglalja a textilt :o)

Tekintve, hogy...

... várakozni vagyok kénytelen, igyekeztem a történteket a javamra fordítani...

Történt ugyanis, hogy táskamerevítőt rendeltem, amit a foltos-boltosom a beszerzőhelyről úgyszintén megrendelt... mert ugye milyen az én formám... naná, hogy akkor állok neki sikonyálni, amikor az utolsó fél métert használom el... ami nem is lett volna egy túlontúl vészes szituáció, tekintve, hogy fordult már elő ilyen (mea culpa), és az én imádott és nagydumás (de pont ezért nagyon is szerethető) foltosboltosom pikk-pakk rendelt, és szállított... no, de, hogy szavam ne feledjem, a naptáramban felszaporodott megrendelések átcsoportosítására kényszerültem.

Így esett, hogy a pamutvászonból, illetve kordból készülő táskák helyett, a rögtön utánuk következő, teljes egészében textilbőrből készítendő táskák előrekerültek a sorban :o)

Na jó, megvallom, kicsit rosszalkodtam is... izgatta a fantáziám ugyanis, hogy az éppen készülő táska, miképp festene önnön inverzében :o)

Megrendelés kész, csütörtökön utazik Hollandiába, s képzeljétek, a képek alapján a tulajdonosa azt írta, hogy úgy várja már, mint kisgyermekként a Jézuskát (szipp-hüpp... én olyan boldog tudok lenni ilyenkor... úúúgy, de úgy feltöltenek az ilyen pozitív és lelkes "visszaigazolások" :o)

Mutatom a megrendelt táskát.
(Mini Bag fazon, csupa-csupa textilbőr, piros és fekete, no és ha már Hollandiába tart, mi más lehetne az applikáció... no... naná, hogy tulipán :o) Aztán tudni róla még kell, hogy a pántja is textilbőrből készült, állítható, naná :o) Belsejében mindkét oldalon osztott zsebek vannak, méghozzá annyira kedves pamutvászonból... piros alapon pettyes... mmmm... nagyon szerettem varrni ezt a táskát is... jajj, már megint megeredt a nyelvem :o)

A képek:

 

 

 

 

 

Természetesen cipzárral záródik :o)

 

 

No, és akkor jött ez a fantázia-birizgálós dolog :o)

És akkor feltűrtem a nem létező ingem ujját, és szabtam, vágtam, vasaltam, varrtam :o)

 

Brutálisan rossz fotós vagyok, akármennyire is gyönyörű és természetes (nap)fényben készítettem a fotókat, az én monitoromon az összes képen narancsnak látszik az, ami a valóságban igazi Carmen-piros...

 

De azért bízom benne, hogy eme baki ellenére is el tudjátok képzelni azt, hogy milyen valójában :o)

 

 

 

Pffff... még mindig narancsnak mutatja magát... holnap megpróbálom újrafotózni.. lehet, hogy a túl sok napfény tette ilyenné.... ?