És akkor a folytatás...

... amit az előbbi posztban említettem (mennyire jellemző ez rám... napokig nem írok, aztán meg regényt, külön fejezetekkel :o)

Szóval, közben érkezett a meskán egy belső üzenet, konkrét elképzeléssel, azaz két már elkészített táskából kellene egyet "gyúrnom" és némi extra kívánság-kielégítéssel személyre szabnom :o)

A kérés úgy szólt, hogy a színösszeállítás olyan legyen, mint ennél a táskánál de olyan motívumokkal, mint ami ezen a táskán van. A plusz kérés egy, esetleg két pillangó, valamint a talpszélesség növelése volt (mivel cumisüvegnek és/vagy itatópohárnak bele kell férnie az aljába).

Ezt készítettem a megrendelő kérésére (akinek egyébként nagyon tetszett :o):

 Úgy okoskodtam, hogy hiába a talpszélesség növelése (és rendben is van, hogy kényelmesen elfér benne a pohár és / vagy a cumisüveg), ha a cucáré folyton eldülöngél benne... Így engedély nélkül gazemberkedtem kicsinyt ;o) Varrtam bele egy "karámot", ami egyenesen tartja a belehelyezett itató-alkalmatosságot :o)
A megrendelő Hölgy a képeket látva elégedett volt... és remélem, hogy amikor majd átveszik a csomagot, elégedett mosoly lesz a jutalmam :o)

 

És közben volt ugye az a poszt, ahol bemutattam azt a táskát, amit tulajdonképpen Andrásommal együtt valósítottunk meg. Igaz, ezt Ő azóta is folyamatosan cáfolja, és arra hivatkozik, hogy Ő csak válaszolt, ha kérdeztem :o)

Szóval ez az az ominózus poszt :o) itt tudjátok megkukkantani Orsi - szinte melegében küldött - hozzászólását, mely szerint számára ez a táska szerelem első látásra :o)

És akkor én hirtelenjében elígértem Neki... aztán felszisszentem, hogy dehogy akarom én kihúzni a gyufát meskáéknál, meg amúgy is igyekszem tisztességesen élni az életem... szóval felajánlottam, hogy elkészítem Neki, apró módosítással. Leleveleztük, beleegyezését adta (finoman megjegyezve, hogy de csak apró változtatás legyen ám :o) :o) :o) :o)

 

Így aztán elkészítettem ilyesfélén:

 

 

Ugye látszik, hogy a változtatás tényleg nagyon apró ;o) Olyan, mintha nem is változtattam volna... ugyehogyugye? :o) Pedig nagyon is ;o)
És a fotók elvándoroltak a messzi Németországba, egy szolid levél mellékletetként... és landoltak bizony, hogy landoltak a kukában spam-boxban :o(
És micsoda szerencse, hogy Orsi sem törli automatikusan a spam mappát, ahogy én sem (és bizony én is jártam már úgy, hogy fontos levélre bukkantam ott...). Szóval napokkal később jött a válasz, hogy juhéjj, és már a postázás praktikus módját is leegyeztettük, úgyhogy itt is kitehetem a pipát :o)
És még korántsincs vége... mondom én, hogy varrtam, és nem írtam :o) :o) :o)

Mea culpa...

... bizony, hogy az... elhanyagoltam a blogot az elmúlt napokban... meglehetősen...
De varrtam folyamatosan. Egyrészt a Facebook oldalon indított játék miatt is meglehetősen elkapott a gépszíj, nekiálltam a meglepetés táska (táskák) elkészítésének.

Erika hozzászólásában a püspöklila-fekete színkombinációt jelölte meg, s applikációként népi motívumot jelölt meg, mint szívesen látottat...
Aztán az üzenetek jöttek és mentek, míg végül kikerekedett, hogy Erika nagyon szereti a táskáimat, és olyan hihetetlen és elképesztő módon tett erről tanúbizonyságot, hogy rám bízta teljes egészében a táskát... színkombinációt illetően, és applikációt illetően is...

Kemény dió ez... főleg nekem, aki örökké bizonyítani akar, aki örökké megfelelni akar, és aki soha, semmivel nem tud a keresztként hurcolt kishitűség és emellé társuló maximalizmus miatt elégedett lenni...

Elkezdtem tervezni, rajzolgatni....
Ez sikeredett a papírra vetett rajzból:

 A fotók bűnrosszak, sőt, még annál is vállalhatatlanabbak :o( Kopottas, fakó színét mutatják ennek az egyébként gyönyörű püspöklila kordnak... Ez a fotó a meska boltomban hűen visszaadja a színt, érdemes a linkre kattintani :o)

 

Aztán elkészült, és csudamód nem voltam elégedett (haha, szokatlan-e ez vajh' tőlem?)...

Volt valami megmagyarázhatatlan érzésem... nem tudtam mi az... sokáig nem... Pedig Andrásom szerint nagyon jó lett, aztán Édesapám ( tőle meglehetősen szokatlan módon ) megdícsérte...

 

Én meg csak ingattam a fejem újra, és újra...

Aztán elkezdtem agyalni.. pörögni a témán... csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem lesz ez így jó...

 

És bang... leesett a tantusz (mi a túró tartott annyi ideig?) hiszen itt a tavasz a kertek alatt, s hamarosan jön a nyár, inkább valami frissebb, üdébb színt kellene varrmányolnom, hiszen Erika vélhetően (lelkesedésést tapasztalva) nem szeretné a szekrényben őrizgetni az ősz beköszöntéig..

 

És nekiestem és szabtam (a kordot), és megint szabtam (a pamutvászon bélést), és vasaltam (a táskamerevítőt), és és és... ez lett belőle:



És elküldtem a fényképeket Erikának... és vártam, vártam... közben rágtam a kefét, hogy vajon elnyeri-e a kettő közül valamelyik a tetszését...
És jött az üzenet...
Mit gondoltok, melyiket választotta?
Hát persze, hogy az általam "gyalázatos módon" őszinek titulált táskát :o)
És akkor bátortalanul megírtam Neki, hogy a rózsaszínt valójában azért készítettem, mert tavasz, és nyár, et cetera...
És nem jött üzenet..
És akkor én már kezdtem fogalmazni magamban a levelet, hogy hogyan is írjam meg azt, hogy "nyugodtan megírhatod, ha óriásit csalódtál bennem, és nem tetszik egyik sem, mert akkor varrok másik tizet, huszat, százat, csak elégedettnek tudhassalak"...
És remegő gyomorral beléptem a facebook-ra, hogy az idézőjelben írtakat valami módon leírjam Neki...
És ott várt az üzenet, hogy "húú, és tényleg, akkor legyen a rózsaszín, és milyen igazam van" :o)
Na, gondoltam magamban: hülye vagy Szilva... meglehetősen hülye... szanaszéjjel parázom magam mindenen, teljesen feleslegesen...
Úgyhogy hétfőn útjára indítom az első nyereménytáskát (közben Ágnessel is leleveleztük, hogy milyen legyen az álomtáska, úgyhogy jövő héten annak is nekifogok... csak közben még... na ezt mindjárt, egy következő posztban ;o)

Játékot hirdettem...

... korábban :o)
Nagyon izgatott voltam, talán még jobban, mint a résztvevők.

Megtörtént a sorsolás, alább láthatjátok a közben készített fotókat...

Az első sorsoláson azok vettek részt, akik a facebook oldalt likeolták ÉS hozzászólást hagytak a játékfelhívásban leírtak szerint:

A sorsolás pillanatai és a nyertes:
(a szőrös kéz Andrásomé, a pirinyó pedig Gigié... a dunsztosüveg meg az enyém :o))))

A második sorsoláson pedig kizárólag a megosztók vettek részt, függetlenül attól, hogy kedvelői-e a facebook oldalnak, illetve függetlenül attól, hogy hagytak-e megjegyzést.

A sorsolás pillanatai, és a nyertes:
(a sorsoláson résztvevők nevei a fenti felsorolással megegyezőek ;o))))

 

Mindenkinek köszönöm, hogy részt vett a játékban, köszönöm a rengeteg megosztást és azt, hogy velem voltatok :o)

 

Aki most nem nyert, ne csüggedjen, lesz még játék...

 

 

Szép estét,

Szilva

 



Aktuálisan...

... ez a kedvencem...
A színek, a minta, a szalag, a béléshez használt textil...
Szerintem ez nagyon egyben van :o)

Ugyanúgy a nagyobb fazon, méreteket (ha el nem felejtem) hamarosan írom...

I love it :o)


No, majdnem elfelejtettem, közzététel előtt kapcsoltam rükvercet...
Szerettem volna megmutatni őket együtt, hogy lássátok a méretbeli különbségeket:

Számít...

... a méret?
Minden bizonnyal...
Ezért készítettem ezt az eddigiekhez képest nagy és pakolnivaló táskát.
A felsőrész hasonló az eddig megszokotthoz, ámdeviszontellenben mégis más ;o)
Az alsórész kialakítása homlokegyenest más, mint az eddig megszokott:

 

A színe: gyönyörű szürke, babakék, és türkizkék. A virág levelei fűzöld kordból készültek.

A díszítésként használt szalag szintén türkizkék :o)

 

 

 

Tavaszvárás...

... zöldben :o)

 

 

Már a polcon várja leendő tulajdonosát ;)

 

 



Ez a blog...

... lassan már nem kizárólag a varrmányokról szól...
Időről időre megmutatok Nektek egy kicsit magamból, a gondolataimból, a lelkem vívódásaiból...
Az elmúlt napokban nagyon sok e-mailt kaptam... egyik-másik üzenetet megsirattam...
És megismertem olyan embereket, akik átéltek, átélnek hasonló helyzeteket, mint én... minden tekintetben.

Köszönöm, hogy írtatok, és hálásan köszönöm, hogy megtiszteltetek bizalmatokkal...
Ahogy minden itt hozzászólónak is köszönettel tartozom...
Boldog vagyok (és ez bizony nem túlzás), hogy velem vagytok!

Félre a vargabetűimmel, amiket én kanyarítok ide és terelem el általuk a figyelmemet az eredeti célomról :o)

Mert bizony, ahogy a facebook oldalamon  is megmutattam, bizony felszaporodtak a - kényszerből - félbehagyott táskák.
Tegnap már vágtam el kétszer is "utolsó szál cérnát" de rámesteledett, s kamasz lányom aludt már a "fotós műteremben" így a megörökítésük mára maradt...
Igen ám, csakhogy ma kora reggeltől nyomtam a pedált, szóval most friss, ropogós képeket hoztam, mert épp az imént készítettem őket, s néhány perce töltöttem át a notebook-ra :o)

Ugye ezen már látszik, hogy a tavaszvárás jegyében készültek ;o) ?
Itt a boltban elérhető, ha épp benne véled felfedezni a nagy Ő-t ;o)

 

Tegnap...

... elfelejtettem megmutatni, hogy mit "zsákmányoltam" tegnap Pécsen :o)

Nos ilyesmiségeket:

Gyönyörű bézs, csudavidám napsárga, élénk és nyárias sötét pink, valamint az elmondhatatlanul, megmagyarázhatatlanul lenyűgöző zöld kord. Ez utóbbinak olyan a színe, mint a spenót smaragd :o)
A pink nem igazán adja vissza a színét, a többi viszont abszolút színhelyes :o)
Szereleeeeeem... ;o)

 Pamuvásznak (100 % pamut mind egytől egyig) a bélésekhez, a tavasz jegyében :o)

 És a szalagok, igen, a szalagok (no és tessék ám meglátni, hogy levődött közben tintapatron és köpper szalag textilcímkém ;o)

 

Még mielőtt... nem, nincs reklámszerződésem velük, de szeretném elmondani Nektek, hogy kordbársony és a pamutvászon textileket a Nyissz-Texnél vettem Pécsen. Emitt a facebook oldaluk: Nyissz - Face ;o)

Nagyon kedves a kiszolgálás, türelem és segítőkészség jellemzi Őket, szóval részemről csillagos ötöst érdemelnek. Óriási a választékuk, gyakorlatilag minden árkategóriában.

A szalagokat a pécsi Garka méteráruboltban vettem, nem találtam a weblapjukat, de talán segítség, hogy a Király utca elején találhatók. A Király utca Pécsen a Nemzeti Színház utcája ;o) Sétáló utca, "főműsoridőben" átkozottul nehéz parkolni a közelben :o(
Ez az egyetlen hátránya... A választékuk textileket illetően lenyűgöző, tudtam volna vásárolni Náluk is, a szemem kívánta nagyon a gyönyörű anyagokat... a pénztárcám már kevésbé ;o)
A szalagok közt a bőség zavarát éreztem... Most gondoljátok el.. gyakorlatilag egy egész fal telis tele szebbnél szebb szalagokkal :o) A köpper is tőlük van (ezt mocsok drágán adták, de nagyon kellett a textilcímkéhez, így megalkudtam).

Nagyjából ennyi :o)

És, hogy ne felejtsem, szeretném megköszönni az információkat, az útmutatást Dorkának, aki Lidércke néven blogol és varrja szebbnél szebb gyönyörűségeit :o)
Bátortalanul megkerestem, hogy tudna-e segíteni a pécsi méteráru üzletek vonatkozásában...
És lelkesen, kedvesen, segítőkészen írta, csak írta a címeket, üzletneveket :o)
Szóval köszönöm Dorka a hozzáállásod, a segítőkészséged :o)

Szép napot Mindenkinek!

Szilva

Áldja meg...

 az Isten...

Ezt kaptuk ma útravalóul egy fiatalembertől és az Édesapjától...

Történt, hogy délután Andrisom aikido edzésen volt, szokásos módon az edzésre való fuvarozást követően Gigiért mentünk az óvodába.
Karikáztunk* egyet a városban (t.i.: a hosszabb úton mentünk a Kodály Z. Ált. Iskolához, ahova Andris edzésre jár), majd a szokásos helyen - az iskola hátsó bejáratánál, mely egyben a testnevelős, edzős, büdöstornacipőszagús traktus bejárata is, kaposváriaknak: Iskola köz - leparkoltunk.

Várnunk kellett, korán érkeztünk. Vidáman, röhögve hallgattunk zenét, Andrásom rendületlenül szórakoztatott minket az énektudásával...

Aztán egyszercsak lehalkította a zenét... nem tudtam, nem is értettem miért...

Közvetlenül az autó előtt volt két szemetes edény, tudjátok, az a lakótelepi nagy alumínium féleség...

És benne kotorászott egy nagyon, nagyon piszkos ruházatú, de nagyon - egészen meghökkentően - tiszta tekintetű úr... minden egyes műanyag palackot kiszedett, és egy nagy zsákba rakta...

Kicsit távolabb, a járdán álldogált tétován egy nagyjából a kamaszkorát épp elhagyó korú fiatalember... szemlesütve...

Kérdeztem Andrástól, hogy vajon együtt vannak-e... nem is tudom miért tettem fel ezt a kérdést.. talán szemrehányás volt a gondolataim legmélyén(?)... hogy miért nem segít az idős férfinak, aki gondolomra az Édesapja lehetett...

Aztán kisvártatva András megszólalt, hogy egészen biztosan együtt vannak, mert a fiatalembernek fekete a tenyere... valószínűleg a korábbiakban Ő kotorászott...

Kavarogtak a gondolataim... volt bennem felháborodás (miért nem segít?)... és hatalmas adag szomorúság...

Aztán történt valami...
És én úgy éreztem magam, mint akit gyomron rúgtak... igen, nem túlzok, gyomron rúgtak...

Az az idős, piszkos ruházatú úr, kivett egy karéj kenyeret a kukából, és miközben rendületlenül szedegette ki a műanyag palackokat... nos beleharapott...

Nekem meg eleredtek a könnyeim, és bénultan Andrásra néztem, hogy tegyünk már végre valamit...

Kapkodtam a táskám után, aztán eszementen a pénztársám után...
És kibányásztam az összes benne lévő pénzt, András markába nyomtam azzal, hogy "menj add Nekik, és mondd Nekik, hogy én kérem őket, hogy menjenek boltba ételért..."

András kiugrott az autóból, odament - a tőlünk egyébként messzebb álló - fiatalemberhez, és a kezébe adta a pénzt (ami egyébként alig volt több, mint 1000.- Ft... nem volt nálam több... sajnos) azzal, hogy menjenek el a boltba és vegyenek maguknak valami ennivalót...

A fiatalember annyit mondott, hogy "Áldja meg az Isten magukat... ma még nem ettünk semmit..." és megköszönte...

Én nem is mertem ránézni.. annyira szégyelltem magam, hogy csak ennyit tudtunk segíteni...

Hozzá kell tegyem... egészen biztos vagyok abban, hogy egyikük sem alkoholra költi a pénzt... sem azt, amit tőlünk kaptak, sem azt, amit a műanyag palackokért kapnak a tesco-ban...
Az idős úrnak a külleme ugyan ápolatlan volt, de a tekintete tiszta...
Ahogy András elmondása alapján a fiatalembernek is... és hiszek a Férjemnek... mentőzőtt hosszú éveken át, nem egy alkoholista embert látott...
És Ő azt mondta nekem: "Nyusza, láttam a szemén, hogy nem... nem iszik..."

És lehet elítélni, lehet követ dobni rám... amiért megérintett, amiért nem mentem el a dolog mellett... és egyáltalán... amiért ezt ide leírtam...

Tudom, sokszor naív vagyok, hiszékeny, éhes a jó szóra, a jó cselekedetre... de a szívem, a lelkem mélyén érzem, hogy nem fognak becsapni minket... de nincs ez így rendjén...

Holnap, holnapután, és jövő héten ki fog nekik ételt venni?
Lesz-e valaki, aki észreveszi Őket?

Soha, soha életemben nem láttam még embert kukából enni...

(és zárójelben írom, küszködünk mi is, iszonyatos adósságunk van még abból az időből, mikor egyikőnknek sem volt munkahelye, és a lakáshitelt fizetni kellett, az asztalra ételt kellett rakni, a gyerekek óvodai, iskolai dolgait rendezni kellett, ruházni a prücsköket.. és a családi pótlékon kívül nem volt más jövedelmünk..... és ezalatt az idő alatt a nővérem és Édesanyám segített minket anyagilag úgy, hogy majd megadjuk, amikor tudjuk... mert a lakást nem veszíthetjük el, a gyerekeink nem éhezhetnek... szóval nagyon sok pénzzel tartozunk még mindig... és közben a család létszáma gyarapodott... sok a tartozás még mindig a bank felé, van be nem fizetett csekkünk is... és és és és... sorolhatnám... úgy vagyunk ahogy sokan mások is... mégis mindig azt mondom, hogy amíg az ember orra a sz*r fölé ér és levegőt kap, addig van remény... de Nekik... Nekik vajon van remény? Az a fiatalember.. tán még húsz éves sincs... és mi a perspektíva az életében? Nekik - vélhetően - nincs testvér, Édesanya.. aki kisegíthetné Őket az átmeneti nehéz helyzetben... Nekik a helyzet nem átmeneti... hanem állandó... )

Magyarország, Kaposvár, 2013. február 26.


(és apró betűvel írom, kérlek, ha negatív véleményetek van a családom helyzetéről... most ne... most inkább ne... most fájna nagyon... a táskakészítés számomra gyógymód... ami Istennek hála egyben szerelem... szenvedély is... ami általa befolyik a családi költségvetésbe, az megy a családon belüli adósságtörlesztésre... nem költök belőle másra, mint anyagbeszerzésre... soha, egyetlen csomag zsebkendőt nem vettem a táskák árából... mondom... törlesztek... és fogok is még hosszú hónapokig.. évekig... szóval kérlek ne bántsatok.. aki ismer, tudja a helyzetünket, és nem is fog pálcát törni... aki nem ismer, kérdezzen bátran, válaszolok szívesen... de ne bántsatok...)

Szilva

* karikáztunk: András szolgálati autójával

Játékra hívlak ;o)

Igen, önző módon játszani szeretnék :o)

Feltöltöm ide a fényképeket, amik elengedhetetlenek a játékban való részvételhez.
A játékban résztvenni kívánóktól két dolgot kérek csupán:

1. Légy kedvelője a facebook-on a SzilvaFolt Táskák oldalnak :o)
2. Az ott közzétett játékfelhívás fotójánál írd le kérlek kommentbe, hogy milyen színösszeállítású táskát tudnál elképzelni, s milyen applikációt szeretnél rá. (Gyakorlatilag ötleteket várok, hogy kinek, mi lenne bejövős ;o)

A játék 2013. március 1-én 24.00 óráig tart, vagyis a péntek éjfélig beérkezett hozzászólók és like-olók közt kerül a nyertes kisorsolásra.
A nyertes nyereménye? Naná, hogy elkészítem számára az általa "megálmodott" és kommentben leírt táskát ;o)


A rendelkezésemre álló kordbársonyokat fotóztam le, és szeretném tudni, hogy a tavasz közeledtével milyen párosítással "számoljak".

Íme a fotók:

Gyertek játszani :o)

Itt a közvetlen link: JÁTÉÉÉÉÉK :o)

Szilva

Elvágtam...

... az utolsó cérnaszálat is...
Bordó, egyszínű bélést kapott...

 Vásároltam FAB Szilvitől ragasztós vliest, és ez volt az egyik első táska, amihez a hagyományos vlies helyett ezt használtam. Nagyszerű találmány mondhatom, az ára sem egetrengető. Nagyban megkönnyíti a munkát, viszont mivel én - talán már tudjátok, hogy - biztonsági játékos vagyok, biztos ami tuti alapon, szolidan letűztem a táska elő- és hátlapját. Sima, egyszerű hullámvonalakkal ugyan, de hozzáfogattam a rávasalt vliest a táskamerevítővel megerősített pamutvászonra ;o)
Csak pozitívan tudok nyilatkozni a felvasalható vliesről, ugyanis nem gyűrődött, nem hullámosodott tűzés közben, és nem kellett egyetlen gombostűt sem használnom...
És nem, nem vagyok szerződésben a druszámmal, nem reklámnak szántam, inkább arra gondoltam, ha valaki vívódik, hogy kipróbálja-e... nos akkor egy vonalka az "igen" mellé kerül általam ;o)
Itt látszik közelről a pamutvászon, a hullámos tűzéssel:

A felvasalható (ragasztós) vliest egész pontosan itt találjátok ---->>> felvasalható vlies :o)