2013. március 9., szombat

Mea culpa...

... bizony, hogy az... elhanyagoltam a blogot az elmúlt napokban... meglehetősen...
De varrtam folyamatosan. Egyrészt a Facebook oldalon indított játék miatt is meglehetősen elkapott a gépszíj, nekiálltam a meglepetés táska (táskák) elkészítésének.

Erika hozzászólásában a püspöklila-fekete színkombinációt jelölte meg, s applikációként népi motívumot jelölt meg, mint szívesen látottat...
Aztán az üzenetek jöttek és mentek, míg végül kikerekedett, hogy Erika nagyon szereti a táskáimat, és olyan hihetetlen és elképesztő módon tett erről tanúbizonyságot, hogy rám bízta teljes egészében a táskát... színkombinációt illetően, és applikációt illetően is...

Kemény dió ez... főleg nekem, aki örökké bizonyítani akar, aki örökké megfelelni akar, és aki soha, semmivel nem tud a keresztként hurcolt kishitűség és emellé társuló maximalizmus miatt elégedett lenni...

Elkezdtem tervezni, rajzolgatni....
Ez sikeredett a papírra vetett rajzból:

 A fotók bűnrosszak, sőt, még annál is vállalhatatlanabbak :o( Kopottas, fakó színét mutatják ennek az egyébként gyönyörű püspöklila kordnak... Ez a fotó a meska boltomban hűen visszaadja a színt, érdemes a linkre kattintani :o)


 
Aztán elkészült, és csudamód nem voltam elégedett (haha, szokatlan-e ez vajh' tőlem?)...
Volt valami megmagyarázhatatlan érzésem... nem tudtam mi az... sokáig nem... Pedig Andrásom szerint nagyon jó lett, aztán Édesapám ( tőle meglehetősen szokatlan módon ) megdícsérte...
 
Én meg csak ingattam a fejem újra, és újra...
Aztán elkezdtem agyalni.. pörögni a témán... csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem lesz ez így jó...
 
És bang... leesett a tantusz (mi a túró tartott annyi ideig?) hiszen itt a tavasz a kertek alatt, s hamarosan jön a nyár, inkább valami frissebb, üdébb színt kellene varrmányolnom, hiszen Erika vélhetően (lelkesedésést tapasztalva) nem szeretné a szekrényben őrizgetni az ősz beköszöntéig..
 
És nekiestem és szabtam (a kordot), és megint szabtam (a pamutvászon bélést), és vasaltam (a táskamerevítőt), és és és... ez lett belőle:







És elküldtem a fényképeket Erikának... és vártam, vártam... közben rágtam a kefét, hogy vajon elnyeri-e a kettő közül valamelyik a tetszését...
És jött az üzenet...
Mit gondoltok, melyiket választotta?
Hát persze, hogy az általam "gyalázatos módon" őszinek titulált táskát :o)
És akkor bátortalanul megírtam Neki, hogy a rózsaszínt valójában azért készítettem, mert tavasz, és nyár, et cetera...
És nem jött üzenet..
És akkor én már kezdtem fogalmazni magamban a levelet, hogy hogyan is írjam meg azt, hogy "nyugodtan megírhatod, ha óriásit csalódtál bennem, és nem tetszik egyik sem, mert akkor varrok másik tizet, huszat, százat, csak elégedettnek tudhassalak"...
És remegő gyomorral beléptem a facebook-ra, hogy az idézőjelben írtakat valami módon leírjam Neki...
És ott várt az üzenet, hogy "húú, és tényleg, akkor legyen a rózsaszín, és milyen igazam van" :o)
Na, gondoltam magamban: hülye vagy Szilva... meglehetősen hülye... szanaszéjjel parázom magam mindenen, teljesen feleslegesen...
Úgyhogy hétfőn útjára indítom az első nyereménytáskát (közben Ágnessel is leleveleztük, hogy milyen legyen az álomtáska, úgyhogy jövő héten annak is nekifogok... csak közben még... na ezt mindjárt, egy következő posztban ;o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése