Egy, megérett...

... a meggy :o)

Merthogy meggybordó és fekete mutatványom következik imhol :o)

És ügyes voltam, már a boltom polcán csücsükél :o)

 

 

 

 

Mea culpa: kifelejtettem a kulcstartó karabínert... a táska száját varrtam körbe éppen, mikor jött a felismerés... hogy elfelejtettem... megyek hamuért ;o)

 

 

 



 

Hmmm...

... folytatódik a gasztronómiai sorozat ;o)
Ezúttal étcsokoládé mogyoróval :o)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem... az igazat megvallva: imádom... valahogy nagyon egyben van...

És a barna alapon pöttyös anyag, na az most szerintem a legjobb helyen van :o) Nem azért, mert eldugnivaló... sokkal inkább azért, mert az egyszerű, visszafogott külső, igazán izgalmas belsőt rejt :o)

Varrtam ebbe is kulcstartót ;o)
Ennek ellenére még nem csökkent látványosan a készlet... pedig már kettőt(!) elhasználtam :o))))

A képek:

Ezen a képen a szín nem pontos... viszont csodával határos módon, az előbbi (vagyis az első) és az ezt követő képek esetében kivétel nélkül a valóságnak megfelelő :o)

 

 

 

 

 

 Már a  meska boltom polcán  várja azt a Hölgyet, aki benne látja meg álmai netovábbját ;o)

 

 

 

Varrtam...

... úgy bizony... méghozzá egész nap :o)
Na jó, volt egy kis sutyi net is ;o) Meg gyerekek suliból és oviból való begyűjtése, meg aikido edzésre menetelükhöz való asszisztencia, meg előtte postára menetel, meg még bankügyileg is eljártam...

Na jó, bevallom, nem varrtam egész nap :o) De olyan jól hangzott, nem? ;o)

Szóval a képek, és némi magyarázat... nem, nem magyarázkodás (bár tőlem az is kitelik..) nos elfogyott a fekete kordom, és napközben nem jutottam el a méterárusomhoz, akihez rendszeresen benézek, mintegy zsákmányszerzés gyanánt :o) Szóval fekete kordom nincs, viszont az ujjaim bizseregnek feszt... szóval varrnom kell és kész.

Így aztán hoztam Nektek étcsokoládét málnával, továbbá étcsokoládét pisztáciával :o)
Őszinte leszek: nagyon tetszenek, s elégedett vagyok velük (azért ez sem semmi... hogy ezt én így kinyilatkoztatom...)
No nem lotyogok tovább, jöjjenek a csemegének szánt képek ;o)

Azt hiszem, ezúttal sikerült (nem kis küzdelem árán) elkapnom az igazi színét ennek a nagyon finom rózsaszínnek:

 

Étcsokoládé, ha mondom (biz' Isten, még a vállpánt színe is) :o)

Varrtam bele egy kulcstartót is... régebben is követtem el ilyesmit, csak aztán feledésbe merült, hanyagoltam a "témát"... viszont még mindig rengeteg karabínerem van, így aztán kitaláltam, hogy csökkentem kicsinyt a létszámukat :o)

 

Ezt csak úgy..., hogy látszódjék a gyönyörű bélése :o)

 

No és akkor Őfűzöldsége :o) 

Avagy az étcsokoládé fűvel pisztáciával:

 

 

Ez egy halál béna kép... nem mondom, hogy tessenek elfordulni, mert az igazat megvallva, a béléséül használt pamutvászon igazi szépségét szeretném megmutatni, s ezért hajlandó vagyok beáldozni magam... atekintetben mindenképp, hogy aki számára eddig nem volt nyilvánvaló, hogy mennyire rosszul bírok fényképezni, nna kérem, most már Ők is tudják... szóval én voltam :o) Tessenek nyugodtan a mókusok elé vetni :o)

 

És íme, Ők ketten... csak úgy :o)

 

Örülök, hogy itt jártál, várlak vissza máskor is nagy szeretettel!

Majdnem elfelejtettem...

... megmutatni Őket...

Korábban anyagbeszerző körutat tettem... na jó, voltam azóta is bőven sokszor anyagbeszerzésen... de ezeket különlegesnek véltem, dédelgettem, tettem jobbra, tettem balra, és leghátul, legesleghátul, folyamatosan mocorogtak a gondolataim, hogy miként, milyen formában kellene "testet ölteniük"...

Hirtelen felindulásból elkövetett varrmányok, mentségemre szolgáljon, hogy a hirtelen felindulást hosszas tervezgetés előzte meg... és, hogy akkor miért hirtelen felindulás? Mert nem tervezett módon, egyszercsak előkaptam Őket, és uccu neki... megvarrmányoltam :o)

Étcsokoládé színű kordbársonnyal kombináltam, ugyanilyen színű - állítható - heveder a táska pántja.
A virágos textilre táskamerevítőt vasaltam, majd 1 cm-es vlies-t steppeltem rá, hogy igazán jó tartása legyen. Táskamerevítőt a kordbársony is kapott, ahogy mindig... míg el nem felejtem jelezni :o)

Egymás testvérei:

 

 

 

 

 

 

Futószalagon...

... varrtam, és varrtam, és varrtam.
Mutatom miket :o)

Őt befejeztem:
(Emlékeztek biztos, hogy hajkurásztam a fűzöld kord anyagot.. nagyon vágytam rá.. és egy igazi Tündér teljesítette a vágyamat. A linkre kattintva, a "kézhezvételi" poszt jelenik meg... némileg színhelyesebb fotóval :o)

 

 

Most nagyon tetszik ez a módja a virágzásnak :o) Olyan, mintha a virágok árnyékai lennének csupán... semmi sallang, csak az árnyak...

 

 

 

Ez az anyag, még mindig a korábban kapott és újrahasznosításra váró  gyönyörűség :o)
Nagyon szeretem a tapintását, és a játékos színét... látnotok kéne élőben... annyi színe van... más, ha napfényben nézed, más, ha borongós időben, más, ha szabadban, és más, ha szobában...
És ezúttal csavarintottam egyet a dolgon, elengedtem a megszokás rabságát és... és textilbőrt tettem az aljára... Szerintem ütős lett. Szerintetek? :o)

 

 

 

 

 



 

 

Nos a képek...

... itt vannak :o)

Nem ér nézni a varrós "műhelyem" polcait... azok ugyanis egy korábbi IKEA polcrendszer polclapjai, az újrafelhasználás jegyében :o) Ez van, ugyan meglehetősen eklektikus a nappali bútorzata általuk, de a célnak tökéletesen megfelelnek :o) Pláne, hogy mióta megvannak, nem a vasalóállványomon tartom a textileket ;o)

Ez az a gyönyörűséges fűzöld, amit Tündértől kaptam, és akinek örökre hálás leszek érte :o)
Persze a fotó színhelyessége több, mint röhejes... Talán holnap, ha kész leszek vele, sikerül jobb felvételt készítenem Róla :o)

Csak a táska külső része (héja) van kész, de holnap nagyon fogok igyekezni, hogy ezt is befejezzem.
Tekintsétek őket afféle werk-fotóknak ;o)

 

És még mindig nem tudok normál módban képet feltölteni... minden alkalommal át kell állítanom HTML-be, mert ily' módon valami csoda folytán szó nélkül tűri a képfeltöltést a blogger...

Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem :o)

 

 

És ma csudajó híreket kaptam, amitől kicsinyt boldogabb vagyok, mint tegnap a nap azonos időszakában, a délutánom / kora estém pedig fantasztikus volt, minden félelmem ellenére.

Köszönet érte!

 

Holnap is jöttök ugye? Én várlak Mindőtöket szeretettel, most pedig gyorsan elküldöm a posztot, mielőtt lemerül a notebook akkumulátora... végtelenül fáradt vagyok, és ilyetén módon lusta is, hogy hálózatra tegyem :o)

 





Amikor úgy...

... tűnik, hogy látni vélem a fényt az alagút végén... amikor naivan azt hiszem alakulnak, irányt vesznek a dolgok, és netántalán félve, bátortalanul hinni kezdek... akkor kapok egy akkora pofont, hogy hanyatt esem...

Miért?

Ez most sok, nagyon sok(K)...
Nem túlzok, ha azt mondom: sokkolt...

Még mindig azt kérdem: miért?

Mi a fészkes fenéért rágódom? Miért kell nekem agyalnom folyton? Miért kell örökké önigazolásért marcangolnom magam? Miért? Miért? Miért????

Elégnek érzem... soknak is...

Óriási...

... kupac befejezetlen táska vár a sorsára... én mégis disznófülű kutyatatár voltam, és nekiálltam "csakúgyvarrni"

A színekkel való kísérletezés volt a lényeg, a fotó azonban nem színhelyes.
A púder-rózsaszín, a halvány lila, az élénkebb lila, és a lilának és bordónak is nézhető kordból készítettem a táskát. Egyedül az alja fekete (kevésbé látványos a koszolódása című mutatvány okán), eleje és háta egyaránt multicolor :o)

  

 

  

 

 

 

Úúúúgy, de úúúúgy nem szeretem, hogy nem tudok fotózni, hogy nem tudok színhelyes képeket készíteni.... az nagy valóságban ezek a színek csodálatosak... tudom, ezeket a képeket látva, nehéz ezt elhinni :o))

 

Breaking news!!!!

Talán ezen a fotón látszik az igazi színe... napsütésben, vaku nélkül... talán sikerül megmutatnom:

 

 

Új esztendő...

... kezdetén, valami összefoglaló bejegyzést érzek szükségesnek...

Nekifutok hát...

A tavalyi (2012-es) év nem indult jól, január 1-ével munkanélküli lettem, bár jobb szeretem az álláskereső kifejezést :o)

Adott némi szabadságot a napi "rutin" elvégzésében a kötetlenség, bár meglehetősen nyomasztó is volt a tudat, hogy "nem kellek, nincs rám szükség" a munkaerőpiacon...

A nyomasztó tudat kerekedett felül, elindultam a lejtőn... és csak süppedtem, süppedtem lefelé a depresszióhoz közelítő mocsárban... majd márciusban, mint derült égből a villámcsapás, teljesen ellátatlan* lettem... egy félreértés következtében... egy visszafordíthatatlan félreértés következtében.

* vagyis a horribilis összegű 22.800.- Ft-os segély (úú, de utálom ezt a szót) folyósítását is megszűntették.

Ekkor már dolgozott bennem a khmm, nevezzük úgy... dac... nem fogom hagyni magam, _nem akarok_ depressziós lenni... kerestem, kutattam, és próbálkoztam az itthon töltött "munkaidő" tartamára valami hasznosnak gondolt tevékenységet keresni...
És egyszer csak megvilágosodott valami... azt talán már tudjátok, hogy régóta varrogattam, de mindig a gyerekeknek, vagy a nappaliban álló kétajtós szekrény mélyének... Akkor ezentúl nem kizárólag így, és ily módon... És nekifeküdtem a "témának", szinte mániákusan kerestem, és bújtam a neten a hasznos oldalakat, ahol a varrás "titkos" tudnivalóira rábukkanhatok... mert ugye én ezt soha nem tanultam, mégis évek óta műveltem :o)

Akik ismernek, úgy értem igazán ismernek, tudják rólam, hogy maximalista vagyok, magammal szemben mindenképp. Soha nem adok, soha nem adnék ki a kezemből olyan dolgot, aminek magam sem örülnék szívből... más kérdés, hogy én ilyenkor is mindig a hibát keresem, de ez már a roggyant személyiségemből fakad... azaz, hogy maximalista vagyok, de elégedett sosem :o)

Szóval tengernyi weblap, fórum, és blog, no meg persze könyv átrágását követően, eldöntöttem, hogy táskákat fogok készíteni :o)
Így is történt... varrtam, varrtam megállás nélkül... kizárólag kislányoknak... és a lécen csak gyűltek, gyülekeztek szép sorban...
Aztán rá kellett döbbenjek, hogy ennek se füle, se farka... hiszen ki tudja, hogy nálam vehet kislány táskát? Sem igazi, sem virtuális boltom nincs, de még csak nem is hirdetem a termékeim...

Varrógépre kupakot fel, notebook elő, böngészés újra és újra és újra...
Nagy levegő, blogot indítottam, s megírtam az első bejegyzést :o)
Félve mutattam meg a varrmányaimat, rettegtem, hogy a közönség negatív kritikákkal áraszt el a kommentekben... Nem is mertem a "teljes alakos" fotókat feltenni, csak részleteiben mutattam meg a táskákat. Aztán újabb nagy levegő... megmutattam mindent :o) És Mindenki, tényleg Mindenki nagyon pozitív volt, és bátorító, és bíztató, ami hihetetlenül nagy erőt, és azon kívül - szavakkal meg nem fogalmazható módon - mást is adott nekem...

... aminek következtében a vezérhangya nálam, az örök kételkedőnél elkezdett mocorogni... újabb fötrés a neten, míg rátaláltam a meska oldalára, ahol - újabb hetek vívódását követően - megnyitottam A boltot :o) Nekem ugyanis, ez egy olyan hatalmas lépés volt, amit néhány hónappal, vagy akár csak héttel korábban el sem tudtam volna képzelni... (aztán naponta, rettegve néztem a "statisztikákat".. hányan nézték meg, hányan tetszikelték, et cetera).

Aztán valami elindult...
Eladtam az első táskát, aztán hamarosan rá a másodikat is, és így szép sorban...
Közben meg varrtam rendületlenül, tervezgettem az újabb fazonokat, formákat...
... a mintákat soha, mert azok mindig a pillanatnyi lelkiállapotom, hangulatom, és kedvem "szösszenetei" :o)

Újabb nagy lépés volt, hogy megismertem a kordot, mint táska-alapanyagot... és szerelmes lettem :o)
A mai napig ez a kedvencem, ezt használom a legszívesebben :o) S alighanem maradok is hű, rám jellemző módon ;o) Persze flörtök mindig akadnak... :o)))

Elindítottam a facebook oldalt is :o) És folyamatosan jönnek a like-ok, a kommentek, a bíztató szavak, sok smile, amiknek a mai napig pontosan úgy örülök, mint anno az első "nyilvános" bíztató szónak :o)

Az építmény alapja tehát szilárd. Annak az építménynek az alapja, amit a blog indításával, a bolt megnyitásával, a képeim publikálásával, a facebook-on való megjelenéssel elkezdtem alapozni... és Ti mindannyian, kézről kézre adogatjátok a téglákat... a téglákat, melyek az önbizalmam, az önbecsülésem felépítéséhez kellettek, kellenek... Köszönöm, hálásan köszönöm.

A varráson túl is voltak történések :o)

Szeptember 4-én megünnepeltük Gigi 6-dik születésnapját...

... majd aznap "örökbe" kaptam még egy kamaszleánykát. Ő Kata, talán többen tudjátok már, hogy Férjem előző házasságából "származó" kisebbik lánya úgy döntött, velünk szeretne ezentúl élni... így aztán hirtelen, nagycsalád lettünk, annak minden örömével, és küzdelmével együtt :o)
Szeptember 17-én megünnepeltük Andris 8-dik születésnapját... közben persze óvoda- és iskolakezdés :o)

Szeptember végén András 3(!) év elkeseredett keresés, pályázás után végre állást talált, felvették egy normális* munkahelyre, ahol október 1-vel kezdett :o) Lelkesen dolgozik azóta is :o)

* normális, úgy, mint be van jelentve, nem feketén foglalkoztatják, normális munkakörülmények között dolgozik, nna, szóval, mint egy normális, korrekt munkahely :o)

Gyomorgörcs a közelgő karácsony miatt.. három gyerek plusz még egy gyerek, aki ugye kéthetente, mindössze egy fizetésből és a két(!) kicsi után kapott családi pótlékból, növekvő hiteltörlesztés, növekvő sárga csekk hegyek... most is ökölben a gyomrom, ha visszagondolok...
Megoldottuk... igaz, hogy a sárga csekkek és a hiteltörlesztés kényszerűen decemberi esedékessége ellenére januárra tolódott, hogy következésképp a januári majd februárra... aztán a remény, hogy majd utolérjük magunkat... bízom, remélek, türelemmel :o)

Szilveszterkor bohóckodtunk, sütöttünk, főztünk, együtt voltunk, együtt búcsúztunk az óévtől, együtt köszöntöttük az új esztendőt... mi, öten :o)

Hatalmas szemekkel nézek előre, hatalmas reménnyel várom eme esztendő (jó)történéseit, és folyvást bízok :o) Máshogy azt hiszem nem is menne...

Kívánok Mindannyiótoknak legalább annyi reményt, és kitartást az új évre, mint ami bennem lobog most... és emellett kívánok egészséget, boldogságot, kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és türelmet :o)
Szívből, igazán...

És köszönöm, hogy itt vagytok, hogy velem vagytok, s remélem 2013-ban is velem tartotok :o)

P.s.: szerettem volna képekkel érdekesebbé, színesebbé tenni ezt az amúgy nagyon hosszúra nyúlt posztot, de valamiért a blogger nem engedi... ha lesz lehetőségem (engedékenyebb lesz a blogger), pótlom, ígérem :o)

Nagyon régen...

... írtam... úgy értem, önmagamhoz képest :o)

Szégyenlem magam, hogy nem kívántam boldog ünnepeket, annak ellenére, hogy bőven és sokszor eszemben volt... valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy a tettek mezejére lépjek...

Mindettől függetlenül nagyon remélem, hogy az ünnep Mindenki számára olyan volt, amilyet vágyott magának :o)

Itt van viszont az év vége, a 2012-es esztendő legeslegutolsó napja...
Reggel óta főztem, főzök, és egy hirelen ötlettől vezérelve egy - számomra - újdonságot is a családom elébe kanyarítottam :o)

Ez itt kérem szépen, egy hirtelen felindulásból elkövetett "lábtörlő":

 

Rendkívül egyszerű, és nagyon gyorsan elkészül :o)

 

Hozzávalók:

 

70 dkg liszt (csallóközi lisztem volt itthon, hozzá kellett tennem cca. 10-15 dekát, simán felvette)

3,5 dl langyos tej

2,5 dkg élesztő

2 csapott kávéskanál cukor

2 púpos kávéskanál só

5 dkg vaj

2 tojás + 1 tojás a kenéshez

2 kávéskanál olaj

8 db a Lidl-ben vásárolt kilós kiszerelésű virsliből (ha másfajta a virsli, lehet, hogy több kell belőle)

 

A virslik :o) és a kenéshez használandó 1 db tojás kivételével mindent összegyúrúnk, a tepsi méretére nyújtjuk, majd a széleken 2 centi kihagyással keresztben bevagdossuk. A közben megfőtt virslit (miután némileg kihűlt) a tészta csíkok közé fűzzűk, majd a felvert tojással össze-vissza szerte-széjjel kenegetjük. Én a gyúrást követően, az egész hadműveletet a gáztűzhely tetején csináltam, miután a sütőt előmelegítés végett beizzítottam :o) Így aztán, mire a "tojásolással" végeztem, az egész cucáré szupertökéletesen megkelt, mehetett a sütőbe :o) Takarékláng és teljes láng között (mert a szutyok sütőgombon nincs egyéb jelzés, mint kisláng és nagyláng) cirka 20 perc alatt ilyen gyönyörűre sült.

 

Mit is mondhatnék? A holnapot biztos nem éri meg, az egész család cuppogva, nyamizva falta, mint szilveszteri elővacsorát :o)

Mert közben a két edényben, a háttérben főtt a töltött káposzta is ;o)

Ilyen volt a tészta, még nyers korában:

 

 

Mit is akartam még írni? Már nem emlékszem...

 

 

Ha eszembe jut, majd legfeljebb jövök még ;o)

 

 

És szeretném megköszönni Nektek, hogy itt vagytok velem, erőt adtok biz' Isten, sokat jelent minden szavatok, bíztatásotok, amit nem fogok tudni elégszer megköszönni Nektek.

 

Szeretném, ha a 2013-as esztendőben minden, amire vágytok valóra válna... és ennek jegyében kívánok Mindannyiótoknak, nagyon-nagyon boldog, sikeres új évet!

 

 

Szeretettel:

 

Szilva

 

 

 

Vajon az igazság...

...tényleg odaát van?
Olyan sokszor tettem már fel magamnak ezt a kérdést... különösen bírósági ítéletek mibenlétét firtatva...
Sokszor láttam leírva, sokszor hallottam számomra fontos emberektől (akik véleménye releváns nekem), hogy Magyarországon jog-, és nem igazságszolgáltatás van...
Aztán megtapasztaltam egy alkalommal a saját bőrömön is, hogy bizony ez így van...

Aztán történt valami, nevezzük igazságszolgáltatásnak... bár ha nagyon boncolgatom, a tények voltak azok, amik alapjául szolgáltak annak az ítéletnek, melyet ma kaptam kézhez, a tárgyalási jegyzőkönyvvel egyetemben...

De, hogy értsétek is :o)

Fizetési meghagyást kapott Édesanyám, mert az egyik mobilszolgáltató - akinek kilétét hagyjuk most... jajj, belement a szemembe valami magentaszínű izé... - szóval Édesanyám állítólag tartozik nekik cirka 126ezer Forinttal... mert szerintük nem fizettte a mobilszámláit...

Naná, hogy kezembe vettem az ügyet, ellentmondást fogalmaztam, és az ennek kapcsán perré alakult ügyben, Édesanyámat képviseltem... hogyisne, majd odaengedem a bíróságra, hogy ott essen össze izgalmában...

Az idézés az első kitűzött tárgyalási határnapra vonatkozóan megérkezett, benne egy végzéssel, mire máris megragadtam a klaviatúrát, s egy gömbölyű bizonyítási indítványt intéztem a t. bíróság felé :o)
(előfizetői szerződés felperes általi becsatolása, az azon szereplő aláírás írásszakértői vizsgálata, állítólagos fizetési felszólítás átvételét igazoló tértivevények felperes általi becsatolása, et cetera)

Tárgyalás No. 1.:

Felperesi képviselő képviselője (nem vicc!) megjelent, majd közölte, hogy "hát, előfizetői szerződés éppen nincs nála, de a bíróság fogadja el, hogy a ráutaló magatartással (t.i.: a szolgáltatás igénybevétele megtörtént szerintük) létrejött az előfizetői szerződés. Jajj-jajj, éppen nincs nála a fizetési felszólítás átvételét igazoló tértivevény sem...

Gond egy szál se, bíróság felhívta a tárgyaláson, hogy 8 napon belül csatolja.

Én természetesen kértem a kereset elutasítását, tekintettel arra, hogy a követelés alapjául szolgáló szerződés nem létezik.
És hivatkoztam elévülésre is, ugyanis a felperes által becsatolt számlákon 2009-es és 2010-es tételek szerepeltek. Szolgáltatói követelést pedig az esedékességtől számított 1 éven belül van mód érvényesíteni (természetesen bármilyen a beszedésre irányuló tevékenység, így akár egy felszólító levél is, újraindítja az 1 évet, de ez most mellékes).

Tárgyalás No. 2.:

Felperesi képviselő nem jelent meg, és a szerződést sem csatolta, ahogy a szóban forgó tértivevényt sem, viszont közölte, hogy a szolgáltatói szerződés online módon köttetett...

Magam részéről továbbra is a kereset elutasítását kértem, ámdeviszontellenben a tárgyaláson kiderült számomra és a bíróság számára is, hogy az Édesanyám személyes adatait illetően jelentős eltérés mutatkozik a szolgáltató által nyilvántartott és a valós adatok között...

Tárgyalás No. 3.:

Nem mentem el, mert totál világos volt, hogy ezt a felperes bebukta :o) Nyugodtan dobhattok rám követ, tudom, hogy slendrián dolog, de esküszöm egy kicsit sem tartottam attól, hogy pervesztesek leszünk :o)

És kérem szépen ma délelőtt óta kezemben az ítélet, a bíróság alaptalanságra hivatkozva utasította el a felperesi keresetet, szükségtelennek tartotta vizsgálni az elévülést, szükségtelennek tartotta vizsgálni a (nem létező előfizetői) szerződésen szereplő aláírást.

Toldat:

Édesanyámnak soha nem volt előfizetői szerződése egyik mobilcéggel sem, a feltöltőkártyás telefonját használja azóta, amióta tőlünk megkapta, ahogy a telefonszáma is a kezdetektől ugyanaz (az állítólagos szerződésen egy teljesen ismeretlen telefonszám szerepelt).

Madzagos telefonra van egyedül előfizetői szerződése, nagyjából a múlt évezred óta, és mindig minden számlát határidőben befizetett.

Soha, de soha nem volt internet-előfizetése, ahogy soha, de soha nem kötött semmilyen szolgáltatóval _online_ szerződést sem.

Ohh, és hátha valakinek hasznos információ: a 2009-es évben érvényes üzletszabályzatuk, és szerződési feltételeik szerint kötelesek voltak minden ügyféllel írásban megkötni a szerződést, akkoriban még nem volt jelen a "ráutaló magatartás" fogalma*

A mai napig nem tudjuk (de mától** már nem is érdekel), hogy ki, hol, mikor, és milyen módon használta fel a személyes adatait annak érdekében, hogy mobiltelefon előfizetői szerződést kössön.

* azért ez is durva nem? A ma érvényben lévő szabályzatuk szerint, szerződéskötés megvalósulhat írásos formában, online módon, illetőleg ráutaló magatartással.... Így aztán bíztatok mindenkit, bátran keresse fel bármely mobilszolgáltatót, sétáljon be a pult mögé, emelje le a számára leginkább vonzó készüléket, majd a induljon el kifelé, s az ajtón kilépve tekintsen vissza a válla fölött, és laza kézmozdulattal intsen a (tátott szájjal a) pult mögött ücsörgő dolgozóknak, hogy "Pá Drágáim, a számlát majd küldjétek a Futrinka utcába, a Böbe Baba Csárdába...
És mindenki használja bőszen az új készüléket, utaljon rá a magatartása a szerződés létrejöttére...
No comment...

** Tudom-tudom, még nem jogerős, de jogász legyen a talpán, aki ezt az ítéletet az indokolással együtt, bizonyítékok nélkül meg meri fellebbezni... Garantált bukás...

Varrok is ám, csak még mindig titkolózom ;o)

Ilyesmiket...

 

 

 

 

Indultam...

... a Praktika magazin felhívásán :o)
Azért ez nagy szó nálam...

A facebook oldalukon közzétették*, hogy textilből készült táskák fotóit várják...

Küldem néhányat számukra üzenetben, és kértem a véleményüket, láttam ugyanis néhány már feltöltött alkotás képeit, és bizony megremegett a gyomrom, hogy szabad-e nekem ilyen nagyot és merészet álmodnom...

És képzeljétek, válaszoltak, ami számomra már önmagában is nagy szó, úgy sejtem ugyanis, hogy rengeteg levelet kapnak napi szinten... és nemcsak, hogy válaszoltak, de (gondolom hivatalból) megdícsértek, "legyönyörűalkotások"-ozták, és kérték, hogy küldjek hatalmas nagy méretű képeket.

Igaz, hogy egészen pontosan 3-at (igen, hármat) kellett aludnom rá... de végül nemrég, azaz kb. fél órával ezelőtt elküldtem a nagyméretű fotókat, remélve, hogy érdemesnek tartják valamire őket...

Meglátjuk (bár tudom, vak is azt mondta, és mégse látta meg...). Mindenesetre bízom, remélek... rendületlenül.

Aztán csináltam én ilyen képeket is, sőt, a facebook (al)oldalam borítóképét is erre változtattam :o)

 És, ugye látszik, hogy újra besüt a nap az erkély felől... ugye látszik, milyen gyönyörűen ragyog? Imádom ;)

* mely felhívásra egy kedves alkotótársam-megrendelőm hívta fel a figyelmem, buzdítva, bátorítva, ezúton is hálásan köszönöm :o)

Léteznek vajon...

... Tündérek?

Szerintem igen.
Ahogy Angyalok is.
Így, mindkettőt nagybetűvel írva...

Van egy - a virtuális tér által megismert - Angyalom...
És tegnap óta van egy - a virtuális tér által megismert - Tündér is az életemben...

Ez a levél volt a postaládánkban:

Aki hosszabb ideje olvas, tudja, hogy elkeseredetten kajtatok (eleddig hiába) fűzöld kord után...
Nos a fentebb említett Tündér, nem volt rest, nyakába vette a várost* és keresett nekem...
És ilyenkor nálam szó bennakad... mert kevés, sajnos és tényleg nagyon kevés ember _figyel_ a másikra... és amikor azzal szembesülök, hogy de azért vannak még úgy emberek, hogy meghallják a másikat, hogy _csak úgy_ a kedvére szeretnének tenni... mert bizony, és tényleg nagyon jó érzés adni... önzetlenül, minden mögöttes szándék nélkül, mondom _csak úgy_
És számukra / számunkra kielégítő és örömteli a boldog tudat, hogy örömet szereztünk valakinek :o)

Úgyhogy Tündér, ha olvasol: első kérdésedre a válaszom: TÖKÉLETES
(a többit meg lelevelezzük, hogy mi, merre, hány méter ;o)

Szóval keblemre világ... minden gyötrelem, és körülöttem burjánzó "rossz" ellenére, boldog vagyok :o)

És ilyeneket (is) csinálgatok mostanában (mert a naaagy-titok projekt munkálatai azért zajlanak ám izibe :o)

A kép esti, vakus, és ilyetén módon csalóka... a szín valójában padlizsánlila, olyan, mint az alsó képen szereplő táska színe...

Mondjuk egy kicsit ez is "életszerűtlen".... vakuvakuvakuvaku... Te örök ellenségem :o))))

 

* ... de, ha nem is kimondottan miattam, hanem csak úgy, jártában-keltében... de mégis ott, akkor, abban a pillanatban, mikor meglátta... szóval, hogy akkor én jutottam eszébe, s a vágyam.... hihetetlen jóság... önzetlenség... Tündérség.... mondom én, nna  ;o)