2012. december 14., péntek

Vajon az igazság...

...tényleg odaát van?
Olyan sokszor tettem már fel magamnak ezt a kérdést... különösen bírósági ítéletek mibenlétét firtatva...
Sokszor láttam leírva, sokszor hallottam számomra fontos emberektől (akik véleménye releváns nekem), hogy Magyarországon jog-, és nem igazságszolgáltatás van...
Aztán megtapasztaltam egy alkalommal a saját bőrömön is, hogy bizony ez így van...

Aztán történt valami, nevezzük igazságszolgáltatásnak... bár ha nagyon boncolgatom, a tények voltak azok, amik alapjául szolgáltak annak az ítéletnek, melyet ma kaptam kézhez, a tárgyalási jegyzőkönyvvel egyetemben...

De, hogy értsétek is :o)

Fizetési meghagyást kapott Édesanyám, mert az egyik mobilszolgáltató - akinek kilétét hagyjuk most... jajj, belement a szemembe valami magentaszínű izé... - szóval Édesanyám állítólag tartozik nekik cirka 126ezer Forinttal... mert szerintük nem fizettte a mobilszámláit...

Naná, hogy kezembe vettem az ügyet, ellentmondást fogalmaztam, és az ennek kapcsán perré alakult ügyben, Édesanyámat képviseltem... hogyisne, majd odaengedem a bíróságra, hogy ott essen össze izgalmában...

Az idézés az első kitűzött tárgyalási határnapra vonatkozóan megérkezett, benne egy végzéssel, mire máris megragadtam a klaviatúrát, s egy gömbölyű bizonyítási indítványt intéztem a t. bíróság felé :o)
(előfizetői szerződés felperes általi becsatolása, az azon szereplő aláírás írásszakértői vizsgálata, állítólagos fizetési felszólítás átvételét igazoló tértivevények felperes általi becsatolása, et cetera)

Tárgyalás No. 1.:

Felperesi képviselő képviselője (nem vicc!) megjelent, majd közölte, hogy "hát, előfizetői szerződés éppen nincs nála, de a bíróság fogadja el, hogy a ráutaló magatartással (t.i.: a szolgáltatás igénybevétele megtörtént szerintük) létrejött az előfizetői szerződés. Jajj-jajj, éppen nincs nála a fizetési felszólítás átvételét igazoló tértivevény sem...

Gond egy szál se, bíróság felhívta a tárgyaláson, hogy 8 napon belül csatolja.

Én természetesen kértem a kereset elutasítását, tekintettel arra, hogy a követelés alapjául szolgáló szerződés nem létezik.
És hivatkoztam elévülésre is, ugyanis a felperes által becsatolt számlákon 2009-es és 2010-es tételek szerepeltek. Szolgáltatói követelést pedig az esedékességtől számított 1 éven belül van mód érvényesíteni (természetesen bármilyen a beszedésre irányuló tevékenység, így akár egy felszólító levél is, újraindítja az 1 évet, de ez most mellékes).

Tárgyalás No. 2.:

Felperesi képviselő nem jelent meg, és a szerződést sem csatolta, ahogy a szóban forgó tértivevényt sem, viszont közölte, hogy a szolgáltatói szerződés online módon köttetett...

Magam részéről továbbra is a kereset elutasítását kértem, ámdeviszontellenben a tárgyaláson kiderült számomra és a bíróság számára is, hogy az Édesanyám személyes adatait illetően jelentős eltérés mutatkozik a szolgáltató által nyilvántartott és a valós adatok között...

Tárgyalás No. 3.:

Nem mentem el, mert totál világos volt, hogy ezt a felperes bebukta :o) Nyugodtan dobhattok rám követ, tudom, hogy slendrián dolog, de esküszöm egy kicsit sem tartottam attól, hogy pervesztesek leszünk :o)

És kérem szépen ma délelőtt óta kezemben az ítélet, a bíróság alaptalanságra hivatkozva utasította el a felperesi keresetet, szükségtelennek tartotta vizsgálni az elévülést, szükségtelennek tartotta vizsgálni a (nem létező előfizetői) szerződésen szereplő aláírást.

Toldat:

Édesanyámnak soha nem volt előfizetői szerződése egyik mobilcéggel sem, a feltöltőkártyás telefonját használja azóta, amióta tőlünk megkapta, ahogy a telefonszáma is a kezdetektől ugyanaz (az állítólagos szerződésen egy teljesen ismeretlen telefonszám szerepelt).

Madzagos telefonra van egyedül előfizetői szerződése, nagyjából a múlt évezred óta, és mindig minden számlát határidőben befizetett.

Soha, de soha nem volt internet-előfizetése, ahogy soha, de soha nem kötött semmilyen szolgáltatóval _online_ szerződést sem.

Ohh, és hátha valakinek hasznos információ: a 2009-es évben érvényes üzletszabályzatuk, és szerződési feltételeik szerint kötelesek voltak minden ügyféllel írásban megkötni a szerződést, akkoriban még nem volt jelen a "ráutaló magatartás" fogalma*

A mai napig nem tudjuk (de mától** már nem is érdekel), hogy ki, hol, mikor, és milyen módon használta fel a személyes adatait annak érdekében, hogy mobiltelefon előfizetői szerződést kössön.

* azért ez is durva nem? A ma érvényben lévő szabályzatuk szerint, szerződéskötés megvalósulhat írásos formában, online módon, illetőleg ráutaló magatartással.... Így aztán bíztatok mindenkit, bátran keresse fel bármely mobilszolgáltatót, sétáljon be a pult mögé, emelje le a számára leginkább vonzó készüléket, majd a induljon el kifelé, s az ajtón kilépve tekintsen vissza a válla fölött, és laza kézmozdulattal intsen a (tátott szájjal a) pult mögött ücsörgő dolgozóknak, hogy "Pá Drágáim, a számlát majd küldjétek a Futrinka utcába, a Böbe Baba Csárdába...
És mindenki használja bőszen az új készüléket, utaljon rá a magatartása a szerződés létrejöttére...
No comment...

** Tudom-tudom, még nem jogerős, de jogász legyen a talpán, aki ezt az ítéletet az indokolással együtt, bizonyítékok nélkül meg meri fellebbezni... Garantált bukás...

Varrok is ám, csak még mindig titkolózom ;o)

Ilyesmiket...

 
 
 
 












2 megjegyzés:

  1. hűűűha...úgy ideragadtam, mintha Stephen King könyvét olvasnám.... Nagyon szeretm olvasni a szavaidat! A kép pedig ismét a precízitásodról árulkodik... szép lesz!

    VálaszTörlés
  2. Borakka :o)

    De jó, hogy Te is itt vagy, nagyon örülök Neked ;o)
    Köszönöm szavaid.

    Puszillak,

    Szilva

    VálaszTörlés