Oldalak

2013. január 23., szerda

Elmaradtam...

... az utóbbi napokban a blog írásának tekintetében.

Angéla betegeskedett (torokgyulladás) vasárnap óta, Őt istápoltam, s míg pihent, aludt, gyógyulgatott, szabtam és varrtam is.

Kényszerű - a Muci-kórság okán elrendelt - szobafogság volt, hétfő óta _ma_ mozdultam ki először a lakásból, cca 3/4-ed órára...
Jól esett, bár a harmadik napja tartó migrénes fejfájásom nem múlt el tőle :o(

Viszont olyan élmény volt ma bemenni a helyi foltos-boltba, hogy azt hiszem sokáig megemlegetem :o)

Neten rendeltem Tőlük, ami kuriózum, eddig mindig személyesen jártam Hozzájuk, de ugye a kijárási tilalom érvényben volt, szóval rendeltem neten :o)

A lényeg, hogy szavam ne felejtsem: bementem az üzletbe, s mikor mondtam, hogy mi járatban vagyok, rendelés átvétele, et cetera,  a "hátsó traktusból" előreszaladó - egyébként rendkívül kedves, segítőkész és szimpatikus - Hölgy mosolyogva rámnézett, s megkérdezte: "... Te vagy SzilvaFolt?....."... hallottunk már Rólad....ismerünk..." (remélem ez utóbbi kijelentés nem a rossz pénz nexusban értendő ;o)

Gondolhatjátok, hogy mekkorát néztem... annyira leblokkoltam, hogy azóta sem tudom felidézni, miket mekegtem össze hirtelenjében... annyira zavarban voltam, meg persze nem is értettem a helyzetet... aztán bevillant: az e-mail címem (szilvafolt kukac gmail)... hát persze, a netes rendelésnél... uppsz :o)

Mert ugye hiába jártam én hozzájuk viszonylag sűrűn, a homlokomra soha nem volt ráírva, hogy ki vagyok és mi vagyok és mivel foglalkozom... így viszont összekötötték a nevet a pofázmányommal :o)
Hihetetlenül jó élmény volt, na ;o)
Andrásom azóta legalább 5 alkalommal kérdezte tőlem: "Te vagy SzilvaFolt?" persze mindig cinkos, pajkos mosollyal, úgyhogy maximum imádni lehet érte... mármint nekem... mert nem adom senki lányának :o))

Jajj, meg nem is meséltem még:

Ugye beszámoltam arról, hogy hosszas vívódás után, jelentkeztem egy felhívásra amit a Praktika magazin a facebook oldalán tett közzé...
Nem mondom, hogy elfelejtkeztem róla, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha bármire is érdemesnek tartották volna a küldött képeket, bizonyára szóltak volna már... Hát nem. Nem szóltak.
Szólt viszont egy kedves-lelkes előfizetőjük, aki nem mellesleg szívemhez közel álló személy, hogy bizony benne van a táskám a februári számukban, a 72-dik oldalon :o)

Íme, had' büszküljek vele:

Vajh' megismeritek, hogy melyik az?
És húú, meg hahh, az én nevem benne van az újságban... hihetetlen... még mindig az... 
Tudom-tudom, túlmisztifikálom... de számomra kicsit olyan, mintha az egész egy álom lenne...
Minden, ami az elmúlt napokban történt...


Lotyogást befejeztem... remélem ma este meg fogom tudni mutatni a képeket, amiket még el sem készítettem ;o)

Szóval vigyázaaaat, jövök :o)

Addig is, vigyázzatok magatokra, és várlak vissza Titeket ;o)

Szilva



5 megjegyzés:

  1. Húha, gratulálok hogy bekerültél a Praktikába. :) Anno mi is neveztünk a kreatív bajnokságra http://helgadivatkorom.blogspot.hu/2012/10/blog-post.html ezzel a saját zsúrkocsival de sajnos nem kerültünk be :/ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helga,

      Köszönöm :o)

      És nem tudom mi volt az oka, hogy nem kerültetek be, nekem nagyon tetszik a zsúrkocsi :o)

      Puszi,
      Szilva

      Törlés
  2. Éva,

    Köszönöm Neked!

    Puszi,
    Szilva

    VálaszTörlés
  3. Szia Szilvi! GRATULÀLOK! Szívböl, örömmel :)Nagyon megérdemelted! Ne légy már ennyire szerény! Rengeteget dolgozol (áruld el honnan ennyi energia?), szuper ízlésed van, kreatív vagy! A blogbejegyzéseket meg élvezet olvasni!
    Igen, igen, SzilvaFolt már egy fogalom :)
    Szeretettel, Kinga
    Ps: köszönöm, amiket írtál! Èpp most olvastam el :))
    puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de tényleg :o)

      És dehogy vagyok én szerény... csak nincs önbizalmam, önbecsülésem... de igyekszem... összeszedni magam, és az ilyen élmények, s a Ti szavaitok akkora lökést adnak, és hihetetlenül nagyot lendítenek rajtam.

      És igen, Nálad (is) garázdálkodtam az imént, jól tele is kommenteltem ;o)
      És csak, hogy tudd, még a Férjemnek is megmutattam a varrmányaid ;o) Elismerően bólogatott, s mondta, hogy bizonyára Te is olyan szenvedéllyel varrsz, mint én...
      És lőn :o)

      Szóval én köszönöm Neked, Nektek.

      Puszi,
      Szilva

      Törlés