2012. június 22., péntek

Megvan...

... a hőn áhított táskamerevítő. És ami azt illeti, kellemes csalódás volt a boltos hölgy hozzáállása.

Történt ugyanis, hogy - ahogy írtam korábban - múlt hét pénteken én hoztam el az utolsó centiket az anyagból. E hét elejére (igazából már a hétvégén) elvarrtam mindet, így - ha jól emlékszem - kedden felhívtam, hogy jött-e anyag. Sajnos nem, szólt a felelet, de felajánlotta, hogy a telefonszámomat elmenti, és felhív, ha megérkezik vágyaim tárgya.

Ma - azaz pénteken - már azon törtem a fejem, hogy mely közeli városokban tegyek látogatást családommal, beszerzőkörutat téve... Ahogy ülök a gép előtt, és guglizok fürgén, csörög a telefon.... és láss csodát, a hölgy ígéretéhez híven felhívott, hogy mehetek, megjött a motyó :o)

Örülök, nagyon. Így legalább szombat és vasárnap hajnalban tudok újra táskákat gyártani.

(Mondanom sem kell, hogy ezúttal betankoltam, de úgy Isten igazából, na jó, némi textil is landolt a kosaramban... de úgy kell nekem :o) )

Szilva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése