2012. november 26., hétfő

Mennyire...

... idegesítő tud lenni, mikor a kulcs az zárban marad, persze belülről...
... nagylány fülében fülhallgató, ordító zenével, kigúvadt szemmel facebook-ot bűvöl...
... mobiltelefont nem hallja
... kaputelefont nem hallja
... kopogást naná, hogy nem hallja
... csengő meg rég kikötve....

Nos? Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Naná, hogy felrobban kétségbeesetten követeli a Férjét, hogy azonnal, de üstöllést vegye elő a céges laptopot, hogy aztán az autó csomagtartóján belépve a facebook-ra üzenjen gyermekének, hogy ugyan vegye már ki azt a nyomorult kulcsot a zárból...

És hopp... gyerek nincs bejelentkezve a facebook-ra... már...
Pfff.....

Mivel nem szándékoztunk Férjjel, és két kiskorúval a hideg zegernyében vacogni, autóba vágtuk magunkat, és elgurultunk a gyermek-tüdőgyógyászhoz... mert Andris megint napok óta nincs jól, de ma veszettül elkezdett köhögni... van előzménye, járunk már a dokihoz egy ideje, de most pont - ha lehet ilyen gusztustalanul fogalmazni - a legjobbkor (a privát rendelési idő napján) kezdett el Andris veszettül köhögni...

Diagnózis: Asthma br. na bumm... és milyen az anyai megérzés? Hát ilyen... nem vagyok vészmadár, nem vagyok a negatív hullámok kiindulási pontja, de ezt szajkóztam már mióta... hogy ez nem egy egyszerű légcsőhurut, nem egy egyszerű megfázás, blablabla... és ugye, hogy az anyai megérzés... ugyehogyugye?

De pozitívan nézünk előre, egyrészt, mert végre megvan, hogy mi a baj, hogy mi annak az átkozott, újra és újra visszatérő száraz, folytó köhögésnek az okozója, ami minden kezdő (a köhögés indulásának napján) napon hányásig kínozza a Fiamat...

Kaptunk kétféle pipát, egyet állandó, azaz napi (kétszeri) használatra, egyet pedig a fokozott igénybevételek kezdetekor (testnevelés óra, egyéb sport-tevékenység, lévén, a ded sport-tagozatos osztályba jár) opcionálisan...

Szóval most egyik szemem sír, a másik nevet... ugye értitek?

Szilva

P.s.: nagylányom valamivel később, úgy sötétedés tájékán hívott vissza minket... gondolom feltűnt Neki, hogy miért nem értünk még haza, s gondolta ránk csörög... és ott figyelt a telefonján kb. hatmillió nagyon mérges nem fogadott hívás :o)))))) De megoldódott, szóval bejutottunk végre :o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése