A nyertes...

... mármint a másik nyertes... :o)
Ágnes egy hihetetlenül rokonszenves, kedves, jólelkű teremtés...
Félve vetette fel levelezésünk során, hogy ajánlhatná-e a táskát Lánykájának...
Mondom, hogy jólelkű :o) Igazi Anya...
Ő nyereménye, Ő rendelkezik felette... ugyebár :o)
Így aztán kikérdeztem alaposan, hogy mi lenne a Lányka vágya, hisz' így az Ő hozzászólása nem lehetett már kiindulási alap...

Némi egyeztetés, kérdezz felelek után, ezt a táskát varrmányoltam:
Figyelem, teljesen, totálisan új fazon, totálisan más méret, mint az eddig megszokottak.
És nekem nagyon tetszik :o)
(mivel legyártottam, kiszerkesztettem a szabásmintát, bizonyos, hogy fogok még ilyet készíteni.

Na, szóval a sok duma után, végre jöjjön aminek ilyenkor illik jönnie ;o)

A színkombináció: csokoládébarna és hófehér...

A csokoládébarna kordra táskamerevítőt vasaltam, ahogy a hófehérre is. Viszont, mivel ez utóbbi meglehetősen vékony (ún. ingkord), így 1 cm-es vliest is aládolgoztam úgy, hogy az applikáció rögzítésekor a vlies már a "táskaelem" alatt volt, így a sűrű cikk-cakk öltések biztonságosan rögzítették.... Ámdeviszontellenben nem én lennék, ha nem szerettem volna még ezt is megfejelni egy kis "biztos, ami tuti" érzéssel ;o)

Így a fehér, már applikált táskaelemet színével lefelé fordítottam (tehát a vlies nézett - volna - farkasszemet a vasaló talpával), és egy pamut konyharuhán keresztül megmelengettem finoman nyomkodva :o) Szupertökéletesen rögzült a vlies, és kicsit ki is keményedett, így a fehér ingkord már nem nyeklős-nyaklós, hanem áll, mint Katiban a gyerek a cövek :o)

A bélése Nyissz-Tex-es pamutvászon... imádom :o)

Ja, ott van ám a karabíner is ;o)

 

 

És akkor face to face :o)

 

A méretei:

 

Szélessége az alján: 36 cm

Szélessége felül: 27 cm

Magassága: 28 cm

Talpszélessége/mélysége: 9,5 cm

 

 

Lehet (sőt kell!) véleményt mondani ám! :o) ;o)

Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok....

 

Jó éjt,

 

Szilva 

 

 

 

 

Újabb megrendelés...

... érkezett a meskán, belső üzenetben :o)

Csingerimanó (talán nem haragszik, ha a nick nevét így kiírom) keresett meg, hogy tavaszvárás vagy tavaszi virágzás táskát készíteném-e el úgy, hogy alul zöld, felül rózsaszín, a virágok színe pedig püspöklila és hófehér, zöld levelekkel...
Nanáhogy, persze, örömmel, sőt boldogan (azt hiszem le kell vennem a bemutatkozó szövegemből a meskán a megrendelésekre vonatkozó megjegyzésem... épp itt az ideje :o)

Szóval elkészültem ezzel is, a tervezettnél sokkal korábban:

 

 

 

 

Be kell valljam töredelmesen, hogy magamtól ezt a színösszeállítást bizonyosan nem csináltam volna meg... de, ahogy Andrásom mondja: a piac diktál ;o)

És az igazat megvallva, az applikáció szerintem jól sikerült, így so-so elégedett vagyok...

 



 

 

És akkor a folytatás...

... amit az előbbi posztban említettem (mennyire jellemző ez rám... napokig nem írok, aztán meg regényt, külön fejezetekkel :o)

Szóval, közben érkezett a meskán egy belső üzenet, konkrét elképzeléssel, azaz két már elkészített táskából kellene egyet "gyúrnom" és némi extra kívánság-kielégítéssel személyre szabnom :o)

A kérés úgy szólt, hogy a színösszeállítás olyan legyen, mint ennél a táskánál de olyan motívumokkal, mint ami ezen a táskán van. A plusz kérés egy, esetleg két pillangó, valamint a talpszélesség növelése volt (mivel cumisüvegnek és/vagy itatópohárnak bele kell férnie az aljába).

Ezt készítettem a megrendelő kérésére (akinek egyébként nagyon tetszett :o):

 Úgy okoskodtam, hogy hiába a talpszélesség növelése (és rendben is van, hogy kényelmesen elfér benne a pohár és / vagy a cumisüveg), ha a cucáré folyton eldülöngél benne... Így engedély nélkül gazemberkedtem kicsinyt ;o) Varrtam bele egy "karámot", ami egyenesen tartja a belehelyezett itató-alkalmatosságot :o)
A megrendelő Hölgy a képeket látva elégedett volt... és remélem, hogy amikor majd átveszik a csomagot, elégedett mosoly lesz a jutalmam :o)

 

És közben volt ugye az a poszt, ahol bemutattam azt a táskát, amit tulajdonképpen Andrásommal együtt valósítottunk meg. Igaz, ezt Ő azóta is folyamatosan cáfolja, és arra hivatkozik, hogy Ő csak válaszolt, ha kérdeztem :o)

Szóval ez az az ominózus poszt :o) itt tudjátok megkukkantani Orsi - szinte melegében küldött - hozzászólását, mely szerint számára ez a táska szerelem első látásra :o)

És akkor én hirtelenjében elígértem Neki... aztán felszisszentem, hogy dehogy akarom én kihúzni a gyufát meskáéknál, meg amúgy is igyekszem tisztességesen élni az életem... szóval felajánlottam, hogy elkészítem Neki, apró módosítással. Leleveleztük, beleegyezését adta (finoman megjegyezve, hogy de csak apró változtatás legyen ám :o) :o) :o) :o)

 

Így aztán elkészítettem ilyesfélén:

 

 

Ugye látszik, hogy a változtatás tényleg nagyon apró ;o) Olyan, mintha nem is változtattam volna... ugyehogyugye? :o) Pedig nagyon is ;o)
És a fotók elvándoroltak a messzi Németországba, egy szolid levél mellékletetként... és landoltak bizony, hogy landoltak a kukában spam-boxban :o(
És micsoda szerencse, hogy Orsi sem törli automatikusan a spam mappát, ahogy én sem (és bizony én is jártam már úgy, hogy fontos levélre bukkantam ott...). Szóval napokkal később jött a válasz, hogy juhéjj, és már a postázás praktikus módját is leegyeztettük, úgyhogy itt is kitehetem a pipát :o)
És még korántsincs vége... mondom én, hogy varrtam, és nem írtam :o) :o) :o)

Mea culpa...

... bizony, hogy az... elhanyagoltam a blogot az elmúlt napokban... meglehetősen...
De varrtam folyamatosan. Egyrészt a Facebook oldalon indított játék miatt is meglehetősen elkapott a gépszíj, nekiálltam a meglepetés táska (táskák) elkészítésének.

Erika hozzászólásában a püspöklila-fekete színkombinációt jelölte meg, s applikációként népi motívumot jelölt meg, mint szívesen látottat...
Aztán az üzenetek jöttek és mentek, míg végül kikerekedett, hogy Erika nagyon szereti a táskáimat, és olyan hihetetlen és elképesztő módon tett erről tanúbizonyságot, hogy rám bízta teljes egészében a táskát... színkombinációt illetően, és applikációt illetően is...

Kemény dió ez... főleg nekem, aki örökké bizonyítani akar, aki örökké megfelelni akar, és aki soha, semmivel nem tud a keresztként hurcolt kishitűség és emellé társuló maximalizmus miatt elégedett lenni...

Elkezdtem tervezni, rajzolgatni....
Ez sikeredett a papírra vetett rajzból:

 A fotók bűnrosszak, sőt, még annál is vállalhatatlanabbak :o( Kopottas, fakó színét mutatják ennek az egyébként gyönyörű püspöklila kordnak... Ez a fotó a meska boltomban hűen visszaadja a színt, érdemes a linkre kattintani :o)

 

Aztán elkészült, és csudamód nem voltam elégedett (haha, szokatlan-e ez vajh' tőlem?)...

Volt valami megmagyarázhatatlan érzésem... nem tudtam mi az... sokáig nem... Pedig Andrásom szerint nagyon jó lett, aztán Édesapám ( tőle meglehetősen szokatlan módon ) megdícsérte...

 

Én meg csak ingattam a fejem újra, és újra...

Aztán elkezdtem agyalni.. pörögni a témán... csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem lesz ez így jó...

 

És bang... leesett a tantusz (mi a túró tartott annyi ideig?) hiszen itt a tavasz a kertek alatt, s hamarosan jön a nyár, inkább valami frissebb, üdébb színt kellene varrmányolnom, hiszen Erika vélhetően (lelkesedésést tapasztalva) nem szeretné a szekrényben őrizgetni az ősz beköszöntéig..

 

És nekiestem és szabtam (a kordot), és megint szabtam (a pamutvászon bélést), és vasaltam (a táskamerevítőt), és és és... ez lett belőle:



És elküldtem a fényképeket Erikának... és vártam, vártam... közben rágtam a kefét, hogy vajon elnyeri-e a kettő közül valamelyik a tetszését...
És jött az üzenet...
Mit gondoltok, melyiket választotta?
Hát persze, hogy az általam "gyalázatos módon" őszinek titulált táskát :o)
És akkor bátortalanul megírtam Neki, hogy a rózsaszínt valójában azért készítettem, mert tavasz, és nyár, et cetera...
És nem jött üzenet..
És akkor én már kezdtem fogalmazni magamban a levelet, hogy hogyan is írjam meg azt, hogy "nyugodtan megírhatod, ha óriásit csalódtál bennem, és nem tetszik egyik sem, mert akkor varrok másik tizet, huszat, százat, csak elégedettnek tudhassalak"...
És remegő gyomorral beléptem a facebook-ra, hogy az idézőjelben írtakat valami módon leírjam Neki...
És ott várt az üzenet, hogy "húú, és tényleg, akkor legyen a rózsaszín, és milyen igazam van" :o)
Na, gondoltam magamban: hülye vagy Szilva... meglehetősen hülye... szanaszéjjel parázom magam mindenen, teljesen feleslegesen...
Úgyhogy hétfőn útjára indítom az első nyereménytáskát (közben Ágnessel is leleveleztük, hogy milyen legyen az álomtáska, úgyhogy jövő héten annak is nekifogok... csak közben még... na ezt mindjárt, egy következő posztban ;o)

Játékot hirdettem...

... korábban :o)
Nagyon izgatott voltam, talán még jobban, mint a résztvevők.

Megtörtént a sorsolás, alább láthatjátok a közben készített fotókat...

Az első sorsoláson azok vettek részt, akik a facebook oldalt likeolták ÉS hozzászólást hagytak a játékfelhívásban leírtak szerint:

A sorsolás pillanatai és a nyertes:
(a szőrös kéz Andrásomé, a pirinyó pedig Gigié... a dunsztosüveg meg az enyém :o))))

A második sorsoláson pedig kizárólag a megosztók vettek részt, függetlenül attól, hogy kedvelői-e a facebook oldalnak, illetve függetlenül attól, hogy hagytak-e megjegyzést.

A sorsolás pillanatai, és a nyertes:
(a sorsoláson résztvevők nevei a fenti felsorolással megegyezőek ;o))))

 

Mindenkinek köszönöm, hogy részt vett a játékban, köszönöm a rengeteg megosztást és azt, hogy velem voltatok :o)

 

Aki most nem nyert, ne csüggedjen, lesz még játék...

 

 

Szép estét,

Szilva

 



Aktuálisan...

... ez a kedvencem...
A színek, a minta, a szalag, a béléshez használt textil...
Szerintem ez nagyon egyben van :o)

Ugyanúgy a nagyobb fazon, méreteket (ha el nem felejtem) hamarosan írom...

I love it :o)


No, majdnem elfelejtettem, közzététel előtt kapcsoltam rükvercet...
Szerettem volna megmutatni őket együtt, hogy lássátok a méretbeli különbségeket:

Számít...

... a méret?
Minden bizonnyal...
Ezért készítettem ezt az eddigiekhez képest nagy és pakolnivaló táskát.
A felsőrész hasonló az eddig megszokotthoz, ámdeviszontellenben mégis más ;o)
Az alsórész kialakítása homlokegyenest más, mint az eddig megszokott:

 

A színe: gyönyörű szürke, babakék, és türkizkék. A virág levelei fűzöld kordból készültek.

A díszítésként használt szalag szintén türkizkék :o)

 

 

 

Tavaszvárás...

... zöldben :o)

 

 

Már a polcon várja leendő tulajdonosát ;)

 

 



Ez a blog...

... lassan már nem kizárólag a varrmányokról szól...
Időről időre megmutatok Nektek egy kicsit magamból, a gondolataimból, a lelkem vívódásaiból...
Az elmúlt napokban nagyon sok e-mailt kaptam... egyik-másik üzenetet megsirattam...
És megismertem olyan embereket, akik átéltek, átélnek hasonló helyzeteket, mint én... minden tekintetben.

Köszönöm, hogy írtatok, és hálásan köszönöm, hogy megtiszteltetek bizalmatokkal...
Ahogy minden itt hozzászólónak is köszönettel tartozom...
Boldog vagyok (és ez bizony nem túlzás), hogy velem vagytok!

Félre a vargabetűimmel, amiket én kanyarítok ide és terelem el általuk a figyelmemet az eredeti célomról :o)

Mert bizony, ahogy a facebook oldalamon  is megmutattam, bizony felszaporodtak a - kényszerből - félbehagyott táskák.
Tegnap már vágtam el kétszer is "utolsó szál cérnát" de rámesteledett, s kamasz lányom aludt már a "fotós műteremben" így a megörökítésük mára maradt...
Igen ám, csakhogy ma kora reggeltől nyomtam a pedált, szóval most friss, ropogós képeket hoztam, mert épp az imént készítettem őket, s néhány perce töltöttem át a notebook-ra :o)

Ugye ezen már látszik, hogy a tavaszvárás jegyében készültek ;o) ?
Itt a boltban elérhető, ha épp benne véled felfedezni a nagy Ő-t ;o)