Inverz

Így is mondhatnánk, ugye?
Legalábbis elnézve ezt a két táskát.
Mert, bár egyáltalán nem egyformák, a felhasznált textilbőrök színe és a díszítés technikája azonos.

Nézzétek csak:

A méret Mini Bag, hogy egy telefon, egy tárca, egy notesz és a kulcsok beleférjenek ;o)

Applikáltam :o)

Tulipán de mégsem ;o)

És akkor mutatom az inverzét is :o)

Bagolymánia...

... érte el a lányomat :o)

Így keresett meg az én kedves törzsvásárlóm múlt héten.
Hozzáteszem, hogy egyébként általános iskolában évfolyamtársak voltunk, középiskolában pedig osztálytársak :o)

Így bizonyára értitek, hogy egyrészt megtiszteltetés számomra a bizalom, amit Mariann részéről érzek, másrészt a szokott maximalizmusomat emeljük - minimum - négyzetre, hogy értsük, mennyire meg akartam felelni...

És itt jön a csavar.

Instrukció, elvárás nem volt (ilyenkor kezd hullani a hajam*), csupán információ.
Kettő:

- bagolymánia
- kedvenc színe a kék

Persze megkértem Mariannt, legalább azt fürkéssze ki, melyik oldalon hordja a leányka a táskát :o)
Közben persze beszélgettünk is, naná :o)
Kiderült, hogy van egy kis laptopja, amit szívesen magával visz alkalomadtán.
No, akkor a méret is belőhető :o)

Így aztán hamar leszűrtem a legfontosabb információkat és, mert cirmókálta a fantáziám, nekifogtam..

Bal oldali viseletre készült táska, ami ugye a cipzárok nyitási iránya miatt fontos.
A táska vállpántja állítható hosszúságú, mert a kicsilány keresztben fogja hordani.
Hátulján cipzáros zseb.
Belsejében egy osztott és egy cipzáros zseb.
Kék színű textilbőr.
És baglyok.
Naná ;o)

Én imádtam készíteni, annak ellenére, hogy csak a baglyok rajzolgatásával** eltöltöttem cirka 1,5-2 órát, hogy aztán fél napig textilbőrre rajzoljam és kivágjam, majd újabb fél nap alatt minden elemét egyesével applikáljam a táskára :o) Babra munka volt, de megérte, mert nekem, felnőtt szemmel is nagyon tetszik :o)

Íme a táska:

* Mert jó szabadon alkotni, de azért, ha a végcél körvonalazva van, a pálya nem olyan egyszerű...
** Szabad kézzel rajzoltam, bár inspirációt a neten gyűjtöttem, sok-sok fotót végigböngészve, míg végül a meskáról lubettdekor alkotó ezen képe tette rám a legmélyebb benyomást. A képről a csokornyakkendős és a masnis bagoly volt a préda :o) A végeredményen látszik a különbség... vagyis, hogy mennyire (nem) vagyok én ügyes szabad kézi rajzoló...

Igazán formabontó...

... ez a táska...

Már abban a pillanatban, amikor megláttam Évinél a webshopban, tudtam, hogy ebből egy igazán őrült, figyelemfelhívó, extravagáns táskát _akarok_ készíteni.

Aztán persze, ahogy megérkezett a csomag és kézbe vettem a textilt, jött a szokásos elbátortalanodás... hogy akkor most biztos(?), és tényleg(?), nem lesz ez túl vad(?)...

És akkor mély levegő és vágtam...

Magenta műbőrrel:
(a fények nem a legideálisabbak sajnos, de ez és ez a táska, illetve még ez is ebből a magentából készült :o)

Jááááj, imádom :o)
És látjátok? Látjátok? Ooooottttttt:

Műbőr sávok fűzve és applikálva ;o)
És totál egyedi... mert ilyen textilből varrhat bárki táskát, naná... de ííígy?

Hatalmas cipzáros zseb a táska hátulján (is) :o)

Príma.
Ugyehogyugye?
Naugye ;o)

Retro Párizs táska

Legalábbis ez jut eszembe erről a design textilről :o)

Mondhatni kalandos úton jutottam hozzá..

Mikor ezt a táskát készítettem, illetve pontosabban, mielőtt elkészítettem, sokat és hosszasan egyeztettünk Ágival, hogy Párizst idéző textilből szeretne táskát. Amit szeretett volna, már elfogyott, így kértem egy kedves ismerősömet, ha Budapesten jár (mert gyakrabban jár, mint én), nézzen be a szokásos helyekre, s kutakodjon kicsit ebben a témában :o)

Akkor találta ezt a textilt, amikor Ági már rábólintott az Eiffel torony mintájú design textilre.
Így mire megérkezett (amit Rita ezúton is újra köszönök Neked!), csak a polcra volt beutalója :o)

Sokszor került a kezembe egyébként, de valahogy sosem kapott el a gépszíj, hogy bele is nyisszantsak.... mígnem néhány hete... leszabtam, merevítettem... aztán úgy, ahogy volt, visszatettem a polcra. Megakadtam ugyanis, hogy barna vagy fekete textilbőrrel társítsam vajh' :o)

Aztán - ha jól emlékszem - két hete, de lehet, hgoy már három is van... a sarkamra álltam (hahaha) és azt mondtam magamnak, lesz, ami lesz én ezt az UFO-t befejezem.

Fekete lett:

Persze ez nem klasszikus párizsi mintás... sőt, ha jobban megnézem, abszolút nem az.... nekem mégis valahogy Párizs ugrik be, ha ránézek :o)

Amikor a design textil...

... ihletet ad :o)

Mert, bár nagyon régen rendeltem Kell-me Évitől ezt a textilt, s bizony időnként elővéve csak tettem jobbra, tettem balra... mígnem néhány hete elkapott a gépszíj és eltökéltem, hogy a vidám minta, a kedves motívumok miatt Lollipop piros textilbőrrel fogom elkészíteni :o)

A textilt és a textilbőrt leszabtam, merevítettem, majd amikor nekiálltam volna a varrásnak, szemembe ötlöttek a madárkák... és elindult a vezéhangya... fel _akartam_ dobni a design textil pasztell színét.. szinte akartam, hogy rá tudjam irányítani a figyelmet... és... és mikor rájöttem, hogy mit is szeretnék tulajdonképpen, madarat lehetett volna fogatni velem :o) :o) :o)
Átvitt értelemben is és szó szerint is ;o)

Hogy miért?
Hát ezért:

És érdekes amúgy, hogy sok-sok hónapja (éve?) kaptam nagyikámtól egy hatalmas csomag gombot, mondván, Ő lassan 90 esztendős, már nem valószínű, hogy használni fogja... anno varrónőként ténykedett, sokáig nyugdíj mellett is dolgozott (és had' büszküljek el vele, hogy a 2002-es esküvőnkre a menyecske ruhámat Ő varrmányolta... de nem akármilyet ám... földig érőt, abroncsosat, nyitott hátrésszel... 77 évesen :o) szóval rengeteg alapanyagot és kelléket gyűjtött össze, vásárolt az évek hosszú során... apránként kaptam és kapom ezeket meg. A madárka szeméhez kerestem (hogy a lényegre térjek, hihi) gombot a dobozban... túrtam, fötörtem... próbálgattam egyiket, próbálgattam másikat, aztán a sokadikat. Egyik sem volt "ez aaaaz!" érzés. Aki viszont ismer, pontosan tudja, hogy nem adom fel egykönnyen, így feltűrtem az ingem ujját (haha, képletesen ofkorsz) és könyékig túrtam a gombtengerben. És akkor megláttam. Hiszitek vagy sem, ez az egyetlen darab van, volt belőle :o) És szerintem madárszemnek tökéletes :o)

Oh, igen, a táska.
Arról is tudnék mesélni, de legyen elég annyi, hogy eltoltam szabásnál a méreteket, így nagyobb lett, mint amekkorának szántam eredetileg. Persze ez nyilván nem baj, de azért jó, ha tudjátok, hogy néha a véletlen alakítja egy-egy táska "sorsát" (meg a balga kézműves fejszámolási bakija, amit nem vesz észre időben és következetesen végigviszi a művelet befejeztéig, azaz az utolsó nyisszantásig, muhahha).

És, ha már madaras táska...
Álljon itt egy Henry van Dyke idézet, amit régesrég találtam és felírtam magamnak... és vessetek a mókusok elé... nagyon találónak érzem a kézműves világot illetően:

Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni.


Szeretettel :o)

Piros táska...

... csajos textil.


Kíváncsi vagyok, kinek lesz a kedvence ez a táska, ki lesz vajon az, akinek szerelem lesz első látásra :o)

Cikk-cakk versus chevron

Én úgy ismerem, hogy cikk-cakk mintás textil.
Manapság úgy mondják chevron.

És, mert újabban nagyon menő ámerikásan beszélni, egyre elterjedtebb az utóbbi.

A táska meg übergigahexa nagy, abszolút pakolható.
És zöld :o)
Mérete megegyezik ennek és ennek a méretével.

Én nem tudom, ki hogy van vele... alkotás közben mindig olyan tuti gondolataim vannak a blogot illetően, hogy hűűű, micsoda szöveg kerekedik majd ebből... mire ideérek (jelzem, épp éjjel fél 12 van) olyan az agyam, mint amin átment az úthenger.

Kétszer.

Oda és vissza is...

Szóval "bocs" a színvonaltalan (színvonalatlan?) fel-, be-, és levezetésért :o)

Szülők és nevelők...

... ha buliznak.
Együtt.
Valentin napon.
Holnap.

Bővebben, mert nálam mindig "egy szónak száz a vége" :o) :o)

Idén, február 14-én tartja a gyermekeim iskolája az éves, szokásos, hagyományos(nak mondható) szülők és nevelők bálját. Igazából - gondolom - azon túl, hogy lehet kötetlenül beszélgetni, illetve szülőtársakkal ismerkedni, a lényege az alapítvány részére való gyűjtés. A tombolára költött forintok aztán valamilyen módon az iskolába járó gyermekek érdekeit, jólétét fogja szolgálni.
A felhívást tavaly decemberben hozták haza a gyerekek, mi meg nagy lendülettel jelentkeztünk is a bálra, egyúttal mindegyik gyerkőcünk vonatkozásában (mármint a két oda járó gyerkőc, naná) felajánlottunk egy-egy tombola ajándékot.
Namármost... akkor még nem tudtam azt, amit január elején viszont már igen....

Nem tudunk menni a bálra...
Tombolafelajánlásnak meg snassz lett volna venni egy kétszázhuszonkilencedik és egy kétszázharmincadik pezsgőt, vagy bonbont, vagy csokit, így úgy döntöttem, hehe, hogy máshogy(?), varrok két táskát... bízva abban, hogy a "jövendőbelije" szeretni fogja :o)

Elkészültek (és iszonyatosan rossz minőségű fényképeket tudtam készíteni róluk, de a határidő sürgetett, a hó meg csak esett és esett, a nap örökre elbújni látszott...):

Mondanom sem kell, a színek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal :o(
A fekete valójában éjfekete, a barna pedig inkább vöröses árnyalatú.

A másik táska pedig ez:

Ismeritek Simon Andrást?

A grafikus Simon Andrást.

Nagyon őszinte leszek...
Én nem ismertem Őt.
Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor egy nagyon kedves... hát, hogy is mondjam... tudjátok mit(?), legyen úgy, hogy írom, ahogy gondolom :o)

Szóval Andrea hasonló cipőben jár, mint én.
Abból a szempontból mindenképp, hoyg nagycsaládos ;o)
Így aztán inkább nevezném szülőtársnak, mint megrendelőnek.
Pontosan a sok-sok-sok közös "élmény" az, ami által nem tudom egyszerűen megrendelőként említeni.

A lényeg viszont:

A tavalyi KORE rendezvényre készített táska kapcsán kérdezett rá, hogy készítenék-e Neki is hasonlót. Bár az engedélyt megkaptam, hogy készüljön az eredetihez hasonló, végül Andrea másként döntött.

A fent említett művész honlapján rálelt erre a grafikára.
Megkereste Simon Andrást engedélykérés végett, aki áldását adta arra, hogy Andrea jövendőbeli táskáját díszítse az általa készített mű :o)
(hihetetlen számomra, hogy újra és újra "találok" a világban alkotókat, művészeket, akik nemes lélekkel vannak megáldva <3 )

Nos, így ismertem meg Simon András grafikusművészt, akinek itt, ezúton, ily' módon is szeretném megköszönni, hogy felhasználhattam a művét egy táska elkészítéséhez. Megtiszteltetés volt :o)

A táska kapcsán hosszasan leveleztünk, egyeztettünk Andreával, mígnem - több verzió felvetését követően - kialakult, hogy legyen a táska "mindenmentes", letisztult, egyszerű, s legyen a legfőbb dísze maga a grafika.

Elkészült:

Hozzá kell tegyem, az eredeti elgondolás az volt, hogy lila bőrszállal "vezetem" végig a vonalat.
Aztán kattogni kezdett egy gondolat... három szálból fonva... kreatív boltban csak rövid bőrszálak voltak, ráadásul vastagok, erre a célra bumfordiak... mígnem pillantásom a pult mögött, a falon levő állványra tévedt... és akkor megláttam ezt a viaszolt szálat. Tudtam, hogy ez kell nekem :o)
Könnyen tudtam fonni, kezesbárányként feküdt fel a textilbőrre, gyönyörűen vette az íveket, fantasztikus volt vele dolgozni :o)

Érdekesség... már megvolt a gondolat, hogy miképp készítem el, de nem volt még miből... mármint a grafikát... 

Karácsonyra kaptam egy szolárium bérletet, amit apránként használok fel. És a bőrszál után kajtatós napon úgy adódott, hogy beugrottam kicsit a "fényezőbe" :o)

Ahogy ott épp nagy semmittevésben hencsergek, járnak a gondolataim a táska körül... tudjátok, a "hogyantovább"-on... és szépen - igen, csukott szemmel - elképzeltem, hogy milyen szuper lenne, ha a szív alsó felénél a "rajzoláshoz" használt szálak végét egy szív alakú, lila színű gombbal tudnám zárni...

Fényező műhelyből ki, kocsiba be, kreatív hobbiboltba be, tipródás on, viaszolt szál meglelve, tipródás off, sarkon fordulok... és akkor... akkor a szemem sarkából megpillantom a gombos pulton...

Azt hittem álmodom... 

(Mariann, ha itt vagy, erősíts meg kérlek, hogy micsoda örömujjongásban törtem ki ;o)

A táska a KORE táskához hasonló méretű és ugyanazokkal a paraméterekkel bír.
Az elején egy nagy cipzáros zseb, a hátulján szintén egy cipzáros zseb, a belsejében újfent egy cipzáros zseb az egyébként szokásos osztott zsebbel együtt :o)
Andrea hevederből kérte a vállpántot, így abból készítettem. Naná, hogy állítható hosszúságú ;o)
A táska jobb oldali viseletre készült, ennek megfelelő cipzár nyitási irányokkal.


* kieg: a koraszülöttek világnapjának színe a lila

Pöttyös táska...

... nőknek. Hát ki másnak, ha nem nekünk, nőknek :o)

Nem vacilláltam sokat azon, hogy ez a táska mi módon fog elkészülni.
Gondolok arra, hogy a design textilre pillantva egyből az ugrott be, hogy piros-kávébarna.

És lőn:

Méretei:

Szélessége alul: 26 cm
Szélessége felül: 36 cm
Magassága: 34 cm
Talpszélessége: 12 cm

Paraméterei:

Hátoldalán hatalmas méretű cipzáros zseb, belsejében három részre osztott zseb és egy cipzáros zseb.
Fülei elég hosszúak (cca. 70 cm), hogy vállra véve kényelmesen lehessen viselni.
Állítható hosszúságú vállpántja (kávébarna, de kérhető hozzá piros textilbőrből is, vagy mindkettőből ;o) lecsatolható, ha épp úgy hozza az élet, hogy nincs rá szükség.

Ájlávit <3

Fantasztikus...

... akár így, ilyen hatásvadász módon is kezdhetném a posztot :o)

A lényeg viszont, hogy készültek új táskák, kettőről fényképeket is hoztam:

Piros (lollipop) fantázianevű textilbőrből és Kell-me Évitől beszerzett design textilből készítettem.
Mérete az eddigiektől eltérően nagyobb, tanárnőknek, tanítónőknek való ;o)
Másnak is való amúgy, naná....
Tulajdonképpen mindenkinek, aki sok-sok cuccot, könyvet, füzetet cipel a hétköznapokon, ugyanis a táska fülei a textilbőr alatt hevederes megerősítést kaptak ;o)
Ja, és egyébként egy laptop elfér benne :o)

A design textil egy korábbi, Párizst idéző textil újragondolása. Szerintem.

Egyébként visszautalva a poszt nyitómondatára... valóban fantasztikus.
Egyrészt, mert itt és most debütált az új név, az új logó, az új termékcímke teljes valójában.
Másrészt, mert ez a táska nem csupán a mérete miatt tér el az eddigiektől.
Ebben a táskában van egy elválasztó is, ami ráadásul a belsejében és a hátulján megszokott módon elhelyezett cipzáros zseben túl, egy újabb cipzáros zseb ;o)

Szóval akkor... akkor mégiscsak fantasztikus :o)

Méretei pedig:

Szélessége alul: 36 cm
Szélessége felül: 44 cm
Magassága: 35 cm
Talpszélessége: 11,5 cm

Legkedvencebbek egyike...

... így is felcímkézhetném ezt a táskát, amit szeretnék mutatni Nektek :o)

Mert, bár mindegyiket szerettem készíteni, mindegyik öröm volt számomra és mindegyiket büszkén bocsátottam útjára... ez valahogy előrekívánkozik a sorban.

A Megrendelő az Édesanyjának szánta karácsonyi ajándékul, azonban a kezdet nem volt ennyire egyszerű ;o)

Úgy hiszem, sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy Barbit nem kell külön bemutatnom Nektek, a varrmányai által szerintem mindannyian ismeritek, legalább futólag :o)

Tökéletes harmónia, preciz munka, maximalizmus, pozitív szemlélet és hatalmas szeretet... ez az, ami eszembe jut, ha Rá gondolok :o)

Én nagyon őszintén mondom, hogy boldoggá tett és tesz a tudat, hogy ismerhetem Őt, ahogy az is, hogy viszonyunk olyan, amilyen <3


A lényeg...

Történt, hogy Barbi karácsony előtt (talán novemberben) megkeresett, hogy rengeteg munkája miatt ki tudom-e segíteni, mert a Megrendelőnek nem szeretne csalódást okozni egy bár bevállalt, időtágító hiányában viszont kétséges sorsú (már, ami az elkészülését illeti) táskával. Aki alkot, pláne megrendelésre, cseppet sem csodálkozik, hogy előfordul ilyen... mert az alkotó eleget tenne minden kérésnek, de az alkotónak - szerencsés esetben - két keze van, és ugyanúgy 24 órája, ahogy bárki másnak.. szóval sokan, sokszor belecsúszunk abba a hibába, hogy a család nélkülözni kénytelen minket, hogy az otthoni teendők hátrébb sorolódnak és bizony belecsúszunk abba a hibába is, hogy túlvállaljuk magunkat :o/

A részleteket egyeztettük, a Megrendelő rábólintott, hogy én készítsem el az Édesanyjának szánt táskát, így a legapróbb dologig letárgyaltuk a "mindent" :o)

Soha, soha előtte nem varrtam ilyen táskát, csupán egy fotóm volt, hogy milyen legyen a fülek kivitelezése... ó, jajj, ha tudnátok, hogy mennyit, de mennyit törtem a fejem, hogy miképp valósítsam meg úgy, hogy az a maximalizmusomnak is megfelelő legyen. Nem megyek bele, elég annyi, hogy sok helyütt, sok ember által láttam már ilyen kivitelű füleket táskákon, és azt kell mondjam, mindig szembeötlő volt a táskatesthez való csatlakozása a füleknek... pontosabban a slendrián nem megfelelő kivitelezés :o(

Nem vagyunk egyformák (hála Istennek), bizonyára van, aki észre sem veszi azokat a dolgokat, amik nekem sorban ordítanak egy-egy képet elnézve.. bocsánat érte, tudom, ez sokatokban visszatetszést kelthet... de számomra egy eldolgozatlan anyagszél megengedhetetlen...

A táskára visszatérve.

Volt egy fotóm, s tudtam, hogy a Megrendelő szőttest (vagy ehhez hasonló erős szövetet) szeretne a táska felső részére, míg alul, a fotóhoz hasonló árnyalatú textilbőrt. Juhujj... sem szőttesem, sem erős szövetem... Barbi viszont azonnal a segítségemre sietett, postázott egyet a saját kincsei (szőttesei) közül :o) Ezúton, itt is köszönet érte <3

Mivégre a kivitelezésre került sor, kellő mennyiségű "táskával álmodós" éjszakán voltam túl :o)
Ettől függetlenül persze tördeltem a kezem rendesen...

És elkészült... átküldtem a nyers képeket Barbinak, hogy lássa Ő is, hiszen ez egy koprodukciós alkotásunk ;o) Arról nem is beszélve, hogy a munkáját ismerve, tudom, hogy adhatok a véleményére.

Aztán átküldtem a fotókat a Megrendelőnek is... tűkön ültem, hogy milyen lesz a fogadtatás...
És, hogy milyen volt... hát ilyen:

"Ez valami.meseszep! Felülmúlta az elkepzelesemet. Gyonyoru karácsonyt, pihenj sokat! Puszillak"

És remélem kellően felcsigáztam a kíváncsiságotokat :o)
Mutatom is a táskát:

Bal oldali kivitelben készült, talán látható is, hogy a próbababa bal vállán van.

Ennek megfelelően nyílik a táska tetején lévő cipzár, ennek megfelelően a hátoldalán és a belsejében lévő cipzáros zseb is ;o)

Szerintem "ájlávit" :o)



Barbi facebook oldalát itt találjátok: Barbi varr

Boldog új év...

... ez az, amit mantrázva az ember mindig előretekint.

Folyton bízva abban, hogy az új esztendő jobb lesz, mint az előző.

Az én egyetlen kívánságom karácsonyra, miután a kismackóim (Gigimici és Andris) újra és újra megkérdezték, hogy én mit kérek a Jézuskától... szóval az egyetlen, amit kértem, az a nyugalom volt.

Mert, ha egészség van, nyugalom van, ha boldogság van, nyugalom van... és igen, ha anyagi biztonság van, a nyugalom is megvan...

Meglátjuk, hogy a kívánságom meghallgattatott-e az illetékeseknél ;o)


Karácsony előtt, bár 2013-ban megfogadtam, hogy megtanulok nem-et mondani, őrült hajtás volt.
Hála Istennek és Nektek, rengeteg megrendelésem volt, így nem pihentem, nem lazsáltam, ámdeviszontellenben dolgoztam serényen. Remélem sokaknak okozott örömet a varrmány, amely a kezeim közül kikerült, s a karácsonyfa alatt várta a találkozást újdonsült tulajdonosával :o)

A lényeg, hogy sok fotóm nincs (talán emlékeztek, fene időjárás volt, napfény alig, meg aztán időm se sok volt), emlékem annál több :o)

Köszönöm a tavalyi évet Nektek, s kívánok Nektek nyugalmat az idei évre (is) :o)

Szilva