Együtt.
Valentin napon.
Holnap.
Bővebben, mert nálam mindig "egy szónak száz a vége" :o) :o)
Idén, február 14-én tartja a gyermekeim iskolája az éves, szokásos, hagyományos(nak mondható) szülők és nevelők bálját. Igazából - gondolom - azon túl, hogy lehet kötetlenül beszélgetni, illetve szülőtársakkal ismerkedni, a lényege az alapítvány részére való gyűjtés. A tombolára költött forintok aztán valamilyen módon az iskolába járó gyermekek érdekeit, jólétét fogja szolgálni.
A felhívást tavaly decemberben hozták haza a gyerekek, mi meg nagy lendülettel jelentkeztünk is a bálra, egyúttal mindegyik gyerkőcünk vonatkozásában (mármint a két oda járó gyerkőc, naná) felajánlottunk egy-egy tombola ajándékot.
Namármost... akkor még nem tudtam azt, amit január elején viszont már igen....
Nem tudunk menni a bálra...
Tombolafelajánlásnak meg snassz lett volna venni egy kétszázhuszonkilencedik és egy kétszázharmincadik pezsgőt, vagy bonbont, vagy csokit, így úgy döntöttem, hehe, hogy máshogy(?), varrok két táskát... bízva abban, hogy a "jövendőbelije" szeretni fogja :o)
Elkészültek (és iszonyatosan rossz minőségű fényképeket tudtam készíteni róluk, de a határidő sürgetett, a hó meg csak esett és esett, a nap örökre elbújni látszott...):
A fekete valójában éjfekete, a barna pedig inkább vöröses árnyalatú.
A másik táska pedig ez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése