Nagyon őszinte leszek...
Én nem ismertem Őt.
Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor egy nagyon kedves... hát, hogy is mondjam... tudjátok mit(?), legyen úgy, hogy írom, ahogy gondolom :o)
Szóval Andrea hasonló cipőben jár, mint én.
Abból a szempontból mindenképp, hoyg nagycsaládos ;o)
Így aztán inkább nevezném szülőtársnak, mint megrendelőnek.
Pontosan a sok-sok-sok közös "élmény" az, ami által nem tudom egyszerűen megrendelőként említeni.
A lényeg viszont:
A tavalyi KORE rendezvényre készített táska kapcsán kérdezett rá, hogy készítenék-e Neki is hasonlót. Bár az engedélyt megkaptam, hogy készüljön az eredetihez hasonló, végül Andrea másként döntött.
A fent említett művész honlapján rálelt erre a grafikára.
Megkereste Simon Andrást engedélykérés végett, aki áldását adta arra, hogy Andrea jövendőbeli táskáját díszítse az általa készített mű :o)
(hihetetlen számomra, hogy újra és újra "találok" a világban alkotókat, művészeket, akik nemes lélekkel vannak megáldva <3 )
Nos, így ismertem meg Simon András grafikusművészt, akinek itt, ezúton, ily' módon is szeretném megköszönni, hogy felhasználhattam a művét egy táska elkészítéséhez. Megtiszteltetés volt :o)
A táska kapcsán hosszasan leveleztünk, egyeztettünk Andreával, mígnem - több verzió felvetését követően - kialakult, hogy legyen a táska "mindenmentes", letisztult, egyszerű, s legyen a legfőbb dísze maga a grafika.
Elkészült:
Aztán kattogni kezdett egy gondolat... három szálból fonva... kreatív boltban csak rövid bőrszálak voltak, ráadásul vastagok, erre a célra bumfordiak... mígnem pillantásom a pult mögött, a falon levő állványra tévedt... és akkor megláttam ezt a viaszolt szálat. Tudtam, hogy ez kell nekem :o)
Könnyen tudtam fonni, kezesbárányként feküdt fel a textilbőrre, gyönyörűen vette az íveket, fantasztikus volt vele dolgozni :o)
Érdekesség... már megvolt a gondolat, hogy miképp készítem el, de nem volt még miből... mármint a grafikát...
Karácsonyra kaptam egy szolárium bérletet, amit apránként használok fel. És a bőrszál után kajtatós napon úgy adódott, hogy beugrottam kicsit a "fényezőbe" :o)
Ahogy ott épp nagy semmittevésben hencsergek, járnak a gondolataim a táska körül... tudjátok, a "hogyantovább"-on... és szépen - igen, csukott szemmel - elképzeltem, hogy milyen szuper lenne, ha a szív alsó felénél a "rajzoláshoz" használt szálak végét egy szív alakú, lila színű gombbal tudnám zárni...
Fényező műhelyből ki, kocsiba be, kreatív hobbiboltba be, tipródás on, viaszolt szál meglelve, tipródás off, sarkon fordulok... és akkor... akkor a szemem sarkából megpillantom a gombos pulton...
Azt hittem álmodom...
(Mariann, ha itt vagy, erősíts meg kérlek, hogy micsoda örömujjongásban törtem ki ;o)
A táska a KORE táskához hasonló méretű és ugyanazokkal a paraméterekkel bír.
Az elején egy nagy cipzáros zseb, a hátulján szintén egy cipzáros zseb, a belsejében újfent egy cipzáros zseb az egyébként szokásos osztott zsebbel együtt :o)
Andrea hevederből kérte a vállpántot, így abból készítettem. Naná, hogy állítható hosszúságú ;o)
A táska jobb oldali viseletre készült, ennek megfelelő cipzár nyitási irányokkal.
* kieg: a koraszülöttek világnapjának színe a lila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése