Elkészült...

ez a táska is...

Várom a tavaszt, mint a Megváltót, mégis ilyesmiségek "jönnek ki belőlem"...
Nem tudom az okát, hogy miért.... de mivel érzem, hogy nincs ez rendjén, teszek róla, hogy hamarosan minden megváltozzék  ;o)

No és akkor...

... mutatom, ami már befejezett:

 A pöttyös pamutvászon is táskamerevítővel van megerősítve, és átlós irányban rásteppeltem a centi vastag vliest is, hogy ne olyan töttyedt-pöttyedt legyen ;o) Mit mondjak? Nagyon pöpec tartása van ;o)

 Leírom, hogy később is emlékezzem rá...
Ebből a táskából kifelejtettem a kapcsot... ugyanis annyira a korábban mutatott "tetejes" verziók jártak az agyamban... és bevasaltam a kapocs helyére a merevítőt... aztán jól lehülyéztem magam, majd sóhajtva arra gondoltam, hogy még szerencse, hogy nem lyukasztottam ki a kapocs helyén a bélást izé bélést :o)
Aztán amikor a bélés alján lévő nyílás összevarrása volt csak vissza, olyan kopasznak tűnt a táska... és volt valami megmagyarázhatatlan hiányérzetem is...
Hamar leesett a tantusz mit ne mondjak...
De megoldottam, szerintem különösebb probléma nélkül, s, hogy ne felejtsem: bontanom sem kellett semmit ;o)

Polcra került ;o)

Szerintetek...

... milyen bélés illene ehhez:

És ehhez:

 

Második napja várják sorsukat, de nincs itthon olyan textilem, ami illene a belsejükbe...

A méterárushoz meg szeretnék célirányosan menni :o)

Szóval mi a véleményetek?

 

 





És ugye, hogy mennyire más képet fest fekete és meggyszínű textilbőrrel?
Szerintem legalábbis... persze lehet ám ne egyetérteni :o) :o)

No tehát, klaviatúrára fel, feliratkozottak, és read only-k :o)
Mit javasoltok?

Köszönöm a segítséget ;o)

Szilva

Na, hogy lehet...

... sz*rból várat építeni? Na hogy?

Adott egy ötfős család... az öt főből kettő... khmmm... hogy is mondjam... szóval négy helyett eszik (és én nem tartozom közéjük ;o)... és nincs itthon egyebem, mint liszt, tojás, élesztő, és 6 (igen hat) darab virsli...

Hát mit csinál az ember lánya? Csodát... de olyat, hogy újra megnyalják a tíz ujjukat mindannyian ;o)

Előhúztam a tarsolyból a szilveszteri lábtörlőt, és gyorsan megcsináltam.
Egy fotó, hogy dokumentálva is legyen (a tegnap előtti paprikás krumliról nincs képem... és már nem is lesz... de amúgy sem mutatnám meg.. az olyan kommersz kaja, nem?) ;o)

 

Megint szép lett, és megint finom volt ;o)

 

Varrtam is.. mindjárt mutatom...

 

 



Hoztam...

... mára egy tavaszváró vidámságos puttonyt :o) :o)

Csudaklassz hangulatom volt, míg készítettem és aktuálisan ezt is szeretem ;o)
Hehe, mint mindet... :o)

Lássuk a medvét képeket:

 A pamutvászon alatt is ott a bevasalt táskamerevítő, viszont a tuti tartás elérése érdekében vastag vliest steppeltem alá, s erre applikáltam a gömbvirágokat, s a szív formára hajazó leveleket ;o)
Van ott a sötét erő összhatás megtörése okán egy nagyon finom, pasztell árnyalatú szalag is... ugye látszik rendesen ;o) ?

 

Szerintem nagyon bolondos, nagyon bohó, és nagyon egyedi(re igyekeztem elkészíteni ;o)

 

Már a polcon ;o)

 

 

Szilva

 

 

 

Égkék...

Ti hogy álltok ezzel a színnel?
Nekem mindig nagyon "bejövős" volt... van valami, ami mindig, minden alkalommal, minden módon megfog benne...

Ezt a kordot említettem pár nappal ezelőtt...
Íme az első kettő varrmány, mely belőle "született":
Már a polcon :o)

 

A második egy teljesen más méretű és - szerintem - más fazonú, naná, hogy zippzáros (ha már így belejöttem...) :o)

 

 

 

És akkor jöjjön a kettő együtt, mert ugyehogyugye más a fazon és a méret :o)

 

 

Az újabb fazon méretei, csak a pontosság kedvéért ;o)

 

Szélessége alul: 28 cm

Szélessége felül: 25 cm

Magassága: 30 cm

Pánt: 65 cm -113 cm

 

Naugyehogyugye? :o) :o)

 

Btw... már a bolt polcán ;o)

 

 

Szép estét Mindenkinek!

 

Szilva

 

 

 

 

 

 

 



 

 

Menten...

... felrobbanok...

Gyalázat, hogy a postán "hoppon maradt" ügyfél, kényszerhelyzetben lévén, több, mint 27(!) %-os költséget kénytelen fizetni...

Történt ugyanis, hogy a nálam lévő csekkek összege 2.605.- Ft-tal több volt, mint a felvenni kívánt családi pótlék (amit ugye továbbra is két gyerek után kapunk, miközben a volt anyuka a legnagyobb lelki nyugalommal felveszi továbbra is a szeptember óta egyébként nálunk élő lánya után járó, ráadásul emelt összegű családi pótlékot). Szóval 26.600.- Ft volt a felvenni kívánt, míg 2.605.- Ft-tal több, a befizetni kívánt összeg... a pénztárcámban pedig valamivel több, mint 1.500.- Ft volt összesen.

A lényeg, hogy ez utóbbi meglepetésként ért, de gondolom Andrásom vett magához reggel, munkába indulás előtt némi "zsebpénzt", amivel nincs is semmi gond a világon....

Aranyos postáskisasszony lehúzza a csekkeket, elémtolja a "nekem járó" szelvényeket, és közli, hogy 2.605.- Ft-ot kell még fizetnem... Kotrok, fötrök a pénztárcámban, egyszerre ver le a hideg veríték, és kezdek el borzongani a kellemetlen szituáció miatt.

A posta egyébként egy itteni, hozzánk közel lévő kisposta, legtöbbször ide járunk, így ismerjük egymást a dolgozókkal...

Remegve ajánlom fel a fiatal Lyánykának, hogy itthagyom az összes csekkszelvény, és elmegyek a bankba, hogy vegyek fel pénzt (gyalog a város másik végére, de ugye saját bank, mégiscsak ott díjmentes a kp. felvét...). Ő pedig mosolyogva, kedvesen, segítőkészen tájékoztat, hogy a különbözetet kifizethetem a bankkártyámmal is. Felvidulok, megkönnyebbült sóhaj szalad ki a számon...

Az esemény megtörténik, vidáman jövök ki a postáról, mondván: "jé, ezt ilyen könnyedén is lehet..."

Aha... meg ahogy azt én elképzeltem...

Ma beléptem a netbankba, más okból kifolyólag, és a képernyőre pillantva azt hittem megbuggyanok...

A 2.605.- Ft-os fizetés után, 710.- (azaz hetesszáztíz!) Ft jutalékot, banki díjat, bánatom tudja mi a fityfirifittyes jó búsbüdösbánatos rossebbet nyomtak a nyakamba...
Talán a sarc a leginkább ideillő kifejezés...

Régen volt, hogy matematikát tanultam, de ha jól számolom, akkor a 710 a 2605-nek a cca. 27%-a.
Normális dolog ez? Szerintem nagyon nem...

És, hogy ne ilyen mufurcan fejezzem be a posztot, íme egy tavaszos, színes kép... csak úgy :o)

 

 

Délután Angéla ovijában farsang, pillangó lesz.

Majd megmutatom fényképeken, hogy mi módon oldottuk meg "templom egere" stílusú jelmezt házilag :o) Szerintem egyébként egyedi, és ami a lényeg, együtt készítettük az egészet, pontosan Gigi elgondolása, kívánsága szerint... ahogy múlt héten, Andrisom jelmezét is... szintén minimális költségvetésből, ötletesen :o) Ja, a fiacsom óra volt, ha még nem mondtam volna :o) Ő találta ki, Ő szeretett volna egyedi lenni. Nem is volt más óra rajta kívül az iskola alsó tagozatában ;o)

 

Szép napot!

 

Szilva

A laptoptartó...

... igen, a laptoptartó :o)

Kicsivel korábban említettem, hogy mutatom a végeredményt :o)

Nos ilyen lett:

 

A zippzár húzását segítő "fityegő" a táskába befordítható:

 

 

 

 

A táskamerevítő bevasalása mondhatni alap, de pluszban, hogy a laptop védve legyen 1 cm-es vliest dolgoztam a belsejébe :o)

 

 

Szerintem mérföldekkel jobb, mint az előző...

Szerintetek?

 

 

Szép estét Nektek!

 

Szilva

 

Update: elküldtem a fotókat a megrendelőnek, és tetszik Neki, nagyon elégedett, és nagyon várja már, hogy végre nála legyen... :o) úgyhogy nagyon boldog vagyok :o)

 

 

 

 

 

 



 

 

 

Ide nekem...

... az oroszlánt is :o) :o) :o) :o)

Mert megvan,  mert megszületett, és nincs semmi kifogásom... semmi...
Pedig nagyítóval vizslattam végig...
Na jó, ez túlzás (nincs nagyítóm), de tényleg centiről centire néztem... és nem találtam semmit..
Tetszik, és elégedett vagyok.

A zippzárral :o)

 

 

Egy újabb tavaszi táska... sóvárogva tavaszt váró asszony táskája :o)

 

 

Polcon van már :o)

 

 

Jövök még hamarosan, mert elkészültem ennek a laptoptartónak a javított változatával.

Teljesen újragondoltam az egészet, és az anyag, illetve a minta egyezőségén kívül tökéletesen máshogy készítettem el :o) Mutatom hamarosan ;o)

 

 





 

Prototípus(ok)...

... mert a formavilág hasonlatos az eddig megszokottakhoz, azonban mégis más a végeredmény...

És Ők ketten az első fecskék e tekintetben ;o)

A mérete kisebb, és fedele is van, ami ad egyfajta biztonságérzetet az ember lányának...

Íme:

 

 

 

 

 

 

 

 

Ketten együtt :o)

 

 

 

 

Legyen szép napotok!

 

P.s.: majd elfelejtettem, hogy ügyes voltam, és már fel is pakoltam Őket a  kicsiny boltom  polcára, ide  és  ide :o)

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

Múlt héten...

... sikerült vennem ezt a kordot...

Egy olyan - helyi - méteráru üzletben jártam, ami mellett nap, nap után eljártam, valahogy mégsem akaródzott bemenni, korábbi rossz tapasztalat miatt (nem titok, a tulajdonosnő meglehetősen... khmmm... érdekesen áll hozzá a vásárlókhoz, meg úgy általában a Zemberekhez...).

Aztán gondoltam egy hirtelent :o) és nem jobbra kanyarodtam, hanem balra.

Mindössze 0,5 méter volt belőle, ami meglehetős szívfájdalom, hiszen amúgy a színe gyönyörű...
Remélem hoznak még, és akkor lehet, hogy legközelebb is betérek hozzájuk ;o)
Hogy ne felejtsem, képzeljétek, úgyszintén náluk vettem gyönyörű égkék kordot, a hozzávaló bélésanyagnak szánt pamutvászonnal egyetemben... Hamarosan mutatom, mit készítettem készítek belőle ;o)

Addig is a jónéhány napja kiszabott és táskahéj-ügyileg összeállított táska ma este végre elkészült.
Mentségemre szolgáljon, hogy közben volt egy iskolai farsang, meg egyéb dolog, ami okán egyszerűen időm nem volt hozzányúlni...

Íme:

 

 

 

 

 

Már a bolt polcán :o)

 



 

 

 

Érdekes...

... amikor hozzám hasonló emberrel hoz össze a sors :o)

Most éppen a meskán :o)
Belső üzenet érkezett, majd hosszas egyeztetés.. éreztem, hogy nagyon vacillál a Hölgy, nem tud dönteni, akarja-e vagy mégsem... azt akarja avagy mégis mást...
Mintha magam láttam volna ;o)
Az eddig eltelt időben, ami azért reményeim szerint még jóval kevesebb, mint amennyi visszavan... szóval az én hozzáálásom eképp alakul:

- elhatározom, hogy szükség van a _valamire_
- elindulok, hogy körbenézzek
- még tovább megyek, hogy még inkább körbenézzek
- aztán körbenézés után hazamegyek, mert közben mindig lebeszélem magam ("áá, nem kell, drága, etc")
- már hazamenetel közben azon agyalok btw, hogy "lehet, hogy mégis inkább kell..."
- hazaérve gyakorlatilag megállás nélkül azon pörgök, hogy "de hüle vagyok, meg kellett volna venni"
- az idő előrehaladtával ez az érzés egyre erősödik, pláne, ha közben eltelik esetleg egy éjszaka, esetleg egy hétvége
- az érzés fokozódik, egyre fokozódik, mígnem elhatározom magam, hogy indulás...
- az adott helyre érkezve pedig jön a baaaannnnnggggg... elfogyott...

És, hogy mindezt miért írtam le?
Nos a "meska belső üzenetes", fentebb említett Hölgy részéről ugyanezt éreztem, miközben konkrétan beszéltünk már két táskáról :o) (a kettő közül az egyik Ő volt :o) )

Telt és múlt az idő, talán két nap is mögöttünk volt már... de ebben nem vagyok teljesen biztos...
És mikorra megérett az elhatározás, hogy igen, kell a két kinézett táska... nos igen... aznap lecsapott rá... egy másik nagyon kedves Hölgy :o)

Így, mivel tudtam, hogy ajándékba szánja az elhappolt táskát, elveimet feladva (azaz, hogy nem készítek két egyformát), felajánlottam, hogy elkészítem újra...

Persze nem én lennék, ha nem követtem volna el valami csalafintaságot ;o)
A minta azonos, de a gömbvirágok elhelyezése más, illetve a szárak vonalvezetése is, hogy a buci levelekről már ne is beszéljek ;o) Apró változtatás, de a lelkem megnyugtatására elegendő volt, hogy mégis tudtam magam tartani az elvemhez... hogy minden táska egyedi, nincs belőle ugyanolyan.

Emitt a megrendelt, és azóta már megvásárolt táska:

Ez pedig az, amit eredetileg kinézett a bolt polcán

 

Az anyagok (kord és pamutvászon) teljesen megegyeznek, bár a felső kép halvány árnyalattal sötétebbnek mutatja a bézs kordot, mint az alsó..

 

 

Legyen szép napotok!

 

Szilva

 

 

 

Képzeljétek...

... érkezett egy különleges megkeresés...


Ennek a táskának a "mintájára", tulajdonképpen ez által ihletet "lopva" készítenék-e egy laptophoz való tartót. Nem, nem táskát, csak afféle "karom alá kapom, és az oldalamhoz szorítom" alkalmatosságot... fülek és farkak pántok nélkül ;o)

Mit ne mondjak, meglehetősen felcsigázott a megkeresés, így aztán azon túlmenően, hogy (önmagamat meghazudtolva) nagy bátran igent mondtam, üstöllést nekiálltam tervezgetni, hogy akkor most mit is, és egyáltalán hogyan, és mit mi után...

El tudjátok képzelni, mit össze agyaltam rajta?

Nos... így állok jelenleg, és a fotót elküldve a "bátor" vállalkozónak, abszolút pozitív visszajelzést kaptam :o) Szóval most nagyon fent lebegek újra... vagy talán még mindig :o)

Elnézést előre is, a képek a varrós asztalomon készültek, még akkor, amikor a bélés nem volt a helyén :o)

Az első kép egy közeli, ámdeviszontellenben vakus fotó:

Vaku nélkül, borongós időben, lámpafénynél:

Újra az örök és úgy tűnik elmaradhatatlan ellenség társ, azaz a vaku használatával:

 

Mondom, még nincs kész... a bélés már bele van varrva, most azt kell kiötlenem, megálmodnom, hogy az alján, mi módon varrjam össze, hogy aztán ki is merjem adni a kezemből...