2014. május 30., péntek

Elöljáróban csak annyit mondanék...

... hogy nem érdekel (egyáltalán, és abszolúte nem), hogy kinek nincs ínyére (később kifejtem bővebben), ez volt a megrendelés, kiszerkesztettem a szabásmintát, miután kiszámoltam a méreteket és megvarrtam, mert ez volt a kívánsága a megrendelőnek. És pont.

Egyébként ez a párja az előző posztban már részletesen bemutatott Andover textilnek, e két textil közül nem tudott választani a megrendelő, s végül mindkettőből táska kerekedett, de a történetet ismeritek már ;o)

Érdekes kihívás volt, ugyanis az eredeti, vagyis a legeredetibb táskámból indultam ki.. talán emlékeztek, aminek íves volt a teteje és lefelé bővülő a fazonja. Ilyen módon szerette volna jövendőbeli táskáját "viszontlátni" Viki (jajj, remélem nem orrolsz meg rám, de már annyiszor leírtam, hogy Megrendelő...). És erre füleket is kért. Meg hosszú pántot. Meg designer textilből készített bélést. És lehetőleg cipzáros záródást. Aztán a többiben szabad kezet kaptam.. úgy értendő, hogy mely árnyalatú barnával társítom, hogy zajlik a kivitelezés és így tovább...

Rajzolgatni kezdtem, de mivel még mindig nem tudok/merek kanyarba cipzárt varrni, lecsaptam az íves felsőrészt.... aztán elkezdődött a méricskélés, számolgatás, szerkesztés, szabás, végül a varrmányolás is :o)

A végeredmény pedig:





És a bélésről készített, "meghatóan" béna fénykép :o)







Ígértem, hogy kifejtem... de nem is tudom... nem is tudom, hogy érdemes-e egyáltalán bármiféle mondókába belekezdenem...
Talán csak annyi, hogy rettenetesen elszomorít a kézműves világban kialakult "öldöklés", arrogancia, utálkozás... az örök "ki másol kit" című téma...
Nem gondolom, hogy adott táskafazont csak és kizárólag egyetlen alkotó készíthet... és tudjátok miért? Mert a táska, mint olyan, egy régi találmány, ami eddig sokféle fazonban, stílusban megjelent.
Újat lassan már nem lehet mutatni... legfeljebb egyedit... egyedivé pedig azzal tudjuk tenni az általunk készített táskákat, (vagy bármi másféle alkotásokat) hogy a szívünkkel készítjük és a lelkünk egy darabját beleálmodjuk...
Ettől egyedi, ettől különbözik az összes többi táskától...


És nem, nem fogok vitába bocsátkozni senkivel, hogy kinek a táskájához hasonlít...
Egyrészt, mert teszek rá, ezt ugyanis az elejétől a végéig én csináltam, számolgatással, szerkesztéssel együtt.
Másrészt, mert... de ezt inkább hagyjuk...
Ja, igen... harmadrészt, továbbra is működik a moderáció, így felesleges időpocsékolás, ha bárki fröcsögni akarna valaki mellett vagy ellen... nem fogom átengedni a hozzászólást...


4 megjegyzés:

  1. Ne foglalkozz senkivel. Ez a világ ilyen. Ha elérsz valamit irigykedni fognak rád. Amúgy szívesen utánoználak Téged is, és mást is, de nem vagyok olyan ügyes, és az időm is kevés (nagyon kevés).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tünde :-)

      Aranyos vagy, hogy ezt írod. Tudod, anno, mikor még a virágos táskákat készítettem, bizony volt, hogy a meskán szembejött velem egy... khmm... megszólalásig hasonló... és mosolyogtam. Mosolyogtam, mert az érzés inkább a büszkeséghez hasonlítható volt, mintsem bármi negatív sütetű hangulathoz :-)

      Az idő... az manapság nekem is a legkevesebb, hiába próbálom kézzel és lábbal a nap huszonnégy óráját negyvennyolc órásra tágítani... ehh :-)

      Törlés
  2. Ez a táska senki máséhoz nem hasonlít, a Tiéd, és persze a Megrendelődé - aki bizonyára nagy örömmel fogja viselni, hiszen szép, igényes alkotás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andrea :-)

      Képzeld, azóta már a megrendelő is látta, és tetszett Neki, sőt :-)
      Úton van a csomag hozzá, kíváncsian várom, hogy élőben mi lesz a véleménye róla... úgyhogy talpaim ökölben ;-)

      Szilva

      Törlés