2014. február 6., csütörtök

Volt hasonló..

... de csak hasonló, mert ez is más, mint az, ami az apropóját szolgáltatta ;o)

Mondjuk az oka prózai: ekkora darab maradt a designer textilből.
Viszont szerencsémre a megrendelő épp úgy gondolta, hogy megfelelőbb számára, ha a táska hátsó fele IS textilbőrből készül.

Azt viszont mindenképp szeretném elmondani, hogy ez a táska nem akármilyen táska ám :o)
Mindenekelőtt a megrendelővel eleve nagyon személyes, mondhatni baráti a viszonyom. Történt ugyanis, hogy első gyermekeinkkel egyidőben voltunk várandósok, és anno, még az index-fórumos időkben virtuális ismeretséget kötöttünk sokadmagunkkal egy babaváró topikon.

Aztán a gyerekek megszülettek, és elkezdődött az első baba-mama "tali" szervezése, aztán a második, aztán a sokadik, míg a gyerekek akkorák lettek, hogy nekünk, anyáknak bizony igényünk lett az úgynevezett "babátlan talikra" is :o)

A lényeg, hogy telt múlt az idő, ugyebár Budapesten éltünk, Giginek bölcsődekeresés, Andrisnak óvodakeresés, mert vissza kellett* mennem dolgozni. Mit ad Isten? Az oviban a srácok (Andris és a megrendelő elsőszülött kisfia) csoporttársak, sőt, nagy barátok lettek :o)

Szóval ezer szálon kötődünk egymáshoz, így nagyon nagyon rágörcsöltem erre a táskára.
És tudjátok még, hogy miért?
Mert a megrendelő elárulta, hogy a 20(!!!) éve használt táskáját cserélné le az általam varrmányolt táskára... huhh... képeket elküldtem, csomagot postára adtam, és remeg a térdem, mint a kocsonya, hogy a "személyes találkozó" alkalmával is elégedett lesz-e...
Mert ugye, eddig csak a képeket látta (tetszettek Neki :o)

No, de, hogy miről is beszélek ennyi ideje?
Erről a táskáról:














Napfény ma egy szál sem volt abban az időben, amíg esély lett volna normális fotókat készíteni, ennek ellenére - trükköket** bevetve ugyan - sikerült so-so színhelyes képeket készítenem :o)

Köszönöm Beusom, remélem elégedett leszel... mindenesetre tudd: megtisztelő volt, hogy elkészíthettem számodra ;o)





* Na jó, ez így nem igaz, mondhatni barokkos túlzás. Nem kellett, de olyan ajánlatot kaptam, amit kihagyni az évszázad marhasága lett volna :o) Így visszamentem dolgozni... nem, nem kellett... akartam :o)

** A "fotósarkot" közvetlenül az erkélyajtó elé tuszmákolva :o)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése