Ők mennek holnap "ajándékba adódni" ;o)
Jó-jó, tudom, hogy már mutattam Őket egyesével, de így együtt is meg szerettem volna örökíteni Őket :o)
A rózsaszín még címkétlen... Ő még a "naaaagy címkegyártási projekt" előtt varrmányolódott:
Remélem a megajándékozottak örülni fognak Nekik... úgy értem "szín ügyileg, fazon ügyileg" és úgy egyáltalán :o)
Az ajándékozásnak egyébként nincs apropója, hacsak az nem, hogy holnap éppen pont - hogy, hogy nem - szerda lesz :o) Nem hétfő, nem csütörtök, hanem szerda :o)
Az ok... hogy szeretem Őket, Ők meg szeretik a gyerekeimet... szerintem így már nem olyan bonyolult... de óvatosan kell fogalmaznom, egyikük ugyanis - és ezt teljes bizonyossággal tudom - olvassa a blogot :o) De majd mindjárt szövetkezek én itten a másik illetékessel, aki gátat szabhat a ma délutáni blognézegetésnek... úgy ám... biz' én :o)
Mindhármat elfogadnám,de tényleg!!!!
VálaszTörlésHú, tudod milyen jólesik, hogy ezt írod?
TörlésTe is azok közé az emberek közé tartozol, akiknek nagyon-nagyon-nagyon fontos a véleménye :o)
Puszillak!
Nagyon jó színeket válogatsz :) És olyan szépek az applikációid!!!!
VálaszTörlésKrisz :o)
TörlésKöszönöm! Tényleg tetszenek az applikációk?
Tudod érdekes dolog ez, mert mindig a pillanatnyi lelkiállapotomtól, a hangulatomtól, a kedvemtől, de még attól is függ, hogy mi kerül végül a táskára, hogy süt-e a nap éppen :o)
Aztán mikor kész... jól elbizonytalanodom, hogy húha, ez vajon másnak is tetszeni fog-e :o)
Szóval most örömködöm... a köbön :o)
Puszi.
Ma megkaptuk a csodás táskákat. Nagy volt az öröm és a meglepődés. Alig tudtam megszólalni, pedig ez rám nem jellemző.
VálaszTörlésSzilva! Csodás táskák kerülnek ki az ujjaid közül! Boldog lehet, aki Rád talál és hozzájuthat a Te általad készített gyönyörűségekhez!
Köszönöm, hogy ránk bíztad gyermekeidet - a nem éppen sikerrel indult pesti ovis évek bizalom vesztése után-
sok-sok sikert kívánok! Még egyszer KÖSZÖNÖM! Pussz!
Ági-cicamama
Ági :o)
TörlésÉn még most is zavarban vagyok, ha a reggeli "szeánszra" gondolok :o)
Tudod mennyit tervezgettem fejben, hogy mégis hogyan lenne a legjobb? Aztán mindig elbizonytalanodtam (tudod, ez nálam rossz szokás ;o) nem leszek-e túl sok... túl tolakodó... hogy talán nem is biztos, hogy elnyeri tetszésetek :o)
Ma délután pl. konkrétan menekülőre fogtam... elküldtem Andrást és Katát a gyerekekért, mondván sürgősen varrnom kell... miközben csak féltem (tudom, hülyén hangzik) a szemetek elé kerülni... mert, hogy mivan, ha mégsem tetszik, mégsem jó... na, ismersz, szerintem tudod pontosan, hogy mire gondolok, és mit érzek most... beszélgettünk erről eleget, még Te bátorítottál :o)
De a vége, a lényeg: nagyon-nagyon örülök, hogy sikerült örömet okoznom Nektek, régi vágyam volt, hogy valahogy ki tudjam fejezni a hálát, amit érzek irántatok...
... és most megyek, és írok egy posztot, mert ez kommentnek már túl sok :o)
KÖSZÖNÖM!!!KÖSZÖNJÜK!
VálaszTörlésCsodás táskák kerülnek ki a kezeid alól, boldogok vagyunk, hogy mi is hordhatunk Szilvás táskát!
Köszönöm, hogy ránk bíztad az Életed kincseit! Millió puszi! Ági cicamama