...legalábbis annak szántam, egy számomra nagyon fontos személynek. Nővéremnek.
Néhány hete pikírten megjegyezte, hogy skandallum az, hogy neki szakadt táskával kell járnia, miközben az Ő hugija táskákat varrmányol :o)))
Kérdeztem, mi lenne az elképzelése a színre, fazonra, méretre vonatkozóan, mire az én bőbeszédű, szószátyár Kirim (Krisztina) azt mondta "...fekete vagy barna..." Slussz :o)))
Gondoltam magamban ez aztán a kiindulási alap...
A lényeg, hogy szőttem, szövögettem a tervet a fejemben...már azt is elgondoltam, hogy teszem a zippet bele (ami nagy mumus nálam, nem mertem ilyet csinálni eddig* ) ... szín, fazon, méret.... és nekiálltam :o) Aztán kiderült, hogy nekem tulajdonképpen nagyon sokféle színű zippem van itthon, csak épp fekete és barna nincs (hogy is nem szereztem be eddig, a fekete nagyjából alap kellene legyen).
Így aztán ez kerekedett... ma debütál, és mivel tudom, hogy Krisztinkámnak rossz a gépe, ergo esélye sincs idekukkolni, megmutatom :o)
Huppsz, egy 10 km-t biciklizett, elfáradt, koszos, kócos Angéla beleugrott a képbe, legázolva a "műteremnek szánt" fehér lepedőt :o))) Szóval Ő az én gyémántszemű Gigim :o)))
Zipp híján dupla csat... és zsebek mindkét oldalon...
Ezt az utolsó képet a vaku - no és az én amatőrségem - tönkretette, ez a nagy fényeskedés itt a jobb szélen kamu :o))))
* az igazság az, hogy de, egyszer csináltam, és mivel egy ... hát hogyismondjam ... nagy határ végterméknek láttam, visszabontottam, és kigondoltam, hogy nem való ez nekem ... de azért nem adtam fel ... fejben már megvan, hogy miképp lenne a leglogikusabb bevarrni, elvarrni :o)))
Az elhatározás hiányzik egyenlőre, meg a lendület ... sebaj, türelmes ember vagyok ám :o)))
Szép hétvégét Mindenkinek!
Szilva
