Megtörtént...

... reggel ezen ajándékok átadása :o)

... volt bennem jó nagy adag félelem, nem tagadom... milliónyi kérdés, és az örök kétely... jó lesz?
Tetszeni fog? Elégedettek lesznek?

Nos, hála Istennek, nem okoztam csalódást, és eloszlottak a kételyeim is :o)

És boldog vagyok, mert örömet tudtam okozni a gyermekeim három Óvónénijének... három olyan embernek, akik a gyermekeimre úgy vigyáztak, s úgy vigyáznak, ahogy azt egy anya kívánhatja...

hogy míg mindkét kicsi bugylim ovis volt, a szívem nyugodt volt egész nap, szemernyi kételyem nem volt afelől, hogy minden a legnagyobb rendben van Velük, vigyáznak Rájuk...

Andrisom azóta ugyan elballagott, de Angéla még ott tölti hétköznapjai nagy részét... és Ők tanítják, terelgetik, nevelgetik, óvják és szeretik... s így volt ez Andris esetében is...

... úgyhogy én tartozom Nektek hálával Ági, Ildikó, és Nóra :o)

Köszönöm, hogy bízhatok Bennetek, köszönöm, hogy Velünk vagytok...
Köszönöm Nektek, hogy vagytok, ahogy azt is, hogy Ti vagytok, Ti lettetek a mi Óvónénijeink...



P.s.:
...és amúgy a tásenkák kész voltak egy ideje... Nóráé már az őszi szünet elején, ha jól emlékszem, Ágié és Ildikóé pedig hétfő este lett teljesen kész, de egy számomra nagyon kedves szülőtárs (aki nem mellesleg varrós társ is) adott egy tuti tippet... mégpedig, hogy Áginak ma van a születésnapja... így az átadás a tervezett végső dátumhoz képest - az ünnepre tekintettel - egy nappal eltolódott... de remélem senki nem bánja ;o)