... kicsit mufurc (is) leszek...
Az úgy történt, hogy volt egy hatalmas adag a mandalás textilből.
Jöttek a megrendelések, szépen sorban teljesítettem is mindet, de közben folyamatosan volt bennem egy olyan furcsa, tudjátok.. hiányérzet... hogy valami nem gömbölyű... valami nem klappol...
Aztán az én okostelefonomon (bibííí, van már nekem olyan is, a Zuram lepett meg vele Jézuska-bőrbe bújva), szóval a nagyon okoson már "vájberezem" is :)
Igaz, ami igaz, pár hónappal ezelőtt, mikor valaki ezt a szót emlegette nekem, igyekeztem őrülten okosan pillogatni, nehogy kiderüljön, fogalmam sincs miről beszél...
Sejtettem, hogy valami "szájbertérbeli" hettyenfüttyről lehet szó, amivel sok hasznos dolgot lehet csinálni ingyen, de, hogy eszik-e avagy isszák... nos arról fogalmam sem volt.
Aztán meglett a Zokos és azóta úgy belejöttem ebbe a dologba, mint kiskutya az ugatásba.
Simán netezek mobilon, simán szerkesztek fotókat, simán "vájberezem" meg egy csomó mindent csinálok vele, aminek a létezéséről... úgy értem a mobilon való létezéséről még csak nem is tudtam.
Hiába na, kis lépés volt bizonyára az emberiségnek, de marha nagy nekem :o)
Viszont, ha már.. szeretek mindent magam megtanulni, a magam tempójában, a magam csetlésével és botlásával... így volt ez a varrásnál is. Jajj, és akkor innen folytathatnám is a most mutatandó táska történetével, de fantasztatikusan idevágna... de nem. A lényeg, hogy kerestem egy beszélgetést a "vájberes" üzenetváltások között, a képernyőn görgettem lefelé, és akkor a szemembe villant egy korábbi párbeszéd utolsó néhány szava: "mindenképpen kell a mandalás táska" Baaaangggg :o)
És beugrott és leesett és az agyam összetekeredett járatain szélsebesen átrobogott, hogy egy lassan már törzsvásárlónak számító, elképesztően aranyos és kedves megrendelővel leegyeztettük...
Pfff... és akkor kanyarodjunk csak vissza oda, hogy: "szeretek mindent magam megtanulni, a magam tempójában, a magam csetlésével és botlásával.. így volt ez a varrásnál is"
Így biza'
És ennél a táskánál is...
Ugyanis olyan bőszen varrtam a megrendeléseket a mandalás textilből, hogy a fent említett táskához, ami cseppet sem mellékesen Medium Bag méretű (naná, persze, hát mi más) kellett volna, hogy legyen. Ühümmm... csakhogy nem volt elegendő textil ahhoz, hogy a táska elő és hátlapját kiszabjam. Egyet egészben sikerült, gondoltam oké, ez lesz az eleje, a hátulját meg kialakítom két összevarrt darabból. Huppsz... ez a mandala minta nem engedi ám, hogy csak úgy tessék-lássék módon taknyoljon az ember valamit... Vááááá... oké, pánikra semmi ok, megoldás mindig van, csak meg kell találni :o)
Agyaltam egy darabig, és úgy döntöttem, hogy a két textil találkozásához, ahol még véletlenül sem passzoltak a mandalák vonalai, színei, méretei (naná, durva nagy adag mázli kellett volna hozzá), szóval a két textil találkozásához beillesztek egy textilbőr csíkot. És itt jött a vezérhangya... és jött és jött és trappolt és dübörgött... simán csak összevarrni? Nehogymár! Az egyrészt túl egyszerű, másrészt a két függőleges vonal tökéletes alkalmat nyit, hogy cipzáros zsebet tegyek oda... Bonyolult vagyok? Lehet, viszont mutatom máris a képet ;o)
És amiért a mufurcság... tudom, mert láttam, hogy készítenek rajtam kívül mások is ilyen függőleges cipzáros táskákat... de előre írom, hogy nem szeretném, ha idejönnének hányni a hozzászólások közé. Egyrészt azért, mert a táska kialakítását nem másoltam, hanem a kényszer szülte, másrészt pedig a kialakítás mikéntjére magam jöttem rá az első lépéstől az utolsóig. Harmadrészt pedig azért, mert megedzett az elmúlt majd' három év annyira, hogy az irigy és rosszindulatú embereket elkerülöm, sőt, elhajtom magam mellől... Köszi!
A táska pedig ez lenne:
Jajj, azt elfelejtettem mondani, hogy mikor elkészült a két zseb, akkor jöttem rá, hogy ez elég gyagyásan festene a táska hátlapján.. így aztán végül ez lett az eleje, a(z eredetileg elejének szánt) hátuljára pedig felkerült a vízszintesen elhelyezett cipzáros zseb:
A fotókon a táskák azért nem vízszintesen állnak, mert mostanában az erkélyen kell szinte hasalnom, hogy fotókat tudjak készíteni napfénynél, annyira alig süt be a nap a nappaliba :o) :o)
Így aztán, mivel egyensúlyozom, hogy a flasztert fel ne nyaljam fotózás közben (fejnehéz lennék?), bizony előfordul, hogy a telefont nem pontosan vízszintesen tartom :o)
Slussz poén: a megrendelő, eredetileg egyik családtagjának szerette volna :o) Végül megtartotta :o) Na, ez ám az elismerés ;o)
P.s.: újra sikerült rendelnem a textilből, úgyhogy indulhat a móka, bárki szeretne ebből táskát ;o)
