2015. november 27., péntek

Újráznom kellett...

... amit - talán sokan tudjátok rólam - nem igazán szoktam vállalni.

Ha mégis, mindenképp partizánkodom kicsit, hogy az egyediség megmaradhasson.

Nem volt ez másképp most sem... Andi ugyanis... na várjunk... messzebbre nyúlik s mindenképp el szeretném mesélni, mert a történet egyébként nagyon aranyos :o)

Szóval réges régen, egy messzi-messzi galaxisban... ja nem, annyira nem régen :o)
Zanzásítva: gyerekeink együtt aikidoztak, edzések előtt és után gyakran összefutottunk Andival, aztán egyszer Férjestül jött, amikor meg kiderült, hogy Férje gyerekkori játszópajtim, ráadásul Andi Férjének szülei és az én szüleim kollégák voltak évtizedeken át... hmm, kicsi a világ.. és mit is akartam mondani?

Ja igen, hogy bár régről ismertük már egymást Andival - fentebb írtakból kifolyólag - Ő mégsem tudta, hogy én mivel foglalkozom. Mondjuk honnan is tudhatta volna :o)

A lényeg, hogy összeboronálódtunk olyan megjelölősdileg a facebook-on (mármint a privát oldalamon, nem a bizniszesen), majd egy privátilag történt - elkészült munkám közhírré tétetni hivatott - posztmegosztás során Andi előtt világossá vált, hogy táskákat készítek.

És elindult az egyeztetés. Elindult, mert Andi - szerintem - az első kép láttán eldöntötte, hogy Neki kell egy táska tőlem. Azért ez milyen cuki már, nem? :o)

Elsőre az "angliás táska" tűnt vágyai tárgyának... később a másik verzió is "szerelemtáska" lett, míg végül Andi meglátta a korábban Borinak készített táskát és döntött :o)

Megbeszéltük a méretet, a kivitelt és hajrá:

A fazon/méret tekintetében a Midi Bag volt megbeszélve... aztán - az ördög öreganyja tudja milyen megérzésből kifolyólag - partizánkodtam (újdonság ez valakinek?) és szabás közben hozzákanyarítottam széltében 5-5 cm-t. És milyen jól tettem? Andi, mielőtt(!) a képeket átküldtem Neki, rákérdezett, hogy "ha nem férnék benne... ugye tudod majd toldani?" höhöhö :o)
Nem, utólag már nem tudom toldani, ámdeviszontellenben jól rá tudok hangolódni a megrendelőre, és merek partizánkodni, szóval így esett, hogy megvalósítottam a Megrendelő vágyát, amiről akkor még Ő sem tudott :o) :o)
Magasságra tehát Midi Bag, szélességre viszont közelít a Medium Bag-hez ;o)
A csipkeszalagot, amit körbefuttattam a táska elő-, és hátlaplának aljához való csatlakozásánál, Nagymamámtól kaptam. Édes Nagyika elmúlt 90 éves, már nem varr... de mondjuk úgy fut és szalad és ugrik és serénykedik, hogy én már attól elszédülök, ha csak nézem :o) (ha nem lenne hófehér a haja, simán letagadhatna 20 évet... így, fehér hajjal inkább csak 19-et :o) :o) :o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése