Boldog...

... nagyon boldog születésnapot Édes Kisfiam :o)

Ma 9 éve annak, hogy megszülettél... ma 9 éve, hogy velünk vagy...
És ma 9 éve annak, hogy tudom, milyen anyának lenni...
Te tanítottál annak idején mindenre, hisz' Te választottál elsőként szüleidnek minket.

Tőled, általad tudom, hogy létezik szerelem szülő és gyermek közt is...
Tőled, általad tudom, hogy milyen aggódni valakiért úgy, hogy a szív fájdul bele...

Tőled kaptam először ajándékul a szót: Anya :o)
És Tőled kaptam az első anyák napi köszöntést is, Te láttad először a könnyeimet, míg hallgattam a versikét, melyet fülig értő szájjal, mosolyogva szavaltál nekem...

Köszönöm, hogy vagy nekem, nekünk!

Isten éltessen Kicsi Dris... ahogy reggel is mondtam Neked, hozzád bújva... még legalább 11-szer ennyi éven át :o)

És mégvalami... bár ésszel fel nem foghatom, hogy miképp lett az apró tappancsokból 34-es lábad, fel nem foghatom, hogy hogyan lettél 134 centis legényke... kérem Istent, hogy engedje meg még soká, hogy reggel ébresztéskor hozzád bújhassak, hogy simogathassam a hátad, hogy megölelhesselek... adja az ég azt is, hogy sok-sok éven át bújj az ölembe, ahogy manapság még megteszed...

Mert tudom.... jól tudom, hogy a 9 év elröppent, ahogy a következő 9 is el fog süvíteni, s akkortájt már nem én leszek az életedben a legfontosabb "nőszemély" :o)
Mégis bízom abban, hogy az a szimbiózis, ami közted, és köztem létezik attól fogva, hogy minket választottál.... igen, bízom abban, hogy örökké fog tartani :o)

A születésnapi tortád, s a képen Te... ahogy épp kigondolod, hogy mit kívánj...
:o)

 Elfújod a gyertyát... mert megvan a kívánság... és bár nem az én szülinapom, s így kívánni sem ildomos talán... mégis - ha lehet egy kívánságom ma nekem is - szívem minden szeretetével kívánom, hogy teljesüljön ez a kívánságod is... ahogy az összes többi is :o)

Ámulok, és bámulok... mindig is jóképű fiúcska voltál... de mikor lettél ilyen helyes és komoly Srác? :o)

Boldog születésnapot Kisfiam :o)

Hoppá....

hoppáhoppáhoppá...

Ma egy esztendős a blogom :o)
Ebben a szempillantásban... na jó, úgy nagyjából kettő perccel ezelőtt eszembe ötlött, hogy megnézem, mikor is kezdtem el tavaly a blogot írni...

El tudjátok képzelni, mikor megláttam a legeslegelső bejegyzés dátumát, hogy mekkorára kerekedteka  szemeim :o)

Hát szóval kérem szépen.... ekkor, itt, és így kezdtem:

Elindulok egy úton...

Hihetetlen, hogy eltelt egy teljes év...
De én most annyira a hatása alatt vagyok, hogy hirtelen azt sem tudom mit mondjak...

Örülök.
Talán ez a legjobb szó ;o)

Számvetés?

Egyetlen igazi csalódás ért az egy év során, igaz, hogy az úgy nagyjából az "övön aluli" kategória..
Azon túlmenően csak és kizárólag jó dolgok történtek... azt hiszem, legalábbis úgy érzem, sokat fejlődtem... talán kicsit bátrabb is lettem... meg - határozottan állítom - bőbeszédűbb is ;o)

Sok-sok táskát készítettem, melynek során rengeteg fantasztikus emberrel kerültem kapcsolatba.
Gondolok itt a vásárlókra, megrendelőkre, és természetesen az alkotótársakra :o)

Barátokra leltem, s ketten közülük, mert bizony sokan vannak ebben a "kedves barát halmazban", szóval ketten közülük az életem részeivé váltak, és ez is egy fantasztikus adománya a sorsnak...

Szóval csupa, csupa pozitív dolog történt velem az elmúlt 1 évben, és ezért köszönettel tartozom... Mindenkinek, aki velem volt... így Nektek is, akik a blogon (is) nyomon követitek tevékenységemet, akik folyamatosan bíztattok, bátorítotok, inspiráltok :o)

Köszönöm az együtt töltött évet Nektek, s remélem jövőre ugyanígy itt lesztek velem... meg persze addig is folyamatosan ;o)

Ma nincs kép...

... ma szám van...

35 de csak Nektek ;o)
Mindenki másnak 25 ;o)
Mert, mikor a szám 30 lett, elhatároztam, hogy mostantól csakis visszafelé... egészen 18-ig... majd akkor mehet a számláló újra előre :o)

Köszönöm a sok köszöntést privátban, telefonon és facebook-on is!
(akinek meg nem jutottam eszébe, bár erőst illett volna, az meg nyúljon gyorsan hamu után :o)))

Gigimnek ma van a névnapja... Angéla... olyan sokan mondták már, mióta megszületett, hogy manapság ritkán adják ezt a nevet a kislányoknak, pedig olyan szép...

Nos, Andris születésekor (illetve jóval azelőtt naná :o) eldöntöttem, hogy a fiam neve az lesz, mint az Édesapjáé... nem volt apelláta, nem volt ellentmondásra lehetőség.. tudtam, hogy csakis András lehet... mert szép ez a név, mert szeretem az Édesapja nevét... és mert így döntöttem és pont :o)
Andrásom (Férjem) örült a döntésnek, esze ágában sem volt ellentmondani (hiába is tette volna ugyebár :o))) Így aztán Férjem lett a családban "az" András, fiam meg "az" Andris (becézni Dris-nek szoktuk).

A szülőszobán, illetve a szülőszoba előtti "hivatalos" helyiségben a szülésznőm kérte a választott nevet.... mondtuk, hogy András (tudtuk, hogy fiú ugyebár :o) ... és akkor megkérdezte, hogy és ha mégis lány lesz? Nos, akkor is András :o)))

No, és akkor mikor Angéla megfogant a legnagyobb titokban (mert meglepetés baba volt, a terveinkre mintegy fittyet hányva :o) szóval úgy gondoltam fair, ha a döntés most András kezébe kerül...

Abban az egyben biztos voltam, hogy Andrásnak sem "bejövős" a Samantha-Jessica-Pokémon-meg tudja az Isten miféle divat nevek sokasága... így aztán nyugodt voltam :o)

Kaptunk kölcsön egy kimondottan kislány nevekkel telezsúfolt utónévkönyvet, ezt mazsoláztuk egy estén át...

A haditerv az volt, hogy mindketten felírjuk egy cetlire, hogy mely nevek jöhetnek szóba.
Meglepő, ha azt írom, hogy mindketten, kivétel nélkül ugyanazokat a neveket írtuk a cédulánkra?
És az vajon meglepő, hogy mindkettőnk céduláján kizárólag (és távolról sem tudatosan) A betűvel kezdődő nevek szerepeltek? Ugye nem... :o)

Aztán eljött a másnap reggel, és az esti kellemes és összekacsintós mosolygások után, arra kértem Adrást, hogy vigye magával a "dolgozóba" a céduláját, s mire hazajön, válasszon ki egyet...

Angéla.

Ez volt a döntése :o)
A legjobb döntés volt :o)
Mert én is erre szavaztam... volna, ha ebben az esetben lett volna szavazati jogom... de a fair play ugye fair play, az adott szó meg kötelez :o)

(zárójelben: András a legeslegelején megpendítette, hogy márpedig szerinte a legszebb női név a világon a Szilvia /azért ez milyen kedves Tőle, nem?/... és mi lenne, ha... nos elég csúnyán néztem... így eltántorodott... hittem én... miközben Ő fondorkodott rendesen :o)

Aztán elérkezett a szülés napja...
És mivel Andris császárral jött a világra, Gigi esetében már tudtuk, hogy császár lesz a vajúdás vége..
Név leadva, szokásos körök letudva, fájások bitang erősek, irány az előkészítő, aztán a műtő...

Mire felébredtem, várt rám egy kisleány.. akinek a neve... Angéla Szilvia :o)
Mert az én Férjem nem tudott szabadulni a "világ legszebb nevétől" :o)
S míg én a műtét után az őrzőben durmoltam, Ő bediktálta a neve(ke)t :o)

Hát valahogy így... van egy nap az életünkben, ami Gigiről és rólam szól.. a mai az :o)

Szép nap volt, bizony az :o)

Köszönöm Neked, Édesanyám, és Neked Kislányom :o)

Megtörtént...

... reggel ezen ajándékok átadása :o)

... volt bennem jó nagy adag félelem, nem tagadom... milliónyi kérdés, és az örök kétely... jó lesz?
Tetszeni fog? Elégedettek lesznek?

Nos, hála Istennek, nem okoztam csalódást, és eloszlottak a kételyeim is :o)

És boldog vagyok, mert örömet tudtam okozni a gyermekeim három Óvónénijének... három olyan embernek, akik a gyermekeimre úgy vigyáztak, s úgy vigyáznak, ahogy azt egy anya kívánhatja...

hogy míg mindkét kicsi bugylim ovis volt, a szívem nyugodt volt egész nap, szemernyi kételyem nem volt afelől, hogy minden a legnagyobb rendben van Velük, vigyáznak Rájuk...

Andrisom azóta ugyan elballagott, de Angéla még ott tölti hétköznapjai nagy részét... és Ők tanítják, terelgetik, nevelgetik, óvják és szeretik... s így volt ez Andris esetében is...

... úgyhogy én tartozom Nektek hálával Ági, Ildikó, és Nóra :o)

Köszönöm, hogy bízhatok Bennetek, köszönöm, hogy Velünk vagytok...
Köszönöm Nektek, hogy vagytok, ahogy azt is, hogy Ti vagytok, Ti lettetek a mi Óvónénijeink...



P.s.:
...és amúgy a tásenkák kész voltak egy ideje... Nóráé már az őszi szünet elején, ha jól emlékszem, Ágié és Ildikóé pedig hétfő este lett teljesen kész, de egy számomra nagyon kedves szülőtárs (aki nem mellesleg varrós társ is) adott egy tuti tippet... mégpedig, hogy Áginak ma van a születésnapja... így az átadás a tervezett végső dátumhoz képest - az ünnepre tekintettel - egy nappal eltolódott... de remélem senki nem bánja ;o)

Édes Kislányom...

...aranyos, drága, gyémántszemű Angélám, kicsi Gigim...

Ma 6 éve, hogy itt vagy velünk.

Anno - 2005. december 7-én éjjel - Édesapád születésnapi ajándéka voltál...igaz, mi csak hetekkel később tudtuk meg a titkot....  a Te titkod....  azt, hogy Édesapád születésnapján minket választottál szüleidül....

Köszönöm Neked, hogy Édesanyád lehetek, köszönöm, hogy szerethetlek, és szívem minden szeretetével kívánok Neked

Boldog hatodik születésnapot!

 

 

 

 

 

 

És ez már idei kép, az anyák napi ünnepségen készült az oviban: