2012. július 16., hétfő

Az ajándék...

... mely az utóbbi idők legnagyobb meglepetése volt. Igazából rég örültem bárminek is ennyire (szigorúan tárgyak vonatkozásában!). Talán azért, mert erre régóta vágytam, mert régóta _igazán_ szükségem volt rá, s talán azért is, mert nagyon-nagyon sokat kellett várnom arra, hogy az enyém lehessen...

Édesapámtól kaptam...



A fentit - ahogy látható - már "üzembe helyeztem, avagy szolgálatba állítottam", viszont emellett van még egy hatalmas szatyornyi rendbetételre váró cérnám (apai nagyanyám hagyatékából), amikhez idő és türelem kell, mert szerintem a gordiuszi csomó nem volt olyan és akkora, mint amekkora a szatyorban van. Elvagdosni sajnálom, inkább kerítek időt és bogozok, már amit tudok, aztán - hogy stílszerű legyek - ha nálam is szakad a cérna, bizonyára vagdalni fogok   :o))))

Szóval, hogy szavam ne felejtsem, van mégegy, ez egyenlőre parkolópályára állítva várja a bevetést, de azért megmutatom:

Szemből - a vaku meg 'monnyon' le - hogy a formája is látszódjék   :o)

Az apróbb hibákat már megbeszéltük Édesapámmal ma reggel, mert azért hajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze a cucárét "munkában" s ezért kora reggel oviba indulás előtt felugrott hozzánk  :o))

Namármost, ez itten nem a reklám helye, de azért elmondom, hogy mivel egyéb helyeken, portálokon, és üzletekben keresgéltem én már cérnatartót, de vagy mocsok drága volt, vagy indulhatott volna a Pocsék Áruk Fórumán... szóval Édesapám bárki számára elkészíti a kívánt formában, a kívánt mennyiségű spulni-tüskével 3 azaz háromezer magyar forintért. Kisebb méretűt értelemszerűen valamivel kevesebbért. Postázni tudja, illetve én is tudom, de nála személyesen is átvehető...

A megrendeléseket nyugodtan leadhatjátok nálam (majd legfeljebb közvetítői jutalékot kérek Tőle :o))))))    Szóval hajrá hajrá, nyugdíjas, bőven ráér, szerintem baromi sokat unatkozik, és elképesztően szeret barkácsolni, amellett, hogy nagyon találékony  :o)  Hehe, bár Ő dícsért volna egyszer az életben legalább fele ennyit engem... na befejeztem, ez már nem érdekel senkit  :o)))

A háttérben egyébként sebtében feldobtam a nappali ajtajára egy sosem publikált 2 méter x 90 cm-es falvédőt, amit "csak úgy" csináltam... gyűrött, mint én vagyok így estefelé, de vasalt "korában" egész pofás volt (és lehet is tán még).

Szilva



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése