Oldalak

2012. július 16., hétfő

Az ajándék...

... mely az utóbbi idők legnagyobb meglepetése volt. Igazából rég örültem bárminek is ennyire (szigorúan tárgyak vonatkozásában!). Talán azért, mert erre régóta vágytam, mert régóta _igazán_ szükségem volt rá, s talán azért is, mert nagyon-nagyon sokat kellett várnom arra, hogy az enyém lehessen...

Édesapámtól kaptam...



A fentit - ahogy látható - már "üzembe helyeztem, avagy szolgálatba állítottam", viszont emellett van még egy hatalmas szatyornyi rendbetételre váró cérnám (apai nagyanyám hagyatékából), amikhez idő és türelem kell, mert szerintem a gordiuszi csomó nem volt olyan és akkora, mint amekkora a szatyorban van. Elvagdosni sajnálom, inkább kerítek időt és bogozok, már amit tudok, aztán - hogy stílszerű legyek - ha nálam is szakad a cérna, bizonyára vagdalni fogok   :o))))

Szóval, hogy szavam ne felejtsem, van mégegy, ez egyenlőre parkolópályára állítva várja a bevetést, de azért megmutatom:

Szemből - a vaku meg 'monnyon' le - hogy a formája is látszódjék   :o)

Az apróbb hibákat már megbeszéltük Édesapámmal ma reggel, mert azért hajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze a cucárét "munkában" s ezért kora reggel oviba indulás előtt felugrott hozzánk  :o))

Namármost, ez itten nem a reklám helye, de azért elmondom, hogy mivel egyéb helyeken, portálokon, és üzletekben keresgéltem én már cérnatartót, de vagy mocsok drága volt, vagy indulhatott volna a Pocsék Áruk Fórumán... szóval Édesapám bárki számára elkészíti a kívánt formában, a kívánt mennyiségű spulni-tüskével 3 azaz háromezer magyar forintért. Kisebb méretűt értelemszerűen valamivel kevesebbért. Postázni tudja, illetve én is tudom, de nála személyesen is átvehető...

A megrendeléseket nyugodtan leadhatjátok nálam (majd legfeljebb közvetítői jutalékot kérek Tőle :o))))))    Szóval hajrá hajrá, nyugdíjas, bőven ráér, szerintem baromi sokat unatkozik, és elképesztően szeret barkácsolni, amellett, hogy nagyon találékony  :o)  Hehe, bár Ő dícsért volna egyszer az életben legalább fele ennyit engem... na befejeztem, ez már nem érdekel senkit  :o)))

A háttérben egyébként sebtében feldobtam a nappali ajtajára egy sosem publikált 2 méter x 90 cm-es falvédőt, amit "csak úgy" csináltam... gyűrött, mint én vagyok így estefelé, de vasalt "korában" egész pofás volt (és lehet is tán még).

Szilva



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése