12 évvel ezelőtt, augusztus 10-e éppen pénteki napra esett...
Akkor éreztem meg azt a bizonyos füstöt, amit Férjemmel azóta is emlegetünk... sokszor... és mindig cinkosan összenézve, mindig mosolyogva...
De erről a történtetről majd később mesélek.. feltéve, hogy egyáltalán érdekel bárkit ;o)
Szóval 2001. augusztus 10-én szólítottam meg a Férjem, aki akkor naná, hogy nem volt még a Férjem :o) De bizony, én ilyen vagány, tűzrőlpattant leányzó voltam...
Nah, mondjuk a május óta tartó flörtölgetések után, azt hiszem nem csoda, hogy azt éreztem: a tettek mezejére kell lépnem.. remegő gyomorral, kocsonyaként csukló térdekkel odaléptem, és megkérdeztem anno, amit megkérdeztem ;o)
Aztán elkezdődött valami... ami azóta is tart... igen, akkor augusztusban... 10-én bizony... Pécsen, az azóta is szerelmetesen kedvenc városunkban :o)
Három hét után költöztünk össze, ami merész húzásnak tűnt, de azt hiszem azóta is az egyik legjobb döntés volt az életünkben... bár állítottam... akkor még... karakánul állítottam, hogy nem születik a Földre olyan Férfi, akire én főzök-mosok-takarítok... és, mint így gondolkodó, bizony nagy szájjal fújtam a magamét... vagyis, hogy én bizony soha nem megyek férjhez...
Aztán ez a lendületem 2001. novemberében alábbhagyott :o)
András ugyanis kerek-perec kijelentette, hogy én leszek a felesége ;o)
Lehet erre nemet mondani? Ugye, hogy nem ;o)
Elkezdtük tervezni az esküvőt, s szükségképp szóba került a helyszín és az időpont is...
És akkor bevillant, hogy a napok - szökőév kivételével - minden évvel előrehaladva, ugranak egyet... így 2002-ben az augusztus 10-e szombatra kell, hogy essen :o)
Naptár fellapoz, és lőn :o)
Így az időpont már nem volt kérdés :o)
Szóval mi a mai napon duplán ünneplünk, bizony, duplán :o)
12 évvel ezelőtt, ezen a napon ismertük meg egymást, majd 1 évvel később, ezelőtt 11 évvel összeházasodtunk :o)
Előtte 1 hétig, utána 1 hétig csugott az eső... de az esküvőnk reggelén a nap is kisütött, s a kellemes nyári időjárás egészen másnap reggelig tartott*
Hiszem, hogy Istennek tetsző dolog volt**, hogy mi ketten, akkor, 11 évvel ezelőtt igent mondtunk a közös jövőre, a közös életre :o)
Nézzétek csak, ilyen csodaszép csokrot kaptam ma Andrásomtól:
És egy raklap csokit kaptunk mi ketten a gyerekeinktől, Gigitől, Andristól, Lucától és Katától:
És képzeljétek... itt helyben, az egyik négysávos főút mellett lakunk... és ma már a harmadik dudaszóval haladó kocsisort láttuk és hallottuk :o)
Remélem Ők is mind olyan szerencsések lesznek, mint mi vagyunk :o)
Hogy megtaláltuk a másik felünket...
* Tudniillik a nászutunk augusztus 11-én kezdődött, és végigvacogtuk az egészet, Balatoni fürdőcskézés helyett lett Balaton felvidéki túra, réteges öltözködéssel együtt :o)
** Szentül hiszem, hogy a reggeli napsugarak, a mosolygós jókedvének, örömének jelei voltak :o)
