... ünnep újra :o)
12 évvel ezelőtt, augusztus 10-e éppen pénteki napra esett...
Akkor éreztem meg azt a bizonyos füstöt, amit Férjemmel azóta is emlegetünk... sokszor... és mindig cinkosan összenézve, mindig mosolyogva...
De erről a történtetről majd később mesélek.. feltéve, hogy egyáltalán érdekel bárkit ;o)
Szóval 2001. augusztus 10-én szólítottam meg a Férjem, aki akkor naná, hogy nem volt még a Férjem :o) De bizony, én ilyen vagány, tűzrőlpattant leányzó voltam...
Nah, mondjuk a május óta tartó flörtölgetések után, azt hiszem nem csoda, hogy azt éreztem: a tettek mezejére kell lépnem.. remegő gyomorral, kocsonyaként csukló térdekkel odaléptem, és megkérdeztem anno, amit megkérdeztem ;o)
Aztán elkezdődött valami... ami azóta is tart... igen, akkor augusztusban... 10-én bizony... Pécsen, az azóta is szerelmetesen kedvenc városunkban :o)
Három hét után költöztünk össze, ami merész húzásnak tűnt, de azt hiszem azóta is az egyik legjobb döntés volt az életünkben... bár állítottam... akkor még... karakánul állítottam, hogy nem születik a Földre olyan Férfi, akire én főzök-mosok-takarítok... és, mint így gondolkodó, bizony nagy szájjal fújtam a magamét... vagyis, hogy én bizony soha nem megyek férjhez...
Aztán ez a lendületem 2001. novemberében alábbhagyott :o)
András ugyanis kerek-perec kijelentette, hogy én leszek a felesége ;o)
Lehet erre nemet mondani? Ugye, hogy nem ;o)
Elkezdtük tervezni az esküvőt, s szükségképp szóba került a helyszín és az időpont is...
És akkor bevillant, hogy a napok - szökőév kivételével - minden évvel előrehaladva, ugranak egyet... így 2002-ben az augusztus 10-e szombatra kell, hogy essen :o)
Naptár fellapoz, és lőn :o)
Így az időpont már nem volt kérdés :o)
Szóval mi a mai napon duplán ünneplünk, bizony, duplán :o)
12 évvel ezelőtt, ezen a napon ismertük meg egymást, majd 1 évvel később, ezelőtt 11 évvel összeházasodtunk :o)
Előtte 1 hétig, utána 1 hétig csugott az eső... de az esküvőnk reggelén a nap is kisütött, s a kellemes nyári időjárás egészen másnap reggelig tartott*
Hiszem, hogy Istennek tetsző dolog volt**, hogy mi ketten, akkor, 11 évvel ezelőtt igent mondtunk a közös jövőre, a közös életre :o)
Nézzétek csak, ilyen csodaszép csokrot kaptam ma Andrásomtól:
És egy raklap csokit kaptunk mi ketten a gyerekeinktől, Gigitől, Andristól, Lucától és Katától:
És képzeljétek... itt helyben, az egyik négysávos főút mellett lakunk... és ma már a harmadik dudaszóval haladó kocsisort láttuk és hallottuk :o)
Remélem Ők is mind olyan szerencsések lesznek, mint mi vagyunk :o)
Hogy megtaláltuk a másik felünket...
* Tudniillik a nászutunk augusztus 11-én kezdődött, és végigvacogtuk az egészet, Balatoni fürdőcskézés helyett lett Balaton felvidéki túra, réteges öltözködéssel együtt :o)
** Szentül hiszem, hogy a reggeli napsugarak, a mosolygós jókedvének, örömének jelei voltak :o)
"Varrmányaim" bemutatása, születésük története, néha-néha megspékelve életünk kisebb-nagyobb történéseivel :o)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. augusztus 10., szombat
2013. május 31., péntek
Ma nincs kép...
... ma szám van...
35 de csak Nektek ;o)
Mindenki másnak 25 ;o)
Mert, mikor a szám 30 lett, elhatároztam, hogy mostantól csakis visszafelé... egészen 18-ig... majd akkor mehet a számláló újra előre :o)
Köszönöm a sok köszöntést privátban, telefonon és facebook-on is!
(akinek meg nem jutottam eszébe, bár erőst illett volna, az meg nyúljon gyorsan hamu után :o)))
Gigimnek ma van a névnapja... Angéla... olyan sokan mondták már, mióta megszületett, hogy manapság ritkán adják ezt a nevet a kislányoknak, pedig olyan szép...
Nos, Andris születésekor (illetve jóval azelőtt naná :o) eldöntöttem, hogy a fiam neve az lesz, mint az Édesapjáé... nem volt apelláta, nem volt ellentmondásra lehetőség.. tudtam, hogy csakis András lehet... mert szép ez a név, mert szeretem az Édesapja nevét... és mert így döntöttem és pont :o)
Andrásom (Férjem) örült a döntésnek, esze ágában sem volt ellentmondani (hiába is tette volna ugyebár :o))) Így aztán Férjem lett a családban "az" András, fiam meg "az" Andris (becézni Dris-nek szoktuk).
A szülőszobán, illetve a szülőszoba előtti "hivatalos" helyiségben a szülésznőm kérte a választott nevet.... mondtuk, hogy András (tudtuk, hogy fiú ugyebár :o) ... és akkor megkérdezte, hogy és ha mégis lány lesz? Nos, akkor is András :o)))
No, és akkor mikor Angéla megfogant a legnagyobb titokban (mert meglepetés baba volt, a terveinkre mintegy fittyet hányva :o) szóval úgy gondoltam fair, ha a döntés most András kezébe kerül...
Abban az egyben biztos voltam, hogy Andrásnak sem "bejövős" a Samantha-Jessica-Pokémon-meg tudja az Isten miféle divat nevek sokasága... így aztán nyugodt voltam :o)
Kaptunk kölcsön egy kimondottan kislány nevekkel telezsúfolt utónévkönyvet, ezt mazsoláztuk egy estén át...
A haditerv az volt, hogy mindketten felírjuk egy cetlire, hogy mely nevek jöhetnek szóba.
Meglepő, ha azt írom, hogy mindketten, kivétel nélkül ugyanazokat a neveket írtuk a cédulánkra?
És az vajon meglepő, hogy mindkettőnk céduláján kizárólag (és távolról sem tudatosan) A betűvel kezdődő nevek szerepeltek? Ugye nem... :o)
Aztán eljött a másnap reggel, és az esti kellemes és összekacsintós mosolygások után, arra kértem Adrást, hogy vigye magával a "dolgozóba" a céduláját, s mire hazajön, válasszon ki egyet...
Angéla.
Ez volt a döntése :o)
A legjobb döntés volt :o)
Mert én is erre szavaztam... volna, ha ebben az esetben lett volna szavazati jogom... de a fair play ugye fair play, az adott szó meg kötelez :o)
(zárójelben: András a legeslegelején megpendítette, hogy márpedig szerinte a legszebb női név a világon a Szilvia /azért ez milyen kedves Tőle, nem?/... és mi lenne, ha... nos elég csúnyán néztem... így eltántorodott... hittem én... miközben Ő fondorkodott rendesen :o)
Aztán elérkezett a szülés napja...
És mivel Andris császárral jött a világra, Gigi esetében már tudtuk, hogy császár lesz a vajúdás vége..
Név leadva, szokásos körök letudva, fájások bitang erősek, irány az előkészítő, aztán a műtő...
Mire felébredtem, várt rám egy kisleány.. akinek a neve... Angéla Szilvia :o)
Mert az én Férjem nem tudott szabadulni a "világ legszebb nevétől" :o)
S míg én a műtét után az őrzőben durmoltam, Ő bediktálta a neve(ke)t :o)
Hát valahogy így... van egy nap az életünkben, ami Gigiről és rólam szól.. a mai az :o)
Szép nap volt, bizony az :o)
Köszönöm Neked, Édesanyám, és Neked Kislányom :o)
35 de csak Nektek ;o)
Mindenki másnak 25 ;o)
Mert, mikor a szám 30 lett, elhatároztam, hogy mostantól csakis visszafelé... egészen 18-ig... majd akkor mehet a számláló újra előre :o)
Köszönöm a sok köszöntést privátban, telefonon és facebook-on is!
(akinek meg nem jutottam eszébe, bár erőst illett volna, az meg nyúljon gyorsan hamu után :o)))
Gigimnek ma van a névnapja... Angéla... olyan sokan mondták már, mióta megszületett, hogy manapság ritkán adják ezt a nevet a kislányoknak, pedig olyan szép...
Nos, Andris születésekor (illetve jóval azelőtt naná :o) eldöntöttem, hogy a fiam neve az lesz, mint az Édesapjáé... nem volt apelláta, nem volt ellentmondásra lehetőség.. tudtam, hogy csakis András lehet... mert szép ez a név, mert szeretem az Édesapja nevét... és mert így döntöttem és pont :o)
Andrásom (Férjem) örült a döntésnek, esze ágában sem volt ellentmondani (hiába is tette volna ugyebár :o))) Így aztán Férjem lett a családban "az" András, fiam meg "az" Andris (becézni Dris-nek szoktuk).
A szülőszobán, illetve a szülőszoba előtti "hivatalos" helyiségben a szülésznőm kérte a választott nevet.... mondtuk, hogy András (tudtuk, hogy fiú ugyebár :o) ... és akkor megkérdezte, hogy és ha mégis lány lesz? Nos, akkor is András :o)))
No, és akkor mikor Angéla megfogant a legnagyobb titokban (mert meglepetés baba volt, a terveinkre mintegy fittyet hányva :o) szóval úgy gondoltam fair, ha a döntés most András kezébe kerül...
Abban az egyben biztos voltam, hogy Andrásnak sem "bejövős" a Samantha-Jessica-Pokémon-meg tudja az Isten miféle divat nevek sokasága... így aztán nyugodt voltam :o)
Kaptunk kölcsön egy kimondottan kislány nevekkel telezsúfolt utónévkönyvet, ezt mazsoláztuk egy estén át...
A haditerv az volt, hogy mindketten felírjuk egy cetlire, hogy mely nevek jöhetnek szóba.
Meglepő, ha azt írom, hogy mindketten, kivétel nélkül ugyanazokat a neveket írtuk a cédulánkra?
És az vajon meglepő, hogy mindkettőnk céduláján kizárólag (és távolról sem tudatosan) A betűvel kezdődő nevek szerepeltek? Ugye nem... :o)
Aztán eljött a másnap reggel, és az esti kellemes és összekacsintós mosolygások után, arra kértem Adrást, hogy vigye magával a "dolgozóba" a céduláját, s mire hazajön, válasszon ki egyet...
Angéla.
Ez volt a döntése :o)
A legjobb döntés volt :o)
Mert én is erre szavaztam... volna, ha ebben az esetben lett volna szavazati jogom... de a fair play ugye fair play, az adott szó meg kötelez :o)
(zárójelben: András a legeslegelején megpendítette, hogy márpedig szerinte a legszebb női név a világon a Szilvia /azért ez milyen kedves Tőle, nem?/... és mi lenne, ha... nos elég csúnyán néztem... így eltántorodott... hittem én... miközben Ő fondorkodott rendesen :o)
Aztán elérkezett a szülés napja...
És mivel Andris császárral jött a világra, Gigi esetében már tudtuk, hogy császár lesz a vajúdás vége..
Név leadva, szokásos körök letudva, fájások bitang erősek, irány az előkészítő, aztán a műtő...
Mire felébredtem, várt rám egy kisleány.. akinek a neve... Angéla Szilvia :o)
Mert az én Férjem nem tudott szabadulni a "világ legszebb nevétől" :o)
S míg én a műtét után az őrzőben durmoltam, Ő bediktálta a neve(ke)t :o)
Hát valahogy így... van egy nap az életünkben, ami Gigiről és rólam szól.. a mai az :o)
Szép nap volt, bizony az :o)
Köszönöm Neked, Édesanyám, és Neked Kislányom :o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

