Oldalak

2016. március 18., péntek

Érdekes a popszakma...

... minden bizonnyal.

Ám szerintem sokkal izgalmasabb a kreatív alkotó kézműves közösség élete.
Itt sokkal inkább az érdek nélküli kapcsolatok jellemzőek.
Legalábbis szerintem.

Eddigi "pályafutásom" során nagyon sok kedves vásárlóval, megrendelővel hozott össze a sors.
Volt, van, akivel IRL még soha nem találkoztunk, mégis olyan eltéphetetlen szál szövődött köztünk... amilyen talán a való életben nem jött, nem jöhetett volna létre...

Renáta is bent csücsül a szívem közepén, noha az ismeretség szerintem még talán 1 éves sincs.
Szinte az első pillanattól éreztem, éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, azonos az értékrendünk, és érzelmi intelligencia tekintetében azonos a "rezgésszámunk" :o) :o)

Nem ez az első táska, sőt nem is a második (Reni segíts!) e rövid idő alatt...
Megtiszteltetés volt elkészíteni, mert régóta érett benne a gondolat, régóta álmodta EZT a táskát.
Az okok és a miértek előttem ismertek, de tudok titkot tartani ;o)

Hatalmas a mérete, egyetemre (is) jár vele, fülek, vállpánt megerősítve, bíborszínben voila:

És, ha már eddig eljutottál, vissza ne görgess, mert olyat mutatok, hogy hajjajjj :o) :o)

Szóval... Reni azt mondta, jó lenne két termosztartó, mert mindennap viszi magával mindkét italos flaskáját, de ki nem állhatja, hogy össze-vissza borulnak a táskájában...
Oké, termosztartó rendel.
Csakhogy.
Csakhogy megmondom őszintén, és jöhetnek a kövek, nekem nem volt bejövős eddig egyetlen italosüveg tartó sem, ami a "zsebszerűség gumírozott felsőrésszel" módon készült.
Elmondom miért...

Magamból indultam ugyanis ki. Én szeretem, sőt, csak azt szeretem, ha minden egyértelmű, egyenes, magától értetődő, logikus és racionális. Ilyeténformán szeretem, ha a táskámban minden egy mozdulattal elérhető, kivehető, és visszahelyezhető.

Namármost én úgy gondolom (mondom: gondolom! tehát nem tapasztalat, csupán elgondolás), hogy a gumírozott felső széllel bíró zsebeknél két kéz szükségeltetik a flaska kivételéhez. Egy, amivel megfogom a gumis zsebet, meg egy, amivel kiveszem a palackot. Visszafelé ugyanez. Egy kéz, amivel kissé kihúzom a gumis részt, hogy a másik kezemmel bele tudjam helyezni a termoszt (jajj, ha még egy módon le kell írnom azt, hogy üveg... elkerülvén a szóismétlést, kardomba dőlök...).

Hangsúlyozom újfent: nem tapasztalatból beszélek, csupán az én logikám ezt diktálja... márpedig én az ilyen "túlbonyolított" dolgokat nem kedvelem... igen, jöhet a többi kő, sőt, ha elfogyott, dobjatok nyugodtan a mókusok elé :o)

Szóval töprengtem jócskán sokat, a majdnem kész táska fölött, hogy akkor most hogyan és merre tovább, ha olyat akarok, amilyet magam is szívesen fogadnék.

És akkor jött a vezérhangya, s dózer módra tepert előre és tádááám: megvalósult a merevített falú termosztartó. Egyetlen mozdulattal kikapod, a tartó áll, mint a cövek (meg, mint a hajad szitáló esőben Londonban a Taft-tól :o) :o) s mikor visszateszed, elegendő "lukra tartanod", belecsusszan, ha elengeded. Reni azt mondta tökéletes... ugye Reni? (nem tudom ám, hogy olvas-e... nagyképűsködök itten, mintha biztos lennék benne, hogy válaszolni fog :o) :o)

Szóval nézzétek csak, ilyet is tudok:


(nem tartozik ide... de eléggé kitölti a gondolataimat... alig néhányat kell aludni és lesz a 20 éves érettségi találkozóm... kurvaöreg vagyok?)

3 megjegyzés:

  1. Reni meg fogja írni a táska történetet otthonról Nektek <3 és minden igaz, amit az ALKOTÓ itten leírt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én várlak... bármikor, bármiért... szeretettel <3

      Törlés
  2. Tökéletes... Egyszer majd én is ilyet fogok kérni, mert az én flaskáim is borulnak folyton. :))
    Olyan gumis megoldástól meg szerintem idegbajt kapnék, szóval nagyon jól kitaláltad és kivitelezted te ezt. :)

    VálaszTörlés